Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-01 / 258. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága 1972. október 26—27-í plenáris ölesének vitája Ladislav Abrahám elvtárs felszólalása ' Történelmi tény marad, hogy a párt XIV. kongresszusa, majd azt követően Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága februári ülésén a szakszervezetekben dolgozó kommunis­ták munkájáról szóló határozat nagyon kedvezően befolyásolta a szakszerveze­tek aktivizációs folyamatát. Amikor ezt a korszakot értékeljük, bizonyos pozitívumok és elért eredmé­nyek mellett is meg kell állapítanunk, hogy toyébb folytatódik és eszmei küz­delmet kíván a szakszervezeti munká­ban a hibák jóvátétele, a fogyatékos­ságok felszámolása, s különösen arra kell törekedni, hogy helyesen értel­mezzék szakszervezeteink feladatainak valódi marxista—leninista jellegét a pártpolitika megvalósítása, a szocialis­ta építés során, a dolgozók szocialista nevélésében, jogos szükségleteik és tör­vényes jogaik védelmében és interna­cionalista küldetésük fejlesztésében. Tudatosítjuk, hogy a szakszervezetek — mint a szocializmus iskolái — fel­adatainak teljesítése minden irányban még sok szorgalmas munkát követel a szakszervezeti aktívától. Rendkívül Igé­nyes feladatok hárulnak ránk, kommu­nistákra, éppen a párt Központi Bizott­sága jelenlegi üléséből az eszmei-ne­velő, a politikai tömegmunka terüle­tén, és a kultúra terén végzett szak­szervezeti munkában. A Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom tevékenységének mint a munkás­osztály és a többi dolgozó legnagyobb létszámú szervezetének arra kell töre­kednie, hogy tevékenysége elsősorban az üzemekben, a munkahelyeken össz­pontosuljon és behatoljon tagságunk soraiba. A szakszervezeteknek a dol­gozókra gyakorolt nevelő hatása meg­követeli, hogy nagyon igényesen ké­szítsük elő a szakszervezeti aktívákat és munkájukat. Ez közvetlenül a ter­melési folyamatban megy végbe, ahol konkrét formában valósítják meg pár­tunk programját és mindennapi poli­tikáját, ahol megvalósítják a szocia­lista építés programját. Ezért jelenleg, a VIII. szakszervezeti kongresszus után, amely kongresszus kijelölte a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom távlati feladatait, még jobban előtérbe kerül a szakszervezeti szervek és alapszer­vezetek eszmei nevelőmunkája, az a feladat, hogy megnyerjük a dolgozók legszélesebb rétegeinek állandó aktív támogatását Csehszlovákia Kommunista Pártja gazdasági programjának telje­sítésére. Arra törekszünk, hogy egyre kifejezőbben neveljünk a munkával a munkafolyamatban, közvetlenül a ter­melésben, az ötödik ötéves terv fel­adatainak tejlesítése során. A szervezé­si, a politikai és az eszmei nevelőmun­ka színvonalával azonos a dolgozók kezdeményezésének fejlődése is. A dol­gozók szocialista tudatának és öntu­datos cselekedetének kialakítása leg­hatékonyabban az anyagi termelésben érhető el. E folyamat során azonban állandóan harcolni kell a régi szoká­sok, az elavult nézetek és képzetek ellen, harcolni kell a reformizmus ma­radványai ellen. Fokozatosan, a munká­nak mint nevelési módszernek egyre bővülő érvényesítésével a dolgozók fejlődésében fokozatosan jelentős ered­ményeket értünk el. Szlovákiában si­keresen bontakozik ki a „Mindenki szocialista módon" mozgalom. Az ost­ravai bányászok és kohászok példáját követve fejlődik a „Szárnyald túl ön­magad" mozgalom is. Értékes a dél-morvaországi kerület vasmunkásainak racionalizációs moz­galma: „Az újítók és feltalálók szocia­lista folyószámlái". A szocialista mun­kabrigádok jelenleg is az élen állnak. Ezek a mozgalmak