Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-09 / 265. szám, csütörtök

Belpolitikai kommentár Egy képviselő gondjai Halogatást nem türfl problémák Smerek Gyula elvtárs Immár tizenkét esztendeje irányítja a közel hétezerhatszáz lelket számláló nagyközségben, • gazdag munkásmozgalmáról ne­vezetes Plešivecen (Pelsőc) a hnb tevékenységét, naponta osztozik a közösség gondjaiban. Hat évvel korábban, mielőtt a helyi nemzeti bizottság elnöké­vé választották, a kerületi nem­zeti bizottság képviselője volt és ma is az. Már maga az a tény, hogy Smerek elvtárs kö­zel két évtizede a néphatalom egyik választott képviselője, kétségtelenül a közös, társadal­mi ügyek iránt tanúsított he­lyes magatartása, emberi érté­kei mellett bizonyít. Néhányszor alkalmam volt meghallgatni a hŕb plenáris ülésein, minden esetben vá­lasztókerülete, és községe ér­dekében elhangzott vitafelszó­lalásait. Tekintettel arra, hogy Pleši­vec nemcsak vasúti gócpont, hanem fekvésénél fogva egyben kulturális központ is, ahová a környező 18 községből közel ezer diák jár iskolába, afelől tájékozódunk a hnb elnökénél, vajon bzitosítottak-e a község­ben a kulturális- nevelő tevé­kenység feltételei? Smerek elvtárs azonnal meg­jegyzi, hogy „szakállas" prob­lémára tapintottunk, mert olyan társadalmi kérdéseket érintő fogyatékosságokról kell számot adnia a felvetett témával kap­csolatban, amelyek évek óta foglalkoztatják a község veze­tőit és lakosait. — Kezdjük talán azzal, — folytatja az elnök — hogy köz­ségünkben a kultúrának eddig sem volt megfelelő otthona és a medréből kilépő Sajó vize — igen sok kárt okozva — a kul­turális élet ideiglenes „szállás­helyét" is elmosta. Furcsán hangzik talán, de ez az igaz­ság, nincs egy megfelelő helyi­ség a községben, ahol jelentő­sebb rendezvényt szervezhet­nénk. A községünket joggal megillető, megfelelő kultúrház felépítése érdekében évek óta „kilincselünk". Először hozzá akartunk látni a „Z" akció ke­retén belül, vállalni akartuk, társadalmi munkával felépítjük a kultúrházat. Annak idején a járási szervektől azt az utasí­tást kaptuk, várjunk, egy ilyen központi fekvésű községben a kultúrház és mindaz, ami ehhez tartozik, nem épülhet fel más­képpen, mint az állami beruhá­zás keretén belül. Mi mást te­hettünk, vártunk. Nem akar­tunk fegyelemsértést elkövetni és engedély nélkül — amint so­kan tették —, önsegéllyel hoz­zálátni az építkezéshez. A mai napig hiába vártunk. — Nem sikerült megállapí­tani, hol akadt el a kultúrház építésének ügye? — Végigjártunk minden „in­stanciát". Tavaly tavasszal Teš­lár mérnökkel, a jnb alelnöké­vel és Tirita elvtárssal, a ter­vezési osztály vezetőjével Bra­tislavában jártunk, az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumá­Otga bujnaKova nayyumanyos módon készített csipkéiből nyílt kiállítás a bratislavai Cyprián Majerník Galériában. A hatva­nadik születésnapját ünneplő művésznek ez az első önálló kiállítása. (Felvétel: M. BorodáCová — CSTK) smerek július ban akartuk véglegesen elren­dezni az ügyet. A minisztérium egyik vezető dolgozója, dr. Fi­scher meghallgatott, majd egy térképet vett elő, amelyen fel volt tüntetve. Szlovákiában