Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-29 / 282. szám, szerda

tály arra használta fel az Imperializmus gyengülését, hogy szociális szempontból is felszabaduljon és proletárdiktatúrát létesített. Az új szocialista államok megalakulásával fokozatosan kialakult egy új társadalmi erő — a szocialista világrendszer. x A Szovjetunió fejlett szocialista társadalmat épített fel, s a kommunista társadalom anyagi-műszaki alapjai és társadalmi kapcsolatai kiépítésének időszakába lépett. Gyors ütemben fejlődik a termelés, amely a legkorszerűbb tudományra és technikára támaszkodik. Az első szputnyik és az első űrhajós föld körüli útja a fejlődés új korszakát hirdette az egész világnak, azt a korszakot, melynek jellegét a szocialista világrendszer által vezetett haladó erők határozzák meg. A legkorszerűbb haditechnikával felszerelt szovjet fegyveres erők biztosítják a szocializmus és a kommunizmus békés építését. A szovjet nép gazdasági ereje, erkölcsi-politikai egysége, korszerű haditechnikája, az SZKP békés külpolitikája és elvhű marxista—leninista politikája, amely a kapitalista országok Iránti viszonyban a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélése politikájának lenini elveire támaszkodik, szavatolja, hogy a XX. században Európában a leghosszabb békés időszakot éljük át. Kommunista pártunk és a csehszlovák állam számára nagy lelentőségüek a a szovjet tapasztalatok. Az SZKPnak a szocialista forradalom győzelméért és a szocialista társadalom felépítéséért folytatott történelmi harca befolyásolta a Csehszlovákia önállóságáért, az új típusú párt — Csehszlovákia Kommunista Pártja kiépítéséért folytatott harcát, valamint tevékenységét a munkásosztálynak a hatalomért, valamint a szocialista társadalom felépítéséért folytatott küzdelmében. A Szovjetunió és tapasztalatainak jelentősége népünk tudatának része lett. Pártunkban újból visszatérünk azokhoz a gondolatokhoz, melyeket Klement Gottwald elvtárs hangsúlyozott: A Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatai a marxizmus-leninizmus gyakorlati érvényesítését jelentik. A Szovjetunió 1922. december 30-án történt megalakulá sa számunkra ls jelentős, mivel a nemzetek közti kapcsolatok úl elrendezését és a nemzetek közti egyenlőtlen ség kiküszöbölését jelenti. A proletár Internacionalizmus gondolatainak nagy győzelme, és a Szovjetunió Kommunista Pártja lenini nemzetiségi politikája sikeres érvényesítésének eredménye volt ez. Az első proletár hatalom fejlődése nagymértékben az új állam megszilárdításától függött. Az állam megszilárdításának egyik alapvető feltétele volt a nemzetiségi kérdés megoldása. A cári Oroszország a nemzetek börtöne volt. A népet nemcsak a földbirtokosok, a burzsoázia zsákmányolta ki, nemcsak a cárizmus nyomta el, hanem egyúttal számos nem orosz nemzet és nemzetiség nemzetiségi elnyomás miatt ls szenvedett. E viszonyok között rendkívüli jelentősége volt a nemzetiségi kérdés helyes megoldásának. A tapasztalatok iskoláját jelenti a Lenin által vezetett bolsevik párt politikája. A párt egyesíteni tudta az összes nemzet és nemzetiség kizsákmányolt tömegeit a munkásosztály köré, egységes forradalmi áramlattá tudta őket összekapcsolni. Lenin érdemeként a bolsevik párt a voll cári birodalom egész területén a munkásosztály egy séges, internacionalista szervezeteként épült fel. A soknemezetlségű szovjet állam megalakulásában nagy érdeme volt Leninnek, aki kidolgozta a nemzetiségi politika tudományos elveit, a proletariátus osztályharcával szembeni alávetettséget, és nagyra értékelte a proletár egység elveit. Lenin felfedezte a nemzetiségi politika reális megoldásának dialektikáját. Elsősorban azt bizonyította be, hogy a nemzetiségi problémákat csakis a győztes munkáshatalom oldhatja meg, amely megszünteti a dolgozók kizsákmányolását, de egyúttal a nemzetiségi elnyomást ls. Lenin elméletileg megindokolta és a gyakorlati politikában bebizonyította, hogy a nemzetek önrendelkezési joga egészen a különválásig — a forradalmi pártok vezetésével — nem vezet a nemľetek