társadalmunkat nemcsak jelentős gazdasági, hanem mérhetetlen erkölcsi és politikai érté­kekkel gazdagítják. Azonban kerülni kell a múlt hibáit, és nem szabad megengedni a versenyben a formaliz­must. Tehát, ahogy a tapasztalatok igazolják, a nevelői befolyásolás ered­ménye, hatása egyrészt a szakszerve­zeti szervezetek és aktíváik konkrét munkájától függ, s ez kapcsolatban áll az üzemek, a műhelyek és minden munkahely feladataival, másrészt függ attól, hogy az irányítási apparátus részt vesz-e a nevelőmunkában. Egyetértünk a párt Központi Bizott­ságának álláspontjával, hogy minden­kinek, aki az emberek kisebb vagy nagyobb kollektívájának munkáját irá­nyítja, felelősségérzettel kell rendel­keznie az emberek öntudatáért, a szo­cializmushoz való viszonyukért. A ne­velés képessége az irányítási dolgozók szakmai képzettségének elválaszthatat­lan tartozéka. A Forradalmi Szakszervezeti Mozga­lom további eredményes nevelőmunká­ja fő tényezőjének tartjuk a tagsági alap oktatását, az oktatók előkészíté­sét a szakszervezeti szakaszokon — a műhelybizottságokban, az üzemi bi­zottságokban és azok bizottságaiban — végzett munkára. Vezetni és nevelni csak olyan funk­cionárius képes, aki erre felkészült. Ezért feladatunknak tartjuk, hogy az FSZM alapszervezeteiben kiépítsük a szakszervezeti nevelés rendszerét, s ezért megszilárdítjuk a szakszerveze­tek ideológiai munkájának különösen járási fokozatait, szem előtt tartva számos, már megvalósított és progra­mozott intézkedést is. Az eddiginél ma­gasabb eszmei-politikai színvonalon és lendületesebben kell meggyőzni a dol­gozók széles rétegeit Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájának he­lyességéről, és megnyerni a dolgozókat arra, hogy ezt a politikát még öntuda­tosabban, aktívabban, kezdeményezőbb módon valósítsák meg. Fokozni kell a dolgozók érdeklődését a népgazdasági feladatok sikeres teljesítése iránt, ja­vítani kell a munkához és a termelő­eszközök szocialista tulajdonához való viszonyt. Tudjuk, hogy sokkal nagyobb figyelmet és gondoskodást követel a munkásosztály fiatal nemzedékének szocialista nevelése. A szakszervezet több mint másfél millió fiatal embert tömörít, és ezeknek több mint a fele közvetlenül a termelésben dolgozik. Ezek a munkáshivatásra készülő szak­ipari tanulókkal együtt képezik ifjú nemzedékünk magját. Az FSZM egyik legfontosabb felada­tának tartja, hogy a Szocialista Ifjú­sági Szövetséggel együttműködve ha­tékonyabban gondoskodjon a fiatal em­berek osztályöntudatának, eszmei és kulturális színvonalának, valamint ál­talános műveltségének a fejlesztéséről. Sokkal nagyobb mértékben kell kibon­takoztatni a szakszervezetekben a dol­gozók, s különösen a fiatal emberek világnézeti, marxista—leninista inter­nacionalista nevelését. Szilárdítani, mé­lyíteni és fejleszteni kell az együttmű­ködés és a barátság sokoldalú és ha­tékony formáit a szovjet szakszerveze­tekkel, és a továbi szocialista országok szakszervezeteivel csakúgy, mint baráti kapcsolatainkat a tőkés és a fejlődő országok haladó szakszervezeteivel. A közelmúltban a szovjet szakszer­vezeti küldöttek látogatása jelentős mértékben hozzájárult dolgozóink inter­nacionalista nevelése hatékony formái­nak érvényesüléséhez. Helena Mat'aiovská elvtársno felszólalása Nem könnyű az emberek tudatáért, a marxista-leninista ideológia és világ­nézet megszilárdításáért és terjesztésé­ért vívott küzdelem és a harc mindaz ellen, ami ezt az igyekezetet akadá­lyozza. Ez a küzdelem azonban pártunk életében és munkájában állandó folya­mat. Az ideológiai meg nem alkuvás elvetése volt a marxista—leninista ideológia