Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-17 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

AZ IDEOLOGIAl PLÉNUM TÜKRÉBEN KÍSERLET SZINTÉZISÉRE „A szocialista embernek, aki az új társadalom aktív, öntudatos építője, fel kell szabadulnia a csökevények és a tudatlanság világából. Ide tartozik még a vallás, amely évszázadokon keresztül összekapcsolódott a szociális elnyomással. A vak hiten és félelmen alapszik. Megköti az ember erejét, korlátozza sokoldalú fejlődésének lehetőségét és erkölcsi szabályaival rombolja szellemiségét. Az ilyen erkölcsi elveknek nincs semmi közük az igazi emberi boldogsághoz. Az ember nem szabadítható meg egy nemzedéknyi idő alatt a vallási előítéletektől, mivel ez egy hosszan tartó, bonyolult folyamat. Ebből ered az is, hogy nagy igényeket kell támasztani az ateista propaganda és nevelés iránt, amelynek az a célja, hogy felszabadítsa a hívőt a szellemi elnyomás alól, és felébressze benne saját ereje, képessége és értelme tudatát. (A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének az ideológiai plénumon elhangzott referátumából). 17. Az imperialista politika ideológiai stratégiája a revizionistáknak azon kísérleteiben valósul meg, hogy megbontsák a marxista—leninista tanítás egységét, strukturális egységét. Ilyen szempontból kedl néznünk a jobboldali revizionisták „elméleteit" mint pl. a marxizmus—leninizmus pluralizálását, az úgynevezett „nyílt, marxizmust", és sok mást. A revizionisták meghamisítják a marxista—leninista elmélet minden részét, és különösen arra törekednek, hogy aláássák a marxizmus—leninizmus filozófiai és világnézeti alapját. Azt akarják, hogy a marxistaleninista filozófiát elszakítsák a politikától, a kommunista mozgalom politikai gyakorlatától. Jelszavaik a világnézeti semlegesség, a párttagok gondolkodási szabadsága, melyeket a Szocialista Internacionálé pártjainak programdokumentumai is tartalmaznak. A Szocialista Internacionálé pártjai többségének gyakorlata azt bizonyítja, hogy a marxizmus—leninizmus iránti viszonyukban semmiképp sem beszélhetünk világnézeti semlegességről. A jobboldali szocialisták teoretikusai heves ideológiai harcot folytatnak a marxizmus ellen, és harcuk nam sokban különbözik a mai antikommunisták legélesebb támadásaitól. Hasonlóan manővereznek a jobboldali revizionisták ls, akik a szociálreformistáktól eltérően még marxistáknak nevezik magukat. így pl. Garaudy egyik művében ezt írja: „Ha a párt nem akar a doktrínákat valló egyének szektájává válni, hanem a szocializmus felépítésére törekvő franciák mozgató ereje akar lenni, nem szabad hivatalos filozófiával rendelkeznie, elvben nem szabad, hogy idealista, materialista, vallásos vagy at bei sta legyen." Garaudy szerint a filozófia és a politika egysége totálitárius és klerikális koncepció. Garaudy szerint a pluralista társadalomban, a humánus szocializmus társadalmában az idealista és vallásos nézetek propagandájának szabadságát követeli. Tekintsünk el Garaudy tipikus antikommunista frazeológiájától, és tanulmányozzuk a kérdés lényegét. A marxizmus—leninizmus sohasem azonosult a filozófiával, és a marxisták—leninisták sohasem szorgalmazták a filozófiai kérdések kizárólagos politikai megoldását. Az igazi marxisták—leninisták abból indultak ki és indulnak ki, hogy a kommunista párt programjának, stratégiájának és taktikájának tudományos alapja van, amelyben döntő szerepet Játszik a marxista—leninista filozófia: a munkásosztály osztályharca tudományos Irányításának elmélete, fontos Ideológiai elméleti feltétele; szükséges ahhoz, hogy a szocializmus és a kommunizmus építésében helyesen Irányítsuk a társadalmat. Nincs tehát szó azonosulásról, sem pedig a társadalmi realitástól független üres filozófálásról. A kommunista párt politikája és a marxista—leninista filozófia szerves egészet alkot. A oá.