Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-13 / 294. szám, szerda

HÉTÓRÁS SÉTA A HOLDON Houston — Kedden, közép­európai idő szerint hajnali egy órakor nyílt ki először a Hold­ra érkezett „Challenger" ajta­ja. Elsőnek Eugene Cernan pa­rancsnok lépkedett lefelé a lét­rán; őt követte Schmitt, az ex­pedíció geológusa, mintegy ki­lencven kilométerrel fölöttük egy magányos űrhajós kerin­gett eközben: Ronald Evans, a"ki az „America" nevű pa­rancsnoki kabinban maradt, hogy kísérleteket végezzen és felvételeket készítsen, míg tár­sai a Holdon járnak. Cernan jelentette Houston­nak, hogy a leszállás sima volt. Sőt, nemcsak sima, rendkívül pontos is, hiszen a Holdra szál­ló egység a kijelölt célponttól alig 100 méterre érte el föl­dünk útitársának felszínét, ami az Apollo-missziók hasonló ma­nővereiből ítélve szép teljesít­mény. Meglepte az űrhajósokat, hogy a vártnál több az elszórt kő zet, s hogy puha a „holdtalaj". Cermannak például 20—25 cen­timéterre süllyedt a holdporba a lába. Az első terepszemlét a hold­autó eloldása követte. Míg dol­goztak, Cernan is, Schmitt is lelkesült hangon tájékoztatta Houstont benyomásairól „Hihe­tetlen!" — mondta Cernan. „A geológusok paradicsoma" — replikázott Schmitt. Miközben ide-oda hajladoz­tak, Schmitt űrhajósruhájának hűtővize átmenetileg felmelege­dett. „Én már csak ilyen va­gyok: egy forróvérű geológus" — tréfálkozott az élményeitől alaposan izgalomba jött Schmitt. Körülbelül 70 perccel azután, hogy kiszálltak, az űrhajósok elhelyeztek egy kamerát, amely tiszta képet továbbított a föld­re. Könnyen és szépen ment a legfontosabbnak mondott kísér­let. Cernan két, egyenként 2 és fél méter mély lyukat fúrt a talajba, elhelyezett bennük két hőmérőt, amelyek azután adatokat szolgáltatnak a fel­szín alatti réteg hőviszonyairól. Körülbelül két és fél kilomé­terre a holdkemptól, az úgyne­vezett Emory-kráternél az űr­hajósok kőzetmintákat vettek. Cernan ós Schmitt 8 óra 5 perckor befejezte hétórás sétá­ját és visszatért a holdkomp­ba. néhány Kommentárunk TANAKA NAPJAI MEG VANNAK SZÁMLÁLVA? Tokió — A japán parlamenti választások eredménye, amely a negyedszázada hatalmon levő liberális Demokrata Párt stag­nálásáról és a baloldali ellen­zék, mindenek előtt a kommu nisták és a szocialisták roha­mosan fokozódó népszerűségé ről tanúskodik, — valóságos sokként érte Tanaka minisz­terelnököt és nagytőkés támo­gatóit. Tanaka, a választást kö­vető első sajtóértekezleten el­ismerte, hogy konzervatív párt­jának mérsékelt választási tel­jesítménye „a japán közvéle­mény fokozatosan csökkenő bizalmának" félreérthetetlen je­le. Ami viszont a japán kommu­nisták látványos választási si­kerét illeti, a szukatlanul ko­mor arckifejezésű miniszterel­nök csupán arra szorítkozott, hogy kijelentse: „Attól tartok, hogy alábecsültem a kommu­nista pártot". S az új politikai légkört misem tükrözi jobban, mint az a tény, hogy Tanaka, aki a választások előtt nem lé­tezőnek tekintette a japán Kommunista Pártot, ezúttal el­ső ízben közölte, kész találkoz­ni a párt vezetőivel. A japán nagytőke, amelyet régóta foglalkoztat a Liberális Demokrata Párt népszerűségé­nek fokozatom csökkenése, az utóbbi időben mind nagyobb pénzügyi támogatásban részesí­tette a középutas Demokratikus Szocialista Pártot, megfelelő alternatívát keresve a konzer­vatív párt helyett. A vasárnapi választás azonban érzékeny csa­pást mért erre a kísérletre. A Demokratikus Szocialista Párt, amely esetenként a Liberális Demokrata Párton is túltett a kommunista-ellenességben sú­lyos vereséget volt kénytelen elkönyvelni. Ennek következté­ben felborult a hagyományos hatalmi egyensúly és a Japán Kommunista Párt az ország harmadik legerősebb politikai pártjává vált. Nagytőkés körök­ben nyíltan céloznak rá, hogy Tanakának nem sikerült záros határidőn belül olyan teljesít­ményt nyújtani, amely helyre­állítja a közvélemény bizalmát a Liberális