Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-15 / 296. szám, péntek

Az ideológiai plénum tükrében A nemzetiségi iskola és az ideológiai feladatok A

CSKP Központi Bizottságának ez év októberi és az "SZLKP Központi Bizottságának novemberi plenáris ülése társadalmi valóságunk, szükségleteink és lehetőségeink sokoldalú, tudományos ' elemzése alapján fogalmazta meg az eszmei-politikai élet területén elért eredményeinket és feladatainkat. A beszámoló és a felszólalások természetesen nem érték „álló helyzetben" az ideológia területén dolgozókat, hiszen 1969 áprilisától, illetve a párt XIV. kongresszusától a CSKP és az SZLKP ideológiai plenáris üléséig terjedő Időszakban, a tudatban bekövetkezett szemléleti változások nagy munkáról tanúskodnak, az eredmények jelentősek. A plenáris üléseken elhangzottak metszési pontja: az új típusú társadalmi élet kialakításának szüksége; valóságra épülő szocialista életeszmény formálása; a tudomány és a művészetek emberformáló erejének a marxi—lenini eszme szolgálatába állítása. Az ideológiai élet sokrétű problémáinak a vizsgálata engem, mint nemzetiségi pedagógust közvetlenül két szempontból is érint: az oktatásügy és a nemzetiségi kérdés vonatkozásában. Az oktatásügy szemszögéből azért, mert mindaz, amit a beszámolók az ideológiai tevékenység céljaként feladatul jelöltek meg, az oktatásügy jelentős fejlesztése nélkül megvalósíthatatlan. A plenáris ülések — mint azt Pezlár elvtárs megfogalmazta — „nem foglalkoztak az iskolarendszer továbbfejlesztésének valamennyi kérdésével", e téren mégis elvi megállapításokra jutottak. A nemzetiségi kérdés sem volt központi kérdése a plenáris ülésnek, az ideológiai munka eredményei és feladatai között mégis jelentős szerepet játszott mind a beszámolóban, mind pedig jó néhány felszólalásban. Akadtak, akik gúnyosan meg is jegyezték: „ennél fontosabb kérdés nincs is". Nekik egy Lenin idézettel válaszolnék, aki a baloldali túlzóknak ezt mondotta: «... valóban nem kellene törődnünk a nemzeti sajátságokkal, ha lennének emberek, akiknek nincsenek nemzeti sajátosságaik. Az emberek azonban a valóságban valamely nemzethez szoktak tartozni, valamilyen nyelven szoktak beszélni, valamilyen történelmi előzmények nyomán kialakult közösségekben, meghatározott földrajzi helyen szoktak megszületni, ilyen természeti, történelmi és kulturális hatások között szoktak felnövekedni, melyek hatással vannak egyéniségükre, érzelmeikre, gondolkodásmódjukra. Ezek a valóságban létező emberek a maguk összetettségében és bonyolultságukban magukban hordozzák azokat a meghatározottságokat ts, amelyeket nemzeti sajátosságoknak szoktunk nevezni, amelyek közösek bennünk a nemzet más tagjaival. Ezekre tekintettel lenni nem az osztályharc feladása, hanem az osztályharc formáinak kérdése! Az osztályharc formáinak kérdéseivel nem törődni — ez viszont a dogmatizmus, a szektarianizmus jellegzetes megnyilvánulása." A beszámolók és a felszólalások tehát — annak ellenére, hogy a plenáris ülésen nem az oktatásügy vagy a nemzetiségi kérdés volt a tárgyalás fő pontja — mégis elvi megalapozottsággal érintették mindkét kérdést, józanul és igényesen, türelemre intőén és az intézésre érett ügyeket sürgetően, azonban úgy, hogy ettől idegen volt az 1968/69-re jellemző Izgága látványosság, avagy valamilyen „liberális tolerancia". M

1 ivei a kommunista személyiségnevelésnek és a tudatformálásnak a plenáris üléa