-nagok és a dolgozók nevelése a dialektikus materialista világnézet szellemében, a burzsoá ideológia, az idealista filozófia és a vallásos ideológia elleni harc, a tudományos ateizmus propagandája — mindez nagyon fontos része a marxista—leninista pártok ideológiai munkájának. Ezek a pártok az olyan emberek önkéntes szövetségét alkotják, akiket összekapcsol" világnézetük és a közös cél, a szocialista és kommunista társadalom felépítése felé haladnak. A marxizmus és vallás szintézisére vonatkozó kísérletek idegenek és ellenségesek a marxizmus számára. Amennyiben Garaudy be akarja bizonyítani, hegy a marxizmus és a vallás kölcsönös, gyümölcsöző kapcsolata mindkettő javát szolgálja, a valóságban a burzsoá ideológia érdekeinek felel meg. Garaudy ezt írta: „Gyakran mondtam: a marxizmus szegényebb lenne ha Szent Pál, Keresztelő Szent János vagy Szent Pascal idegen lenne számára. Ma az ellenkező is igazsággá válik: a kereszténység szegényebb lenne, ha elidegenednék a marxizmustól." Garaudy már 1965-ben „De L'Anthéme an dialogue" című munkájában számos tényt sorol fel arról, hogy a vallás az emberiség történelmében reakciós szerepet játszott, igazolta a kizsákmányolást és a szociális egyenlőtlenséget, védte a magántulajdont anélkül, hogy ezeket a valóságban figyelembe vette volna. Ezt írta: „Mindez azt jelenti, hogy a vallás ópium a nép számára, és semmi más? Határozottan válaszolunk. Nem. A vallás marxista értelmezése nem vezethet ehhez az általános tézishez". Garaudy be akarja bizonyítani, hogy a vallás olyan szellemi értékekkel is gazdagította az emberiséget, amelyeket szellemi örökségként a marxizmusnak is el kell fogadnia. „A szocializmus francia modelljéért" című könyvében Garaudy többek között megállapítja: „Amennyiben a marxizmus—leninizmus a szellemi örökségben nem értékelné a keresztény értékek jelentőségét (azoknak az értékeknek, melyeknek jelentőségét ma nagy mértékben csökkenti az egyházak többségének konzervatív pozíciója) az emberiség arculatának egyes pótolhatatlan jellemvonásai tisztázatlanok és elkendőzöttek maradnának." Milyen értékekről és vonásokról van sző, és miért nem létezhetne nélkülük a marxizmus? Garaudy szerint elsősorban a vallásos hitről van sző, amely szerint megfeläl a kommunizmus győzelmébe vetett hitnek. Továbbá az erkölcsi fogyatékosságok megszüntetésére, a személyiségek tökéletesítésére vonatkozó törekvésről, a jövőbe látásról, valamint az emberi életről van sző. Garaudy az ilyen Ingatag, nem eredeti, az antikommunizmus által már régen felfedezett analógia alapján akarja bebizonyítani, hogy a túlvilági paradicsomra, az emberek egyenlőségére és szellemi tökéletességére vonatkozó keresztény tanítás közel áll a kommunista sszmékhez. Szerinte az ember, minden ember fejlettségének elérése már Itt a földön nem kapcsolódik szükségszerűen a másvilág tagadásához. Garaudy megértéssel és rokonszenvvel Idézi Teilhard de Charden francia vallásos filozófust: A (keresztény) isten és a (marxista) Isten szintézise — ez egy isten, melyet lélekben és a valóságban továbbra ls Isteníthetünk. Garaudy a vallás és a keresztényszocialisták reformátorainak példáját követve azt javasolja, hogy a vallást tisztítsák meg a dogmatikus magyarázatoktői és az olyan elemektől, mint pl. az első bűnre, az osztályuralom jogosságára vonatkozó tanítás, és helyette az elidegenedés elméletét kell a vallásba bevinni. Az fgy megtisztított vallás Garaudy szerint nem áll ellentétben a haladó szellemű tudományos tanítással, s a marxizmust a humanizmus eszméivel gazdagítja. Garaudyt nem izgatja az a tény, hogy az ilyen és hasonló törekvés következményei megbontják a marxista világnézet materialista alapjait. R. Garaudy gondolatainak logikája feltűnően emlékeztet az orosz „istenalkotók" érveire, melyeket Lenin oly meggyőzően bírált. Lenin Gorkijnak — aki egy ideig az isten-eszme híveinek hatása alatt állt — küldött levélbsn ezt írta: „A keresztényszocialistákhoz (a legrosszabbfajta »szoeializmushoz« és a szo. cializmus legrosszabbfajta elferdítéséhez) hasonlóan Ön olyan módszerrel él, amely (az Ön legjobb szándékai ellenére) a papi hókusz-pókusz megismétlése: az isten-eszméből kidobják azt, ami történeti és a köznapi élettel összefüggő benne (babonák, előítéletek, egyrészt a tudatlanság és az elesettség, másrészt a jobbágyrendszer és a monarchia szentesítése), mégpedig úgy, hogy az isteneszmébe a történeti és a köznapi élettel kapcsolatos realitás helyére émelyítő nyárspolgári frázist csempésznek (isten- „a szociális érzéseket felébresztő és szervező eszmék«J." (Lenin művel 35. kötet 104—105. old.) Ez az Istenre vonatkozó kispolgári frázis az osztályharc könyörtelen logikájának szemszögéből még veszélyesebb és reakciósabb, mint a közönséges hagyományos vallás, mivel a kiigazított, megcukrozott vallást nehezebb leleplezni. A vallás bármilyen, az isten-eszmén alapuló korszerűsítése és „megjavítása", amint Lenin rámutatott, elaltatta