Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-19 / 299. szám, kedd

Teljesítjük a feladatokat Beszélgetés SZABÖ IMRÉVEL, az SZLKP komáromi járási bizottságának ideológia! titkárával A CSKP KB és az SZLKP KB plenáris ülésén foglalkozott a XIV. kongresszus határozatainak az ideológiai munka terén való megvalósításával. Ezt követően a kerületi pártbizottságok is értékelték ideológiai tevékenységüket. December 19-én plenáris ülést tart az SZLKP komáromi járási bizottsága is, hogy tárgyaljon az ideológiai munkáról. Ebből az alkalomból kerestük fel Szabó Imre elvtársat, a járási pártbizottság ideológiai titkárát, hogy válaszoljon néhány kérdésünk• Mi a célja a járási pártbizottság plenáris ülésének? —> A CSKP KB októberben, az SZLKP KB pedig novemberben tárgyalta meg a párt ideológiai munkájának időszerű kérdéseit. Ez a plenáris ülés rendkívül jelentős a pártmunka számára. Nemcsak arról van szó, hogy a párt központi bizottsági szinten kifejezetten ideológiai kérdéssel nyolc év után most foglalkozott először, hanem arról is, hogy a párt ideológiai munkáját Illetően ez a plenáris ülés igyekezett valóban alkotói módon, gyakorlati és elméleti szinten realizálni a XIV. kongresszus határozatait. A jpb idevonatkozó munkásságát igen jelentékenyen elősegítette az is, hogy a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság éppen az elmúlt napokban — alkalmazva a KB határozatait, záradékait és tárgyalási anyagát — megtárgyalta a nyugat-szlovákiai pártbizottság munkájának vonatkozásában. így tehát járásunk pártbizottságának a járási ideológiai plénum előtt kedvező feltételei vannak ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket, járási szinten, alkalmazva a járás feltételeire, sajátosságaira — elemezze és kitűzze a feladatokat. Ebben az évben már második ideológiai plénumát tartja a járási pártbibzottság. Ab ban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a párt idevonatkozó anyagai alapján — gondolok itt a Tanulságokra, a XIV kongresszuson elhangzott határozatokra — jól megláttuk a pártszervezetek, a tömegszervezetek munkájának ismerete alapján és a lakossággal való állandó kontaktus alapján azt hogy mik is a tennivalóink. Éppen ezért az ez évi júniusi ideológiai plenáris ülés járásunkban a dolgok érzékeny oldalára tapintott akkor, amikor a párt ideológiai munkája vonatkozásában a következő alapikérdésekre hívta fel a figyelmet. Mindenekelőtt harc a kom. munista ideológiának az emberek tudatában való további elmélyítéséért, az emberek politikai profiljának kialakításáért. • Mivel érik ezt el? — Ennek módjai: a pártoktatás hatékonyságának növelése, intenzívebbé tétele. Ezen a téren jók az eredményeink. Ahol még akad probléma, ezt igen nyíltan kimondtuk, az a párton belüli oktatás módszertani kérdése. Vagyis az, hogyan kell feloldani az oktatás anyagát úgy, hogy az valóban eljusson az embereknek nemcsak a tudatáig, hanem a szívügyévé is váljon. A jpb mellett megnyílt politikai művelődés háza igen jelentékeny segítséget nyújt nemcsak a járási szintű lektorok munkájához, hanem közvetlenül segíti az alapszervezetek munkáját is. Elsősorban a propagandisták iskolázásán keresztül. A másik alapvető feladat — s erre ás saját tapasztalatunk tanít bennünket — a tömegpolitikai munka elmélyítése, formáinak megkeresése és alkalmazása. Bármennyire széles is a tömegpolitikai munka skálája, nagyon fontosnak tartom a tömegpolitikának azt a részét, amelyet közvetlenül maga a párt végez. Például a párt járási bizottságának tisztségviselői, elnökségének, plénumának tagjai, a jnb élgárdája, a helyi szervezetek és szervek élgárdája időről időre elmegy a fiatalok közé, s megtárgyalja velük