Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-29 / 282. szám, szerda

osztály, internacionalista úton alakult ki a szovjet hatalom éveiben. A következetesen megvalósított kulturális forradalom megszüntette az írástudatlanságot, lehetővé tette a nép mű­veltségi színvonalának emelkedését, a szocialista értelmi­ség nemzeti kádereinek fejlődését, a szocialista tartalmú és nemzeti formájú szovjet internacionalista kultúra felvirá­goztatását. Az egységes, soknemzetiségű szovjet állam internaciona­lista alapjának fejlődésével összhangban állandóan fejlő­dött a nemzeti államiság. A Szovjetunió négy szovjet köz­társaság {az Orosz SZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Kaukázuson Túli Szövetsége) akaratából keletkezett, de ma már a Szov­jetunióban 15 szövetséges köztársaság és számos autonóm köztársaság, autonóm területe és nemzetiségi körzet léte­zik. A szocialista rendszer, a baráti osztályok és rétegek szö­vetségének, a szocialista nemzetek barátságának és felzár­kózottságának ereje és szilárdsága nehéz történelmi pró­bát állt kl, amelyből a Szovjetunió erkölcsileg és polítikai­leg megerősödve került ki. Egyúttal azonban fel kellett újítania termelőerőit és át kellett hidalnia azokat a nehéz­ségeket, melyeket a szocializmus védelménél számos eu­rópai és ázsiai országnak a fasiszta megszállás alóli fel­szabadításában szenvedett nagy emberi és anyagi áldozatok okoztak (a harctereken, a megszállt területeken, a kon­centrációs táborokban és a fogságban több mint 20 millió szovjet ember halt meg, a háború után több mint 25 mil­lió ember maradt fedél nélkül, a háború több tízmillió ár­vát, özvegyet és rokkantatt hagyott maga után; a fasiszták a Szovjetunióban 1710 várost, 70 000 falut és települést, mintegy 32 000 ipari vállalatot, 65 000 km vasútvonalat sem­misítettek meg részben vagy teljesen, több ezer kolhozt, szovhozt, iskolát, kórházat és kulturális létesítményt pusz­títottak el. Amikor az idén megemlékezünk a Szovjetunió megalaku­lásának 50. évfordulójáról, tudatosítanunk kell, hogy e fél évszázadból sok-sok évet a háború által elpusztított ter­melőerők védelmére, Illetve felújítására kellett felhasznál­ni (az 1918—-20-as polgárháború, a Nagy Honvédő Háború 1941—45-ben). Annak ellenére, hogy a történelem nem könnyítette meg az első szocialista ország helyzetét, három évtizeden keresztül egyedül állt a kapitalista országok gyű­rűjében, de a Szovjetunió ennek ellenére a második vi­lágháború után sokoldalúan fejlett szocialista nagyhata­lommá vált, amely egyre hatékonyabban avatkozik be a nemzetközi fejlődésbe, a világtörténelembe, annak érdeké­ben, hogy megőrizze a békét és megszilárdítsa a haladást. A szovjet kommunisták kongresszusai Irányvonalával össz­hangban sikerült teljesíteni a szocialista építés befejezésé­nek feladatát: a Szovjetuntóban felépítették a fejlett szo­cialista társadalmat, amely a hatvanas évek folyamán meg­tette az első lépéseket a kommunizmus építésében. A Szovjetunió tölti be a szocialista társadalom építése alapjának szerepét, olyan tényező, amely ötven éven ke­resztül a legnehezebb viszonyok között is megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a szocializmus és a kommuniz­mus a lehető legszélesebb internacionalista alapon épüljön és nagy jelentőségű világjelenséggé váljon. A Szovjetunió történelme szemléltetően megmutatja a szocializmus tör­ténelmi útját. A szocializmust először egy országban fejlesz; tették nemcsak a szovjet nemzetek munkásosztályának éš dolgozóinak érdekében, hanem annak érdekében is, hogy a jövőben a szocializmus világviszonylatban is fejlődjön. Tekintettel a konkrét történelmi helyzetre és a nemzet­kdfel erőviszonyokra, a szocializmust három évtizeden ke­restül egy ország építette és védelmezte, s csupán a fej­lődet bizonyos fokán csatlakozhattak e történelmi feladat­hoz Vás országok is. Ezért a Nagy Októberi Szocialista For­radalom, a Szovjetunió megalakulása és a szocializmusnak a Szovjetunióban való felépítése, a Szovjetuniónak a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme után a szocialista vi­lágrendszer megalakulása volt a XX. század legjelentősebb történelmi eseménye. Ez új minőségi fokot Jelent a szocia­lizmus fejlődésében. A fejlett szocialista társadalom éppen úgy, mint a jövőben a szocialista társadalom, már nem épül csupán egy országban, hanem fokozatosan a feltételek megérésétől függően az egész' világrendszer