Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-05 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa határozatának nemzetközi politikai vonatkozású része, amelyet a világ haladó közvéleménye valóban nagyon találóan szovjet békeprogramnak nevezett el, a múltban aligha tapasztalható pozitív elő Jelű diplomáciai erjedést indított útnak. Tény, hogy a szóban forgó program a külpolitikai konstelláció körültekintő elemzésén, a nemzetközi helyzet tudományos, marxista-leninista felmérésén alapszik. Ennek tulajdonítható, hogy fokozatos megvalósítása - során mind nagyobb elismerést vív ki világszerte, egyre hatékonyabb fegyverré válik a progresszív erők kezében. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a Szovjetunió külpolitikai vonalvezetése hűen tükrözi a fennálló társadalmi rendnek, tehát a világ első szocialista államának „összekötő anyagát" alkotó eszmék — a proletár internacionalizmus, a szocialista hazafiság — elvszerű érvényesülését. Egyébként jól példázzák ezt a lényeges momentumot a moszk vai diplomáciai kezdeményezések általában, amelyek a nemzetközi kommunista* és munkásmozgalom, a népinemzeti felszabadítást mozgalmak legsajátabb érdekelt szem előtt tartva hatnak meghatározó tényezőként a világpolitikai folyamatokban. Harcban az emberért Történelmi tény, hogy a szovjet állam megalakulása pillanatától kemény küzdelmet folytat a világbéke megteremtéséért. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmes napjait követően a lenini vezetés első nemzetközi politikai megnyilatkozása nagy visszhangot kiváltó békefelhlvás volt. Napjaink szovjet békeoffenzívájának tehát több mint fél évszázados hagyományai vannak, amelyek markánsan domborodnak ki a Szovjetunió nemzetközi politikai koncepciójában. A két világháború közötti időszakot szintén a szovjet diplomácia béketörekvései jellemezték, az a küzdelem, amelyet a humánum nevében a békés egymás mellett élés lenini politikájának érvényesüléséért folytatott. Kétségtelen, hogy ez a politika mindenekelőtt a szocialista eszmeiségből ered, a marxizmus és Lenin forradalmi elmélete gyakorlati megvalósításának törvényszerű velejárója. A szocialista társadalom emberközpontúsága tehát mindenkor determináló tényezője maradt és marad a Szovjetunió külpolitikai vonalvezetésének. Több példa is felsorolható lenne, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a Szovjetunió valóban őszintén óhajtja a békét, cselekvő aktivitással Járul hozzá a nemzetközi feszültség további enyhítéséhez. Ám akadnak enyhén szólva is furán okoskodó „teoretikusok", botcsinálta politikusok, akik helytelen alapállásból vizsgálva a kérdést — magától érthetően kétes, nem tiszta szándékkal — kísérletet tesznek arra, hogy visszájára fordítsák a szovjet külpolitika alapelveit. Így — többek között a békés egymás mellett élés politikájával összefüggésben — az elvek bizonyos szintű feladásáról, elhajlásról stb. szónokolnak. Kétségtelen, hogy ebben a tekintetben nem különösképpen nehéz disztingválni. Elég tán, ha Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter felszólalásából idézünk, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán hangzott el. A szovjet diplomácia vezetője — éppen az előbb említett kísérletekre utalva — egyértelműen kijelentette: „Az a véleményünk, hogy az ideológiai harcban nincs békés egymás mellett élés." Ha tehát a Szovjetunió nemzetközi politikai megnyilatkozásaiban a békés egymás mellett élés elveinek szükségszerű érvényesülését hangsúlyozza, úgy elsősorban a kérdés reálpolitikai vonatkozásai kerülnek előtérbe. így például a második világháború után kialakult status quo elismerése feltétlenül lehetővé teszi a kétoldalú kapcsolatok kibővítését a nem szocialista országok irányába, következésképp éppen a szóban forgó együttműködés bővülése hozzájárul a feszültség feloldásához, tehát közvetve és közvetlenül ls az általános és teljes leszerelés ügyét szolgálja. Több neves marxista—leninista kutató, politikus hangsúlyozta immár: korunk békeharca korunk osztályharcának szerves alkotóeleme. Fegyverkezés — ki ellen? A békeharc, az általános és teljes leszerelés alapvető célkitűzése az imperialista-militarista katonai és hadipari