Demokrata Pártban s ezért a júliusban hatalomra került pártelnök és miniszter­elnök napjai meg vannak szám­lálva. Faulkner taktikázik London — Hétfőn egész na­pon át ülésezett az unionista párt 300 tagú végrehajtó bizott­sága Belfastban. A pártvezető­ség egy határozati javaslatról tárgyalt, amely szerint az „él­csapathoz" való tartozás és az unionista párttagság összefér­hetetlen egymással. Az indítványt a múlt hónap­ban Stratton Mills, a londoni parlament tagja terjesztette elő és egy Basil Mcivor nevű, volt észak-ír miniszter támogatta. Mindkét politikust a párt úgy­nevezett mérsékelt szárnyának hangadójaként ismerik. Brían Faulkner a párt vezére, taktikai küzdelmet vívott azért, hogy a végrehajtó bizottság ne szavazzon az „élcsapatot" kikö­zösítő határozati javaslatról. Faulkner szerdán tárgyal W.hitelaw miniszterrel a politi­kai reformokról, amelyeket az angol kormány a jövő év elején véglegesít. i mm y GENFBEN a szovjet küldött­ség épületében ismét találko­zott a Szovjetunió és az Egye­sült Államok küldöttsége, hogy a stratégiai fegyverek korláto­zásáról tárgyaljon. A KÖZÖS PIAC irányító szer­veinek 6000 sztrájkoló alkalma­zottjához csatlakoztak a luxem­burgi szerv dolgozói iš. A mun­kabeszüntetés célja a magasabb bérek kivívása. ERICH HONECKER, az NSZEP KB első titkára fogadta Rodney Arismendit, az Uruguayi Kom­munista Párt első titkárát, aki látogatása során az NSZEP kül­és belpolitikájának kérdéseivel ismerkedik. BONNBAN ismét találkozott Michael Kohl, az NDK és Egon Bahr, az NSZK államtitkára. Megbeszélésükön a két német állam kapcsolatainak normali­zálásáról kötött egyezmény alá­írásának előkészítésével foglal­koztak. RÓMÁBAN kétszáz képviselő követeli, hogy Olaszország mi­nél előbb kössön diplomáciai kapcsolatokat a Német Demok­ratikus Köztársasággal. GUINEAI küldöttség tartózko­dik Varsóban dr. Alpha Oumar Barry, a Guineai Demokrata Párt PB tagja, külügyminiszter vezetésével. A SZOVJET-AMERIKAI tudo­mányos-műszaki együttműködé­si megállapodás keretében szov­jet oceánográfusok tesznek lá­togatást az Egyesült Államok nagy óceánkutató központjai­ban. Hétfőn Bostonban sajtóér­tekezleten számoltak be a ven­dégek saját tapasztalataikról. JEAN-PAUL SARTRE, a neves francia író és filozófus tizenkét hívével együtt hátfőn „meg­szállta" az Elektromos Művek párizsi irodáit. Akciójukkal 63 marokkői származású vendég­munkás egy hónap óta tartó sztrájkját kívánták támogatni. A Sartre vezette csoport 45 perc után békésen eltávozott, a rend­őrség kivonult ugyan, de nem lépett közbe. MINISZTERI szintű értekez­let nyílt hétfőn Kinshasában, Zaire fővárosában, a két rivális angolai felszabadító mozgalom egyesítéséről. Roberto Holde­nen, a „száműzött angolai for­radalmi kormány" elnökén, il­letve Agostinho Neton, az An­golai Népi Felszabadító Mozga­lom vezetőjén kívül jelen van a zairai, a kongói, a tanzániai és a zambiai külügyminiszter is. A SZOVJET állami bank enge­délyt adott Finnország legna­gyobb kereskedelmi bankjának, a Kanyallis Osake Pankkinak moszkvai fiók létesítésére. Ez az első skandináviai bank, amely képviselettel rendelkezik majd a szovjet fővárosban. ÉSZAKI POLARIZÁLÓDÁS A négymilliós Norvégia ritkán szerepel a világ­eseményekben. Ha neve mégis felbukkan, akkor is töbnyire skandináviai vonatkozásban, a földrész országainak és népei­nek szerves tartozékaként tör­ténik róla említés. Az ősszel azért került Norvégia az érdek lődés előterébe, mert a lakos­ság többsége népszavazás során félreérthetetlenül elutasította az ország közös piaci csatlakozó sát, ami a munkáspárti Brat­teli-kormány bukását okozta. Most pedig egy új párt alakult Norvégiában annak folytán hogy szakadás történt a legré­gibb burzsoá pártban, a Liberá­lis (Venstre) Pártban. Az új párt az Oj Venstre Néppárt nevet viseli, s elnöke Helge Seip lett. Önmagában nem sokat árul el ez az esemény, csak a norvég politika legutóbbi alakulásával