Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-15 / 296. szám, péntek

Szovjet napirendi javaslat a helsinki értekezleten Georges Marchais beszámolója az FKP XX. kongresszusán Helsinki — Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sokoldalú előkészítő tanácskozásainak szerdai ülésén Viktor Malcev, a Szovjetunió képviselője a következő napirendi javaslatot terjesztette elő: 1. az európai biztonság szavatjolásáról és az európai államok kölcsönös viszonyának elveiről; 2. az egyenjogúság alapján 4UÓ kereskedelmi, gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális kapcsolatok kiterjesztéséről, beleértve az együttműködést a környezetvédelem területién is; 3. az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó szervezetről. A Szovjetunió képviselője hangsúlyozta, hogy az európai biztonság szavatolásának és az európai államok kölcsönös viszonya elveinek kérdései elválaszthatatlanok egymástól. A küszöbönálló összeurópai tanácskozást — folytatta Malcev — nem egyszeri találkozónak tekintjük. Európa története új fejezetének kezdetét szeretnénk látni benne és ezért a legtermészetesebb, hogy a tanácskozás napirendjébe felvegyük egy olyan szervezet létrehozásának megvitatását, amely a maga nemében összekötő híd lehet az első és az ezt követő tanácskozások között. ELÉRKEZETT A TETTEK IDEJE Moszkva — Szerdán a Pravdában jurij jahontov, a lap tudósítója kommentárt fűz a Helsinkiben folyó, sokoldalú konzultációk első szakaszának lezárásához. Megállapítja: „Az európai népek és kormányok úgy vélik, elérkezett az ideje annak, hogy megvalósuljon az európai biztonsági értekezlet összehívásának eszméje, amely a Szovjetuniótól és más szocialista országoktól származik". A cikkíró rámutat: a helsinki találkozó résztvevőinek túlnyomó többsége kifejezésre juttatta azt a kívánságot, hogy alkotó módon és tárgyilagosan előmozdítsa a konzultáció előtt álló feladatok sikeres megoldását. A folyosói beszélgetéseken gyakran szóba került a nyugateurópai országok egyik képviselőjének beszéde, aki a NATO álláspontjának megfelelő napirend elfogadását majdhogy nem az értekezlet összehívásának előzetes feltételeként szabta meg. A sajtóközpontban az a meggyőződés uralkodik, hogy jelenleg, amikor az európai biztonsági értekezlet összehívásának eszméjét az európai országok túlnyomó többségének népe és kormánya támogatja, közvetlen kihívást jelentenek az európai százmilliók létérdekeivel és reményeivel szemben azok a kísérletek, amelyek az értekezlet előkészítésének meghiúsítására, vagy megnehezítésére irányulnak. „Feltételezhető, hogy azok a NATO-körök, amelyeknek nincs ínyükre ez a sokoldalú előkészítő konzultáció, még kevésbé az európai biztonsági értekezlet, kénytelenek számításba venni ezt a tényezőt" — állapítja meg végezetül a Pravda tudósítója. Párizs — A Francia Kommunista Párt szerdán megnyílt XX. kongresszusán Georges Marchais, az FKP főtitkár-helyettese terjesztette elő a Központi Bizottság jelentését. Marchais referátumában hangsúlyozta: Franciaországban, a jelenlegi rendszer súlyos válsága és a baloldali egység létrejötte következtében, új politikai helyzet keletkezett. Ebben a helyzetben immár komoly lehetőség kínálkozik arra, hogy a rövidesen megtartandó nemzetgyűlési választásokon vereséget mérjenek a hatalmon levő reakciós erők koalíciójára és a baloldal győzelmet arasson. Marchais azután a kormány külpolitikáját elemezve rámutatott: itt is mutatkoznak a rendszerre jellemző ellentmondások. Igaz ugyan, hogy van fejlődés a szocialista országokkal való együttműködés terén, de ez az együttműködés korántsem meríti ki a kínálkozó lehetőségeket, s ugyanakkor a kormány külpolitikája az utóbbi időben egyre inkább az atlantizmus felé csúszik. A baloldali pártok közös kormányprogramjának a megvalósítása gyökeresen megjavítani a franciák millióinak életéi. Az ily módon létrehozott új demokrácia gazdasági és szociális tartalmánál fogva átmeneti formát jelentene a szocializmus megvalósítása felé. A közös program nem egy