komplexum agresszív terveinek, illetve azok megvalósításának megakadályozására. Nem fér hozzá kétség, hogy az imperialista körök fegyverkezési hajszája mindenekelőtt és elsősorban a szocialista társadalomközösség, a népi-nemzeti felszabadító mozgalmak ellen irányul. Az erőviszonyok alapvető megváltozásának köszönhető, hogy ezek az erők nem élhetnek a szuper-fegyverek adta hatalommal, kénytelenek meghátrálni a Szovjetunió, a szocialista társadalomközösség roppant ereje, de nem utolsósorban a világ haladó közvéleményének erőteljes akciói előtt. Nyilvánvaló tehát, hogy az általános és teljes leszerelés objektíve a progresszió célkitűzéseit szolgálja, a nemzetközi proletariátus törekvéseivel is teljes összhangban van. Ám ezzel egyidejűleg nem feledkezhetünk meg a reálpolitikai elvek egyre szélesebb körű térhódításáról sem. A termonukleáris és nagy hatósugarú rakétafegyverek korában egy fegyveres konfrontáció katasztrofális következményekkel járhatna az egész emberiség számára. Az Mőviszonyok alakulása, amelyet katonai politikusok az atompatt megnevezéssel fejeznek ki a legképletesebben, arra inti az emberiséget, hogy mindent tegyen meg jövője, biztonsága, sőt — fennmaradása érdekében. A szocialista országok számára a tartós és szilárd béke biztosítása szintén elsőrendű feladat. A szocialista társadalomépítésben elért sikerek, a kommunizmus távlatainak egyre „élesebb" kirajzolódása, boldogabb holnapjaink megteremtése elképzelhetetlen béke és biztonság nélkül. Ám nem csupán erről van szó. A szocialista társadalomközösség és a Szovjetunió proletár internacionalista kötelességének tesz eleget, ha a világ minden országa, tehát a nemzetközi proletariátus számára békét, biztonságot teremt. Sikerek — eredmények Egy történelmi jelentőségű folyamat leegyszerűsítése lenne, ha állítanánk: a szovjet békepolitika csupán a Varsói Szerződés budapesti felhívását — tehát az utóbbi időszakot — követően, ért el átütő sikereket. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg azokról az eredményekről, amelyek a szovjet diplomácia körültekintésének köszönhetően már a hidegháborút közvetlenül követő esztendőkben jelentkeztek. A törekvések gyújtópontjában — közismerten — az általános és teljes leszerelés kérdései állottak. A genfi leszerelési értekezleten a szovjet küldöttség számos nagy horderejű javaslatot terjesztett elő. Az objektivitás kedvéért is szükséges megjegyeznünk, hogy a tanácskozások kezdeti időszakában — éppen a nyugati hatalmak konok magatartása következtében — nem sikerült érdemi tárgyalásokba bocsátkozni a szovjet indítványokról. A szovjet küldöttség megfontolt taktikája, diplomáciai művészete végül is meghozta a várt eredményeket. Az általános és teljes lesze relés kérdéscsoportját végeredményben alkotó elemeire bontották, így a szűkebben körülhatárolt problémaköröket tűzték napirendre. Az atomsorompó egyezmény elfogadása immár komoly sikerként volt elkönyvelhető, hiszen jelentős mértékben járult hozzá a fegyverkezési hajsza megfékezéséhez. Szintén konkrét — és hadd tegyük hozzá lényegbe vágó — megállapodás a tengerfenék fegyvermentesítéséről szóló szerződés. Igaz, első pillantásra úgy tűnik — részletkérdésről van szó. Ám figyelembe véve korunk műszaki lehetőségeit, tagadhatatlanul fontos szerepet tölt be ez az egyezmény Is az általános és teljes leszerelés útján, arról nem ls szólva, hogy biztonságosabbá válik a szabad tengeri hajózás, elkerülhető az esetleges konfrontációk, incidensek veszélye. A szovjet küldöttség genfi munkatempójára jellemző, hogy az előbb említett szerződés-tervezet elfogadását követően, máris újabb javaslatot tett le a tárgyalóasztalra, éspedig a vegyi fegyverek gyártását és tárolását megtiltó indítványt. Várható volt, hogy a Javaslat-tervezet körül éles vita bontakozik ki, hiszen a háttérben bizonyos washingtoni érdekek húzódtak meg, ám nem alkottak kivételt további kapitalista államok sem, amelyek — bár több esetben közvetve, az alapanyagok szintjén — hozzájárultak a tömegpusztítási eszközök előállításához. Nem is említve azt a tényt, hogy az Egyesült Államok indokínai agressziója során a vegyi fegyverek széles skáláját használta fel. Nos, éppen a szovjet küldöttség