Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-05 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

A

cári időkben az arhangelszki területen, Sztrunyinóban élt Makszim Vasziljevics Brehovszkih. Volt egy lánya és hat fia. Úgy éltek, mint sok északi család, kenyéren és vízen tengődtek, azaz akadt néha egy kis kvasz, krumpli még retek is. Nem volt irigylésreméltó életük. Előfordult, hogy a gyerekek, amikor az iskolában üldögéltek, nem számokat láttak maguk előtt, hanem egy karé] sózott fekete kenyér lebegett lelki szemeik előtt. Az apa fekete szakállas, hatalmas termetű, nyers ember volt. Ilyen szülő nem nagyon kényeztette gyerekeit. Megtörtént, hogy az egész család kinn dolgozott a földeken. Hőség, por s egyszeriben elfogyott a vizük. A kisebbik fiú nyűgösködik: „Apus, engedj a patakhoz vizet inni." Az apa gondterhelten néz fel az égre. Csak nem lesz vihar? „Tűrj, nem vagy te úrigyerek. Elengedlek, máskor aztán még fürödni is kedved szottyan". A középső fia beletemetkezett a könyvekbe. „No, te olvasó, mars krumplit kapálni." .\z anya, Nagyezsda Alekszandrovna — örök közbenjáró és védelmező. Amint az apa kitette lábát a házból, az anya odament a fiához, megsimogatta: „Olvass csak, fiam! Kitanultok, fehér kenyérrel etetitek majd anyátokat." Ö maga 55 éves korában tanult meg írni, olvasni. Az apa életcélja „egyszerű" volt: betömni a sok éhes gyermekszájat, kor jönni kezdtek a levelek a munkásegyetemről, majd a főiskoláról, Feodoszijtól. Kijutott a fiúnak — nappal előadások, esténkint teherhajók rakományának kirakása, éjjel zsúfolásig megtelt internátus. A tanulás í .'eiben anynyira lefogyott, hogy a fiatal mérnök súlya sok-sok kilogrammal alulmaradt a normálisnál. A leveleket olvasva az apa elégedetten hümmögött. Elismerte saját makacsságát és azt, hogy ő sem tudott járni görbe utakon ... Leonyidot már maga Makszim Vasziljevics küldte az Ural vidékére Feodoszijhoz tanulni. Akkoriban 13 éves volt a fiúcska. Pavel kivételével egymás után ment tanulni a többi testvér is. FEODOSZIJ BREHOVSZKIH kohómérnök. Kétszeres állami díjas. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjének háromszoros tulajdonosa. Egyike volt a szovjet színesfémkohászat megalapozóinak s becsülettel osztozott az első ötéves tervek korszaka fiatal nemzedékének sorsában. A tajgában kopár helyen emeltek új üzemeket. Hétszámra nem hagyta el a részlegeket, menetközben pótolta, amit elmulasztott megtanulni, s menetközben döntötte meg az elavult normákat. A második világháború éveiben Feodoszij Brehovszkih vezetésével dolgozták ki az egyik uráli gyárban a páncélgyártáshoz szükséges fémek öntésének új módszerét. SZERAFIM BREHOVSZKIH. Lenin- és mából a sajtóban megrendezték valamennyi nemzedék komszomolistáinak ankétját. Szerafim Brehovszkih az elsők között így reagált: „Tudományos-műszaki forradalom zajlik a világban. Ti, a hetvenes évek komszomolistái ne szemtanúi, hanem aktfv részvevői legyetek a tudományos-műszaki átalakulásoknak. Az igazság keresése, az objektíven létező, még ismeretlen törvényszerűségek felderítése — micsoda elragadó tevékenység! Mivel kezdtük mi? Szép idők voltak — a húszas évek. Mindenbe belefogtunk: nekiláttunk az Írástudatlanság felszáNYIKOLA] BREHOVSZKIH hivatásos katona lett. A második világháború éveiben a 62. hadsereg tüzérségi törzskarának parancsnoka volt. Lenin-renddel, háromszor a Vörös Zászló harci érdemrendjével tüntették kl. Nyikoláj Brehovszkih nyugállományú ezredes, de most sem tud meglenni munka nélkül. Jelenleg az egyik moszkvai iskolában tanít. Sajnos nem tudta kibontakoztatni csodálatos képességeit ALEKSZANDR BREHOVSZKIH fiatal fizikus; 34 éves korában szívinfarktusban halt meg. PAVEL BREHOVSZKIH a szülőfalujáEGY CSflÚD TÖRTENETE November 7-én o Szovjetunióban minden család megünnepji az év legnagyobb ünnepét — a szovjethatalom kikiáltásának 55. évfordulóját. Ez az esemény gyökeresen kihatott mind az egész ország, mind minden egyes család sorsára. Egy orosz család forradalom előtti és utáni sorsáról szól az alábbi történet. Az anya állami díjas, a műszaki tudományok doktora, professzor. Ifjúkora óta szerelmese az üvegnek, — csodának, a jövő univerzális anyagának tartja. Az ő munkái ls bizonyítják az üveg kimeríthetetlen lehetőségeit. Az egyik üveggyár tudományos kutató osztályának vezetője és főmérnöke volt, részt vett a tudományos-műszaki tervek nagy komplexumának kidolgozásában. — A szuperszilárd üveget