Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-15 / 296. szám, péntek

Orvosi tanácsadó SZÁJ- ÉS KÖRÖMFÁJÁS K

a pontosan 1© tudnánk mérni a mezőgazdasági dolgozók egy hektárra jutó munkaszeretetét, akkor a veľký Blh-i (Nagybalog) Egységes Földművesszövetkezetről szólva aligha kellene az emberek szorgalmát bizonygatni. Mindössze annyi lenne a riporter dolga, hogy munkaszakaszt nként feljegyezze a megfelelő számadatot és néhány tőre i»r mondattal kommentálja a termelés gyorsan növekedő eredménymutatóit. Akaratlanul is erre kellett gondolni, amikor Gyalog Pál mérnök, a 2400 hektáros efsz főagronómusa a gazdálkodás legújabb sikereit kezdte sorolni. Közben nem kis örömmel nyugtázhattam, hogy a szövetkezetiek már-már határtalan tenniakarása léptennyomon komoly szakértelemmel párosul. Pontosabban fogalmazva: Nagybalogon ma már egyik szakember sem éri be az iskolapadban megszerzett ismeretekkel. Ugyancsak örvendetes, hogy a gépkezelők, az állattenyésztés dolgozói és a szövetkezeti vezetőség tagjai egyaránt régen tudatosították, hogy mindannyiuknak lépést kell tartaniuk a termelési viszonyok, a mezőgazdasági technika szakadatlan fejlődésével. Nemcsak tudatosították, hanem a gyakorlatban mindenütt alkalmazzák is ezt az elvet. A jónevű szövetkezetben magától értetődő, természetes dolognak számít, hogy senki semmilyen ürügygyei nem vonhatja ki magát a közös feladatok reá eső részének teljesítése alól. Íratlan, de megtartott szabály, hogy aki teljes értékű tagja akar lenni a szilárdan összekovácsolódott lelkes közösségnek, az egy percig sem dolgozhat rosszabbul, mint a többiek. Ogy hiszem, csak ennyi a titka annak, hogy a nagybalogi földművesszövetkezetet már jó ideje a rimaszombati járás legjobbjai között tartják számon. — Két évvel ezelőtt társultunk a paderovcel (Pádár) és a dražicei (Perjés) földművesekkel. Azóta minden tekintetben megváltozott az egykori kis szövetkezetek helyzete. Most három, aránylag jól felszerelt termelési részlegünk van. Amióta összevontuk a szomszédos határokat, összesen Ü522 hektár szántóföldet művelünk. A megnagyobbodott földterületen természetesen jóval nagyobbak a lehetőségek is, amelyek ésszerű kihasználásával az utóbbi két év folyamán minden munkaszakaszon jelentős mértékben megnövekedett és olcsóbbá vált a termelés. Megváltozott persze az emberek szövetkezethez való viszonya is. S ez nemcsak annak tulajdonítható, hogy a legtöbb helyen már sikerült gépesíteni a megerőltető fizikai munkát. Az anyagiak mellett egy bizonyos fokig erkölcsileg is érdekelve vannak a szövetkezet tagjai. A

pádári, illetve a perjési földművesszövetkezet tagjai még a társulás előtt f. kapcsolatokat teremtettek a nagybal giakkal, akik szükség evetén tanáccsal, géppel, vagy mát termelőeszközzel segítették őket. Mégis ritkán zártak jó eredményekben gazdag évet. Ä gyakori kisebb-nagyobb nehézség tartósan fékezte a gazdálkodás fellendítését. Kevés volt a követelményeknek megfelelő erő- és munkagép, számukra talán még több gonddal járt a javításokhoz szükséges pótalkatrészek beszerzése is. A gépállomány felújítására pedig szűknek bizonyult a rendelkezésükre álló anyagi fedezet, liyen körülmények között semmiképpen sem lehetett tökéletes talajművelést végezni. S mindehhez még hozzászámíthatjuk a gyakran hiányzó műtrágyát, a növényvédő szereket, akkor kevés csodálkoznivaló marad a tavalyinál átlagosan tíz-tizenkét mázsával alacsonyabb hektárhozamokon. Sok probléma nehezítette az állattenyésztés helyzetét is. így a társulás tervezgetése idején nem volt különösebben meglepő, hogy többen jósoltak szomorú jövőt a nagybalogi földműveseknek. Azzal érveltek, hogy a három gazdaság egyesítése gyorsan leronthatja a szilárd alapokra épített szövetkezet korábbi kiváló eredményeit. — Valóban voltak ilyen vélemények — mondja visszaemlékezve Gyalog Pál. — Az emberek többsége azonban éppen a közös gazdálkodásban, a szoros együttműködésben látta a termelésnövelés és az olcsóbban termelés alapvető feltételeit. Tagadhatatlan, hogy a pádári, illetve a perjési szövetkezet gyengébben gazdálkodott a nagybaloginál. Viszont a tavalyi évzárás mérlege egyértelműen azt igazolta, hogy ott is jó földek, és dolgozni szerető emberek vannak. Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy szaktudással, a termelés korszerűsítésével könnyen valóra lehet váltani az egykori réméBővülő lehetőségek nyeket, rövid időn belül teljesíteni fogjuk majd a legigényesebb tervfeladatokat is. A pádári részlegen ennek érdekében rekultiváljuk a talajt. Az év végéig előreláthatólag befejezzük a mintegy 380 —400 000 korona értékű munkát. A perjési határban pedig már javában folyik az alagcsövezés, ami közel hárommillió koronás befektetést igényel. A talaj termékenységének fokozása a mi viszonyaink között azonban nagyobb értéket jelent ennél, hiszen ezen a vidéken aránylag kevés a jó minőségű termőtöld. Nagy gondot és sok pénzt fordítunk az új gépek vásárlására is. Fokozatosan kiselejtezzük a régebbi traktorokat és a sok javítást igénylő munkagépeket. A takarmánybetakarítás gépesítését már a közelmúltban tökéletesítettük. Úgyszólván emberi kéz érintése nélkül kerültek tárolóba a szálasok. A nagybalogi részlegen jól beváltak a silótornyok is, amelyekben jelenleg 45 vagon jó minőségű takarmányt tárolunk. Két istálló állatállományát már teljesen gépesítve gondozzuk. Ezenkívül kombájnnal takarítottuk be a kukoricát és a cukorrépa felét. Elégedettek vagyunk a gépek munkájával. A cukorrépa betakarítására még csak egy gépsorunk van, de hektáronként máris több mint ezer korona a költségmegtakarítás a hagyományos módszerekhez viszonyítva. Sokat akarunk még javítani a gabonatermesztés gépesítésén is. Pillanatnyilag három szovjet ős ugyanannyi E—512-es kombájA bratislavai új Duna hídon. nunk van. lehetőleg már a jövő nyárra új gépeket szeretnénk vásárolni. Valamennyien sokat várunk a legújabb szovjet gyártmányú kombájnoktól, a NIVA és a SZIBÉRIAI jelzésű korszerű, nagy teljesítményű gépek elterjedésétől. A

z idei, különösen változékony időjárás nem kedvezett úgy a szövetkezet növénytermesztőinek, mint tavaly, amikor 42 mázsa gabonát takarítottak be a vetésterület egy-egy hektárjáról. A nyáron tíz mázsával alacsonyabbra alakult a végleges hektárhozam. A járásban elsőként kezdték és fejezték be az aratást, de még így is egy teljes hónapig tartott a munka. Kukoricából 36 mázsás hozamot terveztek a szövetkezet vezetői. A növénytermesztő csoport jó munkája nyomán azonban negyven mázsát értek el. Elsősorban a C— 250-es hálálta meg a gondoskodást, a szakszerű növényvédelmet és az agrotechnikai határidők betartását. —Cukorrépából jobb termést reméltünk a mostaninál. Tavasszal azonban különösen sok volt a csapadék. A vetést követően a hosszan tartó esők szinte teljesen kimosták a csírázó magot. A nedves idő következtében gyorsan terjedtek a betegségek is. Amikorra annyira megszikkadt a talaj, hogy munkába lehetett állítani a permetezőgépet, már számottevő volt a kár. Végül 37 hektáron ki kellett szántani a vetést. Így a tervezettnél kisebb ho zamot, mindössze 330 mázsát takaríthattunk be. A tervteljesítéshez hiányzó mennyiséget azonban bőven kárpótolja a többi növényféle vártnál na gyobb terméshozama. Az aratáshoz hasonlóan nem volt könnyű, gondmentes az őszi munkák végzése sem. A mintegy kéthetes lemaradást ugyan sikerült behozni, de a száraz, kemény földben nehéz volt a szántás, hamar élüket vesztették az ekevasak. A legtöbb parcellán nagy erőfeszítéseket követelt a magágy készítése. A felmerült nehézségek ellenére azonban jó talajba került a búza. Mindhárom falu határában szépen fejlődnek már az ősziek. — A magunk részéről mindent megtettünk a jövő évi gazdag termés érdekében. Idejében és a lehető legjobb minőségben végeztük el az őszi munkákat. Tehát jobbára csak az időjárás alakulásán múlnak a gazdálkodás további sikerei. Ha nem ismétlődik meg az idei nyár, úgy rövid időn belül sokat változtatunk még a mostani eredménymutatókon. A