keretében is. A Szovjetuniónak az új történelmi feladat teljesítésében szerzett mai vitathatatlan előnye ösztönzőleg hat ránk, hogy egyetlen szocialista ország se tévessze szem elől ezt a perspektívát, de ugyanakkor óvakodjunk az egyes szaka­szok átugrásátől, mint ahogyan ezt a múltban elkövettük. A tudományos-műszaki forradalom és a fejlett szocialista társadalom építésének viszonyai között azonban nem lé­tezhet a gazdasági, a külpolitikai, a tudományos-műszaki, vagy az ideológiai kériések elszigetelt megoldása, ugyan­úgy, ahogy egy ország nem biztosíthatja szocialista vív­mányainak védelmét. A szocialista világrendszer keretében végrehajtott integráció a szocializmus fejlődésének egvlk legfontosabb törvényszerűsége. A szovjet társadalom fejlett, érett, szocialista társadalom­ként működik, amely a kommunizmusnak elsősorban anya­gi-műszaki alapját építi. A szocializmus építésének betető­zése a gazdasági, a szociális-politikai, a kulturális és az életfeltételek sokoldalú, harmonikus fejlődését feltételezi. A társadalom fejlődésének ebben a szakaszában arra az óriási anyagi-műszaki alapra támaszkodik, amely a nép­gazdaság sokoldalú fejlődése, valamint a tudomány és a technika legújabb vívmányainak a termelésben való érvé­nyesítése alapján alakul kl. A szocializmus e feltételek kö­zepette biztosítja a termelés és a mukatermelékenység sta­bil és gyors fejlődését. Ennek a szakasznak további jellemvonása a társadalom szociálpolitikai és ideológiai egysége, a nép műveltségének fejlődése, a marxista—leninista világnézet általános elter­jedtsége és elmélyülése. Ennek a társadalomnak felel meg a politikai felépítmény is, amely lehetővé teszi a szocia­lista demokráciának, mint a szocialista állam megszilárdí­tása legfontosabb feltételének fejlődését. A Szovjetunió gyors fejlődését bizonyítja például az az összehasonlítás, hogy a szovjet ipar ma négy nap alatt any­nyit termel, mint a cári Oroszország ipara egy év alatt. A gyors gazdasági fejlődés törvényszerűen visszatükröző­dik a társadalmi kapcsolatok új színvonalában. A szovjet társadalom egyre inkább szociálisan kiegyenlítődött társa­dalommá fejlődik, a baráti osztályok és rétegek közelebb kerülnek egymáshoz, megszűnnek az ipari és a mezőgazda­sági termelés, a fizikai és a szellemi munka közötti lénye­ges különbségek. A szocialista demokrácia sokoldalú elmé­lyítése, amely kifejezi a munkásosztály és az egész szovjet nép létérdekelt, megteremti a feltételeket a tömegek alko­tó kezdeményezésének további fejlesztéséhez, az irányítás­ban való részvétele fejlesztéséhez. A szovjet társadalom jellemvonásai közé tartozik a szov­jet emberek egyre növekvő szociális és politikai aktivitása, az általános műveltség és a politikai öntudat fejlődése, va­lamint a fiatal nemzedék nagyfokú részvétele a társadalmi feladatok teljesítésében, s lehetőségei és távlatai a társa­dalmi élet valamennyi területén. A szovjet társadalomban törvényszerűen elmélyül a Szov­jetunió Kommunista Pártjának vezető szerepe és befolyása. Az SZKP a munkásosztály pártja és az is marad, megszilár­dítja társadalmi vezető szerepét. Vezetésével állandóan tö­kéletesedik a szovjet társadalom politikai szervezettsége, s fejlődik a dolgozók részvétele a társadalmi élet vala­mennyi területének irányításában és igazgatásában. A kommunizmus építése programjának igényessége meg­követelte az új hozzáállásokat és módszereket, amelyek megfelelnek az új történelmi feladat megoldásának. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma! és utóbbi kongresz­szusai sok új Ismeretet, tanulságot és tapasztalatot hoztak ezen a téren. Irányvonala a legreálisabban mérlegeli a lehetőségeket, megfontoltan értékeli a távlatokat, de ugyanakkor a lehető legjobban biztosltja e távlatok eléré­sét. Az irányvonal tervszerűen és tudományosan megindo­Az SZKP tapasztalatai ­a csehszlovákiai kommunista mozgalom számára a tanulságok kimeríthetetlen kútforrása Az egész nemzetközi forradalmi kommunista mozgalom fejlődése a XX. században szorosan összefügg V. I. Lenin elméleti és gyakorlati tevékenységével, valamint a forra­dalmi feladatoknak a proletárdiktatúra megvalósításáért folytatott harcban és a szocialista, valamint a kommu­nista társadalom építésének időszakában a tapasztalt bol­sevik párt — a Szovjetunió Kommunista Pártja — általi megvalósításával. Teljesen törvényszerű, hogy Lenin mun­kái és a lenini párt tevékenysége nagy