Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)
1972-11-05 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó
Világ proletárjai, egyesüljetek! Bratislava, 1972. november 5. % V. évfolyam, 44 SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA Ara 1 korona KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA llfifiBfeBí TELET A FORRADALOM HŐSEINEK É LÖRINCZ GYULA: •r • - WA világ dolgozóinak határokat átlépő, fojokat, nemzetiségeket egyesítő két nagy nemzetközi ünnepe van, amelyet egyik helyen szabadon, ünnepi díszben és hangulatban, a másik helyen harcok közepette, vagy titokban ünnepelnek: ez a május elseje és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, november 7-ének évfordulója. Május elseje - ahogyan jellemezni szoktuk - a dolgozók nemzetközi szolidaritásának a napja, a munka ünnepe. De sok helyen - sajnos - még mindig a küzdelem egy formája a munkások emberi méltóságának, munkához való jogának kivívásáért. Ez a jog nálunk már valóság, úgy vesszük, mint valami egészen természetes, magától értetődő dolgot, pedig még nem is olyan régen múlt el az az idő, amikor a május elsejei tüntetések fő jelszava a „Munkát, kenyeret!" volt. Nálunk már régen az alkotmányban, társadalmunk alaptörvényében rögzítettük mint állampolgáraink jogainak egyik legfontosabbikát: a munkához való jogot. Ezt is természetesnek vesszük, és talán csak mostanában figyelünk fel rá meglepődve, amikor az újságokban olvashatjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államokban o közelgő elnökválasztások egyik jelöltje azzal az ígérettel indul a választásokba - több voks reményében - , hogy megválasztása esetén kiharcolja a munkához való jog beiktatását az USA alkotmányába. _ A szocialista tábor országaiban, és Igy a mi hazánkban is, az embernek ember általi kizsákmányolása helyébe a munkához való jog és kötelesség, az emberiesség és igazságosság Jogrendszere lépett. Ha feltesszük a kérdést, hogy ez hogyan következett be. akkor eljutunk a világ dolgozóinak másik nagy ünnepéhez, amelynek fénye már 55 éve példamutatón ragyog, és ez a Nogy Októberi Szocialista Forradalom napja, november 7-e. 1917. november 7-e volt az a nap, omikor a Néva folyón veszteglő Auróra cirkáló ágyúja jelt adott egy új világrendszer születéséhez. Ezzel a nagy nappal a munkásosztály, a dolgozó tömegek sok évtizedes álma kezdett valósággá válni Oroszországban. „Oroszországban a proletárság kezébe vette az államhatalmat - írja a Népszava 1917 novemberében. - És ma nincs más kormány, vagy hatóság az óriási birodalomban, csak a munkások, katonák és parasztok tanácsainak organizációs hálózata. És abban a pillanatban, hogy az orosz gyárak, bányák és földek proletárjai uralomra kerültek, vagyis helyesebben mondva lerázták magukról a burzsoázia uralmát, legelső cselekedetükkel békeajánlatot tettek valamennyi hadviselő államnak." Igen, így írt a Magyar Szociáldemokrata Párt lapja-. Oroszországban a proletárság kezébe vette az államhatalmat és első ízben kezdte megvalósítani saját államában, saját hazájában, saját törvényeit. Közzétették a békedekrétumot, első pillanattól kezdve nagy súlyt helyeztek a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságának betartására. A cári Oroszország, amely - ahogyan addig jellemezni szokták - a nemzetek börtöne volt, egyszerre több mint száz nemzet és nemzetiség közös szabad hazája lett, amelynek ú| alkotmánya természetesen biztosította a munkához való jogot is. Hogyan is lehetett volna ez másként, hiszen egy elmaradott országból fejlett iparú és mezőgazdaságú országot kellett felépíteni. A munka itt valóban jog és kötelesség, sőt egyben becsület dolga is lett, hiszen ez a nép most már saját magának dolgozik, saját magának termel mint a termelőeszközök birtokosa és továbbfejlesztője. Ha meggondoljuk, ez a Nagy Október igazi lényege, ez az, amit örömmel és büszkeséggel ünnepelnek a világ szocialista táborában, és amelyre példaként tekintenek a kapitalista kizsákmányoló rendszerben, vagy a még gyarmati elnyomatásban élő dolgozók. Mert Október győzelme bizonyítja számukra, hogy a szocializmus nem elérhetetlen álom vogy illúzió, hanem elérhető realitás, célkitűzés lehet. A cári Oroszország népe elmaradottságáról volt közismert; gazdag földbirtosok, bányatulajdonosok, arisztokraták kastélyainak árnyékában nyomorultul éltek a szegényparasztok, a muzsikok, a dolgozó tömegek. Az ország kimeríthetetlen nyersanyagforrásaival rablógazdálkodás folyt, amelyből külföldi iparmágnások gazdagodtak, amíg a sorompót le nem zárta az orosz határokon 1917. november 7-e. Az elmaradt Oroszország hallatlan fejlődésnek indult. Míg 1913-ban Oroszország ipari termelése nyolcszor kevesebb volt, mint az USÄ-é, addig 1950-ben már csak háromszor volt kevesebb, ma pedig a Szovjetunió ipari termelése több mint kétharmadát teszi ki az Amerikai Egyesült Államokénak. Ipara a szén- és ércbányászat, a fakitermelés, a Diesel-mozdony-, a cement-, a gyapjúszövet- és zsiradékgyártás terén világviszonylatban az első helyre került. Az Októberi Forradalom óta elért óriási fejlődésre mi sem jellemzőbb, mint hogy a Szovjetunió helyezte üzembe a világon az első atomerőművet, hogy kiváló eredményeket ért el az űrkutatásban és ő küldte az első űrhajót és az első élő embert a világűrbe. A mintegy 22 és fél millió négyzetkilométer területen fekvő óriási országból két világrész: Európa és Ázsia jelentékeny részén az oroszországi proletariátus hatalmas, erős, szocialista hazája lett. Ezen az óriási területen 1917-ben 160 millió ember élt. 1972-ben, annak ellenére, hogy az utolsó Nagy Honvédő Háborúban a szovjet nép 20 millió ember életét áldozta tel a fasiszta agresszió elleni győzelmes harcban - már 246 300 000 a lakosság száma. Húszmillió szovjet ember halt meg azért, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányai fennmaradjanak. Ez a húszmillió élet a mi szabadságunkért is pusztult el, azért, hogy mi érvényesíthessük az élethez, a békéhez, a munkához való jogunkat. Ezért a világ dolgozóival együtt mi is őszinte hálával tisztelgünk a Nagy Október ünnepén a forradalom hősei előtt. *************A*** ***** ** ** ** **************J r**i i**************** ** ************* *****VHHr** **** * ** * ** ******* **
