Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-15 / 296. szám, péntek

Szovjet napirendi javaslat a helsinki értekezleten Georges Marchais beszámolója az FKP XX. kongresszusán Helsinki — Az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet sokoldalú előkészítő tanácskozásainak szerdai ülé­sén Viktor Malcev, a Szovjet­unió képviselője a következő napirendi javaslatot terjesztet­te elő: 1. az európai biztonság szava­tjolásáról és az európai államok kölcsönös viszonyának elvei­ről; 2. az egyenjogúság alapján 4UÓ kereskedelmi, gazdasági, tudományos, műszaki és kultu­rális kapcsolatok kiterjesztésé­ről, beleértve az együttműkö­dést a környezetvédelem terüle­tién is; 3. az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel fog­lalkozó szervezetről. A Szovjetunió képviselője hangsúlyozta, hogy az európai biztonság szavatolásának és az európai államok kölcsönös vi­szonya elveinek kérdései elvá­laszthatatlanok egymástól. A küszöbönálló összeurópai tanácskozást — folytatta Mal­cev — nem egyszeri találkozó­nak tekintjük. Európa története új fejezetének kezdetét szeret­nénk látni benne és ezért a leg­természetesebb, hogy a tanács­kozás napirendjébe felvegyük egy olyan szervezet létrehozá­sának megvitatását, amely a maga nemében összekötő híd lehet az első és az ezt követő tanácskozások között. ELÉRKEZETT A TETTEK IDEJE Moszkva — Szerdán a Prav­dában jurij jahontov, a lap tu­dósítója kommentárt fűz a Hel­sinkiben folyó, sokoldalú kon­zultációk első szakaszának le­zárásához. Megállapítja: „Az eu­rópai népek és kormányok úgy vélik, elérkezett az ideje annak, hogy megvalósuljon az európai biztonsági értekezlet összehívásának eszméje, amely a Szovjetuniótól és más szocia­lista országoktól származik". A cikkíró rámutat: a helsin­ki találkozó résztvevőinek túl­nyomó többsége kifejezésre jut­tatta azt a kívánságot, hogy al­kotó módon és tárgyilagosan előmozdítsa a konzultáció előtt álló feladatok sikeres megoldá­sát. A folyosói beszélgetéseken gyakran szóba került a nyugat­európai országok egyik képvise­lőjének beszéde, aki a NATO álláspontjának megfelelő napi­rend elfogadását majdhogy nem az értekezlet összehívásá­nak előzetes feltételeként szab­ta meg. A sajtóközpontban az a meg­győződés uralkodik, hogy jelen­leg, amikor az európai bizton­sági értekezlet összehívásának eszméjét az európai országok túlnyomó többségének népe és kormánya támogatja, közvetlen kihívást jelentenek az európai százmilliók létérdekeivel és re­ményeivel szemben azok a kí­sérletek, amelyek az értekezlet előkészítésének meghiúsítására, vagy megnehezítésére irányul­nak. „Feltételezhető, hogy azok a NATO-körök, amelyeknek nincs ínyükre ez a sokoldalú előkészítő konzultáció, még ke­vésbé az európai biztonsági ér­tekezlet, kénytelenek számítás­ba venni ezt a tényezőt" — ál­lapítja meg végezetül a Pravda tudósítója. Párizs — A Francia Kommu­nista Párt szerdán megnyílt XX. kongresszusán Georges Mar­chais, az FKP főtitkár-helyette­se terjesztette elő a Központi Bizottság jelentését. Marchais referátumában hangsúlyozta: Franciaországban, a jelenlegi rendszer súlyos válsága és a baloldali egység létrejötte kö­vetkeztében, új politikai hely­zet keletkezett. Ebben a hely­zetben immár komoly lehetőség kínálkozik