szövetkezet háromszáz tagjának lelkesedése, szorgalma és a vezetőség komoly szakértelme valóban nagy erőt képvisel. Az sem lehet kétséges, hogy gazdaságilag és társadalmilag sokkal többre képesek annál, amit eddig bizonyítottak. LALO KAROLY (J. Lofaj felvétele) Igaz, hogy ez a betegség a hasított körmű állatok vírusos megbetegedése és legtöbbször a szarvasmarhák, juhok, kecskék és sertések fertőződnek általa, ám sok esetben emberek is ki vannak téve a fertőzésnek. A kórokozó vírus a beteg állatok hólyagocskáinak tartalmában, tejében, székletében, vizeletében és nyálában mutatható ki. A kérődzők teje már a lappangási szakaszban fertőző lehet, tehát akkor, amikor még nem is mutatkoznak a betegség tünetei. A kórokozó a külvilágban igen ellenálló, pl. heteken át életképes marad az állatok szőrén, a fertőzött talajban egy hónapig, a takarmányban pedig több hónapig is elél. A legkönnyebben a lúgos vegyhatású fertőtlenítő szerek ölik meg, ezért ajánlatos fél-két százalékos szódával fertőtleníteni. Tudni kell még, hogy a vírus 60—65 C fokon félóra alatt, 80—100 C fokon pedig pillanatok alatt elpusztul, ami a tej fertőtlenítése miatt fontos. A kórokozó a száj, torok, garat kis sérülésein át vagy a bél nyálkahártyáján keresztül jut a szervezetbe, a közvetítő szerepet az állati takarmány játssza. A ritkább emberi fertőzések abból származhatnak, hogy a beteg állatokkal foglalkozó ember nem ügyel eléggé testfelületének védésére, nem gondol eléggé a kézmosásra és a szennyezett tárgyak fertőtlenítésére, mosatlan kézzel nyúl ételhez vagy a szájába, esetleg forralás nélkül issza a fertőzött állat tejét. A betegség tünetei az állatoknál eléggé ismertek. A fertőzés kapujából az elszaporodó vírus gyorsan a véráramba jut, onnan pedig elkerül a test egyéb részeibe is. A száj nyálkahártyáján, a nyelven, a csecsbimbókon, a lábvégeken, de másutt is hólyagok keletkeznek. Felfakadásuk után cafatolt szélű, vörös alapú kimaródások jelzik a hólyagok helyét, s ezek hamar begyógyulnak, ha nem fertőződnek genynyesztő baktériumokkal. Ily fertőzés szövődményt jelent, a lábvégeken gennyes irhagyulladás fejlődhet ki (pata- és pártacsontelhalás, szarutokleválás stb.) A beteg állatok nyálzanak, ilyenkor fertőződik az alom, a vályú, a takarmány, a szerszám, a gondozó ruházata. A modern orvostudomány egyre behatóbban foglalkozik szervezetünk összetételével, a benne lejátszódó folyamatokkal. Foglalkozik a vlz szervezetünkben betöltött szerepével is. A víz a felnőtt ember testsúlyának mintegy 60 százalékát képezi. A fiatalabb szervezetnek ennél is nagyobb hányadát. A gyermekek testének majdnem 80 százaléka víz. A test vízmennyiségét több szerv szabályozza. A legnagyobb szerepe ebben a veséknek, a tüdőnek és a bőrnek van. A fölösleges víz elsősorban vizelet és izzadság formájában, valamint a kilélegzett levegővel pára alakjában távozik a testből. Egy középmagas, 75 kilogramm súlyú felnőtt embernek egy napra mintegy 3 liter vízre van szüksége. Ez a vízmennyiség megfelel annak a képletnek, mely szerint egy négyzetméter bőrfelületre naponta 1,5 liter vízre van szükségünk. A vizet a táplálékkal és különféle Italok fogyasztásával vesszük magunkhoz. Meg kell említenünk, hogy a tiszta ivóvíz, a gyümölcslevek, a tej és az ásványvizek a legegészségesebb italok. Igaz. hogy a szeszes italok