Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-05 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

A Közép-Ázsiái Szovjetköztársaságok képzőművészete SZÍNES SZAIAK A

budapesti Műcsarnok termeiben népi színek és Izek, egészséges és friss élnlakarás, előre lépő ember szándék tiszta levegője árad a Szovjetunió 50 éves fennállását ünneplő kiállítás káprázatosan színpompás anyagából. Moszkvában ez alkalomból több tárlat Ismertette az egyes szövetségi köztársaságok különböző művészeti ágait, melyek szűkebb hazájuk hagyományaiból nőttek ki. De nemzeti sajátosságaik mellett magukon viselik a hatalmas Szovjetunió kézjegyét. A moszkvai jubileumi tárlat anyagának egy része alapján ismerkedhetünk Kazahsztán, Kirgízia, Tádzsikisztán, Türkménia és Üzbegisztán virágzó kultúrájának értékeivel, elsősorban nép- és iparművészetével, mely Izgalmasan érdekes az európai beállítottságú ember számára. A sztyeppelakó nomádok sokszínű munkái, — mint minden alkotás, — az idő, a körülmények s a lehetőségek függvényei. A nyájaikat legeltető vándorló törzsek tágas jurtákban, sátrakban laktak, melyeknek favázát és padlóját vastag, nemes szőnyegekkel borították, így védekeztek a puszta metsző hidege ellen. A szőnyeg tehát a közép-ázsiai népek legelterjedtebb, mert legfontosabb nép-, illetve iparművészeti terméke. Asszonyaikat nemcsak hasznossági szempontok vezetik. Bámulatos szín-, és formakultúrájú, kimeríthetetlenül változatos ázsiai ornamentikával ékes szőnyegeik egyben az örök emberi szépségvágy kifejezői. A szürkés vagy természetes színű birkagyapjúból szőtt, téglalap alakú nagyméretű anyagba bepréselték a meleg, sárgásvörös és finom lila, állatot, növényt, esetenként embert, vagy tárgyat ábrázoló erősen stilizált motívumokat. A jurták belsejében szemet gyönyörködtető, derűs árnyalataikból hatásosan váltak ki a jóval élénkebb színű házi felszerelési tárgyak. A nemezszőnyeg egy másik fajtája a mozaik-, vagy rátétes technikával készült. A vékonyabb szövetből kivágott, díszítő motívumokat sűrű öltésekkel varrják rá a szőnyegre. A kazah, kirgiz, tádzsik, türkmén és üzbég-szőnyegek magas színvolalú munkák. Különösen megkapó a finom, ötletes megoldású, fehér alapú darabok, melyek a környező természet világából átvett motívumaikkal jelzik a nomádoknak szorosan a tájhoz kötődő viszonyát. A jurta bejáratát szabálytalan alakú, itt-ott rojtos szőnyegek díszítik. Harmónikusak tarka szőtteseik, gazdag munkájúak nyeregtáskáik. Mindezek a türkmén szövőnők szorgos, ügyes kezét, biztos Ízlését dicsérik. A népművészeti tárgyak ősi jellegük megtartása mellett is fejlődnek, és ihletői az iparmfivészetnek, mely egyéni fogalmazásban újítja meg és tartja életben az elődök rájuk szállott örökségét. Figyelemre méltók a prémszegélyes, hímzett mélyszínű bársonyszoknya és a hagyományos színes vagy aranyos fonallal, vagy gyönggyel kivarrt kerek sapkák, a tübetejkák. Értő gondossággal kidolgozott és díszített bőrből készültek a pompás lószerszámok s a kumisztartó edények. (A kumisz erjesztett kancatejből készült, az aszúbor finomságával vetélkedő, üdítő ital.] — A türkmén, kazah és tlzbég ötvösök ezüst ékszerei nemes veretűek. A súlyos nyakékeket, melldíszeket, karkötőket, gyűrűket, függőket, gombokat, fínomrajzú inda- és levélornamensek s karneolok díszítik, i— A tadzsikok és kazabok mesterei az agyagművészetnek. Edényeik formája változatos, máza vonzó színű, dekorációja harmónikus. — A faragásban is tehetségesek. A kumisz merftőkanalak s a tálak szépen éreztetik az anyag jellegzetes szerkezetét. Nagy múl tó népművészetük élő, továbbfejlődő hagyományt képvisel, s az egyes népek sajátos elképzeléseit, szépségeszményét juttatja kifejezésre. Ezenkívül sugallmazója és megtermékenyítője országaik