pozícióiról való eltérés alap­vető megnyilvánulása, utat engedett és szabad teret nyitott az idegen áramlat­nak, a revizionizmusnak és jobboldali opportunizmusnak. Ez a tény befolyá­solta az események zajlását járásunk­ban ls, állapította meg a kommunista párt Spišská Nová Ves-i járási bizott­ságának plénuma, amely az 1970-es év­ben a járási pártszervezet ideológiai munkájának időszerű problémáival fog­( lalkozott. Az oktatásügyben túlsúlyban volt és t, jelenleg is tart az új nemzedék fele­lősségteljes előkészítése az életre a tudományos-műszaki forradalom kezde­k ti időszakában, a művelődési- és neve­lési folyamat egységéért kifejtett igye­kezet, amikor is jobban nevelni annyit jelent, mint jobban tanítani és megfor­dítva. A kommunista nevelés alapjának tartjuk mindazt, ami nevelésünk fő súlypontját képezi, mégpedig a tudomá­nyos világnézetre, a politikai meggyő­ződésre és a kommunista erkölcsösség­re való nevelést. A nevelési munka sikerei gyakran közvetlenül arányosak a tanítók aktív, közéleti és politikai tevékenységével. Járásunk számos konkrét, ismerete bi­zonyítja, hogy az elkötelezett tanító, aki a kommunista párt funkcionáriu­saként, a nemzeti bizottság képviselő­jeként, vagy a tömegszervezetek aktív tagjaként tevékenykedik, a gyermekek nevelésében is a legjobb eredménye­ket éri el. Az elmúlt tanévben nagy igyekezetet fejtettek ki az ifjúságnak a szocialista osztályöntudatra, a szocializmus iránti hűségre, a nemzeti, forradalmi hagyo­mányok iránti tisztelet felújítására, a munkásosztály küzdelme iránti tiszte­letre, a szocialista hazafiasságra és in­ternacionalizmusra való nevelésében. Járásunkban az iskolák közti testvé­ri kapcsolatok ismert, bevált formáin, a Szovjetunió és más szocialista orszá­gok tanulóival történő levelezés, az an­tifasiszta harcosokkal, az érdemes párt­tagokkal és a szovjet hadsereg tagjai­val tartott megbeszéléseken kívül je­lenleg a szovjet Iskolák példáját kö­vetve mi is hozzáfoghatunk a forradal­mi hagyományok szobáinak, a Szovjet­unió fiatal barátai klubjainak létesí­téséhez, berendezéséhez. Megismertet­jük gyermekeinkkel elsősorban nemze­teink és a baráti országok hőseit, akik a megszállás idején, a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a Nagy Honvédő Háború alatt és hazánk felszabadítása­kor életüket áldozták békés jelenün­kért. Emellett a gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkező járásunk sajátosságaiból indulunk ki. Gyerme­keink jól ismerik a krompachyi fel­kelés eseményeit, annak egész lefo­lyását, jelentőségét és céljait, mégpe­dig a felkelés közvetlen résztvevői el­beszéléseinek nyomán. Fejlesztjük a smižanyi származású Ján Nálepka szá­zadosnak, a Szovjetunió hősének ha­gyományát. Szülőháza az a hely, ahol ifjúságunk fejet hajt a hős, a tanító, a kommunista előtt, érzékenyen fogja fel internacionális kapcsolatainkat, amelyek egybekötnek bennünket örök barátunkkal, a Szovjetunióval. Szá­munkra kötelességet jelent a mai fel­tételekben, elsősorban a szocializmus kovácsműhelyeiben felújítani, fejleszte­ni és gazdagítani az ifjúsággal való munka említett formáit, ezért minden törekvésünket arra irányítjuk, hogy ezt a kötelességei minden tanító tudatosít­sa és teljesítse. A párttagok sorában ehhez jó alapot találunk, hiszen járásunkban a tanítók és nevelők mintegy 24 százaléka a kommunista párt szervezett tagja. Pár­tunk XIV. kongresszusa határozataiból eredő valamennyi feladat teljesítésénél segítő társaink, az iskolai, a poli.ikai, az ideológiai és a kulturális munkában egyaránt. Az elmúlt időkhöz viszonyít­va növekedett a tanítók minden forma­ságtól