választási időszakra szóló taktikai megegyezés, hanem hosszú távú szövetség, s a program megvalósítása megteremtené annak alapját is, hogy — mint a kommunisták remélik — a közös program alapján szövetkező pártok egy későbbi szakaszban a szocializmus építésében is együttműködjenek, hangsúlyozta Marchais. Az FKP kongresszusa tegnap a Központi Bizottság beszámolója feletti vitával folytatódott. Az űrhajósok utolsó kirándulása a Hold felszínére Houston — Szerdán késő este még éjfél előtt, ismét a Taurus-Littrow völgyben ereszkedtek le az Apollo—17 űrhajósai, nemcsak ők maguk indultak neki utolsó holdsétájuknak; utolsó volt ez a kirándulás az Apollo-program történetében is. Cernan és Schmitt ezúttal északkeleti irányban haladt, a „Van Serg" kráter felé, az „északi masszívumnak" nevezett sziklás hegység lábához. Útközben — hasonlóan az eddigiekhez — megálltak és kőzetmintákat vettek. A csehszlovák—szovjet barátsági hónap jelentősége Moszkva — A moszkvai Pravda csütörtöki számában a csehszlovák—szovjet barátsági hónap eseményeivel foglalkozva közli Václav Davidnak, a CSSZBSZ Központi Bizottsága elnökének az írását. A cikk szerzője rámutat, hogy « barátsági hónap akcióban való részvételükkel hazánk dolgozói azt bizonyítják hogy magukénak vállfák a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméit, amelyek hatására 1918-ban megalakult az önálló csehszlovák éllam. Ezekben a napokban ünnepeljük az 1943-ban aláírt csehszlovák—szovjet egyezmény évfordulóját is, amelynek életfontosságú jelentősége volt a hitlerista fasizmus elleni közös harcunkban. Ezzei a harccal kapcsolatban ismét nagyra Kommentárunk |k>álta partjainál a napokban 1

1 két angol hajó tűnt fel. Nem ismeretlenek: az egyik a Bulwark nevű anyahajó, amelyen helikopter-deszantok állomásoznak, a másik pedig az Aretha őrnaszád. Nemcsak a nevük ismert, hanem a szerepük is: az idén februárban és márciusban, amikor igen kényes tárgyalások folytak Anglia és Málta kormánya között a szigeten elhelyezett brit támaszpontok sorsáról, már egyszer megjelentek Málta partjainál. Véletlen-e a hajók feltűnése, vagy pedig újabb kényes diplomáciai csatározás figyelmeztető prológusának szánta-e London? — ez a kérdés foglalkoztatja mostanában az érdekelt országok közvéleményét. Az utóbbi feltevés látszik bizonyítottnak. Valóban várható, hogy rövidesen összeül a valettai és a londoni kormány, hogy Málta kívánságára újból megvitassa a támaszpontok bérletének kérdését. Mint ismeretes tavaly, az év végén valamint az idén, az év elején maratoni tárgyalások folytak a két kormány között s Málta elérte azt, hogy ha nem is sikerült kiebrudalnia az angol katonaságot a szigetről, de 14 millió fontra emeltette fel a támaszpontok bérleti díját. Ez szép összeg, de egy olyan országnak, amelynek államadóssága meghaladja az 50 milértékeljük a Szovjetunió hatalmas szerepét, amelyet a független Csehszlovákia megalakulásában töltött be. Az ez évi barátsági hónapot különösen jelentőssé teszi, hogy kapcsolódik a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának ünnepségsorozatához. Ezt a történelmi fontosságú eseményt a világ népei saját ünnepüknek tekintik. A barátsági hónap bebizonyította, hogy népünket minden érdekli, ami a Szovjetunióban történik. Ezzel kapcsolatban külön ki kell emelnünk „A Szovjetunió 50 éve" prágai kiállítás őráisi közönségsikerét, hisz a kiállítás kapuinak megnyitása óta eltelt négy hét alatt több mint 700 ezren tekintették meg a szovjet nép sikereit szemléltető kiállítást. BOHUMIL NÉMEC, a Prágai Városi Pártbizottság titkára a moszkvai Pravda munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy moszkvai látogatása lehetővé teszi a két főváros pártszervei együttműködésének és kapcsolatainak megszilárdítását. A JUGOSZLÁV Kommunisták Szövetségének Elnöksége kétnapos értekezletet rendezett, melynek napirendjén a tömegtájékoztatási eszközök eszmeipolitikai kérdései szerepelnek. A LENGYEL egészségügyi miniszter meghívására Varsóba utazott hazánk Egészségügyi