hol, milyen kultúrház épült és 1980-ig hol épül újabb. És ek­kor ért „meglepetés"!... A tér­képen községünk neve mellett olyan jelzés volt, amely azt „bizonyítolta", hogy Plešivecen ugyanolyan új kultúrházzal ren­delkeznek, mint Dobšinán, Gem. Hörkán, Čoltovon, vagy Revú­cán ... Ezen a járás képviselői is elcsodálkoztak! „Magyaráza­tot" végül is otthon, a Rozs­nyói Járási Nemzeti Bizottság kulturális osztályán kaptunk, így szólt: „Sajnos, tévedés csú­szott a minisztériumba küldött jelentésünkbe!" Ez volt a má­sodik „meglepetés". ... Dr. Fis­cher ígérte, ellátogat hozzánk és a helyszínen győződik meg a helyzetről. Azóta több mint más­fél év telt el, de eddig még nem jelentkezett. És mi úgy fes­tünk, mintha tehetetlenek len­nénk. Ezért kell megmondanom ország-világ előtt, mi és ho­gyan történt, kit terhel a fele­lősség azért, hogy községünk­ben — ahol az árvíz előtt, sze­rény körülmények között is több mint tízezer ember láto­gatta évente rendezvényeinket — ma nincs hely, ahol nép­gyűlést, színvonalas rendezvé­nyeket szervezzünk. — Elnök elvtárs, ha nincs kultúrház, hol helyezték el a könyvtárat? — Népkönyvtár 1955-ben lé­tesült nálunk, 1969-ben körzeti könyvtárrá alakult át, amely a közeli községekben működő ki­lenc fiókkönyvtár tevékenysé­gét is irányítja. Ezt a könyvtá­rat a régi egyházi iskolában helyezték el, ahol a könyvköl­csönző egyben olvasóterem és raktár is. Sötét, nedves helyi­ség ez, nem lehet szellőztetni sem. Amíg 7500 kötetet tartott Mai rovatunkban néhány olyan kérdésre válaszol orvos-munka­társunk, amelyek közös tárgya a bőrfelület egészének vagy egy részének beteges elváltozása. EKCÉMA Régi olvasónk, L. Pálné, pa­naszolja, hogy nyugdíjas édes­apjának, aki nem tud búcsút mondani kőművesmesterségé­nek, gyógyíthatatlan ekcémája van. Leveléből kitűnik, hogy a faluban minduntalan elhívják valamelyik építkezéshez, ahol szükség van erejére, tudására, s a beteg, noha tudja, hogy csak kesztyűs kézzel lenne szabad dolgoznia, puszta kezével fogja a malteros kanalat és rakja a téglát. Nem csodálkozhatunk, ha ekcémája kiújul, a kenőcsös és a diétás gyógykezelés ered­ménytelen, és olvasónk édesap­jának bőrbetegsége látszólag gyógyíthatatlan. Az ő esetében az ekcéma minden bizonnyal ce­ment eredetű és legjobban ten­né, ha barátainak, rokonainak vagy ismerőseinek más munká­val segítene. A cementen kívül más anya­gok is okozhatják a bőrekcé­mát. Vannak emberek, akiknél terpentin, olaj, formalin okoz beteges bőrelváltozást. Sokan a szappan vagy más mosó- és ol­dószer használata során kap­nak ekcémát. Ilyen pl. T. Lász­lóné olvasónk esete, aki elpa­naszolta, hogy az egészségügyi szerv eltiltotta a vendéglőben betntött mosogatói állásától, nyilván, úgy-ahogy megfe­lelt. Jelenleg, mint körzeti könyvtár, már több mint 19 500 könyvet tárol, ha úgy tetszik, raktároz. Mert inkább raktár­nak tűnik, mint könyvtárnak. Ennek ellenére közel hatszáz állandó olvasója van és elnyer­te a „Példás könyvtár" minisz­teri elismerést. Természetesen, ez dolgozói tevékenységét di­cséri. — A korábbiakban szóltunk arról. Smerek elvtárs, hogy köz­ségük iskolájában 18 környező faluból több mint ezer tanuló