arra, hogy a rövide­sen megtartandó nemzetgyűlési választásokon vereséget mérje­nek a hatalmon levő reakciós erők koalíciójára és a baloldal győzelmet arasson. Marchais azután a kormány külpolitikáját elemezve rámuta­tott: itt is mutatkoznak a rend­szerre jellemző ellentmondások. Igaz ugyan, hogy van fejlődés a szocialista országokkal való együttműködés terén, de ez az együttműködés korántsem merí­ti ki a kínálkozó lehetőségeket, s ugyanakkor a kormány kül­politikája az utóbbi időben egy­re inkább az atlantizmus felé csúszik. A baloldali pártok kö­zös kormányprogramjának a megvalósítása gyökeresen meg­javítani a franciák millióinak életéi. Az ily módon létreho­zott új demokrácia gazdasági és szociális tartalmánál fogva át­meneti formát jelentene a szo­cializmus megvalósítása felé. A közös program nem egy válasz­tási időszakra szóló taktikai megegyezés, hanem hosszú tá­vú szövetség, s a program meg­valósítása megteremtené annak alapját is, hogy — mint a kom­munisták remélik — a közös program alapján szövetkező pártok egy későbbi szakaszban a szocializmus építésében is együttműködjenek, hangsúlyoz­ta Marchais. Az FKP kongresszusa tegnap a Központi Bizottság beszámo­lója feletti vitával folytatódott. Az űrhajósok utolsó kirándulása a Hold felszínére Houston — Szerdán késő es­te még éjfél előtt, ismét a Tau­rus-Littrow völgyben ereszked­tek le az Apollo—17 űrhajósai, nemcsak ők maguk indultak ne­ki utolsó holdsétájuknak; utol­só volt ez a kirándulás az Apol­lo-program történetében is. Cernan és Schmitt ezúttal északkeleti irányban haladt, a „Van Serg" kráter felé, az „északi masszívumnak" neve­zett sziklás hegység lábához. Útközben — hasonlóan az ed­digiekhez — megálltak és kő­zetmintákat vettek. A csehszlovák—szovjet barátsági hónap jelentősége Moszkva — A moszkvai Prav­da csütörtöki számában a cseh­szlovák—szovjet barátsági hó­nap eseményeivel foglalkozva közli Václav Davidnak, a CSSZBSZ Központi Bizottsága elnökének az írását. A cikk szerzője rámutat, hogy « barátsági hónap akcióban va­ló részvételükkel hazánk dolgo­zói azt bizonyítják hogy magu­kénak vállfák a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméit, amelyek hatására 1918-ban meg­alakult az önálló csehszlovák éllam. Ezekben a napokban ün­nepeljük az 1943-ban aláírt csehszlovák—szovjet egyez­mény évfordulóját is, amelynek életfontosságú jelentősége volt a hitlerista fasizmus elleni kö­zös harcunkban. Ezzei a harc­cal kapcsolatban ismét nagyra Kommentárunk |k>álta partjainál a napokban 1 1 két angol hajó tűnt fel. Nem ismeretlenek: az egyik a Bulwark nevű anyahajó, ame­lyen helikopter-deszantok állo­másoznak, a másik pedig az Aretha őrnaszád. Nemcsak a ne­vük ismert, hanem a szerepük is: az idén februárban és már­ciusban, amikor igen kényes tárgyalások folytak Anglia és Málta kormánya között a szige­ten elhelyezett brit támaszpon­tok sorsáról, már egyszer meg­jelentek Málta partjainál. Véletlen-e a hajók feltűnése, vagy pedig újabb kényes diplo­máciai csatározás figyelmezte­tő prológusának szánta-e Lon­don? — ez a kérdés foglalkoz­tatja mostanában az érdekelt országok közvéleményét. Az utóbbi feltevés látszik bizonyí­tottnak. Valóban várható, hogy rövide­sen összeül a valettai és a londoni kormány, hogy Málta