Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-29 / 282. szám, szerda

kapcsolataiban. A május 9-i alkotmány rögzítette azt a rendezést, amelyben az állami szervek egyúttal a cseh állami szervek szerepét töltötték be, míg a szlovák nemzeti szervek bizonyos autonómiával rendelkeztek a törvényhozásban és a közigazgatásban is. 1948-tól a szöciallsta építés folyamatában nagy sikereket értünk el elsősorban az ipar fejlesztésében, a mezőgazdaság szocialista építésében, a nép műveltségének emelésében és a kultúra fejlesztésében. Ezek a pozitív eredmények még jobban megnyilvánultak Szlovákiában, amely a szocialista építés ével alatt a gazdaságilag elmaradott országból korszerű fejlett iparral és fejlett szocialista mezőgazdasággal rendelkező országgá változott. Szlovákiában a szocializmus éveiben megszilárdult az iskolai, a főiskolai és a kutatóalap, s a szlovák nemzet a kulturális fejlődés magas színvonalát érte el . A Szlovákia fejlesztésében elért gazdasági és kulturális sikerek ellenére az 1960. évi alkotmány sem rendezte államjogilag az egyenjogú nemzetiségi kapcsolatokat. A szlovák nemzeti szervek struktúráját és szerepét redukálták. Akkoriban szocialista társadalmunk fejlettségi fokának irreális értékeléséből indultak ki, elsősorban a nemzetiségi kérdés megoldásának gazdasági tényezőjéből, és nem értékelték kellőképpen a szocialista társadalom nemzetiségi kapcsolatai megszilárdításának és fejlesztésének politikai és államjogi oldalát. A régi államjog! rendezés nem felelt meg a szlovák nemzet anyagi és szellemi ereje szocialista fejlődésének, további fejlődése politikai szükségleteinek, valamint egyenjogúsága biztosításának. A régi rendezés akadályozta a nemzeteink egyesítésére, valamennyi forrása és ereje mozgósításra kifejtett törekvést. Az összes tévedés közös nevezője az átgondolatlanság és a következetlenség volt a nemzeti kapcsolatok rendezésében, továbbá a nemzetiségi politika egyes oldalainak lebecsülése, valamint a szlovák nemzet specifikus érdekel és szükségleteivel szemben tanúsított állásfoglalás. A párt régi vezetősége nem ismerte fel Idejében ezt a társadalmi szükségletet, és nem oldotta meg az ebből eredő politikai feladatokat. Az elmélyülő társadalmi válság egyik oka többek közt az volt, hogy az államjogi problémákat nem oldották meg és a nemzetiségi kérdéshez nagyon érzéketlenül viszonyultak. A csehszlovák államiság fejlesztése egyik alapvető kérdése megoldásának útját a Szovjetunió sokéves tapasztalatai mutatták meg. Ezek szemléletesen bizonyították, hogy a szocialista államban a nemzetek közti kapcsolatok egyenjogú rendezésének legalkalmasabb formája a szövetség. A nemzeteink közti kapcsolatok elvi rendezésének szükséglete ezért ahhoz a követelményhez vezetett, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot szövetséges alapon építsük át. Ezt a követelményt rögzítették a csehszlovák szövetségre vonatkozó alkotmányos törvényben, melyet Csehszlovákia megalakulása ötvenedik évfordulójának alkalmából hagytak jóvá. A szövetség elvei megvalósításának eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a szövetséges elrendezés teljes mértékben bevált, Jelentős konszolidálási tényezővé vált az 1968—69. évi mély társadalmi válság megoldásában. A szövetséges rendezés megszüntette a belső feszültséget és szilárd alapot biztosított nemzeteink kölcsönös kapcsolatainak elmélyítéséhez, az állampolltika kialakításában és megvalósításában való egyenjogú részvételükhöz. Pártunk politikája a nemzetiségi kérdésben továbbra ls nemzeteink és nemzetiségeink fejlődésének támogatására Irányul, de egyúttal kiemeli és érvényesíti a közös célokat és érdekeket. Pártunk politikája száraára idegen, és ellentétben 611 vele bármilyen sovinizmus és helyi nacionalizmus. Az országon belül a nacionalizmus formái és az antlszovjetizmus elleni harc ma ideológiai munkánk elsőrendű feladata. Az antikommunizmus ideológiai diverzáciőja azzal számol, hogy az egyes országokban és az egész szocialista közösségben a szocializmus fellazításának fő fegyvere a nacionalizmus. Hangsúlyoznunk kell, hogy a nacionalizmus mindig a