jár, megfelelő ez az iskola? — Típusát illetően ez az egyik legnagyobb iskola a kör­nyéken. Négy épületben 35 tan­terme van. Az épületek közül csak egy megfelelő, a többi, hi­vatalos megállapítás szerint is, ún. balesetveszélyes. Ígéretet kaptunk, hogy az új iskola épí­tése a tervezett időben megkez­dődik. Reméljük így lesz. — Tudom nagyon sok gon­dot és kárt okozott a májusi árvíz, nem is jó rá visszagon­dolni, mégis megkérdezem, vég­legesen elmúltak már az árvíz nyomai? — Lakosságunk derekasan helytállt, több tízezer órát kite­vő társadalmi munkája jelentős mértékben hozzájárult az árvíz okozta károk helyrehozásához. Nagy volt az anyagi kár, sze­rencsére emberéletben nem volt veszteség. Kilenc cigányszárma­zású családot kellett házikó­jukból kilakoltatnunk. A köz­ségben helyeztük el őket, olyan házaknál, ahol volt üres szoba. Megértették a háztulajdonosok, segíteni kell a bajba jutottakon. Azt ls tudták, ez ideiglenes in­tézkedés volt. A felsőbb szervek annak idején arról értesítettek bennünket, hogy az árvízkáro­sult családok részére az össze­omlott házak helyett a Zarno­vicán gyártott, összeszerelhető házakat építenek. A hnb kije­lölte erre a célra a házhelyeket. Amikor a jnb-n sürgettem a há­zak építését, az építésügyi osz­tály vezetője kijelentette, tud a dologról, de ki ad erre megren­delést és ki fizeti ki a költsé­geket? Miért éppen tőlem kér­dezte ezt, még ma sem tudom?! Hát ezek a problémák foglal­koztatnak bennünket leginkább. Véleményünk szerint megoldá­suk már nemigen tűr haloga­tást. • • • Smerek elvtárs panaszának indokoltságát igazolta egy al­kalmi beszélgetésünk során a Ružňavai Jnb jelenlegi elnöke. Hromada elvtárs is, aki felte­hetően támogatja a pelsőci gon­dok mielőbbi rendezését. KULIK GELLERT Fiatalok a társadalomban és a gazdaságban (|.) Szocialista rendszerünk fel­tétélei között társadalmunk fejlesztésének egyik alapvető követelménye, hogy ne bfzzuk a véletlenre, az ösztönösségre, illetve az általunk feltárt, ob­jektíve ható törvényszerűsé­gek kénye-kedvére. Más szó­val, ezt a fejlődést szabályoz­nunk kell, mégpedig a terv­szerűség igényéhez és köve­telményéhez szigorúan alkal­mazkodva. Ennek természetes és múl­hatatlanul szükséges velejá­rója az adott helyzet tárgyila­gos felmérése, az egyes ten­denciák. tisztázása, elemzése s ennek alapján a megfelelő kö­vetkeztetések levonása. Ebben jelentős segítséget nyújt a sta­tisztika, amelynek adatai nél­külözhetetlenek a társadalmi fejlődés medrének kicöveke­lésébcn. Két év elteltével bátran ál­lithatjuk, hogy ebben a tuda­tos törekvésünkben szilárd kiindulópontot jelentenek az 1970-ben végrehajtott nép-, ház. és lakásszámlálás össze­gezett és fokozatos tudomá­nyos feldolgozás alatt álló tényei, adaitai. Vessünk egy pillantást — éppen a népszámlálás adatai alapján — egy rendkívül fon. tos részlegkérdésre, a IS—34 éves fiatalok társadalmunk­ban betöltött helyzetére, érvé­nyesülésének néhány vetületé­re. Vegyük alapul azokat a té­nyeket, amelyeket Jaroslav Havelka elvtárs, a Szövetségi Statisztikai Hivatal dolgozója közölt a sajtéval. Elsősorban azzal kell tisztá­ban lennünk, hogy az utóbbi években tapasztalható legje­lentősebb demográfiai jelen­ség a gyermekek számának csökkenése és a nyugdijasok számának mind nagyobb mér­vű gyarapodása. Az utóbbi nemcsak az állami költségek felduzzadását hozza magával, hanem egyben már a közeljö­vőben munkaerőhiánnyal is fenyeget. Ez a tény is utal a 15—34 éves fiatalok kategó­riája növekvő társadalmi és gazdasági jelentőségére. Ör­vendetes tehát, hogy ebben a korosztályban az 19B1—1970­es években kedvező volt a fej­lődés, számuk több mint fél­millióval gyarapodott, úgy­hogy jelenleg hozzávetőleg minden harmadik lakos ebbe a népes csoportba tartozik. Magától értetődően egy ré­szük még tanul, felkészül hi­vatására. Az említett évtized­ben az ezzel kapcsolatos ro­hamos fejlődésről tanúskodik, hogy szüntelenül csökkent a csupán alapfokú iskolai vég­zettséggel rendelkező, illetve szakmunkásnak kitanult fia­talok hányada, mégpedig 74 százalékról 81 százalékra. Ugyanakkor a középfokú szak­iskolák végzett tanulóinak arányszáma 8 százalékról 19 százalékra és a főiskolai vég­zettségű fiatalok hányada 4 százalékról 7 százalékra nö­vekedett. A szóban forgó kor­osztályban — és ez már való­ban sokat mondó tény — min­den hatodik-hetedik ember érettségivel rendelkezik. A műveltségi szint emelke­dése annál fontosabb, mivel ez a korosztály már ma kulcs­fontosságú szerepet visz gaz­daságunkban, amelynek a ki­bontakozó tudományos-műsza­ki forradalom szakaszában rendkívül nagy szüksége van a szakképzett káderekre. Elég megemlítenünk, hogy bár a fiatalok jelentős hányada még tanul, a többiek 1970-ben tel­ies 45,4 százaiékát tették ki népgazdaságunk dolgozóinak. E tekintetben mind nagyobb a jelentősége annak, hogy nö­vekszik a fiatal nők foglalkoz­tatottsága, amely jelenleg mintegy 90 százaléka az azo­nos korosztályba tartozó fér­fiak foglalkoztatottságának. A legtöbb fiatal az építő­iparban és általában az ipar­ban dolgozik, ahol a dolgo­zóknak a felét teszik ki. Ez­zel szemben egyes ágazatok­ban a fiatalok arányszáma a szükségesnél jóval alacso­nyabb. Közismert, hogy ez el­sősorban a mezőgazdaságra vonatkozik, ahol a dolgozók­nak csupán 31,6 százalékát teszik ki. Persze ezt a tényt is fejlődésében kell vizsgál­nunk. A statisztika adatai sze­rint ngyanis 1961-ben sokkal rosszabb volt a helyzet, hi­szen akkoriban a mezőgazda­sági dolgozóknak csak egyne­gyede tartozott a szóban for­gó korosztályba. Az emiitett néhány tény és szám arra ösztönzi a társa­dalmunk fejlődését szabályo­zó párt- és állami szerveket, hogy a fiataloknak társadalmi és népgazdasági jelentőségük­nek megfelelő figyelmet szen­teljenek. Ez egyformán vonat­kozik eszmei nevelésükre, szakmai képzésükre, művelt­ségük fokozására és nem utol­sósorban szociális létkörülmé­nyeik szükségletekkel és le­hetőségeinkkel harmonizáló fejlesztésére. GÁLY IVA N A bőrön észlelt elváltozások mert tudomására jutott, hogy ekcémás a keze. Felveti, hogy igazságtalannak tartja, ha neki most más állást kell keresni és nem Is tartja bizonyosnak, hogy el tud helyezkedni a kisváros­ban. Nem tudjuk, kielégjti-e a válaszunk. Az orvosi döntés he­lyes volt, mert az előírások ér­telmében nem dolgozhat élel­miszeripari vállalatnál, aki