jelentőségű Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának politikájában az új, szo­cialista társadalom megalakulásában, bolsevizálásában, az új társadalom felépítéséért és a hatalomért folytatott harc­ban. Az idő múlásával és a mindennapi munkában gyakran figyelmen kívül hagyjuk társadalmunk, fejlődésünk alap­vető összefüggéseit és kapcsolatalt a Szovjetunió Iránti kapcsolatokat illetően. Nem gondolkozunk el egyes tények fölött, természeteseknek tartjuk őket. Ez azt bizonylt­ja, hogy népünk alapvető létbiztonsága milyen mélyen behatol tudatunkba, de ugyanakkor fennáll a veszély, hogy nem osztályszempontból értékelik és közelítik meg az olyan kérdéseket, mint a béke, a biztonság, az önálló­ság, az együttműködés stb. Ezért fontos, hogy tanulmányozzuk a szovjet kommu­nisták hetvenéves törétnelmi harcának alapvető tanulsá­gait, melyek a tapasztalatok óriási kincsestárát jelentik a munkásosztály és a kommunista pártok harca, tevékeny­sége számára. Ezeket a tapasztalatokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. Az SZKP történelme arra tanít bennünket, hogy a munkásosztály csakis a marxista—leninista kommunista párt vezetésével győzhet, oldhatja meg a proletárdiktatú­ra történelmi feladatait, építheti fel a szocialista és a kommunista társadalmat. A Lenin által alapított új típusú párt — a reformista pártoktól eltérően — kifejezi a pro­letariátus alapvető érdekelt a burzsoázia vereségéért foly­tatott harcban és a szocialista társadalom építésének Idő­szakában is. Annak érdekében, hogy a párt teljesítse tör­ténelmi szerepét, nem szabad meghátrálnia az elnyomás elleni harcban, nem szabad az opportunizmus és a revizio­nizmus hatása alá kerülnie, állandóan meg kell tisztíta­nia soralt a megalkuvóktól. A kommunista párt a forra­dalmi harc minden szakaszában és az új társadalom építésének szakaszaiban a dolgozók érdekeiért folytatott áldozatos harcával vívja ki vezető pozícióját 2. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet és a szocialista építés feladatainak sikeres megoldása csak­is a proletárdiktatúra alapján, vagyis a társadalomnak a munkásosztály általi politikai és államvezetése alapján lehetséges. A proletárdiktatúra szükséges a legyőzött ki­zsákmányoló osztályok ellenállásának elnyomására, vala­mint a szocializmus vívmányainak megvédésére a belső ellenségek támadásaival szemben. A proletárdiktatúra azonban nem Jelent csak erőszakot és nem elsősorban erőszak. Alapvető feladata az, hogy lehetővé tegye a mun­kásosztálynak, nyerje meg a dolgozók és a parasztok tö­megeit, a városi dolgozók nem proletárrétegeit, az értel­miséget a szocializmus számára, megszilárdítsa a kölcsö­nös kapcsolatot ezen erők átnevelésére és bekapcsolására a szocializmus építésében. A proletárdiktatúra nem való­sítható meg a marxista—leninista kommunista párt nélkül. Csakis a dolgozó tömegek élén álló marxista-leninista párt szervezheti a dolgozókat, növelheti politikai öntuda­tukat, megmutathatja nekik a szocializmushoz és a kom­munizmushoz vezető utakat és Inspirálhatja őket hősi tet­tekre. A proletárdiktatúra rendszerében ezért a kommunis­ta párt a vezető erő, az ő vezetésével keletkezett, és a gyakorlatban bevált az fij államhatalom mechanizmusa és tevékenységének elvei. 3. A szovjet kommunisták tapasztalatat továbbá azt mu­tatják, hogy a párt nem érhette volna el történelmi győ­zelmét, ha tevékenységében nem a marxizmus-leninizmus elmélete szerint járt volna el. A marxizmus-leninizmus tudomány a társadalom fejlődésének törvényeiről, a szo­cialista forradalomról, a proletárdiktatúráról, a szocialista és a kommunista társadalom építéséről. Az elmélet lehető­vé teszi, hogy a párt megismerje a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, helyesen orientálódjon a konkrét hely­zetben, megértse az események belső összefüggéseit, fej­lődésük Irányzatát, feleletet találjon azokra az alapvető kérdésekre, melyeket a forradalmi harc gyakorlata és a kommunizmus építése vet fel. A marxista—leninista elmélethez való viszony követel­ményei az SZKP tapasztalatai alapján a nemzetközi kom­munista mozgalom tevékenysége számára az alábbiak: O a marxizmus-leninizmus iránti hűség elveinek meg­védése és védelmezése, az elhajlások és a revízióra vonatkozó kísérletek elleni könyörtelen harc; ® az elmélettel szembeni alkotó viszony módszerei lé­nyegének elsajátítása, a marxista-leninista elmélet 13

Next

/
Thumbnails
Contents