burzsoázia politikája és ideológiája volt és marad, mivel nacionalista jelszavakkal akarja megbontani a munkások osztályszolidarltását, a munkások egységét, és egymással szembe akarja állítani a különböző nemzetiségű nemzetek munkásalt. A történelem azt bizonyltja, hogy amikor a munkásosztály nacionalista pozíciókon állt, a munkásmozgalom mindig súlyos vereséget szenvedett. A kapitalizmus által kinevelt nacionalista korlátoltság nem szűnik meg automatikusan a munkásosztály győzelme után, hanem a szocializmusban Is megnyilvánul még. Az antikommunizmus teoretikusai Igyekeznek bebizonyítani, hogy a nacionalizmus erősebb, mint a kommunista ideológia és struktúra (Z. Brzezinski). Azért ma a nemzetközi viszonylatban folyó ideológiai harcban a burzsoá propaganda a nacionalizmus segítségével próbál hatást gyakorolni az egyes országokban. Az egyik nemzet érdekeit a másik nemzetével állítják szembe, az emberek tudatában nacionalista szempontú kritériumokat rögzítenek és tagadják a közös osztályérdekeket. A gyakorlati politikában a nacionlaizmus érvényesítése a munkásosztály érdekeinek elárulását jelenti, s abban az országban, ahol a munkásosztály van hatalmon, elvesztheti a szocialista vívmányokat és felújulhat a kapitalizmus. Lenin „A kritikai megjegyzések a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban" című tanulmányában hangsúlyozta: „Burzsoá nacionalizmus és proletár internacionalizmus — ez két klbékíthetetlenül ellenséges jelszó, amelyek megfelelnek az egész tőkésvilág két nagy osztálytáborának és két politikát (sőt: két világszemléletet) fejeznek ki a nemzetiségi kérdésben" (Lenin Művei 20. kötet. 11. oldal). A Szovjetunió ötvenéves fennállása alatt szocialista nagyhatalom, a szocializmus, a béke és a haladás erőinek megbízható bástyája lett. Példája és hatása ahhoz vezetett, hogy a szocializmus mint politikai és gazdasági rendszer túlnőtte egy ország keretét és világrendszerré, szocialista világrendszerré vált. Lényegesen megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok. A kommunista és munkáspártok 1969. évi tanácskozása hangsúlyozta, hogy „a szocialista világrendszer döntő erő az imperlalistaellenec harcban." A szocialista közösség országalt, melynek elválaszthatatlan része a ml országunk — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság is —, szilárd kapcsolatok kötik össze: — egyesíti őket a közös ideológia, a marxizmus—leninizmus; — a termelőeszközök szocialista tulajdonán alapuló szociális gazdasági kapcsolatok azonos típusa; — a lényegében azonos politikai rendszer, melynek alapvető jellemvonása a munkásosztály politikai hatalma, szövetsége a többi dolgozóval, és élcsapatának, a kommunista pártnak vezető szerepe; — a társadalom életének különböző területein — a gazdasági, a katonai, a külpolitikai, a tudományos-műszaki és a kulturális téren — folytatott kölcsönös együttműködés. Nemzeteink egész újkori nemzeti történelme azt bizonyítja, hogy a csehszlovák—szovjet barátság nem az utóbbi évek nemzetközi eseményeinek véletlen összjátéka, sem pedig csak diplomáciai tárgyalások eredménye, Ez történelmileg kialakult barátság, amely nemzeteinknek a nemzeti és szociális felszabadulásáért folytatott közös harcának törvényszerűsége lett. A rokonszenvezés korszakát a csehszlovák és a szovjet nép harci barátsága váltotta fel a második világháború folyamán, a fasizmus veszélye elleni harcban. Csehszlovákia felszabadulása után a barátság magasabb formája helyettesítette, amely a két szocialista ország együttműködésében, a szocializmus fejlesztésében, a világbéke megszilárdulásában nyilvánult meg. Ez kiválóan bizonyítja, hogy a csehszlovák és a szovjet nép hagyományos kapcsolatai új jelleget kapnak. Előtérbe kerül az osztálykapcsolat, Csehszlovákia é? a Szovjetunió szocialista nemzetei érdekeinek és céljainak azonossága. Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOVJETÜNK) ÖTVEN EVE, FENNALLASANAK ES TAPASZTALATAINAK JELENTŐSEGE A SZOCIALIZMUS EPÍTESÉOEN CSEHSZLOVAKIAOAN AZ ÜJ SZÖ MELLÉKLETE A PÄRTOKTATÄS HALLGATÓI SZÁMÁRA Kiadta a CSKP KB propaganda- és agitációs osztálya .1972 november