legnagyobb tudományos eredményemnek tartom, — mondja Szerafim Brehovszkih. — Sokezer kísérletet kellett végezni, mfg olyan üveglapot nyertünk, amely minden terhelést kibfrt. Az első üvegmintákat Moszkvába szállították Szergo Ordzsonikidze nehézipari népbiztoshoz. S akkor — derült égből mennykőcsapás — az első lap dirib-darabra zúzódott. Zavarba jöttünk. A népbiztos elmosolyodott: „Bizonyára hallották, hogy van ilyen műszaki kifejezés: „látogatási effektus"? Most találkoztunk klasszikus példájával. Bizonyára jobban izgult az üveg, mint alkotói. Lássuk, a következőt..." A következő üveglap minden próbát kiállt. Az arhangelszki terület Komszomolszervezetének 50 éves jubileuma alkalmolásához, színdarabokat játszottunk, előadásokat tartottunk, nagy tevékenységet fejtettünk ki a falusi tanácsokban. Hatvanéves vagyok. Ha azonban megkérdeznének, mi szeretnék lenni, ezt válaszolnám: lenini behlvólevelű komszomolista." LEONYID BREHOVSZKIH 24 éves korában a fizikai—matematikai tudományok kandidátusa, 30 éves korában a tudományok doktora, 36 éves korában a moszkvai egyetem tanára, Lenin- és állami díjas. Leonyld Brehovszkih 1941-ben a Fekete-tengeren fontos feladatot teljesített. Az akusztika világa lett az ő kutatási területe, s azóta a szovjetország vezető akusztikai fizikusa. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Akusztikai Intéze tének egyik szervezője és első igazga tója volt. Leonyid Brehovszkih tréfálkozva mondja, hogy a világtenger hangcsatornája a természet egyik különcködése, amely végül ls a híres mesemondó hazug, Münchhausen báró rehabilitására késztet minket. Valójában csodálatos valami ez. Bebizonyosodott, hogy az óceán meghatározott mélységében van egy övezet, amelyben a hang szét terjedés és torzulás nélkül óriási távolságokra terjedhet. Az emberi hangot például sikerült sok-sok kilométerre továbbadni. A „hangcsatorna" tisztán gyakorlati jelentőségű a szörnyű elemi csapás, a cunami elleni védekezésben már a víz alatt hangcsatornán előrejelezhetik, s az emberek Idejében el tudják hagyni a veszélyeztetett helyeket. Leonyld Brehovszkih biztos benne, hogy a hangtan tudománya a közeljövőben a világtenger kincsei elsajátításának fontos eszköze lesz. Gyermekkora óta álmodozik. Például meg akarja változtatni a Jelenlegi halászati módszert. A halak „terelőhelyeit" átszelő hangakadályokat, a halrajokat az úszó halüzemekhez csalogató hangcsapdákat képzel el. Erről és még sok másról beszélt Leonyid Brehovszkih földiéi előtt, s az emberek lélegzetüket visszafojtva hallgatták. Leonyld Brehovszkiht 1968 végén a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának rendes tagjává választották. Most az akadémia elnökségének tagja. A többi fivér különböző utakon járt. S ki maradt szülőfalujukban? Pavel Makszimovics özvegye, GLAFIRA ALEKSZANDROVNA máig is abban a házban él, amelyben történetünk hősei felnőttek. Nincs a házon emléktábla. Ha pedig tőlem függne, emlékművet állítanék Makszim Vasziljevicsnek és Nagyezsda Alekszandrovnának, e család apjának és anyjának. Megkérném a szobrászt, olyannak mintázza őket, mint amilyenek voltak — egyszerű parasztarcú, a látástól vakulásig tartó munkában megfáradt kezű embereknek. Űk nem tudták, mi az az „akusztika", „atomenergia", „páncélüveg", de a legfőbbet ismerték: az élet értelmét a becsületes munkában látták. S ezt nevelték bele gyermekeikbe is. VEN YIA MIN VORONCOV. Két fivér: Alekszandr, a fizikus, és Szerafim, a páncélüveg kikísérletező]* ban maradt. Tisztességes munkásember volt, álló gabonatermesztő. Egész életében a kolhozban dolgozott, s amikor kitört a háború, hazáját védve elesett. S végül még néhány szót, LJÜBOV BREHOVSZKIHRÖL. Ljubov Makszimovna Moszkva közelében él. Két fiút nevelt fel, mindketten mérnökök. ugyanolyan becsületes, dolgos muzsikokká nevelni fiait, mint amilyen jómaga. Többről még csak nem is álmodhatott. ' ' Leonyid diákkorában Más i lőben így is lett volna. De jött a forradalom. Az apa útja keskenynek tűnt a fiúknak. Az ldősebblk, Feodoszij megszervezte a kerület első komszomolista sejtjét. Múlt az Idő. Szerafim is követte Feodoszijt. 1924 januárjában történt. „Belépett az osztályba kedvelt tanítónőnk és nagyon szomorú hírt közölt — meghalt Vlagyimir Iljics Lenin. Még aznap mind a tizenöten felvétettük magunkat a komszomolista sejtbe". Az Idő az apát is megváltoztatta. Már akkor hajlott a tudományok felé, amiA mai napig is áll Breho^szkihék háza