problémáikat, tennivalóikat; tájékoztatja őket az időszerű politikai kérdésekről. Ez rendkívül jó munkaformának bizonyult. Nem is beszélve az olyan általánosan ismert munkaformáról, mint a párt nyilvános gyűlései. Sok éven keresztül feleslegesnek tartott munkaforma volt ez, de bebizonyosodott, hogy minél gyakrabban és tartalmasabban szervezzük meg a nyilvános pártgyűléseket, annál jobb. Nemcsak azért, mert az ott jelenlevők tanulnak. A nyilvános gyűlések Okulásul is szolgálnak a párt tisztségviselői számára, az apparátus dolgozói, s nem utolsósorban a járási nemzeti bizottság számára. Következő feladatunk a tömegpolitikai munka vonailán azoknak az eredményeknek a népszerűsítése, sokrétű publikálása, melyeket az országban és járásunkban elértünk. Itt a szemléltető agátációról, a helyi rádiók jobb kihasználásáról, élőújságok szervezéséről, az agitkettősök munkájáról van szó. A mostani plénumon egyrészt a júniustól eltelt rövid idő eredményeit vizsgáljuk, másrészt a felsőbb pártszervek plénumának anyagából kiindulva, járásunk feltételeire átvetítve, (Igor Gorssmonn teivéteie) elmondjuk, mit tettünk a júniusi plénum óta; mi az, ami bevált és hol szorít bennünket a cipő. Ideológiai plénumunk jelentős segítséget fog nyújtani az alapszervezeteknek annál is inkább, mivel az általános ideológiai feladatokhoz nem kell részleteiben visszatérnünk, hanem arról beszélhetünk, ami most a legfontosabb, s ami a legtöbb gondot okozza. Részletesen kívánunk foglalkozni a plénumon a gazdasági propaganda kérdéseivel. Eddig azt hittük, hogy a népgazdasági eredmények önmagukért beszélnek, s mivel „a jó bornak nem kell cégér", nem kell •őket propagálnunk. Ezzel egy igen jelentős nevelői szempontot hagytunk figyelmen kívül. Pedig az emberek büszkék az általuk elért eredményekre. A propagandának ezt a felismerést iki kell használnia. Annál is inkább, mivel gazdasági eredményeink — akár az ipar, akár a mezőgazdaság terén — valóban kiválóak. Vannak kiváló munkaközösségeink is. Beszélnünk kell a szocialista munkabrigádokról, az új munkaformákról stb. Ezen a téren azonban sok még a tennivaló. • A központi bizottság plénuma kiemelte, hogy az ideológiai munkában továbbra is szem előtt kel tartani a jobboldali erők elleni küzdelmet. Milyen teendők várnak a járás kommunistáira ezen a téren? — A hol szorít a cipő kérdéséhez hozzátartoznak azok az igényes munkát követő feladatok is, amelyek a jobboldali törekvések elleni küzdelmet jelentik. A jobbotdal taktikája rendkívül széles skálájú. Ezt föl kell mérnünk és kifejezetten okos politikai eszközökkel folytatnunk kell ellene a már megkezdett harcot. Mindkét központi bizottsági plénum megállapította, hogy a politikai Jobboldalt hatalmi szempontból szétvertük, s gazdasági hatékonyság tekintetében is, de ideológiai területen vannak még tehetőségeik, megnyilvánulási formáik. Ezért egyre nagyobb politikai magáramaradottságra kell szorítanunk ezt a csoportot. • Az ideológiai munka minden eszközével harcolni kell a kispolgári gondolkodásmód ellen. Bizonyára időszerű feladat ez a komáromi járásban is. — Igyekszünk fölfedni a kispolgári mentalitás vadhajtásait. Megjelenési formája járásunkban általában ismert: politikai liberalizmus, alibizmus, féktelen anyagiasság, a társadalmi élet normáinak a lebecsülése, ignorálása, az olyan „szocializmusnak" a maguk számára való megteremtése, amely mindig csak adni köteles. Ezekre a kérdésekre sok gyakorlati példán szeretnénk rámutatni, annál is inkább, mivel számos esetben rossz vélemény alakul ki ezzel kapcsolatban — itt-ott a párttagok soraiban is. Foglalkozni kívánunk a plénumon tanügyünk kérdéseivel is. Pedagógusaink jelentős része igen becsületes és jő munkát