Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-22 / 276. szám, szerda

ADY ENDRE: Petőfi nem alkuszik Lőrincz Gyula rajzó: Ady Endre ADY ENDRE:* Küldöm a frigy-ládát Szívem küldöm, ez ó frigy-ládát S kívánok harcos, jó napot. Véreim, ti dübörgő ezrek, Tagadjatok meg, mégis-mégis Én a tiétek vogyok. Kötésünket a Sors akarta, Nem érdem, nem bűn, nem erény, Nem szükség, de nem is ravaszság: Helóta nép, helóta költő. Találkoztunk ti meg én. Bennünk nagyságos erők várnak. Hogy életre ébredjenek, Bennünk egy szép ország rejtőzik, Mint gím a fekete csalitban S. leskelődnek a vérebek. Ha nem láttok testvéreteknek, Megsokasodnak a redők Bús homlokomon és lelkem táján. De még mindig ifjan állok meg Bősz Júdásaim előtt. Még csak mártír-fényt sem akartam, Csak amiről a Sors tehet: Odaadni magamtól szépen, Ezt a nem kért, kicsúfolt semmit, Forradalmas lelkemet. Tietek vagyok, mindegy most már, Hogy nem kellek, vagy kellek-e. Egy a Napunk, gyönyörű égen. Joj, hogy elfed a Naptól néha A gonoszság fellege. •95 éve, 1877. november 22-én született Ady Endre, a magyar irodalom egyik legnagyobb költője. Sikeres bemutató Irodalmi Színpadi Napok # Jól szerepelt a CSEMADOK együttese November 10—12-én rendezték meg Balassagyarmaton a VIII. Irodalmi Színpadi Napokat. A magyarországi amatőr színjátszás színe-javának balassagyarmati találkozójára hagyományosan meghívnak egy csehszlovákiai színpadot is. Az Idei fesztiválon a CSEMADOK búcsi helyi szervezetének Lant irodalmi színpada is részt vett, és osztatlan sikert aratott a szakma emberei és a közönség köreiben egyaránt. Janisz Ritszosz: A börtön fája és az asszonyok című intellektuális tartalmú összeállításukról az öröm és a meglepetés hangján nyilatkozott a fesztivál zsűrije. Magyarországon több város rendez irodalmi fesztivált, a balassagyarmati azonban már hagyományosnak mondható, országosan számontartott rendezvénysorozat, mely minden év novemberében kerül megrendezésre. A közönség és a szakemberek a jövő kísérleteit, az amatőr színjátszás útkeresését láthatták e három napos rendezvénysorozaton. A várakozásnak megfelelően érdekes és újszerű kísérleteknek lehettünk tanúi. A fesztivál legnagyobb meglepetése a tiszaföldvári Bánya Kornél diákszínpad produkciója volt. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című elbeszélő költeményét alkalmazták színpadra, s szereztek vele a fesztivál közönségének derűs perceket és felemelő élményt. Sikert aratott a Veresegyházi Forrás Irodalmi színpad Emberkert című produkciója és a versenyen kívül szereplő Gyöngyösi Játékszín: Kt mit nem tud? című paródiája. Versenyen kívül lépett fel a Balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad, mely a dunakesziek és a debrecenlek produkciójával együtt a formaHajh, Uram-Istenem, öregember vagyok én már s az öregségembe nemigen sikerült sokat átlopnom a fiatalságomból. Hanem a forradalmat ma is olyan bolondoson szeretem, mint valamikor régen és Petőfi Sándort jobban. Jobban, egyre jobban szeretem, búsabban és irigyebben e darabos, e vad, e mennyeien nagyságos suhancot. Nincs egyetlen jó arcképe sem, de én látom az ő lázas, paraszti, sovány, fiatal arcát ébren és álmomban. És esküszöm, hogy jól látom, jobban mint Jókai ibolyaszemei s jobban, mint Barabás Miklós — önmagamnak. Én nem is akarom, hogy mások helyén is lássam Petőfit, de azt el akarom mondani: hogyan látom én. Aranyos, csúnya, diákos magyar Apolló, szilaj, nagy gyermek, egy őszinteségEtna, mely örökösen ámíttatni szeret. Egy harag-Etna, mely nem tud úgy haragudni s tombolni, hogy ez neki fájjon legfájóbban. Egy osztályozhatatlan valaki, egy Petőfi, aki anynyira sem vitte, hogy azért szeressék, amit ő szeretett. Szeretett: ez a gyűlölködő, okvetetlenkedő, nyugtalan, rossz fiú szeretett eleddig leghatalmasabban szeretni