Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-22 / 302. szám, péntek

A proletár nemzetköziség zászlaja alatt (Folytatás az 1. oldalról] amely harcra kelt jogaiért — mutatott rá Leonyid Brezsnyev. Az ország népeinek egyesülése egy egységes szövetségbe, az egységes soknemzetiségű szocialista állam megteremtése hallatlan lehetőségeket tárt fel hazánk, társadalmunk gazdasági és kulturális fejlődése előtt. Mintha még a történelem menete is meggyorsult volna, — mondotta Leonyid Brezsnyev. Hasonlítsuk össze az 1972-es esztendőt a háború előtti 1940es évvel. Csupán ez alatt az időszak alatt a Szovjetunió ipari termelésének volumene 14szeresére növekedett. Ma a szovjet ipar egyetlen hónap alatt több terméket állít elő, mint az egész 1940-es évben. A lakosság reáljövedelme 1940hez arányítva több mint négyszeresére növekedett, több mint hétszeresére növekedett a kiskereskedelmi áruforgalom. Az országban ma 4,7-szer annyi orvos, 6 és félszer több főiskolai és középiskolai végzettséggel rendelkező állampolgár van, mint 1940-ben volt. Pártunk jól tudta, hogy a nemzeti elnyomás és egyenlőtlenség valamennyi következményének felszámolásához nem elegendő megszüntetni a nemzetek közötti jogi egyenlőtlenséget, hanem gyakorlatilag is véget kell vetni a köztük levő egyenlőtlenségnek. E feladat megoldása lett a párt egyik fő politikai célkitűzése — hangsúlyozta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Összegezve az elmúlt fél évszázad valóban hősi eredményeit, joggal jelenthetjük ki, hogy a nemzeti kérdést abban a formájában, amelyben a múltból maradt ránk teljesen, véglegesen és visszavonhatatlanul megoldottuk. Ez olyan eredmény, amelyet jogosan helyezhetünk egy sorba a Szovjetunió új társadalma építésében elért olyan győzelmekkel, mint az iparosítás, a kollektivizálás, vagy a kulturális forradalom volt. Országunkban létrejött és megerősödött a dolgozó emberek nagy testvérisége, akiket nemzeti hovatartozásuktól függetlenül az osztályérdekek és célkitűzések közössége egyesít, kialakult a történelemben eddig még nem tapasztalt kapcsolat, amelyet mi jogosan a népek lenini barátságának nevezünk. A párt Lenin kezdeményezésére a nemzetiségi peremvidékek fokozott gazdasági, kulturális és társadalompolitikai fejlesztésére összpontosította erőfeszítéseit — mondotta Leonyid Brezsnyev. A párt tudta, hogy ezt az irányvonalat gyakoratilag csak akkor valósíthatja meg, ha az ország fejlettebb vidékei és mindenekelőtt az orosz nép, az orosz nép munkásosztálya nagy és sokoldalú segítségben részesíti a múltban elnyomott nemzeteket és népcsoportokat. Ezt a segítségnyújtást, a komoly erőfeszítésekre és mondjuk meg őszintén, áldozatokra való készséget a nemzetiségi peremvidékek elmaradottságának felszámolása, azok gyors fejlesztése érdekében Lenin hagyta az oroszországi proletariátusra mint legfontosabb internacionalista kötelezettséget, és az orosz munkásosztály, az orosz nép becsülettel teljesítette ezt a kötelességet. A Szovjetunió fennállása alatt Kazahsztán ipari termelésének volumene hatszázszorosára, Tádzsikisztáné több mint ötszázszorosára, Kirgíziáé több mint négyszázszorosára, Üzbégisztáné majdnem kétszáznegyvenszeresére és Türkménisztáné több mint százharmincszorosára növekedett. Nem kevésbé kiemelkedőek Kazahsztán és a közép-ázsiai köztársaságok kulturális fejlődésének eredményei sem. A fejlődés gyakorlatilag teljesen megszüntette az írástudatlanságot ezekben a köztársaságokban. A lenini nemzetiségi politika alapján az egész szovjet nép