seken felmerült minden kérdésével nem foglalkozhatom, a beszámolók gondolatainak je170 gyében hadd vessek fel egy minket sajátosan érintő problé15. mát. Nap mint nap mellemnek szegezik ugyanis a kérdést: va5

jon megfelel-e a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak a szlovák nyelvismerete? Sajátos helyzetünkből, társadalmi valóságunkból és az ennek megfelelő szükségletekből ered a tény: elsajátítani a társadalom túlnyomó többségének a nyelvét az egyén önmegvalósításának is egyik fontos feltétele, s áttételesen ugyan, de gyakorlati szempontból bizonyos mértékig ez feltétele a csehszlovákiai magyarság politikai, gazdasági és kulturális egyenjogúságának is. Ennek a társadalmi-politikai létünk realitásából eredő, mindenképpen jogos igénynek izolált és egyoldalú hangoztatása azonban nem vezet célhoz. Eltereli a figyelmet arról, hogy minden iskolában az ismeretek, készségek, szokások elsajátítása a lényeges, a szocialista iskolában pedig a személyiség sokoldalú, kommunista fejlesztése a cél. Márpedig ennek megvalósítása a pedagógiai és a pszichológiai állítása szerint az anyanyelven a leggazdaságosabb, a legcélravezetőbb. A marxista—leninista filozófia számára a személyiség aktívan tevékeny egyed, aki mind önmagának, mind pedig az egész kultúrának és civilizációnak az alkotója. Az alkotás tehát az emberi tevékenység egyik legjellemzőbb tulajdonsága, mondhatnám: fémjelzője. Csakis az alkotás jelentheti a társadalmi érték, az anyagi és szellemi kultúra javainak megteremtését. Persze, az így értelmezett alkotás korántsem a szellemi „elit" monopóliuma, hanem alkotó minden egyes munkájának élő, szakmáját szerető ember. Az alkotó személyiség köre abszolút és általános. Az alkotás az ember és az emberiség lényege, akár a termelőmunkában vagy a tudományban, akár a művészetben vagy a technikában. Az alkotásról való lemondás egyértlemü a személyiség bomlásával. (Ezt a bomlást ábrázolja például néhány modern külföldi műalkotó: Antonioni, Bergman, Camus stb.) A

szocialista iskolának alkotó egyéniséget, arányosan fejlett, sokoldalú személyiséget kell nevelnie. Úgy vélem, hogy az a szocialista iskola, mely két nyelv ismeretére és két kultúra igényéreszeretetére nevel — márpedig a magyar tanítási nyelvű iskola hazánkban ezt teszi — az a kommunista személyiség, az egyén alkotóvá alakításában — több eszköz birtokában — jobb eredményeket érhet el. Tehát a probléma elszigetelt vizsgálata, az egyoldalú kérdésfeltevés, az eszköznek céllal való felcserélése elterelheti a lényegről a figyelmet, ezért: nem adhat kellő súlyt a szlovák nyelvtudás társadalmi jelentőségének; annak, hogy minden ismeret értékét a társadalmi használhatóság mértéke határozza meg. A mi körülményeink között pedig ennek eszköze (de nem célja) a szlovák nyelv ismerete. A szocialista nemzetiségi iskolának nemcsak egyik nagyszerű többletfeladata, de kiváló lehetősége is, hogy az anyanyelven történő tanítás-tanulás eredményét a a gyermek ismereteinek teljes szélességében, korának megfe lelően a társadalom többségének nyelvén ls képes Interpretálni. A két nyelv ismerete és a két kultúra éltető fluiduma nem lehet kevesebb az egy nyelv és egy kultúra ismereténél és személyiséget formáló erejénél (csak arra kell ügyelnünk, hogy ez ne legyen kél fél nyelv, két fél kultúra, mert ebben az esetben a két fél kevesebb az egy egésznél — de ez már más problémai). Én tehát így alakítanám a kérdést: a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban