Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-26 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

Nyelvművelés FÖLAD-LEAD, LÁBA-LÁBJA Ezt kérdezi valaki: Ha egy rendelést megteszek, jeladom-e a rendelést vagy leadom? Azt felelhetnénk, hogy ha a rendelésnek megtételéről van szó, akkor egyik se helyes, hanem vagy úgy mondom, ahogy a kérdés első felében hallottuk: megteszem a rendelést, megírom, elintézem a rendelést. Ha postára adását akarom mondani, akkor nem lehet kifogásolni a jeladását, jóllehet németül is Így fejezik ki. Ilyenkor persze elküldéséről ls lehet beszélni. A rendelés leadása abban az értelemben, hogy a rendelés elintézése, megtétele, a német kifejezésmód, az abgeben utánzása. A lead igét sokan több más jelentésben ls németesen használják. Vannak például, akik leadják a névjegyüket, mikor valakit nem találnak otthon, leadják kabátjukat, kalapjukat a ruhatárba, pedig magyarul otthágyjuk, átadjuk beadjuk, névjegyünket, a ruhatárba is beadunk vagy beteszünk valamit. Ugyanez a levélírónk kérdezi még, hogyan helyes: küldjék el megbízottukat vagy megbízottjukat; mikor van az egyes és a többes szám harmadik személyének birtokos rangjában /, mikor nincs? Nem könnyű erre a válasz. Régen a / nélküli alak volt gyakoribb, s Így beszéltek: út, uta/ ezért nincs az után névutőban j. Ha mostanában keletkezett volna, így mondanánk: útján. Amint mondjuk is: tárgyalások útján, de Itt az útján már mást jelent, mint az után. Régen így beszéltek: híd: hida; főid: földe; a Bánhida, Királyhida. Gutorfölde-leié helységnevek is ennek a bizonyságai. Ma ezt mondjuk: hídja, földje. De mai nap is ugyanahhoz a főnévhez hol j nélkül, hol f-s személyragot teszünk: akarata: gondolata: gondolatja, testvére: testvérje. Azt lehetne mondani, hogy ezek közül az alakok közül az akaratja, gondolatja, testvérje népies hangulatú. Ha egy főnévnek j-s meg / nélküli alakja is van, akkor a j-s alakot gyakran többé-kevésbé néplesnek érezzük. De korőntse mindig. Nemegyszer például mástmást jelent a kétféle alak. Az embernek lába van, a teleknek lábfa. Toldi Miklós ls „a telek lábjában" ül, mikor György bátyjának vitézei csúfot űznek belőle, s a rab gólya is, „áll magában Egy teleknek a lábjában". Az egyetemnek bölcsészeti, Jogi és más kara van, ä Rádiónak ének- és zenekarai halljuk, de az ember karját emeli; valamely termelvónynek áráról beszélünk, de a Dunának is, a cipésznek is árja van. Olykor ugyanannak a szónak ugyanazzal a j-s raggal is más lehet a jelentése, ha megváltozik a töve, például a Somlón több embernek szőleje vagy szőlője van, de magának a venyigének csak szőlője lehet. Hát nincs annak semmi szabálya, hogy melyik főnév milyen birtokos személyragot kíván az egyes és a többes szám harmadik személyében, /-vei vagy j nélkül? De van, csak akad bizony kivétel is alóla. A szónak a végső hangján fordul meg, hogy /-ve 1 vagy / nélkül használjuk-e a birtokos személyragot. A magánhangzón végződőkhöz úgyszólván mindig -ja, -je és -juk -jük rag járul: hajója, hajójuk; cipője, cipőjük. Kivétel a fia, fiuk, de ez is csak írásban, mert a két magánhangzó között általában itt is ejtünk j-t. Ugyancsak j-s rangjuk van azoknak a főneveknek, amelyek a következő mássalhangzók közül valamelyikkel végződnek: p, t, k; b~ d, g; f, m, n, r: kalapja, kertje, rákja: habja, padja, tagja; csúfja, karámja, kínja, párja. De Jócskán van ezek közt is kivétel: képe, nézete, hagyatéka; zsebe, hada, ága stb. A kivételek közé tartoznak az Ilyen változó tövű főnevek is: titka, dolga, körme, vászna, bokra, bogara, szava, lova, töve. Ezek után megfelelhetünk a kérdésre: megbízottuk vagy megbízottjuk a helyes? A t után rendszerint j-s rag kell: valóban megbízottjuk a szokásos alak. Mindehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy ha a több birtok jelét, az i-t függesztjük a személyraghoz, akkor néha elmaradhat a személyrag / hangja. Például csak így mondhatjuk: barátja, nem baráta, mégis barátai a szokottabö alak, nem barátjai. Bár megbízottja helyett nemigen mondják; megbízottá, többes számban inkább a megbízottai alak járja. FERENCZY GÉZA Dénes György új versei VIETNAM Töppedt kunyhókért, szobodsógért, ferdeszemű ember fidért, egy morék rizsért, két morék rizsért, behunyjo szemét, aki élt, Befalazza szemét a sárga agyag, száját betömi a vörös agyag, elvegyül az anyafölddel, csontja fölé feszül az ég, koponyáján delel a nap. Töppedt kunyhókért, szabadságért, ferdeszemű ember fiáért. ' A gonosz égen zümmögő halál, vas-szkarabeusz araszol a sárban, vérrel, velővel veri be a sár. Lihegnek a kunyhók, lángsörényes kunyhók, letarolt falakon, bozótban, föld alatt fegyver leskelődik, halálraszánt élet: nem törik a bambusz, hajlítják - visszacsap SORSOMBÓL METSZETT BUDDHA A lélek üregeiben egy idegen ember figyel, szeme fémes sötét golyó, de arca, mint a hó, a hó. Nom szomorú, nem is vidám, közönyös, mint a sár, a kő, nem szül s egy moccanása sincs, sorsomból metszett Buddho ő. Boromban ő a méreg csöppje, szerelmemben a kétkedés, s gyötri a lelkem - tébolya hidegen villan, mint a kés. ÖREGEMBER KÉK SZEMEKKEL Terhét kivetíti a lelke, rézsút hull falakra, fákra s lecsüng a süket mélybe, mint egy akasztott ember lába. Szeme sivár, kiapadt kék mező, két gyertya holvány glóriája, fogyó fényében lepereg a látszatok zománca. Porhüvely. Abroncsa lelke még, de már a rozsda őrli. Agyában kásás sejtelem: i- Tessék csak elvetődnil MENEDÉK Meg ne alázz, lombos harag, nehéz a szívem, bujtass a vadonba, pár könnyet ejtsek mostoha boromba, s a békesség karoljon hallgatag. Védj meg szelíd cserfa ága, füvek, füvek virrasszatok, hűs illatok, vigyázzatok; gondviselés eltéved bogárra. KÉT ŐSZI STRÓFA Kék ég alatt tündöklő őszi nap, a fákról bénán kering a levél, somfabokron rozsdáilik mór a vér, ködbe fordul a fázós alkonyat. A távol útján sír egy árva síp, csillag-mécsek riadtan hallgatóznak, a szemhatáron lágyan elmosódnak megszegett álmú szőlővenyigék. KRIZANTÉMOK Sárga csontos virágfejek krizantémok lánghidege béna lányok tekintete sárga csontos virágfejek Üvegmosoly törött váza illó képtelen igézet gyáván letarolt tenyészet üvegmosoly törött váza Borcsay Jenő: MUNKÄSNÔK