Magyarországon. Gyilkolt a szeretetével s mert önmagát is érdemesen tudta nagyon-nagyon hevesen szeretni, mészárszékre vitte önmagát. Vágóhíd, tagló és vér soha együtt ilyen felséges élet személyébe, sorsába — soha még — be nem avatkoztak. Szégyelljétek magatokat halottak, élők, falánk senkik, kik írtatok Petőfiről eddig, de szeretni Igazán nem tudtátok. Ügy kell őt szeretni, hogy fellángoljon tőle ismeretlen pora — s önmagunk megkorbácsolásával. Miként Simon, a remete tette, úgy kell felülni a Petőfi dicsőségének magas kőoszlopára s éhezve, ázva csak az ő dicsőségét hirdetni. Petőfi is tudott, mert Petőfi ls tudott, szinte megsemmisülni nagyszerű valakik imádatában. Homér, Osszián, Shakespeare és Dickens, Tacitus és Dante ragyogtak, ha ő emlékezett reájuk. És fiatal volt, irgalmas és igazságtalan, tehát fényt tudott adni tizedrangú csillagoknak is. Béranger a magyaroknak akkor született, amikor Petőfi olvasott először Bérangersort s azért él ma ls nekünk, mert Petőfi akarta. Öh, hiszen Bem se volna ma szemünkben új Hannibál és új Napóleon Petőfi nélkül s a történelemtanároké volna Mészáros Lázár, ha Petőfit meg nem korholja egy hiányzó nyakravalóért. A nyakravaló Petőfi nyakáról hiányzott, a babér Mészáros fejéről, s a babéros Petőfi halhatatlanná tette a nyakkendős Mészárost. Nem csodálom, hogy Jókai ls csak akkor szeretett bele, amikor már nem volt az útjában s nem kellett félnie tőle. Még kevésbé csodálom, hogy a Herczeg Ferenc-féle srófos eszű, kis képzeletű svábok csak szavalni tudnak róla, de rosszul. Hogy érthetnék a mai Hiadorok, bontás és az útkeresés képviselői voltak a balassagyarmati fesztiválon. Ügy érezzük azonban, hogy a három kísérletező jellegű produkcióból a balassagyarmati volt a legsikeresebb, ami elsősorban a pódiumjáték rendezőjének és eszmei szerzőjének Balogh Tamásnak az érdeme. Hazai irodalmi színpadi mozgalmunk fejlődéséhez, munkájához ls nagy lendületet ad ez a találkozási alkalom, hisz a tapasztalatcsere, egymás munkájának a megismerése nagy segítséget nyújt a kifejezési eszközök gazdagodásában. Az elmúlt években a mi mozgalmunkban ls erősödött a kísérleti jelleg, az útkeresés, melyet nagy örömünkre előnyösen befolyásol és segít hazai színpadaink és rendezőink külföldi fesztiválokon való részvétele. HAVASI PÉTER (RÉSZLET) hogy valakinek egyszerre nyolcvanezer súlyos és semmi, nagy és kicsi érzésből harsogjon ki a lelke. Ma hallotta, hogy Lajos Fülöpöt elkergették, ma törött el a veszprémi rossz utakon a bérelt parasztszekér tengelye. Ma jutott eszébe, hogy ő ódákat ír gyönyörűséges mágnáshölgyekről, akiket a lakájuk hamarabb ölelhet meg, mint ő. Az ő édes, szent csókszomjúságát oltja Anikó, Mári, vagy a legjobb esetben egy nagyurak karján elócskult, fonnyadt színésznő. És a szüleire gondol kisfiú aggodalommal és Tacitust olvassa, amíg az eltörött tengelyt kalapálja a kovács. És arra gondol, hogy mit is fog csinálni Pesten, forradalmat-e, vagy csak forradalmi irodalmat? És elgondolkozik mosolyogva Dickens páratlan derűjén és eszébe Jut, hogy kevés a pénze. S a politikusok, a barátok, a szeretők, a hitelezők, a halhatatlanok s a haladók váltva vonulnak fel izzó, szertelen lelkében. Világtörténelem, Szofoklész-drámák és amik a tegnap este a falusi disznótoron történtek, egyszerre tolulnak fel. Hát hogyan érthetnék meg azt, hogy honnan jöttek a Petőfi-versek a rossz és lelketlen irodalmi kontrások? Gőzös szekér csak Vácig járt, Szolnokig csak készült s egy Széchenyi István is szidta a vasutat. Hajh, Uramisten, íme én, kicsi ember, nem tartom elég gyorsnak a Cote-d'AzurRapide-ot Párizstól Nizzáig. S nem tudok ennél siralmasabbat kitalálni: képzeljék el Petőfit, aki Debrecenből Pestnek indult rongyosan, éhesen és gyalog. És ez a kitalálás nem kitalálás: szeretném azokat lenyakaztatni, akiknek már a nagyapjaik