a kommunista személyiségformálásnak a két nyelv és két kultúra teremtette lehetőségével jól sáfárkodunk-e? Az alábbiakban azonban inkább az előző — a gyakrabban feltett — kérdésre válaszolnék: a magyar tanítási nyelvű iskola túlnyomó többsége minden tanulójának ma már biztos szlovák nyelvi alapot nyújt. Az iskolaügy! szervek ehhez a tanítóságnak jelentős segítséget nyújtanak. A tanulók kezébe modern, szép kiállítású, külföldön is nagy elismeréssel fogadott és ott is használt tankönyveket, képes szótárakat, külön e célra írt szlovák nyelvű folyóiratot adtunk, a tanítóknak pedig színvonalas szakkönyveket, módszertani útmutatókat adott ki a tankönyvkiadó. , A szlovák nyelvet az első osztálytól, a szakkifejezéseket a hetedik évfolyamtól kezdve tanítják iskoláinkban. A következő években az iskolai szervek átfogó koncepció alapján tervezik meg a szlovák nyelvoktatás korszerű, tudományos megalapozásának és a tanítás teljes személyi és anyagi ellátásának minden kérdését. A feltételeket tehát mindenütt és mindenki részére megteremtettük. Az eredmények jelenlegi körülményeinknek megfelelőek, a tanulók szlovák nyelvtudása elfogadható, sajnos, azonban még nem mindenütt egyformán jó. Az elkövetkező években e téren is jelentős eredményeknek kell születniük. Meg kell jegyeznem: ha a magyar tanítási nyelvű iskolát végzett tanuló nem kerül szlovák nyelvi környezetbe, akkor az iskolában szerzett biztos nyelvismerete is passzív szintre süllyed. Viszont szlovák nyelvi környezetben ezek a tanulók általában rövid idő alatt kétnyelvűvé (ambiliguális egyénné) válnak (a kétnyelvűség nemzetiségi vonatkozásait most nem érintem). Tehát az olyan nézetek, miszerint a magyar tanítási nyelvű iskolák „nem nevelnek az életre, a tanítványaik „nem állják meg a helyüket az életben", már az ötvenes évek végén is csak rosszindulatú általánosítások voltak. A magyar tanítási nyelvű iskolák tanulóinak túlnyomó többsége ma már megbízható szlovák nyelvismerettel rendelkezik. A CSKP KB és az SZLKP KB ideológiai kérdésekkel foglalkozó plenáris ülése arra int mindnyájunkat, hogy tudatunkat hozzá kell igazítanunk a társadalmi valósághoz, világosan látva szocialista társadalmunk szükségleteit. L

enin többször hangsúlyozta: a nemzeti sajátosságok még a szocializmus világmértékben végbemenő győzelme után is igen sokáig fenn fognak maradni. Ezért az internacionalizmus nem a nemzeti sajátosságok figyelmen kívül hagyását jelenti, hanem megköveteli a konkrét helyzet' ismeretét, az általánosnak és a sajátosnak minél pontosabb körülhatárolását. Ebből adódik: a nemzetiségi iskolaügy hozzáértést követelő politikum, mely két szállal is kötődik a plenáris ülésen felvetettekhez. Általános kérdésként — a tanítási nyelvre való tekintet nélkül — az oktatásügy kérdéseihez, az alkotó egyén, a kommunista személyiség nevelése élő szálával. A nemzetiség politikai, gazdasági és kulturális életkörülményeit elemző kérdéshez viszont sajátos problémaként, szintén el nem hanyagolható kötődéssel. MÖZSI FERENC • A LONDONI ROYAL COLLEGE OF ART GALLERIES rendezésében megnyílt a modern francia szőnyegszövés utóbbi negyven évét bemutató kiállítás. A nézők Lurcat, Gromaire, Picasso, Chagall, Légér, Matisse és Vasarely szőnyegeiben is gyönyörködhetnek. • OLASZORSZÁGBAN közzétették Federico Garcia Lorca eddig ismeretlen „szerelmes leveleit" és néhány arcképét, amelyeket Anna Maria Dalinak, Salvatore Dali leánytestvérének