és tompította a „szociális tudatot", és mindig a rabszolgaság eszméje volt. Az lsten-eszma sohasem kapcsolta össze a személyiséget a társadalommal, s a kizsákmányolt és elnyomott osztályokat mindig lekötötte az Istenségbe és a kizsákmányoltak szentségébe vetett hittel. Lenin továbbá rámutatott arra a tényre, hogy már régen elmúltak azok az idők, amikor a proletariátus és demokratikus erők harca a vallási eszmék közti harc formájában nyilvánult meg: „Manapsáig Európában is, Oroszországban is az isteneszme mindennemű, még a legkifinomultabb, legjószándékúbb védelme vagy igazolása is a reakció igazolása." (Lenin Művei 35. kötet, 105. old.). Leninnek ezek a gondolatai nem évültek el, sőt ma még időszerűbbek. A vallás és a marxizmus szintézisére tett bármilyen kísérlet objektíve gyengíti a szocialista ideológia pozícióit, megerősíti a burzsoá Ideológia pozícióit, és az antikommunizmust szolgálja. Az antikommunisták már régebben be akarják bizonyítani, hogy a marxizmus nem tudomány, hansm a vallás valamilyen válfaja, valamilyen álva'.lás, amely az emberek millióit meg akarja győzni arról, hogy a paradicsom már ezen a világon ls elérhető. A kommunisták számára szerintük ez a paradicsom a kommunista társadalom, amelynek kiépítéséért emberéleteket kell feláldozni, hogy a következő nsmzedék üdvözüljön. Az antikommunisták hasonló értelmetlen analógiák segítségével próbálják megszüntetni, vagy legalább gyengíteni a tudományos marxista—leninista ideológiának a néptömegekre gyakorolt befolyását. Garaudy és több más revizionista hasonló antikommunista következetetésekre Jut, habár ellenkező pozíciókról indult. A különbség abban van, hogy az antikommunisták számára a marxizmus—leninizmus a vallás álformája, mivel sokan közülük bigott hivők, és hisznek a vallás egyesítő erejében, a kommunizmus ellensúlyozásának tartják. Garaudy ellenkezőleg a marxizmusból „Igaz vallást" akar konstruálni, amely összeegy sztethető lenne a tudománnyal, a humanizmussal és a munkásosztály felszabadító harcának feladataival. Nem részletezzük, hogy Garaudynak és más ilyen „korszerűsítőnek" mi a szubjektív szándékuk, tevékenységük objektív eredményei a döntőek. Ezek egészen világosak: az antikommunizmust, a forradalmi munkásmozgalom ellenségeit szolgálják, meghamisítják a marxizmust—leninizmust. Ami az erkölcsi értékeket illeti, amelyeket a vallás is tartalmaz, s melyek nélkül a munkásosztály nem létezhet, döntő érvet ad a vallás ezeréves történelme. A történelem azt bizonyítja, hogy a vallás és az egyház az ideális erkölcsi követelményekkel •Bllentétben, tanításával a gyakorlatban nem szolgálta az emberiség erkölcsi haladását. Nagyon gyakran az isten tekintélyével igazolta az osztályelnyomást, a rablóháborúkat, a rabszolgák, a keresztények és a proletariátus forradalmi megmozdulásainak véres elnyomását. A vallás sohasem válhat a marxizmus etikai alapjává. A. Bebel helyesen állapította meg, hogy a kereszténység úgynevezett „jő magva", vagyis az erkölcs egyszerű normái nem keresztény, hanem egyetemes értékek. Az, ami csak a kereszténységet jellemzi — a megbékélés, a türelem, a megbocsátás, a passzív engedelmesség szükségessége, a hatalomnak való alávetettség, a túlvilági bosszú ígérgetése, stb. Mindez lényegében ellenséges az emberiség számára, fékezi a haladásért, az emberiség felszabadításáért folytatott harcot. A kereszténység, a „szeretet vallása" az évszázadok folyamán a gyűlölat, az üldözés és az elnyomás vallása lett. Ezért mondta Bebel, hogy a kereszténység csak úgy egyesíthető a szocializmussal, mint a tűz a vízzel. Marxnak arra vonatkozó kijelentését, hogy a vallás az emberiség ópiuma, Lenin úgy jellemezte, mint a dialek

t'i<''is !"?>*•»-*.•»"••*- ""^<*né7f>t r "V alapvető tézisét. Ez a tézis nem évül el addig, amíg létezik a vallás és léteznek vallási szervezetek. A revizionistáknak az a követelése, hogy a világnézet minden párttag „személyes magánügye" legyen, összeegyeztethetetlen a kommunista párttagsággal. A revizionisták a valóságban nem ismernek el semmilyen világnézeti semlegességet, semmilyen szellemi szabadságot. A marxizmus általuk propagált válfaja, vagyis az álmarxizmus, nyíltan burzsoá Ideológia, beleszámítva a burzsoá filozófiát ls, amelyből ezek a „marxisták" azokat az ötleteket merítik, amelyekkel „korszerűsíteni" akarják a marxizmust. SZ. I. POPOV — L. HRZAL fllllilllllllllllll