kft-artí munkájának tulajdonítható, hogy a szerződés-tervezet ügyében sikerült megállapodást kötni. A soron levő feladat a biológiai fegyverek eltiltásáról szóló konvenció elfogadtatása. Köztudomású, hogy a tömegpusztító fegyverek közül tán a biológiai fegyverek a legborzalmasabbak, felhasználásuk mérhetetlen pusztításokat okozhat. Hadd jegyezzük meg, hogy a biológiai háború egyúttal — méghozzá bestiális módon — visszájára fordítaná az emberi elme, a humánum teremtette tudományos eredményeket, végeredményben az emberisig tekintélyes részének degenerációját ls eredményezhetné. A genfi tárgyalóasztal mellett napjainkban Is folytatódik a kemény küzdelem. Harc ez a javából, harc az emberért, harc a haladásért, harc a szocializmusért. Lehetőségek — távlatok A Szovjetunió természetesen minden lehetőséget megragad, amely reménynyel kecsegtet a leszerelés útján. A szovjet-amerikai fegyverkorlátozási tárgyalások, amelyek elsősor" n a stratégiai fegyverekkel összefüggő problémákat tűzték napirendre, minden kétséget kizáróan jelzik: a szovjet vezetés, hűen a lenini irányvonalhoz, lépésről-lépésre valósítja meg a béke programját, örvendetes momentumként könyvelhető el, hogy a S ALT-tárgyalások első szakaszának sikeres befejezése után, valószínűleg már a közeljövőben újabb fordulókra kerül sor, tehát újabb remények csillannak fel a leszerelés megvalósítását illetően. Csak az elismerés hangján szólhatunk azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a szovjet diplomácia tett és tesz az európai béke és biztonság megszilárdítása érdekében. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítése eklatáns példa arra, hogy a moszkvai vezetés mekkora lelkesedéssel és aktivitással látott hozzá a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa határozatainak valóra váltásához. Nyilvánvaló, hogy kontinensünk létfontosságú kérdései kerülnek majd az értekezlet napirendjére. Ám a konferencia összehívását akadályozó erők megfékezésére addig is maximális igyekezetet szükséges kifejteni. Ebben a harcban, a Szovjetunióval az élen a szocialista társadalomközösség országai vállalták az élcsapat szerepét. Kitartó igyekezetük, elvszerű magatartásuk méltán vívta ki a kontinens haladó közvéleményének tiszteletét és megbecsülését. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet jelentőségét szélesebb összefüggésekben vizsgálva le kell szögeznünk, hogy a szóban forgó konferencia a világbéke ügyét is jelentős mértékben előmozdíthatja. Nem vitás, hogy az európai béke és biztonság megszilárdítása a földkerekség békéjének és biztonságának is meghatározó jellegű komponense. A szovjet békepolitika néhány aspektusát felvázolva nem kerülheti el figyelmünket az a tény sem, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a világ első szocialista államának vezetői, az egész szovjet nép felelősséget érez és vállal a világ sorsának alakulását illetően. Ezt példázza, hogy a Szovjetunió diplomáciai kezdeményezései mindenkor összhangban állanak a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom célkitűzéseivel, híven követik e pártok tanácskozásainak dokumentumait. Ahhoz sem fér tehát kétség, hogy a szovjet békeoffenzíva, amely az SZKP XXIV. kongresszusa után újabb erőteljes lendületet vett, következetesen ragaszkodik a kommunista- és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozásának dokumentumaihoz. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulóján tán e sok helyütt vázlatos áttekintés is hozzájárul, hogy feltérképezzük: mit, mennyit, milyen célok érdekében fejtette ki a múltban és fejti ki ma a szovjet diplomácia, a szovjet kommunisták pártja, a szovjet dolgozó nép hallatlan igyekezetét, tulajdonképpen mi áll törekvéseinek fókuszában. Egyébkén' ezt, illetve az elmondottakat támasztja alá a szovjet küldöttség fellépése az Egyesült Nemzetek Szervezete talaján, erről tesznek tanúbizonyságot azok a kezdeményezések, amelyek egyre sűrűbben, egyre erőteljesebben hangzanak el Moszkvában, a különböző nemzetközi fórumokon. Tagadhatatlan tény, hogy e szovjet kezdeményezéseknek hatalmas a visszhangja, maradéktalanul élvezik a világ haladó közvéleményének feltótlen támogatását. BALOGH P. IMRE