küldött annak idején a nagy spanyol költő. • FRANCOISE SAGAN, aki húsz éven át uralta érzelmes regényeivel az érzelmes szíveket Európában, most szakított eddigi írásmódjával, s a Des bleus a lame című új regényében alaposan odamondogat — eddigi önmagának. A francia irodalomkritika várja ennek az „önkritikái" magatartásnak a következményeit — Sagan regényeiben. Szépítik városukat Dunajská Stredán (Dunaszerdahely) a napokban értékelték annak az egész várost érintő szocialista munkavállalásnak a teljesítését, melyet a trnavai és galántai felhívás alapján fogadtak el. A 12 oldalas, sűrűn gépelt kimutatásból kitűnik, hogy a rohamosan fejlődő járási székhely ebben az évben ennek a mozgalomnak a keretében jelentősen gazdagodott. Közel 800 000 korona értékű munkát végeztek el az Október 28 és az Akácfa utcában, ahol 12 406 négyzetméter területen aszfaltozott utat építettek. A „Z" akció keretében bekötőutat készítettek az új fürdőhöz, átépítették a transzformátor-állomást, a vízvezetékhálózatot. Ezen az építkezésen a város lakosai 8000 brigádórát dolgoztak le. Az év egyik legsikeresebb akciója a korszerű gyermekjátszópark elkészítése volt. A nemzetközi gyermeknapon átadott létesítményen a helyi iskolák pedagógusai és diákjai a kommunális üzem, a lakáshivatal, a járási útépítővállalat, a PHSZ közel 94 000 brigádórát dolgozott le. Az elvégzett munka értéke 1193 670 korona. Dunaszerdahely lakosai az említett felhívás alapján számtalan fát ültettek a városban, sok utat portalanítottak, 70 garázst építettek, az öregebb lakóházakon tatarozási munkákat végeztek. A felhívás elfogadása után 242 lakásegység építését kezdték meg és ez év végéig 164 lakást adnak át. Jelentősen bővítették a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. A mosodában, tisztítóban rövidítették a várakozási időt és az 1971. évhez viszonyítva az idei év első tíz hónapjában 167 000 koronával növelték a teljesítményt. A bor. bély és fodrászműhelyekben ja» vították a higiéniai feltételeket. Ennek konkrét eredményei már a múlt hónapban megmutatkoz. tak. A trnavai és galántai felhívás alapján az emberek életkörülményeinek javítása érdekében több, mint 18 millió koro. na értékű munkát végeztek el, A dunaszerdahelyiek teljesítet' ték a város kulturális életének fellendítésére vonatkozó vállalásaikat is. Az egyénéken kívül a városszépltési munkálatokba bekapcsolódtak az üzemek is. Legjobb eredményt a Járási Ot. építő Vállalat dolgozói érték el. Ennek az üzemnek az alkalmazottjai megjavították a városban levő valamennyi utat, a munkásszálló mellett parkolóhelyet létesítettek, járdákat, bekötőutakat építettek. Az egyének közül dicséretet érdemel Šafranek elvtárs, a PHSZ járási bizottságának dolgozója, aki különösen annak a gyermekjátszótérnek az elkészítésénél végzett kiváló szakmunkát, ahol a gyermekek kis autókkal, kerékpárokkal, rollerekkel közlekedni tanulnak. A tömegszervezetek közül a PHSZ helyi szervezetének tagjai értek el kiemelkedő eredményeket. Az említett szervezet tagjai 3632 brigádórát dolgoztak le. Az iskolák közül a Lenin utcában levő AKI tanulói érdemelnek dicséretet, de . rajtuk kívül a többi iskola és tanoncintézet tanulói is kivették részüket a munkából. A dunaszerdahelyiek kezdeményezése azonban ezzel nem ért véget. A múlt pénteken fogadták el a martini és Banská Bystrica-i felhívást, mely értékes szocialista munkavállalásokat tartalmaz. (k. 1.) Hajtunk is múlik A járási székhelyeken egy hivatalos szerv, a cigányügyi osztály foglalkozik a cigány lakosság problémáival. — Ml a feladata ennek a hivatalnak? — a kérdést a komárnói (Komárom

