Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-19 / 299. szám, kedd

DOCÖOOODDDDE1DI1E3ÍD - U J FILMEK• ••••••••••••••CD KES (angol) Yorskshire környékén, egy bányászvárosban él Billy, a tizennégy éves, nyílt eszű, szeretetre vágyó kisfiú. Apátlanul csavarog, ha éhes, lop, tűri bátyja gonosz tréfáit, s hajnalonként újságot hord ki. Az iskolában sem érezheti magát biztonságban, mert a gyenge alkatú fiúcska a konzervatív pedagógusok és a rosszindulatú osztálytársak gúnyolódásainak a céltáblája. Menekül a nádpálca s a terrorizáló tanárok elől. Egy napon azonban megváltozik Billy élete. Barátra talál s ez nem más, mint Kes, a fészkéből kicsent, gyámoltalan sólyomfióka, Billy keserves i.orsának egyetlen vigasztalója. A madár sokat jelent a fiúcska szeretetet és melegséget nélkülöző gyermek sivár életét. De nemcsak ennyi a film; elénk tárja a maradi angol iskolarendszert is, az angol népiskolák ellenszenves világát, bírálja a társadalmi rendet. A fiú és meghitt társa, a sólyom barátságán keresztül ecseteli a környezet nyomasztó légkörét, a társadalmi viszonyokat, a közömbösséget, a morális lazaságot, a megrögzöttséget, az ember egyéniségének a kibontakozását korlátozó megcsontosodott angol iskolarendszert. Megindító, a nézőben szánalmat és együttérzést ébresztő, de nem szentimentális film a Kenneth Loach rendezte Kes. A mai haladó angol művészet Dávid Bradley (balra], a Kes című jilm gyermekszereplője életében: boldogságot, igazi szenvedést, szürke kis életének legszebb perceit, elégtételt a környezetben elszenvedett sérelmekért, sikerélményt. Billy egy lopott szakkönyvből tanítgatni, idomítani kezdi Kest. Ebhen a kapcsolatban kompenzálja a természetes emberi kap csolatok hiányát, mindazt, amit környezetében és az otthoni fullasztó légkörben el kell szenvednie. Kes a menekülés, a szabadság szimbóluma. Repül, szárnyal a rétek fölött s a bányásztelepülés embertelen, poshadt mocsarából vele emelkedik ki Billy ís. Már nincs egyedül, de boldogsága tiszavirág életű ... Őszinte, igaz vallomás ez a film, mely bemutatja a családi HALÁL A KANYARBAN Angol környezetben játszódik, de az NDK-ban készült e<z a bűnügyi film, mely magától értetődően szórakoztatni kíván. Az Alan Winnington „Police Alibi" című regénye alapján forgatott krimi nem túlságosan izgalmas, de a történet — mely egy üzletembert ért baleset köA PÄRMAI KOLOSTOR jellegzetes valóságábrázolásának egyik mesteri darabja. A haladó szellemű rendező látásmódja sajátos, realista remekléssel egy világot tár fel, jól bánik az eszközökkel, kitűnő színészeket, jellegzetes típusokat választ. A sikerben rajta kívül része van a rokonszenves Dávid Brad/ej/nek, Billy alakítójának is, aki szöges ellentéte a jellegzetes angol gyereksztároknak; faragatlan kis csibész, szabálytalan arcvonású vadóc, aki oly szimpatikus, hogy csakhamar elnyeri a közönség együttérzését. A film nagy sikerrel járja a világot, díjakat szerez, így két évvel ezelőtt a XVII. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon is nagydíjjal tüntették ki. (NDK) rül bonyolódik — jól szerkesztett s nem nélkülözi a műfaj kellékeit; áldozat, gyilkos, tunya rendőrfőnök, szorgos detektív, sőt még amatőrnyomozók is vannak a filmben. Különösebb értéke nincs a filmnek, de a maga műfajában kellemes kikapcsolódást nyújt. —ym — (francia) Decemberben ünnepeltük volna GÉRARD PHILIPE ötvenedik r-zületésnapját, de már tizenöt éve halott. Így csak születésének évfordulójáról emlékezhetett meg a világ. Ebből az alkalomból — több mint egy évtizedes szünet után — filmszínházaink felújították és műsorra tűzték A PÁRMAI KOLOSTOR című kétrészes frar.cia filmet, melyben a ragyogó tehetségű színész játszotta a főszerepet. Az immár klasszikussá vált filmet STENDHAL regénye alapján CHRISTIAN (AQUE 1947-ben forgatta. A felvételen: Gérard Phillpe a film egyik jelenetében. A HOLDKÖZETEK REJTÉLYEI Az Apollo—17 amerikai felderítő űrhajó utasainak a Hold felszínén tett utolsó látogatása újból izgalomba hozta a tudományos világot, különösen a geológusokat és a kozmológusokat, hiszen egy rózsaszínű kőzetféleség felfedezése a Holdon a kérdések és problémák tömkelegét vetette fel. Milyen eredetű lehet ez a kőzet, vulkanikus tevékenység terméke-e, milyen korú tulajdonképpen égi kísérőnk, volt-e valaha is rajta víz? Ilyen és ehhez hasonló kérdések már régóta izgatják a kutatókat. A különböző tudományos laboratóriumokban ugyanis mindmáig szüntelenül nagy erőkkel folyik a régebbi Apollo-kísérletek során összegyűjtött holdkőzetek vizsgálata. Hazánkban is több kutatóintézet foglalkozik a holdpor elemzésével, sokoldalú tanulmányozásával. Átfogó tudományos értékelést ugyan még nem adtak közre, de a vizsgálatok egyre több érdekes részeredménye kerül nyilvánosságra. Ezekből a jelentésekből immár nagy valószínűséggel megállapítható, hogy hűséges égi kísérőnkön nyoma sincs az életnek. A holdanyag mikroszkópos vizsgálata során a Kalifornia Egyetem biológusai nem észlelték Hold-organizmusok jelenlétét, legyenek azok élők, holtak vagy fosszilisak (megkövültek). Egyértelműen tisztázódott, hogy a korábbi jelentésekben említett szerves anyag csak szennyeződés útján került a kőzetmintákra. Az első vizsgálatok során hatféle sejttenyészetet — közöttük magzati vese- és tüdősejtek te nyészeteit — tették ki a holdkőzetek hatásának és a baktériumok növekedésének semmiféle jelét sem észlelték. Az a csíramentes körülmények között felnevelt egér, amelynek szervezetébe holdport juttattak, tökéletesen egészséges maradt, nem változott magatartása, viselkedése sem. A más állat- és növényfajtákkal végzett biológiai kísérlet, amelynek során elsősorban a szaporodás esetleges rendellenességeit vizsgálják, még folytatódik. Befejeződött viszont a holdkőzetek első saját radiációs vizsgálata. E szerint a holdkőzetek sugárzó tóriumot, urániumot, káliumot, nátriumot, kobaltot, stronciumot és mangánt tartalmaznak. A holdkőzetek és a holdpor tóriumtartalma nagyobb, mint a meteoritoké, viszont kisebb, mint a földi bazalté. Az Oak Ridge-i laboratórium mérései azt is tisztázták, hogy a holdkőzetek kevesebb urániumot és káliumot tartalmaznak, mint a földiek. A holdkőzetekben talált sugárzó kálium—22 minden jel szerint a kozmikus sugarak bombázó hatásának eredményeként jött léire. Az eddigi vegyelemzések több mint 60 kémiai elemet találtak a holdkőzetekben. Már a holdpor első tömegspektrometriai elemzése meglepetéssel járt: jóval nagyobb mennyiségű ritka napszélgázt találtak benne, mint eddig feltételezték. Hidrogénen és héliumon kívül argont, neont, kriptont és xenont is megfigyeltek a a holdporban. Feltételezik, hogy a holdkőzetek feketés színe is a napszél bombázó hatásának eredményeként alakult ki. Ennek a napszélnek egyébként is nagy hatása van a Hold felszínére, eróziót okoz, valósággal elfújja a holdfelszín felső porrétegét. Egyébként az eddigi megállapítások szerint a holdpor 20—30 százaléka „olvadt részecske" — minden jel szerint vulkanikus eredetű anyag. A megvizsgált holdkőzetek