Új Szó, 1972. december (25. évfolyam, 284-308.szám)

1972-12-10 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

Nyelvművelés „NÁM, - NEM" ITT IS... „NflM, — NEM' OTT IS... Társalgás, beszéd vagy hozzászólás alkalmával elhangzott mondatokban gyakran megfigyelhetjük a ,,-nám, -ném' -ezés iránti túlzott hajlamot. Ravasz jellege van ennek a habozó, tétova, óvatos közlési módnak. „Az í állítanám, hogy..." — így kezdődnek a határozottság és keménység élét elvevő „tapintatos" kijelentések. (Holott, akik szóhoz jutnak, nyomban állítanak valamit!) „Azt szeretném mondani, hogy..." — ez a bátortalan fejtegetések szokásos bevezetője. (Holott, akik hangjukat hallatják, rögtön mondanak valamit!) „Azt javasolnám, hogy..." — ilyen nyitánnyal látják el a bő lére eresztett, de meglehetősen keveset érő indítványokat. (Holott, akik alkalmat találnak a szájjal való feltűnésre, tüstént javasolnak valamit!) Mind többen és többször folyamodnak az efféle közlési módhoz, ha az udvarias,a szerény, a finom ember mezében óhajtanak tetszelegni; vagy Ŕa az édeskés, hízelgő modort, a köntörfalazást tartják célravezetőnek. Megjegyzem a következőket: „Kérném a panaszostl" (Ehelyett: Kérem ...} Ogy gondolnám, jó a film. (Ehelyett: Ügy gondolom ...] Megkérdezném magától, komoly szándékai vannak-e? (Ehelyett: Megkérdezem...) Azt is tapasztaltam, hogy beszédben és írásban a ,,-nám, -ném"-ezés gyakori velejárója lett a bizonytalanságot kifejező talán, esetleg módosító szók használata. Igazolásul hadd kerüljön ide néhány mondat egyik hetilapunk 1972-es számából: „Talán azzal kezdeném — hangzott a nyilatkozat —, hogy szövetkezeteinkben 525 a technikumot és főiskolát végzett szakemberek száma", „Esetleg tájékoztatnám, hogy emelkedett a hektárhozam." „...a riportot talán azzal fejezném be, hogy ez a Bodrogköztől Csallóközig megtett utam utolsó állomása." Ennyi tipikus példa alapján vontam le a következtetést: bizonyos, hogy az idézett mondatokban levő ,,-nám, -ném" toldalékos igék alakilag szabályosak. A közlők mindegyik igéhez a jelen idejű feltételes mód -ná, -né jelét és tárgyas ragozás szerint az egyes szám 1. személyhez illő -m személyragot fűzték. Eljárásukban valószínűleg az az alapelv érvényesült, hogy ez a feltételes módú igealak nemcsak feltételes vagy óhajtott cselekvést hozhat tudomásunkra, miként Fekete István l„Ha nem tudnám, hogy nincs leányismerőse, azt hinném — szerelmes/, vagy Ady szavaiból ^kiderül Szeretném, ha szeretnének..."), hanem mást is kifejezhet (bizonytalanságot, szerény állítást stb.). Felfogásuk mégsem volt követésre méltó: ugyanis hozzájárultak egy olyan divatos, vérszegény, „puhatolózó" beszédfordulat népszerűsítéséhez, amely az emberek közötti érintkezésben enyhíti a mondottakért érzett felelősséget. Bizonyos az is, hogy jobb lett volna, ha a kifogásolt mondatokból nem tűntek volna el szinte egy csapásra a kijelentő módú. jelen idejű, egyes szám 1. személyű, tárgyas ragozású állítom-, mondom-, javasolom-, kezdem-, tájékoztatom- és befejezem-íéle igealakok. Tudniillik ez az „