különválásához, hanem az egyenjogú nemzetek önkéntes egységéhez és együttműködéséhez a szocializmusért folytatott harcban. A nemzetek önrendelkezési jogának lenini értelmezése fontos szerepet játszott annak a feladatnak a megoldásában, hogy biztosítsuk minden nemzet és nemzetiség fejlődését, de egyúttal állandó együttműködésüket és közeledésüket is. A nemzetiségi kérdés helyes megoldása szorosan összekapcsolódott a nacionalizmus elleni harccal, amely vagy nagyhatalmi sovinizmus, vagy helyi nacionalizmus formájában nyilvánult meg. Lenin a nemzetiségi kérdés megoldása alapvető formájának az állam szövetséges rendezését tartotta. A Szovjetunió létezésének ötven éve — ez az egyes nemzetek és nemzetiségek sokoldalú fejlődésének ötven éve, s egyúttal a nemzetek kölcsönös gazdagításának és közeledésének ötven éve. Brezsnyev elvtárs a XXIV. pártkongresszuson kijelentette: „Az elmúlt években a párt vezetésével új lépéseket tettünk minden testvéri szovjet köztársaság sokoldalú fejlesztésére, országunk nemzetei és nemzetiségei további fokozatos közeledése érdekében ... Egész szövetségünk közös érdekeinek, valamint minden egyes köztársaság érdekeinek állandó respektálása pártunk ebben a kérdésben folytatott politikájának alapja." A Szovjetuniónak a nemzetiségi kérdés megoldásában szerzett tapasztalatai gazdag tanulságot jelentenek kommunista pártunk és a szocialista Csehszlovákia számára. Közismert tény, hogy a München előtti Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés komoly problémát jelentett. Az uralkodó cseh burzsoázia nem váltotta be a szlovák nép vágyalt. Kialakította „a csehszlovák nemzet" elméletét, amely tagadta az ország két nemzetének létezését. Ez lehetővé tette, hogy a cseh burzsoázia kizsákmányolja a szlovák nemzetet, gazdasági, szociális téren körülbelül azon a színvonalon tartsa, amely megfelelt az első világháború előtti színvonalnak. A burzsoá állam létezésének időszakában Szlovákia az elmaradott mezőgazdasági ország színvonalán állt. Egyedül Csehszlovákia Kommunista Pártja helyezkedett szembe már az első köztársaságban a csehszlovakizmus burzsoá koncepciójával. A párt harcolt e politika gazdasági és politikai következményei ellen. Gottwald elvtárs a párt VII. kongresszusán felhívta a figyelmet a többi nemzettel szemben folytatott burzsoá politika következményeire: — „Hogyan akarod megvédeni a köztársaságot, hogyan akarod elérni, hogy a nemzetek védelmezzek a köztársaságot, ha diszkriminálod őket?" A párt Csehszlovákia létezése egyik alappillérének tekintette a csehek és a szlovákok viszonyának megoldását. Tudta, hogy a két nemzet közti egyenjogú kapcsolatokat csakis szocialista államban biztosíthatjuk. A párt a nemzeteink egyenjogúságára kifejtett törekvését ezért öszszekapcsolta a szocialista forradalomért folytatott forradalmi harcával. Az új kormány első dokumentuma — a košicei kormányprogram — részletesen foglalkozott a nemzetiségi kérdés megoldásával. A program hatodik pontla megállapítja: „A kormány az új elveken alapuló cseh—szlovák állami közösség megtestesítőjének tekinti magát. A kormány véget vetve a régi viszályoknak, és a szlovákoknak mint nemzetileg szuverén nemzetnek elismeréséből kiindulva az első lépésektől kezdve következetesen arra törekszik, hogy a csehszlovák viszonyok között megvalósuljon az egyenjogúság elve, hogv ígv érvényesüljön a két nemzet igazi testvérisége. A kormány a Szlovák Nemzeti Tanácsot a szuverén szlovák nemzet jogos képviselőjének, valamint Szlovákia területén az államhatalom képviselőjének tekinti. A köztársaság központi kormánya a közös feladatokat a Szlovák Megbízotti Testülettel, mint a Szlovák Nemzeti Tanács végrehajtó kormányszervével szorosan együttműködve oldja meg. A košlcei kormányprogram rögzítette a Szlovák Nemzeti Felkelés eredményeit, és a népi demokratikus forradalmi követelmények részeként kifejezte a két nemzet kapcsolatai egyenjogú rendezésének elvét a közös államban. A további fejlődésben nem értékulték kellőképpen az államjogi rendezés jelentőségét nemzeteink egyenjogú