képzőművészetének. A szovjet állam megalakulása előtt a fenti nemzetek Mohamed tanait követték. Az iszlám szigorúan tiltotta az emberábrázolást. így csupán az építészetnek és a díszítőművészetnek volt létjogosultsága. Az ábrázoló művészet születése a középázsiai köztársaságokban egybeesik a szovjet állam létrejöttével. Az új életre nevelő új embert formáló szovjet hatalom a képzőművészet terén is jelentős hatást gyakorolt reájuk. A győzelmes forradalom után számos orosz művész dolgozott az Uralon-túli tájakon. Ök létesítették ott az első művészeti iskolákat. Oktatták a tehetséges fiatalokat. Megismertették s megkedveltették velük a valóságot ábrázoló művészetet. Együtt dolgoztak velük. S az ő műveik is tükrözői lettek az ifjú köztársaságok fokozatos változásainak, az új eszméket magukévá tevő, öntudatosodó emberek törekvéseinek. A sajátos légkör, a néppel való új kapcsolat döntő hatással volt az orosz művészekre is. Témáikat az új környezet sugalmazta, jellegzetes példa Csujkov, aki úgyszólván azonosult Kirgíziával. Ennek a varázslatos tájnak s lakói életének rágyakorolt hatása mába érő, noha évek óta Moszkvában tartózkodik. Az elmúlt fél század alatt a realista piktúra, a grafika és szobrászat művelői különbözően, de a maguk sajátos módján merítenek a díszítő művészeti tradíciókból. Egyikük sem fordul el népe elidegeníthetetlen sajátosságaitól. Életszemléletükben, a szép értelmezésében valamennyien hűségesek maradnak nemzetükhöz. Ezzel párhuzamosan értékelni tudják a forradalom pozitív eredményeit, a korszakformáló változásokat, az anyagi és szellemi kultúra dinamikus fejlődését. Műveikben elbeszélő hangvétellel, vagy drámai hevülettel rögzítik a múlt hősies küzdelmeit, a ma békés építőmunkáját és szépséges hazájuk tájait. Keresik, közülük sokan meg is találják a megfelelő kifejezőeszközöket és formanyelvet az országaikban befogadott, meghonosodott szovjet szellem, felszabadult életük, lényük, szabad kibontakozásának minél teljesebb érzékeltetésére. Az utolsó évtizedekben a nemzeti iskolák művészei számára a legtöbbet adó forrás a mának, a mindennapoknak élete, amit belső pátosszal ábrázolnak. A taskenti Babajev homokszínű tájban vonultatja nagykereken, teherautókon, gyalogszerrel a különböző életkorú Munkába menő üzbégeket. Taldükin vászna egy Szőnyegbazár színes mozgalmasságát veszi ecsetre. A koros Tanszükbajev elmerül a hegyvidék Őszi reggelébe s az Este alkonyba hajló kékségének finom hangulatába. — A legnagyvonalúbb s legbensőségesebb alkotás a kazah Ajtbajev nyugodt, harmonikus életet megjelenítő kompozíciója: a Boldogság. Skolnüj Triptichonja: a Sztyeppei ballada igaz humanizmussal emlékeztet a polgárháborúra. Kasztyejev ízesen rögzít. Tipikus sztyeppei jelenetet: a Kancafejést.. Habmejevet a Tavasz félénken ébredező halvány színei ihletik. — Dzusmbajev képén Híreket felolvasó társukra komoly érdeklődéssel figyelnek a kirgiz pásztorok. A táj szerelmesei a balladás hangvételű Ajtyijev, s Csujkov, ki egy húsz év előtti festményen ragyogó színekkel énekli meg a reggelt. A tadzsikok lelkes inagasztalói a technikai fejlődésnek. Habibullajevet a Meteorológiai Állomás, Szalmanovot az Elektromos vízi erőmű nyűgözik le. A türkmén és Amangeldüjev Triptichonja a Fény felé a könyvnek a soká tudatlanságban élő nőkre való hatását érezteti. A téma komolysága mellett is érvényesül a dekoratív türkmén felfogás, mely a virág bájával fokozza Külcsev kompozíciói vonzó erejét ls. A. Amanovnak a Szovjetunió népművészének portréja kiemelkedő teljesítmény, A. Amangeldüjev műve. A grafika mozgósító erejét Bazarov társadalmi élességgel aknázza ki. A kazah Szidorkin feszültséggel s erővel teli kőrajzait külföldön is értékelik. Iljina neve is jólismert a Csingiz Ajtmanov elbeszélései