végez, a tanügyi vonalon azonban több kérdés megoldásra vár. Mindezt a plénumon határozottan kimondjuk. Szó lesz kulturális politikánkról is. Helyes lenne, ha rendbe tudnánk hozni elsősorban a vidéki népművelési otthonok, népművelési szobák munkáját. Javítani munkájukat és egyre inkább peremre szorítani a „könnyebb", apolitikus, semmitmondó, úgynevezett kulturális megnyilvánulásokat. Ezeket a feladatokat látjuk magunk előtt, igyekszünk megvalósítani. Ki szeretnénk azonban emelni, hogy ez nem egy plénum feladata. A plénum kitűzi a feladatokat, s megvalósításukban járásunk több mint 6000 kommunista és a pártonkívüliek ezrei vesznek részt. Ügy véljük, hogy feladataink teljesítéséhez jók a feltételeink. FÜLŰ

P IMRE A fluktuáció milliárdos károkat okoz Még a gazdasági dolgozók is nehezen tudják elképzelni, milyen nagy kárt okoz a népgazdaságnak a fluktuáció, az Indokolatlan munkaerő-vándorlás. A közgazdászok kiszámították, hogy a munkahelyéről távozó dolgozó munkateljesítménye az utolsó hónapban 10 százalékkal, az új munkahelyét elfoglaló dolgozóé pedig az első hónapban 25—35 százalékkal alacsonyabb. Szlovákia ipari termelésében a munkaerő-vándorlás 1971-ben és 1972 első felében átlagosan 25 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy minden negyedik dolgozó megváltoztatta munkahelyét. Természetesen indokolt és szükségszerű munkahely-változtatás is létezik. Nem lehet fluktuációnak tekinteni például a dolgozók célszerű átcsoportosítását az ipar szerkezeti változásainak megfelelően, valamint a fontos népgazdasági ágazatokba, például a bányászatba történő munkaerő toborzást. Ezért fluktuációnak csak a dolgozók egyéni meggondolása alapján történő munkahely-változtatást értjük. Az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériuma 104 szlovákiai feldolgozóipari üzemben vizsgálta a munkatermelékenység tényezőinek hatását, amelyek között a munkahely változtatása is szerepelt. Az értékelésnél nem tettünk különbséget az indokolt és az indokolatlan változtatások között. Az utóbbi 2—3 évben a vizsgált feldolgozóipari üzemekben a munkahely-változtatások aránya átlagosan 21,3 saázalékos volt, ezen belül a kohászatra 15,4 százalék, a gépiparra és az élelmiszeriparra 19,1 százalék, a közszükségleti iparra 25,1 százalék, a vegyiparra pedig 26,6 százalék jutott. Azzal kapcsolatban, ho,gy a vázolt fluktuáció mértéke arányos-e, vagy aránytalan, a vállalati igazgatók eltérően nyilatkoztak. A vállalati igazgatók 20,4 százaléka normálisnak tartotta a fluktuáció mértékét, 79,6 százaléka viszont túlzottnak. Megjegyzendő, hogy a gazdasági gyakorlatban és a közgazdasági szakirodalomban a dolgozók nyilvántartott létszámának 25 százalékát elérő fluktuációt károsnak tekintjük. Célszerűnek mutatkozik közelebbről is megvizsgálni azt a kérdést, hogy melyek a fluktuációt előidéző fő okok. A gyakorlati kutatások igazolták, hogy a fluktuáció részben gazdasági, részben szociológiai okokra vezethető vissza. A szociológusok a gyakorlati tapasztalatok alapján már többször rámutattak, hogy az ember munkakörnyezetével kapcsolatban eléggé konzervatív, nem szívesen változtatja meg életmódját, nem szereti a mindennapi életére kiható változásokat, nehezen szokja meg új munkatársait és vezetőit. Inkább az ismert környezetet és viszonyokat helyezi előnybe, mindaddig, amíg a környezeti feltételek meg nem győzik, hogy a család szempontjait is figyelembe véve elkerülhetetlen a munkahely megváltoztatása. Az a nálunk eléggé elterjedt tény, hogy a dolgozó jövedelmét más vállalatnál gyorsabban növelheti, mint a betöltött munkahelyén, a gyakorlatban nemcsak fluktuációhoz, hanem további káros társadalmi jelenségekhez is vezet, például