A bratislavai Városi Képtár a nyár folyamán Leipzigben mutatta be a gyűjteményében levő 18. és 19. századi tájábrázolások egy válogatását. Most a Prímás Palota három termében váltják egymást ezek a festmények. Városunk piktorainak és lakóinak ízlését jelentékenyen befolyásolta a közeli Bécs, főképp az ottani biedermayer festészet legnagyobb képviselője G. Waldmüller. Az éles szemű megfigyelő az osztrák főváros derűs felfogásához híven a természet vonzó oldalait szépítés nélkül ábrázolta színes és napos tájain. A polgári otthonokat nálunk is legszívesebben ezekkel a derűs, részletező rajzú, költői felfogású képekkel díszítették annak idején. Ma ls kedvtelten nézegetjük a húsznál ls több festő olykor már valóság ízű hazai tájalt, a kők Dunát, a regényes erdőket s a holdas éjszakák sejtelmes fényeit. — A 18. századiak közül itt látjuk a cseh N. Grund festői előadású fás táját. F. Oeser, R. Donner és R. Mengs tanítványa volt. Ö tanította rajzolni Winckelmannt és Goethe művészeti nézeteire is befolyást gyakorolt. Klasszicisztikus ihletésű, sziklás, kastélyos olajképpel szerepel itt. Városunkban volt rajztanár C. Schallhas. Akvarellje regényes romokat idéz, ugyanekkor ötlovas batáron jártak. S ez még kegyetlenség se volna: Petőfi korszakokért, generációkért élt és volt boldogtalan, zaklatott. Miért ne lakolhatna testileg, súlyosan például egy olyan valaki ma, aki valamelyik régi ősével áruitatta el Rákóczit? Nem igaz az, hogy Petőfinek, a mészáros fiának nem hiányoztak az élet szerencsés szülöttjeinek sokféle kényelmei. Hogy akként nem hiányoztak, miként s mivel is ő nem érezhette ezeknek sem a szükségét, sem a jogát. Caesar-természet volt ez a verselő Kassziusz s mindnyájunknak meg kell tépnünk a ri hánkat, ha arra gondolunk, ml mindent kívánt hasztalanul, teljesíthetetlenül Petőfi Sándor, akiből s diákos dacból történt tragédiájából ezeren és ezeren éltek s jól megvannak ezeren. Petőfi Sándor, akit a viharok csillapultáig nem utaztathatott külföldi kéjúton dús családja, Petőfi Sándor, akinek nem adatott meg, hogy Döblingben halott, vagy Turlnban élő istent csinálhasson magából. Neki csak az volt szabad, hogy menjen a mészárszékre, ahonnan jött s vegye komolyan azt, amit sok-sok dús politikus és hatalmas hadvezér nem vett komolyan. Pfuj, szegény, szegény Petőfi Sándor, Shakespeare-t akarta olvasni, s a sovány konyhapénzt kellett leszállítania, hogy könyveket vehessen. Pfuj, pfuj, Párizsba, külföldre vágyott és nem mehetett, mert neki — nem volt pénze. Milyen fenségesen képzelte el a tengert s még csak tengert sem láthatott soha ... A múlt százaiak közül kiválnak a lőcsei születésű id. Markó Károly, kora leghíresebb tájfestője. Szilárd szerkezetű, gonddal festett idilli nyugalmú itáliai tájat, benne meleg vörös téglából épült római vízvezeték maradványát örökíti meg. Fia az ifjabb Károly apja stílusában, kissé eszményítve veti vászonra egy antik kapu romjait. — A közismert bécsi /. Att és fia R. Alt, is a pontos megfigyelők rendkívüli biztonságával festettek finom akvarell technikával, üdézőlt tájakat staffázsszerű figurákkal. — F. Gauermann kitűnő bécsi tájfestő, drámai feszültséggel éreztet zord sziklákról habfehéren lezúduló vízeséseket, vészes felhőket. A drezdai K. Kiette városunkban töltött néhány évet. Szépen komponált Vízfestésén megelevenedik a Duna békés partján egy vízimalom. A besztercebányai Libay Lajos Bécsben tanult. Szenvedélyes utazó. Egy erős sötétzöld hátteréből tömören előtűnő vörösbarnás kőbányát vesz ecsetére. G. Zierer a festői fekvésű Dévény várát érzékeltető vásznán a ritmus és a szín a fő szervezőerő. A szépen rendezett anyag, a a régi, bizalmas ismerősökként ható tájak kellemes élményben részesítik a látogatókat. BARKÁNY JENÖNE K. Kiette: Malom a Dunánál Ismerős tájak A Városi Képtár kiállítása