nagymértékben eltérnek a földi kőzetektől. Feltűnően sok közöttük a szürkés színű, de fekete és fehér is akad közöttük, továbbá fémcsomókat tartalmazó opálos és fényvisszaverő kristályokra is felfigyeltek. Egyelőre három fő típust különböztetnek meg az eddig megvizsgált kőzetmintákban. Két típusuk megkövesült lávának látszik, közülük az egyik jóval nagyobb fajsúlyú, mint a másik. A harmadik típus egyfajta porcsomó, amelyeit üvegszerű burkolat vesz körül. Feltételezik, hogy ez utóbbiak meteoritok becsapódásának hatására jöttek létre: a meteorit összesajtolta a holdport, egyúttal megolvasztotta a holdanyagot — így alakultak ki az apró üvegcseppek. „A holdkőzetek elemzése ugyan roppant izgató tudományos feladat, de úgy vélem, e vizsgálatok sokkal több problémát vetnek majd fel, mint amennyit ténylegesen megoldanak" — mondotta egy alkalommal dr. Zöhringer professzor, a heidelbergi Max Pianck Magfizikai Intézet fizikusa, aki maga is részt vett a texasi Houstonban berendezett holdlaboratóriumban az Apollo—11 űrhajósai által összegyűjtött, kereken 20 kg súlyú por. és kőzetanyag első tudományos vizsgálatában. (Az Apollo—17 utasai már mintegy 100 kilogrammnyi kőzetmintát juttattak el a Földre.) Ilyen meglepő eredmény született például a növénykísérleteknél, amelyek során 30 különféle növényfajt, közöttük magasabbrendű növényeket: paradicsomot, babot, kukoricát és fenyőt tettek ki a holdanyag hatásának. Ogy találták, hogy a sterilizálatlan holdporral kezelt egyes növények, közöttük a paradicsom és a káposzta, sokkal gyorsabban fejlődött, mások — közöttük az egysejtű algák — fejlődését viszont gátolta a holdanyag. Ez annál is inkább meglepő, mert a holdporból hiányoznak bizonyos, a növények számára életfontosságú tápanyagok, viszont nagy mennyiségű olyan kémiai elem van a holdanyagban, amelyek mérgezőek lehetnek a növényi életre. Dr. Waldkinshaw, a NASA botanikusa, a kísérletek vezetője mindössze ennyit mondott első megfigyeléseiről: „A holdpor egyedülálló biológiai szempontból". A kétséget kizáróan tűzi, vulkáni eredetű kőzetek kimutatása ugyancsak jelentős meglepetés, és régen elfogadott elméleteket ingat meg. Ezzel kapcsolatban Harold Urey Nobel-díjas tudós kijelentését érdemes idézni: „Húsz éven át biztos voltam benne, hogy a Hold hideg égitest. Ogy tűnik, most felül kell vizsgálnom véleményemet ..." Aligha kétséges, nem a Hold vulkános voltának kérdése lesz az egyedüli probléma, amelyet a vizsgálati eredmények új megvilágításba helyeznek. GÉPALKATRÉSZEK KENÉSE — JÓDDAL Az űrhajózás és az atomkutatás korszakának legfontosabb anyagai közé tartozik a titán és a rozsdaálló acél. Az utóbbi közismert előnye a korrózió- és hőállóság, valamint a nagy teherbíróképesség. A titán ugyanolyan nagy szilárdságú fém, mint az acél, de csak fele annyi a súlya. Tulajdonságai nem változnak olyan magas hőmérsékleten sem, amelyen az acél már elveszti szilárdságát. Ezért burkolnak vele űrhajókat és hangsebességnél gyorsabban száguldó repülőgépeket. Fontos szerepe van az űrkutatásban a rozsdaálló acélnak is, a földön pedig például nagy teljesítményű gáz- és gőzturbinák tengelyeit készítik, belőle, de sokfelé alkalmazzák atomreaktorok anyagaként is. Mozgó alkatrész azonban mindeddig sem titánból, sem rozsdaálló acélból nem készülhetett. A súrlódó felületeken ugyanis még a legfinomabb kenőolaj is úgy összeragasztja az alkatrészeket, mintha összehegesztették volna őket. Pedig de sok gépben, berendezésben szerették volna már- felhasználni ezeket