kívánságára újból megvitassa a támaszpontok bérletének kérdé­sét. Mint ismeretes tavaly, az év végén valamint az idén, az év elején maratoni tárgyalások folytak a két kormány között s Málta elérte azt, hogy ha nem is sikerült kiebrudalnia az an­gol katonaságot a szigetről, de 14 millió fontra emeltette fel a támaszpontok bérleti díját. Ez szép összeg, de egy olyan országnak, amelynek állam­adóssága meghaladja az 50 mil­értékeljük a Szovjetunió hatal­mas szerepét, amelyet a függet­len Csehszlovákia megalakulá­sában töltött be. Az ez évi barátsági hónapot különösen jelentőssé teszi, hogy kapcsolódik a Szovjetunió meg­alakulása 50. évfordulójának ünnepségsorozatához. Ezt a tör­ténelmi fontosságú eseményt a világ népei saját ünnepüknek tekintik. A barátsági hónap be­bizonyította, hogy népünket minden érdekli, ami a Szovjet­unióban történik. Ezzel kapcso­latban külön ki kell emelnünk „A Szovjetunió 50 éve" prágai kiállítás őráisi közönségsikerét, hisz a kiállítás kapuinak meg­nyitása óta eltelt négy hét alatt több mint 700 ezren tekintették meg a szovjet nép sikereit szem­léltető kiállítást. BOHUMIL NÉMEC, a Prágai Városi Pártbizottság titkára a moszkvai Pravda munkatársá­nak adott nyilatkozatában ki­jelentette, hogy moszkvai láto­gatása lehetővé teszi a két fő­város pártszervei együttműkö­désének és kapcsolatainak meg­szilárdítását. A JUGOSZLÁV Kommunisták Szövetségének Elnöksége két­napos értekezletet rendezett, melynek napirendjén a tömeg­tájékoztatási eszközök eszmei­politikai kérdései szerepelnek. A LENGYEL egészségügyi mi­niszter meghívására Varsóba utazott hazánk Egészségügyi Minisztériumainak küldöttsége. Látogatásuk során két évre szóló együttműködési tervet ír­nak alá. Körülbelül öt órával azután, hogy kiléptek a holdkompból, Cernan és Schmitt délnyugat felé fordult, hogy visszatérjen a „Challenger"-hez. Az általuk gyűjtött kőzet — ós talajmin­ták összsúlya a mostani kirán­dulás után 47 kiló 30 dekára növekedett. Az út, amelyet har­madik sétájukon megtettek, összesen 11 kilométer volt. Mielőtt beszálltak volna a „Challengerbe" s végleg búcsút vettek volna a holdfelszíntől, a holdkomp lábánál kis ünnepsé­get tartottak. Az amerikai lo­bogó mellett, melyet megérke­zésükkor szúrtak le, leleplezték a holdkomp lábaihoz erősített emléktáblát, amelyen a Föld és A Hold ábrája látható, s jól kivehető az a hely, ahol az Apollo—17 holdat ért. Hat óra 41 perckor bezáró­dott Schmitt és Cernan mögött a holdkomp ajtaja. Összesen 22 órát töltött a két űrhajós a Hold felszínén a holdkompon kívül többet, mint valamennyi elődjük. Ami a folytatást illeti: 10 óra 33 perckor Cernan és Schmitt pihenni tért, társuk, Evans, a parancsnoki kabin fe­délzetén már három órával ko­rábban megtette ugyanezt. Éb­redés után megkezdődtek az előkészületek az induláshoz, s a percek szerint az Apollo—17 Holdra szálló egységének négy perccel éjfél előtt kellett fel­emelkednie Földünk állandó útitársának felszínéről. A fel­szállást az onnan 100 méterre parkoló holdautó színes kame­rája közvetítette a földre. lió fontot, vajmi kevés, külö­nösen akkor, ha élelmiszerbeho­zatalának mindössze kétharma­dát fedezi. A támaszpontokról kötött új szerződés kétségtelenül Dom Sejtelmes látogatók Mintoff új munkáspárti kormá­nyának