mentes elkötelezettsége. A 2100 pedagógiai dolgozó közül a nemzeti bizottságok képviselőivé és a legfel­sőbb képviseleti testületek képviselőivé 122 tanítót választottak, akik általában jól teljesítik feladataikat. Több mint 1570 tanító dolgozik a társadami szer­vezetek bizottságaiban, az agitáció, a kultúra és a népművelés szakaszán. Az utóbbi időszakban a nevelési téren el­ért eredmények arról tanúskodnak, hogy nemcsak a kommunista tanítók, hanem az összes pedagógus egyre na­gyobb számban szívügyének tartja az iskolában és az iskolán kívül végzett munka magas színvonalát. Kár, hogy járásunkban még mindig alapvető prob­lémákkal küzdünk, amelyek lényegesen befolyásolják a nevelési-oktatási ered­mények jobb teljesítését: Elsősorban nagy a probléma a tanítók hiányos szakképzettsége és az iskolák többmű­szakos oktatási rendszere terén. Az oktatási munka, a nevelés csak néhány problémáját, azokat a problé­mákat és nehézségeket említettem, amelyek tanítóink munkáját megnehe­zítik. Ezek a problémák az élet szer­ves részei és ezért ilyen módon is fog­juk fel azokat. Emellett nem veszítjük el az egészséges derűlátásunkat, ha­nem keressük e problémák leküzdésé­nek lehetőségeit. A létbiztonság, poli­tikai és gazdasági életünk valamennyi szférájában bekövetkezett konszolidá­ció, pártunk XIV. kongresszusa után elért sikerek mindnyájunk számára érthető, s lelkesítenek bennünket. Érezzük és érzékeljük pártunk figyel­mességét és gondoskodását, amely fo­kozatosan figyelemmel kíséri munkán­kat, és támogatja minden becsületes törekvésünket. Gejza Slcipka elvtárs felszólalása A Központi Bizottság Elnöksége je­lentésében Bil'ak elvtárs többek között beszélt arról, hogy milyen küldetése és szerepe van az értelmiségnek a szocia­lista építésben. Ezzel kapcsolatban én is szeretnék elmondani néhány észrevé­telt. A párt bratislavai városi szervezeté­*ben is nagy gondot fordítunk arra a hangsúlyozott feladatra, hogy az értel­miség aktívan kapcsolódjék be a pár­tunk XIV. kongresszusán kitűzött fel­adatok teljesítésébe. Ez már azért is nagyon fontos, mert a mi városunkban összpontosulnak a tudományos kutató­intézmények, a kulturális és művészi létesítmények, az oktatásügyi és nép­művelési berendezések, s ezek közül igen sok szlovákiai jellegű. Ezeken a munkahelyeken a politikai helyzetet je. lentős mértékben befolyásolta az el­múlt évek bonyolult fejlődése, mivel többségükre erős hatással volt a jobb­oldali opportunizmus és a revlzioniz­mus. E munkahelyeken sok személy és egész csoportok váltak a válságos Idő­szak helytelen politikai és eszmei kon­cepcióinak aktív hirdetőivó és alkotói­vá. A konszolidációs folyamat ezeken a munkahelyeken bonyolult és nagyon igényes feladat volt, és nem kis erőfe­szítést követelt valamennyi pártszerv­től, -szervezettől és becsületes párttag­tól. A konszolidációs folyamatban min­denekelőtt az volt a feladat, hogy fel­újítsuk a párt befolyását és vezető sze­repét a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein, hogy felújítsuk minden munkahely szocialista jellegét, mindenekelőtt pártunk 1969. évi áprilisi és májusi ülései döntéseinek következetes megvalósításával. A párt vezető szerepe felújításának alapvető feltétele az volt, hogy eltávolítsuk a jobboldali opportunizmus és revizioniz­mus aktív hordozóit, valamint a pasz­szív párttagokat. Ezzel a folyamattal egyidejűleg ment végbe és megy vég­be még ma is az, hogy aktívan nyerjük meg az értelmiség várakozó vagy in­gadozó tagjait pártunk politikájának. Ezért a jobboldali destrukció felszá­molásának első időszakában több városi rendezvényt szerveztünk. Így