a kitűnő tulajdonságú anyagokat! Ügy látszik, hogy most végre sikerült ezt a problémát megoldani. A General Electric schenectadyi kutatóközpontjának munkatársaii, R. S. Owens és dr. R. W. Roberts, nemrégiben olyan kenőanyagot dolgoztak iki, amellyel a titán és a rozsdaálló acél súrlódási együtthatóját 75 százalékkal sikerült csökkenteni. A kenőanyag legfontosabb alkotórésze: a jód. Egyebek között olyan villanymotort készítettek, amelynek tengelyét és csapágyait rozsdaálló acélból alakították ki, azután egy 2,5 lóerős, négyhengeres benzinmotort különféle anyag-kombinációjú — titán rozsdaálló acél és normális, kis széntartalmú acél — alkatrészekkel. A kísérletek bebizonyították, hogy a jódtartalmú kenőanyaggal kifogástalanul működnek a gépek, bármelyik anyagból készült felületek kerülnek egymással érintkezésbe, tehát titán titánnal, acél acéllal, titán acéllal vagy fordítva. Egy bemutatón érdekes kísérletet végeztek: két, tiszta nikkel rudat egyszerre esztergáltak, miközben az egyiket a szokásos hűtő-kenőfolyadékkal, a másikat az újfajta jódos anyaggal kenték. Az első esetben törékeny forgács és egyenetlen, rossz felület keletkezett, a második rúdról viszont folyamatosan vált le a forgács és szép, fényes felületet kaptak. A nikkelt — éppen úgy, mint a titánt, a rozsdaállő acélt, vagy a kobalt, az ólom és még több más fém felületét is — normális körülmények között vékony oxigénréteg borítja, amely érzéketlenné teszi a fémet a jóddal szemben. De ha két fémfelület egymáson súrlódik, lecsiszolódnak róluk az apró egyenetlenségek, és a jód „friss" fémmel kerül szembe. Megfigyelték, hogy a jód mindig az ilyen friss felületekhez vonzódik, és vékony, atomnyi vastagságú védőhártyát hoz létre rajtuk. Ez a hártya lemezes szerkezetű dijodidot tartalmaz, amelynek kristályszerkezete a grafitéhoz hasonlít. A dijodidlapocskák az anyag igénybevétele során könynyedén egy irányba dőlnek, mint az egymás mellett állítgatott kártyalapok, ha meglökik őket. A Sohenectadyban kikísérletezett jódvegyüle tek más 'kenőanyagokban oldhatók, s különleges tulajdonságaikat az egész kenőanyag átveszi. A keverés azért is előnyös, mert a dijodidhártyát könnyen szétroncsolhatja a levegőben levő nedvesség; ez ellen véd a vegyület más összetevője. Egyébként a jódtartalmú kenőanyagok önmagukban is felhasználhatók, hozzásegítve az eddig „kenhetetlen" titán és rozsdaálló acél alkalmazásához a turbináktól kezdve egészen az űrhajókig — immár védőburkolaton belül is. VÉRSZÍVÓ LEPKÉK A tavasszal és nyáron az erdőket, mezőket benépesítő lepkék, pillangók közismerten a virágok nektárjával táplálkoznak, amelyet csőszerű szívószervükkel szívnak fel. Néhány évvel ezelőtt a rovartan szakértőinek körében nagy szenzációt keltett, hogy egy svájci kutató vért talált bizonyos trópusi lepkéknek a gyomrában. Sokáig rejtély volt, hogyan kerül a vér ezeknek a lepkéknek a gyomrába? Dr. H. Bänzinger zürichi rovartanász hónapokat töltött a thaiföldi és a malájföldi őserdőkben és sikerült megfejtenie a rejtélyt. Voltaképpen két fájta vérszívó lepkét talált. Az egyik csak az állatok nyílt sebein élősködik, a sérült bőrről szívja kí a vért. Talált azonban egy olyan lepkét is, amely igazi vérszívófiak bizonyult. Ez a lepkefaj a külön féle gyümölcsöket támadja meg és szívja ki, és szokatlanul erős a szívőszerve. A svájci kutató megfigyelte, hogy a lepke gyakran nagy emlősállatokra, bivalyokra, szarvasokra, antilopokra száll le és testük legkülönbözőbb részeiből kiszívja a vőrt. (dj)