a győzelme volt, annak a szuverenitást erősítő politiká­nak az eredménye, amelyet a külső és belső reakció mester­kedései ellenére 1971 dereka óta szorgalmazott. A helyzet alakulásában a mál­taiak sok mindent sérelmesnek tartanak, s nem is alaptalanul. A felemelt bérleti díj, a 14 mil­lió font értékét ugyanis mind járt lerontja az a tény, hogy nyár óta érvényben van a font lebegtetett árfolyama, s ez Mál­tára nézve nagyon előnytelen, mert pénzben kifejezve eddig is 700 ezer font kárt jelentett. Málta hátrányt szenvedett amiatt is, hogy a két kormány viszálya következtében a szi­getország érzékeny feszültségi góc lett, s elmaradt a turisták hagyományos özönlése. Ez pe­dig Málta szempontjából lénye­ges valami, mert akár igaz, akár nem, hogy a „turisták paradi­csoma", a 316 négyzetkilomé­ter területű és 3 millió 700 ezer lakosú szigetország népe eb­ből él. Tavaly például 12 mil­lió 800 ezer fontot tett ki az ország idegenforgalmi bevétele. Máltának azért is szüksége van pénzre, hogy berendezhesse az ország jövőjét. A támaszpon­tokért kapott pénzt ugyanis az ország iparának fejlesztésére kívánja fordítani, hogy egyrészt önállósítsa magát Angliától, másrészt megoldja a foglalkoz­tatottság kényes szociális kér­dését. Szolid feldolgozó ipart és bizonyos nehézipari ágakat kí­ván teremteni. Ez azért is fontos, mert Lon­don a munkaalkalmak hiányát használta ki arra, hogy nyomást gyakoroljon Mintoff kormányá­ra. Tavaly még a tárgyalások befejezése előtt a brit támasz­pontokról elbocsátották a 18 ezer főnyi máltai személyzetet. A máltai kormány ezeknek rész­ben munkaalkalmat biztosított s így 8 százalékosra szorította le a munkanélküliséget, amely azonban még így Is magas. Mérvadó körökben rebesge­tik, hogy rövidesen sor kerül a brit—máltai tárgyalások felújí­tására, s Anglia már eleve igyekezett előkészíteni a talajt. Lord Carrington brit hadügymi­niszter Brüsszelben behatóan megvitatta a máltai kérdést Luns NATO-főtitkárral. Nyilván­való, hogy a NATO segítségét kéri a máltai kormány befolyáso­lására. így aztán világos, miért tűnt fel oly váratlanul Málta partjainál a két angol hadiha­jó. A máltai kormánynak, szán­déka, hogy gazdasági együttmű­ködést kezd a szocialista or­szágokkal, s ennek jelentősé­gévei London {eltétlenül tisz­tában van. Továbbá egy NATO­akció esetére Málta segítségre kapott ígéretet az arab világ­ban radikális politikai irányza­tot képviselő Líbiától. Mindezekkel a tényezőkkel számolnia keli Londonnak. A belső reakcióra, a máltai Na­cionalista Pártra nem támasz­kodhat egészen, mert ez a párt a múltban a gyarmattartók szekértolójaként lejáratta ma­gát, másrészt e konzervatív pártnak gyengék a pozíciói a nép körében. A következő par­lamenti választásokra csak 1976-ban kerül sor, tehát Lon­don addig is — ha ugyan az el­lenzék győzelmében reményke­dik — kénytelen kompromisszu­mokra lépni a bázisok bérletét illetően. Addigra viszont változ­hatnak a máltai viszonyok; ugyanis a Mintoff kormány re­méli, hogy 1976-ig sikerül any­nyira megerősítenie a gazdasá­got, hogy anyagi érvágás nélkül végleg ajtót mutathatnak a brit támaszpontoknak. Ezzel pedig kidőlne a NATO egyik fontos mediterrán oszlopa. L. L. AZ ÚJ BUNDESTAG A nyugatnémet alkotmány rendelkezése alapján, a