Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-17 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

OJ SKÓT VICC — Kérek egy ötpennys bélye­get. — Tessék. — Most szíveskedjék a szá­mot levakarni róla, mert aján­dék lesz. KOR Mozartot felkereste egy ifjú zongorista, és megkérdezte, ho­gyan kell komponálni. — ön még nagyon fiatal eh­hez, ráér zeneszerzéssel foglal­kozni — válaszolt mosolyogva a zeneköltő. — De, hiszen ön, mester, már tízéves korában komponált. — Az más — mondta Mozart. Én nem kérdeztem senkitől. EGYHÁZKÖZSÉGI GONDOK A vonaton három idős hölgy egyházközségük helyzetéről be­szélget. — A mi egyházközségünkben — mondja az egyik — legfel­jebb harminc-negyvenen vesz­nek részt egy-egy instentiszte­leten. — Az semmi — mondja a má­sodik —, nálunk gyakran elő­fordul, hogy csak öten-hatan. — A mi teplomunkban még rosszabb a helyzet — mondja a harmadik. — Valahányszor a pap megszólal: „Tisztelt egyház­községi" — elpirulok. NEM EGYSZERŰ — Hagyjon fel az ivással! Higgyen nekem, a mája hálás lesz önnek! — Az lehet, doktor úr, de mit szói majd a whisky? NEM PROBLÉMA Rösner betér a postahivatalba, átnyújt egy tízmárkást, és egy tízpfenniges bélyeget kér. — Nagyon sajnálom, de nincs aprópénzem. — Nem tesz semmit — vá­laszol hidegen a hivatalnok —, perceken belül kilencszázki­lencven pfennig lesz a pénztár­cájában. FIGYELMEZTETÉS M 1 — De aram, ez „Nem dohányzó"! (Hadnagy Gábor karikatúrája) — Sípoltam, a 11-es pontra mutat­tam ... és a többire már nem emlék, szem! (DAILY MIRROR) VIGASZTALÁS — Drágám, amióta nemet mondtál, nem tudok aludni többé — sirán­kozik a szerel­mes ifjú. — Mi lesz így belő­k lem? — Talán meg kellene próbál­nod, mint éjje­liőr ... TALALÖS KÉRDÉS — Mi az, hogy barna és kúszik a fűben? — Tűzszerész, aki keresi a rej­tett robbanó­anyagot. — Jó. Hát az mi, hogy barna és repül? — Megtalálta. IGÉNYESSÉG Válogatós hölgy óhajt osztrigát vásárol­ni. — Ne legyen túl nagy, de ne legyen túl kicsi sem, legyen friss, de ne jéghideg — és főként: ne legyen elsózva! — Gyönggyel vagy anélkül parancsolja, asszonyom? — kérdi ud­variasan az elárusító. TEXAS A Houston Oilers szélsője megiramodik a portvonal mentén. Egy­szerre dörrenés, egy re­volvergolyó süvölt el a füle mellett. A játékos megtorpan. — Az ördög vigye el, úgy látszik, a bíró ész­revette, hogy megint lesre szaladtam. VÉLEKEDÉS A hangverseny szü­netében az osztályveze­tő felesége zenei fölé­nyét akarja az ismerő­sök körében csillogtat­ni: — Nem értem, miért vannak úgy oda ezzel a Mozarttal. Megírta a Bűvös vadászt, s azzal vége. — De szívem, a Bűvös vadászt nem is Mozart, hanem Weber írta. — Akkor meg pláne, ha még azt sem! KARAMBOL UTÁN A két gépkocsivezető ugyan­abban a kórházi szobában éb­red, egymás melletti ágyon. — Bocsásson meg — nyögi az egyik —, nem láttuk mi már egymást valahol? — Ha láttuk volna, akkor nem lennénk itt! GYÓGYÍTHATATLAN — Professzor úr, gyógyítson ki. Nekem kisebbségi érzésem van. — És miben nyilvánul meg? — Gyötör a gond, mert nem érzem magam olyan szépnek, mint amilyen valóban vagyok. KI LEHET BÍRNI Az igazgató elmenőben így szól a titkárnőjéhez: — Munkaebédre megyek. Ha háromig nem jönnék vissza, ak­kor munkavacsora lett belőle. BESZÉLGETÉS — Mit csinál a felesége? — A második férje után vá­gyakozik ... — ön már a harmadik férje? — Nem. Az első. Pontosan a terv szerint. (Krokogyil — V. Sztarcsikova rajza) Ax agresszor („Pikker", Tallinn) ÉTTEREMBEN — Főúr, zárják már el azt a rádiót, rettenetesen üvölt! — Ez nem a rádió, hanem a vezetőnk. — Akkor zárják el a vezetőtl — Egy kis türelmet, uraml Hamarosan meglesz: éppen re­vízió van nála. SZERVEZÉS - A fiatalasszony feltárcsázza a közeli élelmiszerüzletet: — Kérem, van lisztjük? — Van. Felhívja a zöldség- és gyü­mölcsboltot: — Kérem szépen, van szil­vájuk? — Van. Újra tárcsáz: — Mama, van egy kis időd? — Van. — Akkor gyere el hozzám úgy 