:om, -em toldalékos igealak addig, ameddig funkciójának ellátásában nem zavarta a ,-nám, -ném"-ezés, hűségesen jelölte a kijelentő módú cselekvést a közlésben, megállapításban stb. Egyébként a hozzáértők idejekorán elismerték, hogy a ,,-nám, -ném"-ezés a józan ész szabta határok között gazdag jelentésárnyalatok érzékeltetését teszi lehetővé; de sohasem ismerték el, hogy a feltételes módú igeragozás helyettesítheti a kijelentő módú (,,-om, -em")-es igealakot örülnék, ha az itt felvetett probléma révén a magyar nyelv használói is eljutnának legalább két felismeréshez: X. Az alaki és a jelentéstani eltérések tisztázásával kell az -om, -em és a ,,-nám, -ném" toldalékos Igék közül a közlés módjának megfelelőt kiválasztani. 2. Tudatosítani kell, hogy valamelyik bizonytalanságot kifejező módosító szavunk és a feltételes mód együttes alkalmazása nem növeli annyira a fogalmazás rugalmasságát, mint amennyire csökkenti a stílus tömörségét. DOBAT BELA • • MWM EMILE VERHAEREIM: A MUNKA Munkások, ti, akik lázasan, lihegön magasodtok föl, úgy húztok át az időn, s a hasznos győzelem álma borít be fénybe: zömök törzsek, kemény, pontos mozdulatok, megfeszülő, futó, torpanó alakok, dicsőség s hősiség mennyi nagy, büszke képe él rólatok tragikusan szívembe vésve! Szeretlek, szőke táj fiai, szekerek nyihogó lovait hajszoló vad legények, rőt favágók raja jószagú rengeteg mélyén s fehér faluk kopott, vén pórja, téged, ki csak dűlőd szerény útjait szereted, s a magot lendülő mozdulattal veted előbb magad elé, magasba, föl a fénybe: töltekezzék vele, mielőtt földbe térne; s titeket is, akik csillagos ég alatt dalolva szálltok a habokra, tengerészek, zúg az atlanti szél, csikorog a kötélzet, rengnek az árbocok, s a vitorla dagad; s titeket, kik vörös rakpartokon ki és be rakjátok, marcona munkások, azt a sok hajót, mely jór-kel és a változó napok alatt hódítva száll a pólusok vizére; s titeket, jégmezőn, hófedte földeken ércek káprázatát kergető aranyásók, kiket a fagy fehér karja dermesztve átfog, s óriás satuja szétroppant hirtelen; s bányászok, titeket, kik földön kúszva törtök, fogaitok ér felé, amelyből a szenet fejti magányosan küzdő sötét erőtök; s titeket mind, vasmunkások, acélverők, éjt s ködöt átütő -arany és tintaarcok, izmos hátak, föllendülök, legörnyedők, míg a parázs sziszeg, s az üllő érce harsog; s komor hengerelők, századok évein győztes mű hősei, mely a pánik, a pompa s nyomor városai felett hódít ragyogva: bennem éltek, hatalmasok, testvéreim! Ö, az elszánt, makacs, vad munka, mely sürögve lüktet a síkokon, tengeren, hegy ölén, ott feszült mindenütt, s szerte a föld színén a világ népeit egy láncba fűzi össze; hős mozdulat, ha árnyba vész, ha fénybe ring, mindig munkás karok, s kezek, nem lankadóak, kezek s karok, melyek egymásba kulcsolódnak, hogy emberi erőnk s egységünk jegyeit rányomják mégis a megfékezett világra, s újjászülessen a hegy, tenger, slk lapálya az ő akaratuk szerint! RÓNAY GYÖRGY fordítósa £ KONSZTANTINOSZ KAVAFISZ: ITHAKA Ha majd elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat, mely csupa kaland és felfedezés. A Küklopszoktól és Laisztrügonoktól s a haragvó Poszeidóntól ne félj. Nem kell magad védened ellenük, ha gondolatod tiszta és egyetlen izgalom fűti tested s lelkedet. A Laisztrügonokkal, Küklopszokkal, a bősz Poszeidónnal sosem találkozol, hacsak lelkedben nem hordozod őket, hacsak lelked nem áll velük utadba. Válaszd hozzá a leghosszabb utat. Legyen minél több nyári hajnalod, mikor - mily hálás örömmell - először szállhatsz ki sose-látott kikötőkben. Állj meg, a főniciai pultok előtt, válogass a jő portékák között, ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt, és mindennemű édes illatot, minél többet az édes illatokból. Járj be minél több egyiptomi várost, s tanulj tudósaiktól szüntelen. Csak minden gondolatod Ithaka legyen; végső célod, hogy egyszer oda juss, de ne siess az úttal semmiképp. Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út, hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten, az út aratásával gazdagon, s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad. Neki köszönöd a szép utazást, mit nélküle sosem tehettél volna meg, hát mi mást várhatnál még Ithakától? Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is: a szerzett tudásból s tapasztalatból máris megtudhatod, mit jelent Ithaka! SOMLYÖ GYÖRGY fordítása. VÍTÉZSLAV NEZVAL: MOTTÓ Szavazatom én a forradomrn úrnájába dobom mert hogy a boldogság sorsszerű szükség - ezt vallom-érzem én isi Mindazok ellen akik könyörtelen aggyal többet harácsolnak magúinak mint ami egy létre elég Hatalmunk törje meg hatalmuk hadaink tartsák sakkban őket és mind a harácsolni vágyót Mert hogy a boldogság sorsszerű szükség - ezt vallom-érzem én is megértettem az élet egyszerű igazát azt akarom élni ahhoz kivónok jogot Szovazatom én a forradalom urnájába ezért dobom hogy életem éléséhez legyen jogom. ILLYÉS GYULA fordítása NAZIM HIKMET: FEGYVERTELEN VITÉZEK A helsinki béke-világkongresszus résztvevőinek Öt világrészből jött a nagy menet. Északnak fel mind áradt és ömölt a szirtek, erdők, tavak s tengerek városába, mely végig csupa zöld. így jöttek ők, fegyvertelen vitézek s mindegyik felmutatta a szívét, és minden szivben volt valami szép, s szerelmesen mind azt suttogta: élet. A nappal hűs volt, az éjek fehérek. S szívük forró üllőjén egyre csak kovácsolták, kip-kop, a szavakat: a halálnál hatalmasabbakat. SOMLYÖ GYÖRGY fordítása. Az elkötelezett képzőművészek bratislavai kiállításán lTóthpál Gyula felvétele)