szeminá­riumokat, előadásokat és gyűléseket, amelyeken felszólaltak Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető funkcioná­riusai. Ilyenek voltak például a prole­tár internacionalizmus és a szocialista hazafiság kérdéseivel, a csehszlovák külpolitika kérdéseivel, a párt vezető szerepe marxista érvényesítésének kér­déseivel, a gazdasági kérdésekkel és a gazdasági terület deformációinak kér­déseivel, valamint a sajtó, a rádió, a televízió és a könyvkiadás munkájával kapcsolatos problémákkal foglalkozó szemináriumok. Ezenkívül a városi pártbizottság a párt belső használatára különféle tanul­mányanyagokat és segédanyagokat adott ki. A városi pártbizottságnak ez az eljárása — központi bizottságunk helyes politikáját érvényesítve — meg­hozta az első pozitív eredményeket és megnyerte a bratislavai értelmiséget Csehszlovákia Kommunista Pártja poli­tikájának. Számos cáfolhatatlan pozitívum feje­zi ki pártunk és közigazgatásunk konszo­lidációs erőfeszítéseit a művészi értel­miséggel végzett munka szakaszán, Megváltoztak és változnak a színházak dramaturgiai tervei, eredeti, elkötele­zett színmüvek, szovjet szerzők és a szocialista országok más szerzőinek mű­vei kerülnek bemutatásra. Változik ki­adóvállalataink edíciós terveinek pro­filja. Ezzel kiiktatjuk az ezt megelőző opportunista célkitűzéseket, valamint az ártalmas kereskedelmi szempontok ér­vényesítését. Képzőművészeink új mű­vei bizonyítják, hogy a szocialista rea­lizmus olyan alkotó módszer, amely le­hetővé teszi a sokrétű alkotó tevékeny­ség fejlődését, az olyan tevékenységét, amely nem árthat a szocialista huma­nizmus és a valódi népiesség eszméjé­nek. Szemléltetően láttatja ezt az el­kötelezett alkotások első szlovákiai ki­állítása is, amelyet ezen a héten nyi­tottak meg Bratislavában. Közismert, hogy már 1968 előtt szá­mos szervezetben voltak olyanok, akiit azt a nézetet hirdették, hogy az értel­miség körében felesleges az ideológia és az ideológiai munka, sőt, hogy az idegen a tudománytól. Hogy milyen kö­vetkezményekkel jár az úgynevezett tiszta, apolitikus tudomány gépies ak­ceptálása, a szakképzettség túlbecsükJ­se, és a tudományos és művészi alko­tás ideológiai világnézeti szempontjá­nak lebecsülése, azt láthattuk pártunk és társadalmunk válságos időszakában. Hiszen éppen a tudományban lehetet­len helyesen megmutatni az előreve­zető utat, meghatározni a tudományos időelőny fő területét a marxizmus—le­ninizmus elmélete, a világos osztályhű álláspont nélkül. Ezt a valóságot tuda­tosítaniuk kell valamennyi tudományos, kutató, pedagógiai és művészeti munka­hely pártalapszervezeteinek, különösen ma, amikor a XIV. kongresszus dönté­seinek teljesítésére törekszünk. Az értelmiség körében végzett po­litikai munkában az a célunk, hogy min­den tudományos vagy művészeti dolgo­zó egyidejűleg politikai dolgozó is le­gyen, aki nemcsak szakmai, hanem sa­ját környezetében politikai nevelőmun­kával is hozzájáruljon szocialista tár­sadalmunk fejlődéséhez. Társadal­munknak most különösen szüksége van osztályöntudatos tudósokra, művészek­re és pedagógusokra, olyanokra, akik a munkásosztály és a marxizmus—leni­nizmus bázisán állnak. Ezért egyértel­műen elutasítjuk a szakszerűség apoli­tikus értelmezését, amely nincs tekin­tettel osztálypolitikai kihasználására, Irányára és következményeire. A szo­cialista társadalom jelentős eszközöket fordít szakemberek, tudósok, pedagó­gusok és művészek előkészítésére. Egy­idejűleg tehát joga van megkövc elnl tőlük, hogy a szocializmus érdekében kollektíva teljesítményéért. (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents