Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-29 / 282. szám, szerda

továbbfejlesztése a társadalom életfeltételeinek változásával és azokkal a feladatokkal összhangban, melyeket a párt a proletariátus hatalmának győzelméért folytatott harc és a kommunista társadalom építésének szakaszaiban old meg. A pártnak határozott harcot kell folytatnia a dogmatlzmustől, a forradalmi harc gyakorlatától való elszakadás ellen; 9 a marxizmus-leninizmus elméletének forradalmi kapcsolata a szocialista építés gyakorlatával, az elmélet és a gyakorlat szerves egysége a kommunista párt egész tevékenységében* 4. A szocialista forradalom győzelmének alapvető feltétele a munkásosztály egysége, amely nem érhető el a kispolgári pártok leleplezése, a tömegektől való elszigetelése, a kispolgári pártok ideológiai legyőzése nélkül. A párt a kispolgári pártok elleni engesztelhetetlen harcával, a tömegek megnyerésében alkalmazott átgondolt, rugalmas taktikájával megteremtette a munkásosztály harci egységét, megvédte a kompromisszumok, a sovinizmus és a nemzetek közti viszályok elől. 5. A kommunista párt azért teljesítette vezető szerepét a szocialista forradalomban és a szocialista társadalom építésében, mivel könyörtelen harcot folytatott saját soraiban az opportunizmus ellen. Az SZKP tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az opportunizmus fő forrása az a hatás, melyet a burzsoá ideológia és a kispolgári ösztönösség gyakorol a munkásosztályra. A bolsevikok következetesen érvényesítették a párt munkásmagva megszilárdításának irányvonalát, kitartóan szervezték a párttagok Ideológiai, nevelő és forradalmi megacélosodását. Amíg léteznek a kapitalista államok, nem küszöbölhetjük ki a burzsoá ideológia behatolásának lehetőségét. Ebből adódik a pártnak az a Jelentős feladata, hogy a marxizmus—leninizmus a dolgozók széles tömegeiben való propagálásával állandóan törődnie kell a kommunisták Ideológiai megedzésével. A marxizmus-leninizmus Ideológiai alapjain és az opportunizmus elleni engesztelhetetlen harcon alapuló kommunista párt egysége a szocialista rendszer szilárdságának alapfeltétele. 6. A párt akkor vezetheti sikeresen a munkásosztálynak a hatalomért, a szocialista és a kommunista társadalom felépítéséért folytatott harcát, ha a párt belső élete szervezett, a párttagok és a szervezetek akarata egységes, egységes erőként lépnek fel és soraikban öntudatos vasfegyelem uralkodik. A párt szigorúan megtartja a pártélet lenini normáit és a pártirányítás elveit. A párt felépítésének és tevékenységének alapelve a demokratikus centralizmus. Ennek az elvnek a jelentősége abban rejlik, hogy a szigorú centralizmust összekapcsolja a széles körű párton belüli demokráciával. A pártfegyelem és a párton belüli demokrácia megbonthatatlan: ez az egység feltételezi a belső életet, a marxista—leninista párt szilárdságát, akcióképességét és szoros kapcsolatát a tömegekkel. A párt életében és tevékenységében nagy Jelentőségű a kollektív vezetés lenini elve, amely a demokratikus centralizmus elvein felépített párt lényegéből ered. A kollektív vezetés megvédi a pártot az egyoldalú határozatoktól, a súlyos szubjektív hibáktól. A párt kollektív tapasztalatai és a pártszervek kollektív döntései biztosítják a párt sorainak egységét és felzárkózottságát, a szocialista és a kommunista társadalom sikeres építését. 7. A marxista-leninista párt ereje és legyőzhetotlensége a munkásosztállyal és a néptömegekkel való szoros kapcsolatában rejlik, s ugyanakkor a nép ereje és Igazságos követeléseinek megoldása csakis a marxista—leninista párttal való egységben érhető el. A párt a dolgozók Igazi vezetőjévé válik, amikor tudatosan kifejezi azt, amiért a néptömegek harcolnak. A párt akkor teljesíti az élcsapat szerepét, amikor neim szlgetelődlk el a tömegektől, amikor meg tudja győzni a tömegeket saját Igazságáról, és fel tudja őket emelni a szocializmus és a kommunizmus ügyéért küzdő öntudatos harcosok színvonalára. Ezért a marxista-leninista párt száméra Idegen a tömegektől való szektás elszakadás, valamint a maradi hangulatokhoz 6* gondolatokhoz való opportunista alkalmazkodás. 8. A szovjet kommunisták tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a párt sikerének jelentős feltétele a saját hibáinak, fogyatékosságainak bírálata, és azt bizonyítják, hogy a bírálat és az önbírálat a proletárforradalöm fejlődésének törvényszerűsége. A párt nem tölthetné be a munkásosztály és az összes dolgozó vezetőjének szerepét, ha elleplezné hibáit, ha nem tudná őket idejében leleplezni és helyrehozni. A párt gyengítené helyzetét, ha tagadná az égető kérdéseket, leplezné a fogyatékosságokat és önelégültségbe esne. 9. Az az út, amelyet az SZKP tett meg, azt bizonyítja, hogy csakis a marxista—leninista párt lép $el mint igazi hazafias erő, amely következetesen kifejezi és védelmezi az egész nép és az egész haza érdekeit. A párt vezetésével megszűnt a nyomor, a nemzeíi elnyomás, az ember ember általi kizsákmányolása, és megalakult a dolgozók igazi hazája. A párt vezetésével felszabadultak az ország termelőerői, hallatlan haladás következett be a gazdaságban, a tudományban és a kultúrában. A Nagy Honvédő Háború Idején a párt kifejezte az egész szovjet nép érdekeit, mozgósította hazafias erőit, megvédte a szovjet állam függetlenségét és szuverenitását. 10. A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi sikereket ért el és nagy tekintélyt szerzett a néptömegekben, de munkájában mindig a proletár internacionalizmus elvet szerint járt el. A párt a burzsoá nacionalizmus politikája ellen kitűzte és a gyakorlatban megvalósította a nemzetek önrendelkezési jogát. A történelemben először alakult meg a soknemzetiségű állam példaképe, amely a nemzetek önkéntes egyesülésén, valamint a szocialista építésben való egyenjogú részvételén alapszik. Amint V. I. Lenin tanította, az SZKP mindig egybekapcsolta az egyik országban folytatott proletárharc érdekeit a többi országban folytatott harc érdekeivel, az egész nemzetközi kommunista mozgalom érdekeivel, a Kommunista Kiáltvány jelszavának: Világ proletárjai, egyesüljetek! szellemében. 11. A szocialista és a kommunista társadalom építésének több mint ötven éve a szovjet kommunistákat igazolta a szociáldemokratizmus ideológiája és politikája elleni harcban és történelmi viszályban. A bolsevikok Lenin által vezetett pártja forradalmi útra lépett, míg a szociáldemokrata pártok a reformista utat választották. Fél évszázad elég hosszú időszak ahhoz, hogy értékelhessük az elért eredményeket. A Szovjetunió Kommunista Pártja a szocializmus történelmi győzelmét biztosította népének, és a szovjetországot a kommunizmus anyagi-műszaki alapja kiépítésének útján vezeti. A szovjetek országából szocialista nagyhatalom, a béke, a haladás és a szocializmus szilárd bástyája lett. Sok kapitalista országban a szociáldemokrata pártok kerültek hatalomra, de ezek semmit sem tettek a kapitalista kizsákmányolás felszámolása érdekében. Azokban az országokban, ahol a reformista pártok vannak hatalmon, amelyek szocialistáknak nevezik magukat, semmi sem változott a kapitalista társadalmi rendszer lényegén. Azon utak eredményeinek összehasonlítása, amelyeken a nemzetközi munkásmozgalom egyes csapatai haladtak, meggyőzően a szociáldemokratizmus kudarcát és a marxistaleninista pártok nagy győzelmét bizonyítják. A szovjet társadalomban megvalósult az a feladat, amelyről az előző nemzedékek csak álmodoztak. Felépült a szocialista társadalom, amely megszüntette az ember ember általi kizsákmányolását, az egyik nemzetnek egy másik nemzet feletti uralmát. Az újonnan alakult társadalom nehéz próbát állt kl, megvédte a szocializmus vívmányalt a fasiszta hadseregek támadásaival szemben, melyeket gyakorlatilag egész Európa termelése támogatott A szovjet polgárok tanúságot tettek a szocialista soknemzetiségű állam óriási erejéről, és a szocialista hazafiság szellemében tömegmozgalmat fejlesztettek a szocializmus megvédésére. A Szovjetunió ebben a nehéz harcban legyőzte a fasiszta államokat, és számos további országot felszabadított a hitleri elnyomás alól. Azokban az országokban, ahol kedvezőek voltak a feltételek, a munkásosz\ A szovjet nép sikerei a szocializmus és a kommunizmus epítiséta A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a világ egyhatodán először és véglegesen legyőzte az addig egyeduralkodó kanitallsta rendszert, s ezzel megnyitotta az utat további aláásásához mindenütt, ahol megérnek ehhez az objektív és a szubjektív feltételek. Oroszország munkásosztálya és dolgozói, valamint azon nemzetek többi dolgozója sokéves harcának eredménye volt, melyek a forradalom előtti és a forradalom utáni Oroszország, majd később a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének részévé váltak. Nem az ösztönös kitörés eredménye, hanem a tömegeknek a kommunista párt által céltudatosan, tervszerűen irányított forradalmi energiájának eredménye volt. A kommunista párt a marxista forradalmi pártok felépítése lenini elveinek alapján épült, a munkásosztály forradalmi élcsapata döntő tényező, történelmi erő volt, amely biztosítani tudta a kapitalizmusból