is pótolják a hiányzó folyadékot, de egyúttal mérgező alkoholt is juttatnak a szervezetbe, amelyre igazán nincs szükségünk. A felvett vízmennyiség kétharmada vizeletként távozik a testből, egy liter a bőrön keresztül párolog el, míg a széklettel csupán másfél deci távozik. A víz univerzális oldószer, amely nélkül semmiféle életfolyamat sem lehetséges. Az A megbetegedett állat étvágy, talan, lesoványodik, sokszor háromnegyedére csökken a te-> je, van eset, hogy egyes tőgynegyedek teljesen beszüntetik a tejelválasztást. A hurutos tejutakban megváltozik a tej öszszetétele ls. Nem csupán az okoz a népgazdaságban felbecsülhetetlen kárt, hogy a fertőzés igen könnyen és gyorsan terjed és lényegesen kisebb a tejtermelés. Száj- és körömfájáskor azzal is számolni kell, hogy a súlyosan megbetegedett vemhes anyák a legtöbb esetben elvetélnek, fiatal állatok pedig másodlagos fertőzés és egyéb szövődmény (valamely szívbetegség) által legyengülten el is pusztulnak. Az embernél előforduló fertőzésnél is a száj nyálkahártyáján, a nyelven jelennek meg gyulladásos elváltozások igen rövid, 1—2 napos lappangási idő után. A szájban végbemenő folyamatok, kezdetben szárazság és égető érzés, étvágytalanság, hányás, az ajak nyálkahártyájának duzzanata, hólyagocskák és kimaródások a szájüregben, az ínyek megduzzadása és egyéb kellemetlen, fájdalmas tünetek megnehezitik a beteg táplálkozását. A betegség lázzal jár, de a hőmérséklet általában 2—3 nap alatt csökken. A száj- és körömfájás fertőzés ritka az embernél, s ha elő is fordul, egykét hét alatt elmúlik a betegség, és nem hagy maga után tartós elváltozásokat. Járvány esetén az állami járványügyi és állategészségügyi szolgálat törvényerejű intézkedéseket léptet életbe. A szájés körömfájás az azonnal bejelentendő fertőző betegségek közé tartozik. Nemzetközi egyezmények értelmében közös harcot folytatnak ellene a mi világrészünk országai is. A marhaállomány egészségi állapota a hús és tejhozam, illetve a lakosság egészséges élelmiszerrel való folyamatos ellátása szempontjából minden államban elsőrendű közérdek. Ezért kell fegyelmezetten tudomásul vennünk, hogy száj- és körömfájás előfordulása esetén indokolt és jogos, hogy a hatóság korlátozza a zárolt terület állat- és személyforgalmát és lezárja az utakat. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY anyagcsere elképzelhetetlen víz nélkUl. A széklet kiürítéséhez és a hőszabályozáshoz egyaránt víz szükséges. Az anyagcseréhez a szervezetnek körülbelül 1 liter vízre van szüksége. Az egyes testszövetek víztartalma különböző. Az izmok mintegy 76 százalék vizet tartalmaznak, míg a zsírszövetek csupán 30 százalékot. Az öregembereknél a vízszükséglet csökkenése az izmok elsatnyulásával függ össze. A hosszú ideig tartó vízhiány a szervezet kiszáradásához, exsiccózishoz vezet. A hajótörötteknél vagy a sivatagban élőknél például a vízhiány halált okozhat. Hasonló jelenséggel állunk szemben egyes betegségeknél, például a terhesség idején jelentkező hányásnál, a súlyos vesebajoknál és a hányással járó gyomorbajoknál. Itt a test kiszáradását a szomjúság jelzi, mely depressziókkal, fáradtsággal társul. E jelenséget folyadék felvételével könnyen megszüntethetjük. A túlzott vízfogyasztás úgynevezett vízintoxikációt, vagyis vízmérgezést eredményez. Csak kórházakban jöhet létre, mégpedig abban az esetben, ha a beteg több cukros infúziót kap, mint amenyire szervezetének szüksége van. Szerencsére ritkán fordul elő. Amikor az ember nehezebb fizikai munkát végez, sportol, vagy nagyon meleg környezetben tartózkodik, jelentősen megnő a vízszükséglete. A vízfogyasztás ilyenkor a hat, sőt a tíz litert is eléri. Nem kell rajta csodálkoznunk, hiszen ez természetes. Dr. JUHÁSZ ISTVÁN Szervezetünk vízszükségletéről