nyomán készített technikailag és érett linómetszetei révén. Legfiatalabb műfajuk a szobrászat, mely fejlődő irányzatot mutat. Ezt bizonyítják Habibulin életteljes Atlétái, Szadükov Kirgiz férfifeje. A jubiláló Szovjetunióról való ismereteink szövete ezúttal új színes szállal gazdagodott. BARKANYJENŰNÉ Hamedov: VÖRÖSÖK A KARA-KUMBAN VALERIJ BRJUSZOV: AZ OROSZ FORRADALOMHOZ Széttört a blokád sunyi tőre, vad árként robban a vas, az élen, mindig előre törj te - vörös lovas! - Hörgő sikolyon, jajon áthatsz, hangodban harsona zúg! Diadalmasan tovavágtatsz; a világ felett visz az út! Érc kattog: a lópata csattog s a múlt fala mállva ledül, tapossa, tiporja a patkód a követ érzéktelenül. VÁRNAI ZSENI: Rohansz és freccsen a posvány, portői sötétül az ég, s mint söríi vörös borostyán, kopog körülötted a jég. Aki csak hisz s aki lát is, szemét ma Keletre veti, és Berlin és New York és Párizs, e tüzes robogást figyeli. Ujjongva vagy átkot üvöltve, már látja a mént a világ, a hajnali égre vetődve a Kreml rőt körvonalát. Radó György fordítása FRANTIŠEK HALAS: NOVEMBER 7 Levélhullajtó őszi fák ti élő homokórák kiket mennydörgés altatott és mennydörgés ébresztgetett Ez volt ez volt november Lenin fölkelt a föld alól: egyet hunyorított a szemével szólt s eliszkolt a sötétség sarkantyúit bevágta mélyen duzzadt árgyékába o Iának mely Nagy Péter alatt kalapálto patáival a szárnyaló időt. ÉLET... SZABADSÁG! 1917-BEN, AZ OROSZ FORRADALOM KITÖRÉSÉNEK' HlRÉRE Most Szentpétervár felé nézünk égő szemekkel, és Moszkva felől híreket lesünk, tüzszárnyon szárnyalókat, szent döbbenettel isszuk fel a szókat s vigyázzuk a varázslatos igéket, amelyek túlnan felgyújtottak egy népet: Élet... Szabadság! Ma orosz föld felé visszük kitárt szívünket s ott ámul velünk, nagy reménységgel Európa vérző népe, mert önkínjából életre igézve egy vert Öriás ébredt most nagyra fel, s elkábít, ahogy harsog, énekel: Elet... Szabadsági A fehér városok és hómezők fellobogtak, mint Páris lelke egykor, csodát hozott az óra! A börtönök megnyíltak virrodőra, és lángemberek köszöntik a napot, orosz anyák már nem szülnek rabot: él a Szabadság! A felgyúlt tavasz: a forradalmak idője, részegen nyargal a nemzetek testén átal, orkánt kavar, tüzet hurcol magával és kl tudja meddig, hová, merre tart? A haragvó ég szülte tán e vihart: gyújt a Szabadsági Még érctorkú szörnyek, hatalmak zord cseléd' őrt állnak, még prédán vesznek a népek, de a tűz már átszelte a messzeséget, Itáliában lángol, holnap ki tudja, merre? ÉS nincs hatalom, mely útját állni merje: gyújt a Szabadság! Orosz föld virága, ő adta a világnak, Moszkva fölött új csillag ragyog az égen, nem suhog többé kancsuka a népen, orosz anyák nem szülnek több rabot, köszöntjük a szent nagy virradatot; Győz a Szabadság! ÉS fölugrott Lenin Mindenkinek Mindenkinek Mindenkinek Lenin fölugrott A hit sarkantyúit mélyen bevágta S a tömegek zsivaja közt ágyúk ólmával éhínséggel mindent elfoglalt rohammaH A Szovjetnek minden hatalmat A történelem lélegzett, hallotta a világ Tüzet faló éj kapált a ló lába alól csak úgy röpült a hús Oroszország élő húsa a tegnapok állatjainak. Lótni lehetett a föld rossz gödreit A kíváncsi nyomor csizmákból kikukkanó ujjait A bizonytalanság szemétjét A fojtogató árulást Az öklendezők vak gyűlöletét Másutt könnyek csorogtak s berozsdásodtak ott az emberek Ez volt ez látható Szerelem-szaga volt a Szabadságnak foga közé kapta a holdat a sötét Cseppenként folyt a higany és Majakovszkij dobbantott egyet verseivel és felmérte világunkat Vlagyimir Majakovszkij Levélhullajtó puha őszi fák dübörög alattuk a tömegek dobaja Igazság mindenütt! homéri felvonulás Az volt november Ágyúdörejeidre pontot tett az a Szmolnij Ö Európa. (Végh György fordítása)