megfeszített munkája révén elértük, hogy a régi Oroszország számára oly megszokott fogalom, mint az elmaradt nemzetiségi peremvidék, megszűnt. Leonyid Brezsnyev elvtárs beszéde A szocialista rendszer, a népek közötti barátság és testvériség nagy lehetőségeket tár fel a gyorsabb fejlődéshez azokban a köztársaságokban és vidékeken is, amelyek már a forradalomkor a gazdasági fejlettség viszonylag magas szintjén álltak. Fél évszázados tapasztalatunk fényesen igazolja azokat a lenini eszméket, amelyek a hatalmas központosított népgazdaság előnyeiről szólnak a szétaprózott gazdasággal szemben. Valamennyi köztársaság gazdasági lehetőségeinek és természeti kincseinek egybeolvasztása meggyorsítja mindegyikük fejlődését,. a legkisebbét és a legnagyobbét egyaránt — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. Az eltelt fél évszázad alatt végbement mélyreható és sokoldalú társadalmi-politikai változások alapján társadalmunk minőségileg új szintre emelkedett. Nálunk megszilárdult és reális valósággá vált az emberek új történelmi közössége, a szovjet nép. Ez a közösség az ország életében végbement mélyreható objektív változásokra épül mind anyagi, mind szellemi tekintetben, arra, hogy országunkban szocialista nemzetek keletkeztek és fejlődnek, amelyek között új típusú kapcsolatok alakultak ki. Minél intenzívebb az egyes nemzeti köztársaságok gazdasági és társadalmi fejlődése, annál szembetűnőbben nyilvánul meg egész életünk internacionalizálódásának folyamata. A Szovjetunió fennállásának fél évszázada alatt hazánkban kialakult és felvirágzott a szellemében és elvi tartalmában egységes szovjet szocialista kultúra. Ez a kultúra magában foglalja hazánk minden egyes népe kultúrájának és életének legértékesebb vonásait és hagyományait — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Ugyanakkor a szovjet nemzeti kultúrák mindegyike nemcsak saját forrásokból tápálkozik, hanem a többi testvérnép szellemi gazdagságából is merít, és a maga részéről kedvezően hat rájuk, gyarapítja őket. A szovjet szocialista kultúra nemzeti formáinak különbözőségeiben egyre észrevehetőbbé válnak a közös internacionalista vonások. A nemzeti kultúrát mind nagyobb mértékben termékenyítik meg a testvérnépek eredményei. Ez haladó folyamat. A nemzetek közötti kapcsolatok és az együttműködés gyors fejlődése az orosz nyelv jelentőségének növekedéséhez vezet, mert ez a nyelv a Szovjetunió összes nemzetei és nemzetiségei kölcsönös érintkezésének nyelve lett A szovjet nép egysége a szocialista haza védelmében megvalósult hőstettekben fejeződött ki a legmeggyőzőbben. Országunk nemzeteinek és nemzetiségeinek szövetsége és barátsága olyan nehéz megpróbáltatásokat állt ki, mint a Nagy Honvédő Háború. Fegyveres erőink ma is a szocialista haza megbízható védőpajzsát, a kommunizmust építő nép békés munkájának biztosítékát jelentik. A szovjet nép nagyra becsüli és szereti hadseregét, megérti, hogy amíg a földkerekségen agresszív erők léteznek, jól felszerelt hadsereg nélkül nem boldogulunk. Lenin pártja, annak kollektív bölcsessége, töretlen akarata, szervező és irányító szerepe — ez az erő, amely előkészítette a Szovjet Szocialista Köztársaságok hatalmas Szövetségének létrehozását, irányította félévszázados fejlődését és vezeti magabiztosan előre. A párt országunk valamennyi nemzetének és nemzetiségének élenjáró képviselőit egyesíti — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. A párt a Szovjetunió dolgozói bajtársiasságának és barátságának, az egész szovjet nép megbonthatatlan