összhangban következtethetünk, mi megy végbe az országban. Amikor a közös piaci csatla kozás mellett vagy ellene kel lett dönteni, a közös piaci tag­ságot szorgalmazó kormányzó Munkáspárttal szemben álló el­lenzéki erők összefogtak és a közős piaci csatlakozás ellen­zőinek népi szövetsége néven laza blokkot alkottak, amely azonban elég erősnek bizonyult a kormány szándékainak meg­hiúsítására. A közös piaci tag­ság ellenzőinek táborába tar­toztak a kommunisták éppen úgy, mint a Centrumpárt, a Ke­resztény Néppárt és a Venstre Párt. Természetesen nagy nézet eltérések választották el egy­mástól a pártokat, sőt a bur­zsoá pártokon belül is differen­ciálódnak a nézetek. A Közös Piac elutasítása — mindegyik párt esetében más-más meggon­dolásból — azonban egyesítet­te őket a Bratteli-kormány ter­ve ellen. A norvég burzsoá pártok — függetlenül attól, hogy Norvé­gia is NATO-állam, azért utasí­tották el a közös piaci tagsá­got, mert az katasztrofális kö­vetkezményekkel járt volna a halászipar és a mezőgazdaság szempontjából. Hisz Norvégia évi halfogása eléri a hárommil­lió tonnát, ami a fele a közös piaci államok halkitermelésé­nek. Mintegy 50 ezer norvég halász jövője forgott kockán, noha a halászatra csak 1983. ja­nuár elsejével vonatkozott vol­na a közös piaci tagság a be­lőle eredő jogokkal együtt. Veszélyben forgott a mező­gazdaság is, amely csak azért áll oly magas fejlettségi fo­kon, mert állami támogatással nagy beruházások történnek, nagyfokú a norvég mezőgazda­ság gépellátottsága. A közös piaci tagság esetén elmaradna az állami támogatás. Ez pedig nemcsak a szegényparasztokat érintené súlyosan, hanem a kö­zépbirtokos rétegeket is. A szegény halászok igazi ér­dekeit csak a kommunisták képviselték — a többi ellenzéki párt NATO-barát politikát foly­tat, és csak csoportérdekei miatt vált a Közös Piac ellen­zőjévé. Az említett Venstre Párt pél­dául 1884-ben történt megala­kulása óta a középburzsoázia és a liberális polgári értelmiség érdekeit képviseli. Bizonyos vo­natkozásban kétlakinak jelle­mezhető politikája már 1953 szakadást idézett elő a párt so­raiban. Akkor a konzervatívok felé tájékozódó jobboldal val­lott színt, és alapított különpár­tot Norvég Liberális Néppárt néven. Most viszont a párt bal­szárnya szakadt ki s ez a pola­rizálódás jelenségében pozití­vumnak tekinthető, különösen akkor, ha ez a népszavazás eredményeit kővető balratoló­dásnak az eredménye. A bur­zsoá pártok morzsolódása ugyanis arra vall, hogy tagsá­guk kiábrándul a hagyományos taktikát folytató politikájukból, s reméljük, majd szélesebb tö­megek jutnak arra a felismerés­re, hogy az ország, a nemzet, a dolgozók igazi érdekeit csak a kommunisták képviselik és küz­denek érvényesülésükért. L. L. A szovjet—csehszlovák kereskedelem távlatai Moszkva — Nyikolaj Patoli­csev, a Szovjetunió, és Andrej Barčák. Csehszlovákia külkeres­kedelmi minisztere a szovjet fő­városban a szovjet—csehszlovák kereskedelem fejlesztésének jövő évi távlatairól tárgyalt. A Szovjetunió elsősorban el­látja hazánkat kőolajjal és földgázzal, továbbá vasércet, színes fémeket, textil-alapanya­gokat és más árucikkeket szál­lít. Az 1971—1975-ös évekre szó­ló kereskedelmi egyezmény ke­retében Csehszlovákia várha­tóan több gépet és berendezést vásárol a Szovjetunióban, ame­lyeket egyes iparágak műszaki rekonstrukciójára használ fel. 1973-ban Csehszlovákia a Szovjetunióba elsősorban vil­lany mozdonyokat, trolibuszokat és villamosokat szállít. Jelen­tős azonban hazánk kivitele megmunkáló gépekből, henger­művekből és áramfejlesztőkből is. A Szovjetunió gépipari be­hozatalának 20 százalékát ha­zánk fedezi. A jövőben bővül a közszükségleti cikkek árucseré­je is. Hazánk a Szovjetuniótól rádiókat, televíziós készüléke­ket, fényképezőgépeket és hű­tőszekrényeket, a Szovjetunió pedig Csehszlovákiától cipőket, bútort és kötöttárut vásárol. Gazdasági fejlődésünk irányvonala és