Minisztériumainak küldöttsége. Látogatásuk során két évre szóló együttműködési tervet írnak alá. Körülbelül öt órával azután, hogy kiléptek a holdkompból, Cernan és Schmitt délnyugat felé fordult, hogy visszatérjen a „Challenger"-hez. Az általuk gyűjtött kőzet — ós talajminták összsúlya a mostani kirándulás után 47 kiló 30 dekára növekedett. Az út, amelyet harmadik sétájukon megtettek, összesen 11 kilométer volt. Mielőtt beszálltak volna a „Challengerbe" s végleg búcsút vettek volna a holdfelszíntől, a holdkomp lábánál kis ünnepséget tartottak. Az amerikai lobogó mellett, melyet megérkezésükkor szúrtak le, leleplezték a holdkomp lábaihoz erősített emléktáblát, amelyen a Föld és A Hold ábrája látható, s jól kivehető az a hely, ahol az Apollo—17 holdat ért. Hat óra 41 perckor bezáródott Schmitt és Cernan mögött a holdkomp ajtaja. Összesen 22 órát töltött a két űrhajós a Hold felszínén a holdkompon kívül többet, mint valamennyi elődjük. Ami a folytatást illeti: 10 óra 33 perckor Cernan és Schmitt pihenni tért, társuk, Evans, a parancsnoki kabin fedélzetén már három órával korábban megtette ugyanezt. Ébredés után megkezdődtek az előkészületek az induláshoz, s a percek szerint az Apollo—17 Holdra szálló egységének négy perccel éjfél előtt kellett felemelkednie Földünk állandó útitársának felszínéről. A felszállást az onnan 100 méterre parkoló holdautó színes kamerája közvetítette a földre. lió fontot, vajmi kevés, különösen akkor, ha élelmiszerbehozatalának mindössze kétharmadát fedezi. A támaszpontokról kötött új szerződés kétségtelenül Dom Sejtelmes látogatók Mintoff új munkáspárti kormányának a győzelme volt, annak a szuverenitást erősítő politikának az eredménye, amelyet a külső és belső reakció mesterkedései ellenére 1971 dereka óta szorgalmazott. A helyzet alakulásában a máltaiak sok mindent sérelmesnek tartanak, s nem is alaptalanul. A felemelt bérleti díj, a 14 millió font értékét ugyanis mind járt lerontja az a tény, hogy nyár óta érvényben van a font lebegtetett árfolyama, s ez Máltára nézve nagyon előnytelen, mert pénzben kifejezve eddig is 700 ezer font kárt jelentett. Málta hátrányt szenvedett amiatt is, hogy a két kormány viszálya következtében a szigetország érzékeny feszültségi góc lett, s elmaradt a turisták hagyományos özönlése. Ez pedig Málta szempontjából lényeges valami, mert akár igaz, akár nem, hogy a „turisták paradicsoma", a 316 négyzetkilométer területű és 3 millió 700 ezer lakosú szigetország népe ebből él. Tavaly például 12 millió 800 ezer fontot tett ki az ország idegenforgalmi bevétele. Máltának azért is szüksége van pénzre, hogy berendezhesse az ország jövőjét. A támaszpontokért kapott pénzt ugyanis az ország iparának fejlesztésére kívánja fordítani, hogy egyrészt önállósítsa magát Angliától, másrészt megoldja a foglalkoztatottság kényes szociális kérdését. Szolid feldolgozó ipart és bizonyos nehézipari ágakat kíván teremteni. Ez azért is fontos, mert London a munkaalkalmak hiányát használta ki arra, hogy nyomást gyakoroljon Mintoff kormányára. Tavaly még a tárgyalások befejezése előtt a brit támaszpontokról elbocsátották a 18 ezer főnyi máltai személyzetet. A máltai kormány ezeknek részben munkaalkalmat biztosított s így 8 százalékosra szorította le a munkanélküliséget, amely azonban még így Is magas. Mérvadó körökben rebesgetik, hogy rövidesen sor kerül a brit—máltai tárgyalások felújítására, s Anglia már eleve igyekezett előkészíteni a talajt. Lord Carrington brit hadügyminiszter Brüsszelben behatóan megvitatta a máltai kérdést Luns NATO-főtitkárral. Nyilvánvaló, hogy a NATO segítségét kéri a máltai kormány befolyásolására. így aztán világos, miért tűnt fel oly váratlanul Málta partjainál a két angol hadihajó. A máltai kormánynak, szándéka, hogy gazdasági együttműködést kezd a szocialista országokkal, s ennek jelentőségévei London {eltétlenül tisztában van. Továbbá egy NATOakció esetére Málta segítségre kapott ígéretet az arab világban radikális politikai irányzatot képviselő