a szocializmusba és a kommunizmusba való forradalmi átmenetet. A szocialista forradalom legfontosabb eredménye a proletárdiktatúra hatalomra jutása volt a szovjet hatalom formájában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a proletárdiktatúrát mint a munkások és a parasztok államát létesítette a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész történelmi időszaka számára, és ez elejétől internacionalista jelleggel ruházta fel. Ezzel az internacionalista jelleggel kezdettől rendelkezett, annak ellenőre, hogy több szovjet köztársaság alapjában létezett, és öt évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulásával elmélyült. Az orosz munkásosztály azoknak a nemzeteknek a munkásosztályával és dolgozóival együtt, melyek meg tudták őrizni, meg tudták szilárdítani, vagy fel tudták újítani (a polgárháborúban vagy az intervenció után) a szovjet hatalmat, óriási hősiességről és forradalmi határozottságról tett tanúbizonyságot a forradalom szükségszerű feladatainak teljesítésében, ami a kizsákmányoló rendszer felszámolásához, a kizsákmányolók politikai és gazdasági hatalmának megszüntetéséhez vezetett. Egyúttal megalapozta, majd később befejezte az új, szocialista társadalom építését, tehát fejleszteni tudta a forradalom valamennyi alkotó feladatát. Ahogy a forradalom feltételei változtak, úgy változtak a feltételeknek megfelelő feladatok és állásfoglalások. A forradalmi gyakorlat állandóan inspirálta a marxista elméletet, korrigálta az előző elképzeléseket és arra kényszerített, hogy kidolgozzák a szocialista építés végleges tervét. A szocialista építés ilyen tervét még V. I. Lenin dolgozta kl. A tervet Lenin utolsó cikkel és beszédei tartalmazzák. Lenin egész hagyatéka, különösen befejező része a Szovjetunió Kommunista Pártjának alapját képezi. A Szovjetunió Kommunista Pártja ős a szovjet kormány 3 történelmi szempontból rövid Idő alatt biztosítani tudta a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti Időszak alapvető feladatainak a Szovjetunió egész viszonylatában való teljesítését. Nem szabad szem elől téveszteni, mllven óriási követelmény volt ez. Amikor arról beszélünk, hogy az elmaradott mezőgazdasági ország fejlett szocialista ipari-mezőgazdasági nagyhatalommá fejlődött, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szovjet hatalom a forradalom után milyen örökséget vett át az egyes nemzeteket ŕs nemzetiségeket Illetően. A cárizmus és Oroszország Imperialista burzsoáziája minden téren fékezte a nem orosz nemzetek fejlődését. A forradalom előtt e nemzetek közül csak kevés ment át a kapitalista társadalom Időszakán, mivel csak ez Időszak kezdetéig jutottak el. A nemzetiségek egv része a forradalom Idején a hűbéri fejlődés fokán s egy része a patriarchális gazdálkodás színvonalán állt. Ahol a forradalom előtt nem fejlődtek ki a kapitalista termelési viszonyok, ott az adott nemzetiségnek nem volt erős munkásosztálya, nem voltak kommunistái stb. Sok nem orosz nemzetiségi terület gazdasági, politikai és kulturális elmaradottsága aránytalanul nagyobb volt, mint Közép-Oroszországban vagy pedig Oroszország nyugati területein. A fejlett nemzetek munkásosztályának segítsége, a munkásosztály és a parasztság szövetségének Internacionalista értelmezése nélkül nem lehetett vűlna közösen haladni a szocializmus felé. A Szovjetunió sok nemzete és nemzetisége tulajdonképpen úgy jutott a szocializmushoz, hogy kihagyta a kapitalista fejlődés korszakát. A szovjet kormánynak és a kommunista pártnak a szocializmus építése folyamatában biztosítania kellett a nemzetek és a nemzetiségek jogi és politikai egyenlőségét, de ezenkívül tulajdonképpeni kiegyenlítődését a termelőerők színvonalát, az egész gazdasági, politikai és kulturális színvonalat Illetően is. Ebből a szempontból ls értékelnünk kell az egységes népgazdasági terv jelentőségét, az iparosítását és a kollektivizálás, a szocialista újjáépítés, a kizsákmányoló osztályok felszámolásának jelentőségét, valamint az új osztálystruktúra kialakítását a Szovjetunió összes nemzetében és nemzetiségében. Az iparosítás lehetővé tette a munkásosztály számbeli növekedését, valamint politikai befolyásának fokozódását össz-szövetségi viszonylatban, de az összes köztársaságban, nemzetben és nemzetiségben is. Ott is fejlődtek a munkásosztály nemzeti káderei, ahol a forradalom előtt a munkásosztály nem létezett vagy nagyon kicsi volt. A kollektivizálás lehetővé tette, hogy minden köztársaságban ós minden nemzetiség keretében kialakuljon a kollektív parasztság új osztálya. A kolhozparasztság is, mint i