egységének legfényesebb megtestesülése. A párt elérte, hogy az internacionalizmus a kommunisták maroknyi csapatának eszményéből a különböző nemzeti és nemzetiségű szovjet emberek millióinak mély meggyőződésévé és magatartási normájává vált. Ez igazi forradalmi fordulat a köztudatban, amelynek jetentőségét nehéz lenne túlbecsülni. És, ha ezt a párt sikerrel valósította meg, akkor ez nagymértékben összefügg azzal, hogy kérlelhetetlenül szembeszáll a lenini politikától való eltérés minden fajtájával saját soraiban, határozottan küzdött mindén rendű és rangú elhajlás ellen, szilárdan védelmezve és alkotóan továbbfejlesztve a marxizmus—leninizmus nagy tanítását — hangoztatta Brezsnyev. Lenin nemegyszer hangsú lyozta a nemzeti problémák megközelítésének bonyolultságát. Nemegyszer szólott arról, hogy türelmet és tapasztalatot kell tanúsítani a nemzeti érzések, különösen a kis népek nemzeti érzései iránt, fokozatosan kell nevelni ezeket a népeket az Internacionalizmus szellemében — mondotta Leonyid Brezsnyev. A kommunistáktól azonban — bármilyen nemzetiséghez tartozzanak is — Lenin mindenkor világos és elvszerű magatartást követelt a nemzeti kérdésben, nem tűrt el e téren semmiféle engedményt és lazaságot. Lenin mindenkor engesztelhetetlen harcot folytatott a nacionalizmusnak és a nagyhatalmi sovinizmusnak a kommunisták soraiban jelentkező minden megnyilvánulásával szemben. Ezzel kapcsolatban Leonyid Brezsnyev megállapította: most, amikor immár 50 éve fennáll ás sikeresen fejlődik a soknemzetiségű szocialista állam, a Szovjetunió, mégis indokolt szólni ezekről a problémákról. Mi, teljes egészsében megoldottuk a nemzeti kérdést mindazokban a vonatkozásokban, amelyekben az a forradalom előtti múltból ránk maradt. — folytatta Brezsnyev. A nemzetiségi viszonyok azonban az érett szocialista társadalomban is olyan realitást jelentenek, amely szakadatlanul fejlődik, újabb problémákat és feladatokat vet fel. A párt állandóan szetn előtt tartja ezeket a kérdéseket, és idejekorán megoldja őket az egész ország és minden egyes köztársaság érdekében, a kommunista építés érdekében — hangoztatta Brezsnyev. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nacionalista előítéletek, a nemzeti érzések eltúlzott vagy torz megnyilvánulása rendkívül eleven jelenség, amely erősen tartja magát a politikai vonatkozásban nem eléggé érett emberek lelkivilágában — mondotta az SZKP főtitkára. Ezek az előítéletek mégolyan viszonyok között is fennmaradnak, amikor már régen nem léteznek az objektív előfeltételei semmiféle antagonizmusnak a nemzetek közötti kapcsolatokban. Nincs jogunk megfeledkezni arról, — folytatta Brezsnyev — hogy a burzsoá világ pilitikusai és propagandistái minden módon szítják kívülről a nacionalista csökevényeket. Osztályellenségeink hallatlan" mohósággal kapva kapnak minden ilyenfajta jelenségen, szítják és ösztönzik azokat abban a reményben, hogy valamelyest gyengíteni tudják országunk népeinek egységét. Országunk nemzetiségeinek és népcsoportjainak további közeledése objektív folyamat — szögezte le Leonyid Brezsnyev. A párt eilene van annak, hogy mesterségesen sürgessék ezt a folyamatot — erre nincs szükség, ezt a folyamatot szovjet életünk egész menete diktálja. Ugyanakkor a párt tűrhetetlennek tart minden olyan kísérletet, amely a nemzetek közeledése folyamatának feltartóztatására irányul. Az országnak a Lenin által megjelölt úton való továbbfejlesztése folyamatában felmerülő kérdéseket megoldva, a párt nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Szovjetunió minden állampolgárát állandóan, rendszeresen és mélyrehatóan az internacionalizmus és a szovjet hazafiság szellemében neveljék. Számunkra ez a két fogalom egymástól elválaszthatatlan egész — hangsúlyozta Brezsnyev. Az elmúlt 50 évben a világ megváltozott. És vitathatatlan, hogy mindezekben a történelmi változásokban nem kis szerepet töltött be a Szovjetunió, — már önmagában, létezésének tényével, szocialista társadalmunk példájának erejével, államunk aktív nemzetközi jjolitikájával — jelentette ki az SZKP KB főtitkára. Ma a testvéri szocialista országok, a kommunista pártok, a forradalmi-demokratikus haladó szervezetek, a szakszervezetek minden kontinensen, a dolgozók legszélesebb rétegei velünk együtt emlékeznek meg a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójáról. Forrón köszöntjük elvtársainknak és szövetségeseinknek a testvéri szocialista államokban, a más országokban élő velünk azonos gondolkodasúaknak és barátainknak nemés együttérzésüket és szolidaritásukat. E nevezetes napokban mi ismét biztosítjuk harcostársainkat, osztályteslvéreinket, barátainkat világszerte: a Szovjetunió mindenkor hű marad a népek szabadságáért, a szocializmusért, a világ tartós békéjéért harcolók internacionalista egységének nagy ügyéhez. Nemzetközi politikánk hivatását abban látjuk, hogy erősítsük a békét, amelyre szükségünk van a kommunizmus építéséhez, amelyre szüksége van minden szocialista országnak, minden állam népének — mondotta Leonyid Brezsnyev, ezért mi a Jövőben is ellenszegülünk az agresszió politikájának, és elősegítjük világszerte azoknak a feltételeknek a felszámolását, amelyek agreszszív háborúkat szülnek. Nemzetközi politikánk hivatását és szerepét abban látjuk, hogy elősegítsük minden nép elidegeníthetetlen jogainak, mindenekelőtt az önálló, független fejlődésre való jogának megvalósítását, amely mellett élvezheti a modern civilizáció gyümölcseit. A nemzetközi színtéren folytatott politikánk hivatását és szerepét abban látjuk, hogy mindig azoknak az oldalán állunk, akik az imperializmus ellen, a kizsákmányolás és elnyomás minden formája ellen, a szabadságért és az emberi méltóságért, a deinojtráciáért és a szocializmusért harcolnak, — mondotta Leonyid Brezsnyev. Mi ismételten kijelentettük már, hogy a szocialista világrendszer erősítését és fejlesztését tekintjük legfontosabb feladatunknak a nemzetközi színtéren. A kollektív erőfeszítések eredményeképpen az osztályellenség ellen vívott szívós harcban kovácsolódott ki a szocialista államok szilárd szövetsége, jött létre sokoldalú testvéri együttműködősük megbízható rendszere, amely országaink mindegyike számára mintegy természetes életformává vált. Megtanultuk sikeresen elvégezni a mindennapi munkát, türelmesen keresni az olyan kérdések igazságos megoldását, amelyek megoldhatatlanok a kapitalizmus viszonyai közepette. E munka során megtanultuk helyesen társítani minden egyes ország érdekeit a közös érdekekkel, megtanultunk együttműködni, elhárítva utunkból mindazt, ami akadályozhat, ami megnehezíti a közös előrejutást. Amikor fél évszázaddal ezelőtt felvetődött a kérdés, hogy a szovjet köztársaságok az egységes Szovjetunióban egyesüljenek, Lenin rámutatott: ez az egyesülés elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy helytállhassanak az Imperializmus katonai támadásával szemben, megvédhessék a forradalom vívmányait és együttes erővel sikeresebben megoldhassák békés, alkotó feladatait. Elvben ugyanez vonatkozik a Varsói Szerződésben