va­lamilyen bőrbetegségben szen­ved. Másrészt a saját érdeke, hogy kezét ne áztassa vízben, mosószerekben, mert sohasem gyógyulna meg. Kérje, hogy ek­cémáját — ha azóta fejlődött ki, amióta az említett munkát végzi — nyilvánítsák foglalko­zási betegségnek, ami bizonyos védettséget és előnyt biztosit a károsultnak, s forduljon a járá­si nemzeti bizottság munkaügyi osztályához, ahol igyekszenek majd az orvosi javaslatnak megfelelő álláshoz juttatni ked­ves olvasónkat. CSALÁNKIÜTÉS K. Gáborné egyes családtag­jainál, önmagánál is nemegy­szer észleli csalánfoltok megje­lenését. Mint írja, úgy vette észre, hogy fiánál bizonyos éte­lek váltják ki a kiütéses fol­tokat, leányainál azonban lát­szólag minden különösebb ok nélkül jelenik meg a kínzó csa­lánkiütés. Kérdi, mitévők legye­nek? Közismert dolog, hogy az éte­lek kiválthatják ezt az aller­giás jelenséget. Gyermekeknél főleg eper, egres, málna vagy egyéb gyümölcs, paradicsom, hal, húsféleségek, ecet vagy más savanyúság okozhatja, egyénenként eltérően. Vannak, akik gombás, sajtos ételekre, fűszerekre reagálnak így. Felte­hetjük, hogy a csalánkiütés olyan embereknél lép fel, akik­nek nincs rendben az emészté­se, ez azonban csak az ételal­lergiára vonatkozik. Ismerünk gyógyszerallergiát is, ami kü­lönösen azért fontos, hogy ha pl. valaki penicillinre allergi­kus, óvakodnia kell e gyógy­szertől, amely ilyen esetben életveszélyes is lehet. Beléle­gezve különböző vegyszerek, ipari és kozmetikai anyagok is okozhatnak csalánkiütést. Okai közt szerepelnek a tápcsatorna és az epeutak fertőzései is. Felnőtteknél pl. a hőség, a hi­deg, a nehéz testi munka vagy a bőr mechanikus izgatása, leá­nyoknál, asszonyoknál a havi vérzés előtti feszült állapot s általában, a lelki tényezők is kiválthatják vagy súlyosbíthat­ják a csalánkiütést. Tehát nyilván mindig meg­van a reekciió oka, csak nem mindig ismerjük. Felismerése sokszor igen nehéz. Bőrpróbák, gyanús ételek kiiktatása és más orvosi módszerek szüksé­gesek, ha a csalánkiütés több­ször is fellép. BÖRVISZKETEGSÉG L. Árpádot vissza-visszatérő bőrviszketegsége kínozza, még nem ismeri az eredetét, de azt kérdi, mi lehet az oka és mit tehetne ellene, ha fellép, akár csalánkiütés akár más valami okozza? Lehetséges, hogy va­lamelyik felületi bőrbetegség­ről van szó, ezt csak orvost vizsgálat állapíthatja meg. Min­denesetre ügyeljen a higiéniai alapszabályok megtartására, hogy ha fertőzésről lenne szó, ne terjessze át családtagjaira és munkatársaira. A bőrviszketegség több ko­moly bőr- vagy belgyógyászati betegségnek lehet figyelmeztető tünete. Gondos kivizsgálást, s a beteg részéről önfegyelmet és türelmet kíván. Ha orvosa a viszkeitegség okát belső megbe­tegedésben látja, szakorvosi ki­vizsgálásra vagy kezelésre utal­ja be, ami rendszerint szigorú diétával kapcsolatos. Amíg az orvos nem rendel mást, a bőr­viszketegségben szenvedő be­teg ne vakarja a viszkető test­részt. Kérjen a gyógyszertárban viszketegségcsillapltó keveré­ket, ezzel hintse vagy kenje be az érintett helyeket, s azt. na­ponta többször is ismételje meg, orvosánál pedig mielőbb jelentkezzék. Dr. SZANTÚ GYÖRGY XI. 4

Next

/
Thumbnails
Contents