Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-10 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

A NÉP ÉRDEKÉBEN, A FORI IHIM I—I -T

IMI • •

li'W

t.

'., 'Ji t—

y.

1 • •

• -A—- '-••

' •-"•• a -ír •

'i

^Tmíi

I jip r r 'y í

j § -.r-t-' - i i, ti r ' p f

> g i • l "l V » n • '

Ül' I 1

1 ľ ( JU j_'l 1 II rt-. I ť !.

K'ŤÉÉji8l 192S 1940 19SO 'iSe'o" 1972 (itven év alatt több mint százszorosára növekedett a Szovjetunió nemzeti jövedelme. A szocialista tervgazdálkodás ötven éve A

Nagy Októberi Szocialista Forradalom az ország egész gazdaságát, a földet, a vizeket, az erdőket, a bányákat, a gyárakat, az erőmüveket s a népgazdaság további tartozékait a törvény szerint is jogos gazda, a nép tulajdonába adta. A szovjet emberek a kommunista párt vezetésével tudományos alapokon, tervszerűen fejlesztették tovább az ország gazdasági alapját s a Szovjetunió viszonylag rövid idő alatt a világ leghatalmasabb államai közé emelkedett. A szovjet gazdaság rendkívül gyors ütemben fejlődött. Az ipari termelés az első világháború előtti színvonalhoz viszonyítva nyolcvanszorosára, a nehézipar pedig kétszázszorosára növekedett. A forradalom előtti Oroszország ipari termelésében legfontosabb volt a könnyű- és az élelmiszeripar, amely együttvéve az egész ipari termelés kétharmadát jelentette, A nehézipar részesedése csupán 35 százalékos volt. A Szovjetunió gazdasági struktúrájában most a termelőeszközöket gyártó nehézipar foglalja el a vezető helyet. „Pártunk irányvonala, amely a szocialista ipar, elsősorban a nehézipar fejlesztését tűzte ki célul, hazánkat erős nagyhatalommá változtatta. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szocialista forradalom vívmányainak megvédését is a jelzett irányvonal következetes megvalósításának köszönhetjük, ez tette lehetővé az elmaradottság végleges felszámolását, ez biztosította gigantikus méretű gazdasági, szociális és kulturális fejlődésünket" — mondotta Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott beszámolójában. Az ország iparosítása rendkívül nehéz körülmények között kezdődött. A szovjet állam első éveiben a kapitalista nagyhatalmak gazdasági blokád alá vették az országot, melynek gazdasági élete így csupán a saját források kihasználására korlátozódott. A szovjet emberek rendkívüli erőfeszítéseket tettek Október védelmére. Hallatlan lelkesedéssel dolgoztak, és rövid időn belül a forradalom szolgálatába állították az ország természeti gazdagságát. Az apatitlelőhelyek feltárása a Kola-félszigeten, a kálisó feltárása az Uraiban, a Volga menti kőolaj- és földgázlelőhelyek, a kazahsztáni szinesfémbányák, a szibériai kőszéntelepek, valamint további természetes források felfedezése, és kihasználása szilárd alapot biztosított a szovjet gazdaság fejlődéséhez. Az uráli Magnyitogorszkban az amúri Komszomolszkban, a kazahsztáni Karagandában, a kolafélszigeti Kirovszkban, a szibériai Novokuznyeckben és több száz további új városban hatalmas nehézipari központok épültek fel. Az új üzemek többségét a nyersanyagforrásokban rendkívül gazdag keleti országrészekben építették. A nyersanyagtermelés és feldolgozó ipar ágazatainak fejlettsége szempontjából a Szovjetunió világviszonylatban is az élen jár. A Szovjetunióban fejtik a legtöbb szenet és vasércet a világon, fakitermelése is óriási méretű. A feldolgozó ipar gyors fejlődése első helyet biztosított a Szovjetuniónak a gyapjúszövetek, a traktorok, a megmunkáló gépek, a kombájnok, a villanymozdonyok és sok más egyéb termék termelésében. Az ország egyes területeinek gazdasági arculata alapjaiban megváltozott. A keleti országrészekben gyorsan fejlődött a nyersanyagok termelése. Szibéria és Távol-Kelet ennek köszönheti korszerű ipari jellegét. A Szovjetunió európai területe is gyorsan fejlődött, korszerűbbé vált gazdasági szerkezete. E területek népgazdasága biztos „hátteret" nyert az ázsiai országrészek fűtőanyag-, nyersanyag- és energiaforrásaiban. A Szovjetunió termelőerőinek fejlődési alapjáit az energetika, főleg a villamosenergia-termelés képezi. A villamosítás jelentőségét V. I. Lenin közismert mondása jellemzi a legjobban: „A kommunizmus egyenlő a szovjet hatalommal és az -Ä ország villamosításával". A Szovjetunió ma villamos energiát termel, mint az NSZK, AngBa, Franciaország és Olaszország együttvéve. Jtí utolsó nyolc év alatt a villamosenergia-termelés megkétszereződött, és 1971-ben elérte a 800 milliárd kilowattórát. Az SZKP XXIV. kongresszusának határozata a kilencedik ötéves tervre a villamosenergia-termelésben a következő feladatokat irányozta elő: „A villamosenergia-termelést 1030—1070 milliárd kilowattórára kell emelni, éspedig nagy