és a Kölcsönös Gazdasági, Segítség Tanácsában tömörült szuverén, szocialista államok testvéri közösségére. Ez az oka annak, hogy a Szovjetunió aktívan harcolt, harcol és fog harcolni minden szocialista ország összefogásáért és együttműködéséért. A mai napon nyomatékosan foglalkozni kell egy testvéri szocialista államhoz, — a Vietnami Demokratikus Köztársasághoz fűződő viszonyunkkal. A világ ma az amerikai imperializmus újabb vietnami bűntetteinek tanúja lett, jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Nem elég, hogy az Egyesült Államok mesterségesen elhúzza a háború megszüntetéséről szóló egyezmény aláírását és különböző nemtelen manőverekhez is folyamodik, hanem a napokban felújította a Vietnami Demokratikus Köztársaság városainak bombázását és kikötőinek elaknásítását. Az Egyesült Államok kormányára súlyos felelősség hárul ezekért a barbár cselekményekért, azért, hogy tovább ontja a vietnami nép vérét. A Szovjetunió csakúgy, mint minden békeszerető állam, a világ minden népe erélyesen és felháborodottan ítéli el ezeket az agressziós cselekményeket. Már mindenki számára világos, hogy kudarcot szenvedett az Egyesült Államok vietnami katonai kalandja, és semmiféle újabb bűntett sem töri meg a hős vietnami nép akaratát, nem ingatja meg barátainak azt az eltökélt szándékát, hogy megadjanak neki minden támogatást és segítséget igazságos, felszabadító harcában. Hosszan lehetne beszélni a harcoló Vietnamnak nyújtott katonai és gazdasági, valamint más segítségünkről — jelentette kl Leonyid Brezsnyev. Ezzel kapcsolatban mást is hangsúlyozni kell, Mindig úgy véltük, hogy a Szovjetunió külpolitikájának egyik központi feladata az indokínai háborús tűzfészkek felszámolására való törekvés. Ezért tevékenyen elősegítjük vietnami barátaink erőfeszítéseit az igazságos és békés rendezés elérése érdekében. Peking mai külpolitikai irányvonala magában foglalja a szovjet területre támasztott ostoba igényeket, a Szovjetunió társadalmi és állami rendjének, békeszerető külpolitikánknak dühödt rágalmazását — mondotta Leonyid Brezsnyev. Magában foglalja azoknak az erőfeszítéseknek nyílt szabotálását, amelyek a fegyverkezési hajsza korlátozására, a leszerelésért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harcra irányulnak. Ez az irányvonal állandó kísérleteket jelent arra, hogy megbontsák a szocialista tábort és a kommunista mozgalmat, viszályt keltsenek a nemzeti felszabadításért küzdő harcosok soraiban, szembeállítsák a fejlődő országokat a Szovjetunióval és más szocialista államokkal. Végül pedig ez az irányvonal magában foglalja a szovjetellenes alapon való elvtelen tömörülést bárkivel, még a legreakciósabb erőkkel is, legyenek azok a legádázabb szovjetellenes elemek az angol konzervatívok köréből, vagy revansista elemek az NSZK-ban, portugál gyarmattartók vagy dél-afrikai fajüldözők. Lényegében az egyetlen ismérv, amely napjainkban meghatározza a kínai vezetés álláspontját bármely nagy nemzetközi problémában, az a törekvés, hogy lehetőleg minél nagyobb kárt okozzanak a Szovjetuniónak, minél inkább megkárosítsák a szocialista közösség érdekeit. Ogy véljük, hogy ez a politika, természetellenes a szocialista országok közötti kapcsolatokban, nemcsak a szovjet, hanem a kínai nép érdekei ellen is irányul, szemben áll a világszocializmus, a felszabadító és antiimperialista harc, a béke és a népek biztonsága érdekeivel — hangsúlyozta az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Érthető, hogy mi kategóriku(Folytatás a 3. oldalonj