parla­mentnek megválasztása után 30 napon belül össze kell ülnie. A Bundestag, az NSZK-nak a no­vember 19-i választásokon meg­választott legfőbb képviseleti szerve december 13. tartotta meg alakuló ülését, amelynek napirendjén az elnök, az alel­nökök és más tisztségviselők megválasztása szerepel. A Né­met Szövetségi Köztársaság tör­ténetében immár hetedik szö­vetségi parlament elnökévé a legerősebb parlamenti csoport, a szociáldemokrata párt kép­viselői javaslatára Annemarie Rengert, az SPD képviselőjét választották meg. A következő törvényhozási időszakban tehát az NSZK-ban első ízben tölti be nő ezt a magas tisztséget Az előző szövetségi parlament élén az ellenzéki Keresztényde­mokrata Unió képviselője, Kai­üwe von Hassel állt. A parlamenti tárgyalások nyilvánosak, s csupán a képvi­selők legalább egy tizedének kérésére, vagypedig a szövet­ségi kormány kétharmados dön­tésével lehet a parlament tár­gyalásait zárttá nyilvánítani. Az új Bundestag legjellegze­tesebb vonása, hogy megbízha­tó parlamenti többség alakult ki benne. Míg az előző, hatodik szövetségi parlamentben a szo­ciáldemokrata—szabaddemok­rata koalíció kezdetben 18 sza­vazattöbbséggel rendelkezett, és ez az arány néhány képviselő­nek az ellenzékhez való átállá­sa után döntetlenné változott, s úgynevezett patt-helyzet ala­kult ki, ami gyakorlatilag meg­bénította a parlament és a kor­mány munkáját, most az SPD— FDP koalíciós pártok összesen 46 szavazattöbbséggel rendel­keznek. E megbízható többség és Wil­ly Brandtnak kancellári hivata­lában további négy évre történt megerősítése ellenére a nyugat­német parlament ülésszaka nem ígérkezik idillikusnak. A most következő időszakban ugyanis a harc főként a belpolitikai te­rületre helyeződik át. Egyes megfigyelők szerint Brandt eb­ben az időszakban csak akkor könyvelhet el sikert, ha sikerül az inflációt elfojtania anélkül, hogy gazdasági hanyatlás kö­vetkezne be, ős ha erélyesen hozzálát az elavult iskolai rend­szer megreformálásához. E kér­désekben heves csatákat kell a koalíciós pártoknak megvívniuk az ellenzékkel. Nagy összecsa­pások várhatók az ellenzékkel az NSZK és az NDK között megkötött alapszerződés parla­menti vitájában is. A CDU-CSU, mint látható, neon tanult válasz­tási vereségéből, és parlamenti csoportja még az ülésszak kez­dete előtt úgy döntött, hogy — a kormány költségvetéséhez ha­sonlóan — e szerződés ratifi­kálása ellen fog szavazni. A klerikális ellenzéknek azonban nem sikerült elodáznia a szer­ződés aláírását, amire az NDK és az NSZK államtitkárainak — Kohlnak és Bahrnak — meg­beszélései alapján ez év de­cember 21-én kerül sor. Az el­lenzék, különösen a bajor CSU­vezér, Franz Josef Strauss nyo­mására egyre inkább lobbra to­lódik. A közvélemény figyelme most érthetően a kormánpártokra irányul. A novemberi választási győzelem eredményeképpen a kormánypárti padsorokban meg­gyarapodott a szociáldemok­rata és a szabaddemokrata képviselők száma, de a parla­menti erőviszonyok megválto­zása egyben bizonyos minőségi változásokat is tükröz. Az SPD frakcióján belül megerősödött a baloldali szociáldemokraták helyzete a Franké vezette jobb­szárnnyal szemben, és ez kö­vetkezetesebbé teheti a párt fellépését a parlamenti csaták­ban. P. b

Next

/
Thumbnails
Contents