energetikai blokkokat tartalmazó hőerőművek építésével, amelyek kapacitása eléri a 65—67 millió kilowattórát." A villanyenergetika fejlesztési alapját tehát elsősorban a fűtőanyagforrások képezik, amelyek tekintetében a Szovjeuniő első helyen áll a világon. A fűtőanyagforrások és a nagy folyók energetikai készleteinek mintegy kilencven százaléka a keleti országrészekben található. A Szovjetunió európai részében (az Urál vidékét is beleértvej energetikai szempontból hiány mutatkozik, ami érthető is, hiszen az ország fűtőanyag- és energiafogyasztásának 00 százaléka a nyugati részekre esik. Ugyanakkor keleten energetikai „fölöslegek" is vannak, ezért az energiaigényes ipari üzemeket főleg a keleti vidékeken építik, s az energiaszállítás korszerű eszközeinek segítségével az európai részeket is ellátják közelről szár mazó energiával. , A kőszéntermelésben a világ egyetlen állama sem veheti fel a versenyt a Szovjetunióval. A múltban a kőszén fejtése főleg az európai területekre összpontosult, az utóbbi években azonban az orszSe döntő fűtőanyag-termelése a szibériai kuznyecki szénmedencébe, kazahsztánba és más keleti körzetekbe került át. A lelőhelyek gazdagsága mellett az is fontos körülmény, hogy a keleti szénmedencékben olcsó külszíni fejtés is alkalmazható. A Volga menti közép-ázsiai és nyugat-szibériai gazdag kőolaj- és földgázlelőhelyek feltárása lényegesen megváltoztatta a Szovjetunió fűtőanyagenergetikai mérlegének szerkezetét. A kőolajtermelés az 1913-as évi 9 millió tonnáról 1971-re 372 millió tonnára növekedett, a kőszén fejtése ugyanebben az időszakban hússzorosára nőtt. A kilencedik ötéves terv szerint 1975-ben a kőolajtermelés eléri a 480—500 millió tonnát, a kitermelt földgáz mennyisége pedig a 300—320 milliárd köbmétert. A fűtőanyag- és energiatermelés fellendülése az ércbányászat fejlődésével együtt szilárd alapot jelentett a kohászati ipar számára is. A hagyományos donbaszi és uráli ipari központokban hatalmas kohászati kombinátok létesültek, a szovjet acélgyártás kétharmada ezekbe a körzetekbe összpontosult. Az acéltermelés szintjét a kilencedik ötéves terv 1975-re 143—150 millió tonnára irányozta elő, a hengerelt anyagok mennyiségét pedig 101—105 millió tonnára. Az energiatermelés, a bánya- és a kohászati ipar tervszerű fejlesztése lehetővé teszi a szovjet társadalom további gyors ütemű gazdasági, szociális és kulturális fellendülését ALEXEJ MINC (APN) Barátság é Irta: Miloslav I A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából mi is felidézzük a szovjet nép hősi harcait, hiszen a kommunista társadalom építésében elért eredményeik szorosan összefüggnek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság jelenkori történelmével. A független Csehszlovák Köztársaság is csak a Nagy Októberi Szocialista Fórra dalom történelmi győzelmének következtében jöhetett létre, és szoros együttműködésünk a Szovjetunióval szilárd alapja hazánk jelenkori szocialista fejlődésének. Sohasem feledjük, hogy a második világháború éveiben a szovjet hadsereg szabadította fel országunkat, és neki köszönhetjük nemzeti függetlenségünk visszanyerését. Egyúttal reális lehetőség nyílt arra, hogy népünk — régi óhajának megfelelően — a szocialista építés útjára lépjen. A háború előtti Csehszlovákia súlyos ellentétek közepette fejlődött. Országunkat teljes mértékben érték a gazdasági világkrízis súlyos csapásai. A szocialista építés útja, barátságunk és együttműködésünk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal gazdasági életünkben szilárd és tervszerűen fejlődő távlatokat nyitott. Jelentősen bővült ipari termékeink konjunkturális kilengésektől mentes külföldi piaca, s ezzel összefüggésben az ipari termelésünkhöz elengedhetetlenül szükséges nyersanyagok és anyagok forrása. A háború utáni évek során a Szovjetunióval való gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés egyike volt azoknak az alapvető tényezőknek^ amelyek a csehszlovák szocialista népgazdaság sikeres fejlődését és népünk életszínvonalának emelkedését biztosították. Csehszlovákia egyike azoknak az államoknak, amelyek a legjelentősebb szerepet töltik be a Szovjetunió külkereskedelmében, s a Szovjetunió Csehszlovákia legnagyobb kereskedelmi partnere. A két ország közötti árucsere-forgalom értéke a háború után évek 55—75 millió rubeles évi szintjéről 1971-re 2,4 milliárd rubelre emelkedett, és külkereskedelmünk 32 százalékát képezi. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk több mint 90 százalékát a feldolgozó ipar termékei adják, ezen belül 65 százalékos arányban A szovjet gépipar legnépszerűbb termékei, a nagy teljes) rekes traktorok a világ számos országába eljutnak.