J illetékes hivatal titkárának, Oláh Sándornak tettük fel. — Röviden: a cigány lakosság nevelése és életszínvonalának emelése. Munkánk három fő területre irányul: A legfontosabb a munkaképes cigányokat munkaviszonyba helyezni. Főleg a férfiakat 18-tól 60, a nőket 50 éves korig. Ezt a feladatot a jnb munkaügyi osztályával közösen igyekszünk megoldani. Nagy problémát jelent a 15 éves cigány fiatalok elhelyezése. Ez főleg azért nehéz, mert többségük alacsony osztályban, általában ötödikben-hatodikban feje zi be a kötelező iskolalátoga tást, tehát nincs meg az alap műveltsége. A következő feladat a nevelés és a rendszeres iskolalátogatás biztosítása. A cigánygyermekek közül sokan elkerülik az iskolát. Az óvodákat a komáromi járásban mindössze 15 cigánygyermek látogatja. Akik nem járnak óvodába, miután iskolába kerülnek, sok esetben nem tudnak csak cigány nyelven beszélni, és ezzel hátráltatják a tanítás menetét. Az ilyen gyerekeknél egy év a tanítási nyelv elsajátításával telik el. Ez a körülmény tette szükségessé, hogy az Iskolákban cigány osztályokat létesítsenek. A komárnói járásban 13 ilyen osztály van. Ezekben a tanítók feladata főleg az, hogy a lemaradókkal foglalkozzanak. Akik elérik az átlagos színvonalat, átkerülhetnek más osztályokba. Égető probléma a tisztaság, a higiénia kérdésének megoldása. Az egészségügyi szervek rendszeresen fertőtlenítik az erre rászoruló gyermekeket. Sajnos, sok esetben eredménytelenül, mert otthon ismét visszaesnek eredeti állapotukba. A felnőttek nevelésével is foglalkozunk. A komárnói járásban a cigányok harminc százaléka még írástudatlan. Részükre tanfolyamot rendeztünk. Sajnos, eredménytelenül, mert nem látogatták és nem mutattak érdeklődést a betűvetés elsajátítása iránt. A nők részére főzőtanfolyamot rendeztünk. Foglalkozunk a cigányok lakásproblémájának megoldásával is. A járás falvaiban a kunyhók felvásárlásával próbáljuk megoldani a lakáskérdést. 1967-től 47 kunyhót vásároltunk fel. örvendetes az a tény, hogy Cigánycsalád épiilő háza vidéken. járásunkban már sok cigánycsrlád szép lakásban lakik. Főleg Kolárovón (Gúta), ahol 1965ben a kunyhók nagy részét elmosta az árvíz, valamint Hurbanovón (Úgyalla) és Vojnicén (Bátorkeszi). Különleges a helyzet Komáromban. Itt még sokan laknak a várost körülvevő kőfal mellett elég rossz körülmények között. Az itt élő embereket nem lehet a város központjába áthelyezni, mivel lépten-nyomon megszegik a társadalmi együttélés alapszabályait. Vannak már olyanok, akik a városban laknak és viselkedésükkel megbotránkoztatják a többi lakost. Gyakran előfordul, hogy nem fizetik rendszeresen a lakbért, villanyt, vandál módon rongálják a berendezést, megtámadják a lakókat stb. Ezek az esetek gyakran kerülnek bíróság elé. Nem szabad viszont elfeledkezni azokról a cigányokról, akik asszimilálódtak, művelődnek, alkalmazkodnak környezetükhöz és élnek a kapott lehetőségekkel, értékelik őket. Vannak olyanok is, akik városunknak jó hírnevet szereznek, például a külföldön működő zenészek (Rigó és Mészáros testvérek). Nagyon hosszú, kitartó munkára és időre van szükség, hogy a cigány lakosság problémáit végleg megoldjuk. Az eredmények eléréséhez nemcsak a mi munkánkra, hanem a cigány lakosság pozitív hozzájárulására is szükség van. Boncsek László