elveszíti érdekeltségét a nagyobb munkateljesítményben, a magasabb szakképzettség elérésében, s a vállalat gazdasági eredményeiben. Ez a jelenség azoknak a dolgozóknak a gondolkozását is károsan befolyásolja, akik munkahelyükön maradnak ugyan, de látják, hogy éveken át megszokott munkatársaik elmennek, az emberek cserélődnek körülöttük, s a változásokat alapjában véve mindannyian anyagilag előnyösebb munkahelyek keresésével indokolják. A munkahelyéhez hű dolgozónak olyan érzése támad, hogy ő ezektől az előnyöktől elesik, ami állandóan nyomasztóan hat rá, negatívan befolyásolja munkához való viszonyát. Ezt igazolja az egyik prágai kutatóintézet által szervezett ankét eredménye is, melynek keretében a kérdezett dolgozók a bér növekedésére ható tényezőket így rangsorolták: első helyre tették a más munkahelyre való áttérést, második helyre a munkában töltött évek számát, harmadik helyre a szakképzettség növelését, a nagyobb munkateljesítményt pedig csak az utolsó, kilencedik helyen említették. Térjünk azonban vissza vizsgálódásaink eredményeihez, s nézzük meg, vajon ezek mit mondanak a fluktuáció okairól a vizsgált vállalatokban. Ankétunkban a fluktuációt okozó tényezők sorrendje így alakul: 1. alacsony munkabér a terület más üzemeihez viszonyítva; 2. a többi üzemben kilátásba helyezett egyéb előnyök és juttatások; 3. lakáshiány; 4. rossz munkafeltételek; 5. egyéb okok; 6. egyéb szociális feltételekben tapasztalható hiányosságok; 7. nem megfelelő bérezési formák; 8. a további szakmai fejlődés kilátástalansága. A magasabb bérszínvonalú ágazatokban, például a kohászatban és a gépiparban a fluk-> tuáció fő okát nem a bérekben, hanem főleg a munkafeltételekben kell keresni, bár a vál» lalati igazgatók 52,4 százaléka a fluktuáció okaként itt is az alacsony béreket tünteti fel az első helyen. Elemzéseinkben a más üzemekben nyújtott előnyök és az adott üzem rossz munkafeltételei érdemlik a legnagyobb figyelmet. Megmutatkozott ugyanis, hogy a munkahelyüket változtató dolgozók rend« szerint anyagi okokra hivat-* koznak, és ezzel gyakran az igazi okokat, a rossz munka* és szociális feltételeket, az em* berek közötti rossz viszonyokat kendőzik el, amelyekre a munkahelyükről való távozás alkalmával bizony nem célszerű hivatkozniuk. A fentieket további hazai és külföldi ankétok eredményei is igazolják. Figyelemre méltók például a Magyar Népköztársaság Kohászati és Gépipari Minisztériumának kérdőíves felmérési eredményei. Az ágazat kérdezett dolgozói a fluktuáció fékezése céljából a következő tényezőket tartják a legfontosabbaknak: 1. a munkahely közelsége a lakóhelyhez; 2. szívélyes munkatársak; 3. közvetlen kapcsolat a vezetővel; 4. jó bánásmód; 5. egészségi szempontból kifogástalan munkahely; 6. megfelelő anyagi feltételek. Ez a felmérés tehát szintén rámutatott, hogy a bérezés színvonalának koordinálása mellett a túlzott fluktuációt számos nem gazdasági vonatkozású tényezővel is fékezhetjük, A fluktuációt a szociológiai szakirodalomban szociális járványként emlegetik. Ogy gondolom, hogy teljes joggal, hiszen például a magasépítő vállalatoknál egyetlen szakmunkás eltávozása 25 ezer korona értékű kárt jelent, a szövőiparban pedig egy dolgozó betanítása 16 ezer koronába kerül* Könnyen elképzelhetjük tehát, hogy egy-egy ipari dolgozó munkahely-változtatása általában 10—20 ezer koronával károsítja meg a társadalmat. Ez olyan nagy összeg, amelynek mindenkit el kell gondolkoztatnia. Sürgősen javítani kell a helyzeten, éspedig minden lehetséges eszközzel, amelyek közül néhányra a fentebb ismertetett ankét is rámutatott. JOZEF ÜRMlNSKY mérnök, az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumának dolgozója