Líbiától. Mindezekkel a tényezőkkel számolnia keli Londonnak. A belső reakcióra, a máltai Nacionalista Pártra nem támaszkodhat egészen, mert ez a párt a múltban a gyarmattartók szekértolójaként lejáratta magát, másrészt e konzervatív pártnak gyengék a pozíciói a nép körében. A következő parlamenti választásokra csak 1976-ban kerül sor, tehát London addig is — ha ugyan az ellenzék győzelmében reménykedik — kénytelen kompromisszumokra lépni a bázisok bérletét illetően. Addigra viszont változhatnak a máltai viszonyok; ugyanis a Mintoff kormány reméli, hogy 1976-ig sikerül anynyira megerősítenie a gazdaságot, hogy anyagi érvágás nélkül végleg ajtót mutathatnak a brit támaszpontoknak. Ezzel pedig kidőlne a NATO egyik fontos mediterrán oszlopa. L. L. AZ ÚJ BUNDESTAG A nyugatnémet alkotmány rendelkezése alapján, a parlamentnek megválasztása után 30 napon belül össze kell ülnie. A Bundestag, az NSZK-nak a november 19-i választásokon megválasztott legfőbb képviseleti szerve december 13. tartotta meg alakuló ülését, amelynek napirendjén az elnök, az alelnökök és más tisztségviselők megválasztása szerepel. A Német Szövetségi Köztársaság történetében immár hetedik szövetségi parlament elnökévé a legerősebb parlamenti csoport, a szociáldemokrata párt képviselői javaslatára Annemarie Rengert, az SPD képviselőjét választották meg. A következő törvényhozási időszakban tehát az NSZK-ban első ízben tölti be nő ezt a magas tisztséget Az előző szövetségi parlament élén az ellenzéki Kereszténydemokrata Unió képviselője, Kaiüwe von Hassel állt. A parlamenti tárgyalások nyilvánosak, s csupán a képviselők legalább egy tizedének kérésére, vagypedig a szövetségi kormány kétharmados döntésével lehet a parlament tárgyalásait zárttá nyilvánítani. Az új Bundestag legjellegzetesebb vonása, hogy megbízható parlamenti többség alakult ki benne. Míg az előző, hatodik szövetségi parlamentben a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció kezdetben 18 szavazattöbbséggel rendelkezett, és ez az arány néhány képviselőnek az ellenzékhez való átállása után döntetlenné változott, s úgynevezett patt-helyzet alakult ki, ami gyakorlatilag megbénította a parlament és a kormány munkáját, most az SPD— FDP koalíciós pártok összesen 46 szavazattöbbséggel rendelkeznek. E megbízható többség és Willy Brandtnak kancellári hivatalában további négy évre történt megerősítése ellenére a nyugatnémet parlament ülésszaka nem ígérkezik idillikusnak. A most következő időszakban ugyanis a harc főként a belpolitikai területre helyeződik át. Egyes megfigyelők szerint Brandt ebben az időszakban csak akkor könyvelhet el sikert, ha sikerül az inflációt elfojtania anélkül, hogy gazdasági hanyatlás következne be, ős ha erélyesen hozzálát az elavult iskolai rendszer megreformálásához. E kérdésekben heves csatákat kell a koalíciós pártoknak megvívniuk az ellenzékkel. Nagy összecsapások várhatók az ellenzékkel az NSZK és az NDK között megkötött alapszerződés parlamenti vitájában is. A CDU-CSU, mint látható, neon tanult választási vereségéből, és parlamenti csoportja még az ülésszak kezdete előtt úgy döntött, hogy — a kormány költségvetéséhez hasonlóan — e szerződés ratifikálása ellen fog szavazni. A klerikális ellenzéknek azonban nem sikerült elodáznia a szerződés aláírását, amire az NDK és az NSZK államtitkárainak — Kohlnak és Bahrnak — megbeszélései alapján ez év december 21-én kerül sor. Az ellenzék, különösen a bajor CSUvezér, Franz Josef Strauss nyomására egyre inkább lobbra tolódik. A közvélemény figyelme most érthetően a kormánpártokra irányul. A novemberi választási győzelem eredményeképpen a kormánypárti padsorokban meggyarapodott a szociáldemokrata és a szabaddemokrata képviselők száma, de a parlamenti erőviszonyok megváltozása egyben bizonyos minőségi változásokat is tükröz. Az SPD frakcióján belül megerősödött a baloldali szociáldemokraták helyzete a Franké vezette jobbszárnnyal szemben, és ez következetesebbé teheti a párt fellépését a parlamenti csatákban. P. b