problémái (Folytatás a 6. oldalról) irányítás valamennyi fokán a vezető funkciókban olyan emberek legyenek, akik következetesen valóra akarják váltani a párt XIV. kongresszusának irányvonalát és teljesítésére meg tudják nyerni a dolgozók széles tömegeit is. Szlovákia valamennyi pártszervében és -szervezetében ki kell alakítani az egyé­nek, az üzemi kollektívák, a vállalatok és a minisztériumok elért eredményei igényes, tárgyi és bíráló megítélésé­nek légkörét. Következetesen biztosítjuk gazdaságpolitikáink megvalósítását í Elvtársak! Az a tény, hogy az 1973. évi tervet bizonyos időbeli előnnyel tárgyaljuk meg, lehetővé teszi, hogy a pártszer­vek és -szervezetek még ebben az év­ben konkrét politikai-szervezési intéz­kedéseket tegyenek sikeres teljesítése érdekében. Erre teljes mértékben fel kell használni a küszöbönálló évzáró taggyűléseket is. Csehszlovákia Kommijnista Pártja Központi Bizottsága plénumának tár­gyalásaiból és azokból a közvetlen fel­adatokból, amelyekre a párt figyelmét Irányítjuk Szlovákiában, következik az, hogy a jövő év különösen fontos esz­tendő lesz a XIV. pártkongresszus irányelvei sikeres teljesítése szempont­jából. Ez megköveteli az egész párttól, az állami és a gazdasági szervektől, hogy a CSKP KB plénuma és mai ple­náris ülésünk határozatainak megvalósí­tása a mindennapos politikai-szervező munka tartalmává váljék az irányítás valamennyi fokán, minden munkahe­lyen. Pártunkban immár hagyománnyá vált, hogy a gazdaság elért fejlődési foká­nak értékelésénél a pártszervek és ál­taluk az egész társadalom figyelme a döntő feladatok biztosítására, a továb­bi előrehaladást megnehezítő problé­mák és fogyatékosságok megoldására irányul. Ez bizonyára nem könnyű munka. De emellett tudatosítanunk kell azt, hogy e téren sikert és hala­dást csak akkor várhatunk, ha mind­azok, akik felelősek a szervező és irá­nyító tevékenységért, a legfelsőbb párt­szervek határozatainak megvalósításá­ért lankadatlan erőfeszítéssel töreked­nek erre, elvhűen és megalkuvás nélkül érvényesítik a gyakorlati életben gaz­daságpolitikánk alapelveit. Arra kell törekednünk, hogy minden egyén tudatosítsa a használati értékek kialakítása, a népgazdaság hatékony­ságának növelése és az életszínvonal emelése közötti közvetlen összefüggést. A doigok ilyen értelmezését, az ilyen viszonyulást az össztársadalmi szük­ségletekhez nem lehet egyik napról a másikra kivívni. Nem egyszeri és nem egyszerű dologról van szó. Ez a harc a párt politikai-szervező munkájának, gazdasági politikájának állandó alkotó része. Elvtársak! Amikor tehát megvonjuk az 1972. év gazdasági eredményeinek mérlegét és egyúttal elbíráljuk az 1973. évi terv javaslatát, azt látjuk, hogy a követke­ző években is minden előfeltételünk megvan ahhoz, hogy mind Szlovákiá­ban, mind egész csehszlovák hazánk­ban felelősségteljesen megvalósítsuk Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának Irányelveit és Szlová­kia Kommunista Pártja kongresszusá­nak határozatát. Mint kommunisták joggal lehetünk büszkék arra, hogy a stagnáció, valamint a jobboldali és an­tiszocialista erők 1968—1969 évi dest­rukciós hatásának időszaka után pár­tunk vezetésével Csehszlovákia gazda­sága ismét kiegyensúlyozott ütemben, a népgazdasági tervben kijelölt ará­nyokban fejlődik. Ez a tény minden törekvésünket céltudatossá és reálissá teszi. Ugyanakkor elmélyíti dolgozóink bizalmát pártunkban és elősegíti a tár­sadalomban élvezett természetes tekin­télyének növekedését. Ezért mindnyájan a Központi Bizott­ságtól kezdve a kerületi és járási bi­zottságokon át egészen a párt alapszer­vezetekig járuljunk hozzá, hogy az idei tervfelariatok következetes teljesítésé­nek és főként az 1973-as év feladatai rendszeres egész évi teljesítésének út­ján a leghatékonyabban elősegítsük hazánk szocialista építését és ezáltal Csehszlovákia Kommunista Pártja poli­tikájának sikerét.

Next

/
Thumbnails
Contents