11 körül! Az utolsó telefon a férjének szól: — Drágám, ünnepélyesen közlöm veled, hogy ma meg­lesz a beígért szilvás gombócl SZÓRAKOZOTTSÁG Az osztályvezető magához kéreti Novákot, és szemrehá­nyást tesz neki: — Mit jelentsen ez, kérem? A felesége most telefonált, hogy ön beteg — közben itt van az irodában! — Bolond az az asszo~.y! Hol­nap kellett volna telefonál 'al ISKOLATÁRSAK Péter és Pál már az iskolában is ulálták egymást. Harminc óv után találkoznak az innsbrucki pályaudvar indulási oldalán. Pé. ter biborosi ornátusban, Pál pe­dig iábornoki egyenruhában vá­rakozik. Megismerik egymást és Péter szólal meg először. — Mondja bakter úr, mikor indul a gyors? Pál végigméri és így válaszol: — Húsz perc múlva nagysá­gos asszonv? STANISZLAW JER Z Y LEC: Fésületlen gondolatok A sár néha a mélység látszatát kelti. A halhatatlanság első feltétele 72. a halál. • • « 17. Hej, ha a bűnbakot még fejni is lehetne! * * * Az árut házhoz szállítják a hallgatása is csak úgy hemzsegett a nyelvtani hibáktól. A pokolban az ördög a pozitív hős. A tény mindig meztelen, még ha ' a legújabb divat szerint van ls öl­tözve. Ugyebár tetszett hallani arról, ha valaki egy bútor­üzletben vagy áruházban valami értékesebb, nagyobb terjedelmű vagy súlyú áru­ciket vásárol, akkor azt nem kell a saját hátán cipelnie a lakásáig, mert a kereske­delem hazaszállítja a cuc­cot, nehogy a kedves vevő megszakadjon. Ezt a kétségtelenül em­berbarát (mert azért a vevő is ember j intézkedést nem­csak én ismerem, ha­nem kedves barátom, Parity­tya Oóc Jeromos is, aki a minap a fentiekben bízva lé­pett be egy bútorüzletbe és vásárolt két fotelt. Azért vá­sárolt két fotelt, mert volt egy kis pénze, nem akarta a tőkét tezaurálni, és arra is gondolt, hogy az évek szállnak, ő már nemsokára 60 éves lesz, és szeretné a hátralevő 60—70 évet ké­nyelmes, modern fotelben üldögélve eltölteni. Parity­tya Góc Jeromos fizetett összesen 7900 f hétezerki­lencszáz!) koronát, és ka­pott két fotelt. Mindegyik akkora volt, mint egy ten­geralattjáró — és csupa bőr, meg csupa fém. Mondta is Parittya Góc Jeromos, hogy a ktskésit, tud ez az ipar valamit... mármint a finn ipar, mert a két fotel finn illetőségű. Ilyen szép fotelt az ember csak egyszer vá­sárol életében, de akkor is ütögeti a guta, amikor ki kell fizetnie, mert nem tud­ja, hogy mt a jó hideglelés kerül ilyen sokba ezen a két dög fotelen. Sebaj, gondolta magában duhaj nemtörődömséggel Pa­rittya Góc Jeromos, majd ő leüli ezt a hatalmas összeget a fotelben, őt ebben a fotel­ben viszik ki a csalogány­völgyi temetőbe, és az lesz az utolsó kívánsága, hogy a fotelben ülve temessék el. Barátom illedelmesen meg­kérte a kereskedelmet, le­gyen szíves hazaszállítani a két óriást. A kereskedelem megnyálazta a plajbászt, ki­vont, osztott és szorzott, majd a négy számtani alap­művelet elvégzése után kö­zölte, hogy nagyon szívesen teljesíti Parittya Góc Jero­mos kérését, és a vételár 1 százalékáért, vagyis 79 ko­ronáért hazaszállítja a ki­váló finn gyártmányokat. Parittya Góc Jeromos olyan jámbor lélek, hogy negyven év óta, amióta megnősült kozmás kávét iszik, és még dicsért is, de ekkor kiborult. Mert szó nélkül (bár vérző szíviel) számolt le az asz­talra hetvenkilenc darab szá­zast, de nem azt kérte, hogy a bratislavai bútorüzletből helikopterrel szállítsák az árut ugyancsak bratislavai otthonába, márpedig a ke­reskedelem nyilván helikop­ter-díjtételt számított. Ez: követően Parittya Góc Jeromos tehertaxit hívott, ami hazaszállította a finn ipar remekeit — összesen 37 (harminchét) koronáért! Parittya Góc Jeromos most már csak azt szeretné tud­ni, hogy a kereskedelem — amennyiben mm helikopter­rel nagy Párizs érintésével akarta hazaszállítani a fote­leket — mire költötte vol­na c fennmaradó 42 koro­nát? Véleményem szerint: jóté­konykodásra. Ve lehet, hogy tévedek. PÍTERF1 GYULA Bwnw

Next

/
Thumbnails
Contents