Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-22 / 276. szám, szerda

OLVASÓINK LEVELEI NYOMAIN I víz miatt viszálykodnak Több mint harminc olvasónk irta aiá azt a levelet, me­lyet Ladmovce (Ladmóc) községből küldött szerkesz­tőségünkbe Mészáros Lajos­né. Panaszos hangvételű volt az a levél. A víz miatt... A iadmóciak bodrogköziek­nek érzik magukat annak elle­nére. hogy falujuk a vízközön kivül a Bodrog folyó jobb part­ján terül el. Számtalan látha­tatlan szállal kötődnek Bodrog­köz életéhez. Tizenöt-húsz év­vel ezelőtt ők szállították ide a maguk égette, jó minőségű, darabos meszet. Akkor még senki sem gondolt arra, milyen gondok között élnek a jó Iad­móciak A 780 lakosú kis falucska a mészköves Bábahegy délkeleti lankáin sütteti magát a felke­lő nappal. Legalsó utcájának gyümölcsfái a Bodrog vizében itatják gyökereiket. A tájéko­zatlanok előtt furának tűnhet, de tény és való: a bővizű folyó mentén fekvő községben vi­szálykodás támadt a víz miatt. ÉVSZAZADOK ÖTA gond a vízhiány ebben a faluban. A fo­lyóhoz legközelebb eső utca lakói kivételével mindenkit érint ez a gond. Az alsó utcá­ban minden udvaron ott talál­ható a kút, de a felső négy ut­cában egyetlen udvaron sincs. A felső utcákban mészkősziklá­ba, 25—30 méter mélyre kell lefúrni, hogy vizet találjanak. Egy-egy ilyen kút fúrásának költsége a múltban is, ma is, oly nagy, hogy meghaladja egy család anyagi erejét. A felső utcák lakosait egyet­len községi kút látja el vízzel. Illetve ellátná, ha győzné. Nyá­ron, amikor embernek, állat­nak a szokottnál több vízre van szüksége, rendszerint kevés a víz a kútban. Hét-nyolc vö­dör víz kihúzása után órákig kell várakozni, amíg ismét ösz­szefolyik benne néhány vödör­nyi. A sietősebbek, és akik job­ban bírják a vödörhordást, legalább 150—200 métert gyalo­golnak s akkor a folyóból, vagy az alsó utca valamelyik kútjából megmeríthetnek. Ebben a faluban a felső ut­cákban a zöldségféléket soha­sem öntözhetik. Hogyne, hisz itt még az eső minden cseppje is érték. Életet jelent. Az udva­rokon tartályok, hordók állnak. Várnak az „ég áldására", az esőre. A felső utcák házaiban az ajtók mögött ott áll mindig készenlétben a vízhordó „mér­legfa". Mondják is a Iadmóciak maró öngúnnyal: mint régen a koldusoknál a koldusbot. HÁROM EVVEL EZELŐTT a község vezetősége felcsillan­totta előttük a reményt: a köz­ponti vízvezetékből bevezethe­tik a vizet a faluba, a lakások­ba. A sorsába beletörődött, hangyaszorgalmú nép felléleg­zett: szocialista társadalmunk gondoskodó kezét érezte maga felé nyúlni. Ez a kéz a felsza­badulás óta minden családnak biztos kenyeret adott az asztal­ra. Nekik is. Csakhogy nekik a kenyér mellé víz is kell. Most megkapják ... Azóta eltelt három év. A re­mény és a csalódás vegyes ér­zetében, mert a felcsillant örömbe annyi üröm vegyült, hogy a végén viszály támadt. Hiába építették be a faluba a vízvezetéket, mert azokba az udvarokba, ahova eddig is ka­ron és vállon hordták a vizet, nem jutott el a vízvezeték. A lakosok nagy igazságtalanság­nak tartják, hogy a falu há­romnegyedrésze, a felső utcák lakosai víz nélkül maradtak Eddig ugyanis csak az alsó utca kapott vízvezetéket, ide eddig sem kellett vizet horda­ni. Minden udvaron kút van. így érvelnek a felső utcák la­kói: Ezeknek már van kútjuk is, vízvezetéki vizük is, a négy utcabeli meg hadd caplasson továbbra is víz után. AZ ALSÚ UTCA lakosait meg­kérdeztem: Igazságosnak tart­ják ezt az eljárást? Valameny­nyien elítélik, mondván: Mi nem kértük, csodálatos módon mégis megkaptuk a vízvezeté­ket. Ettől függetlenül persze őket is szidják a többiek. Arra sen­ki sem gondol hogy az építke­zés terveiben nem hagyhatják figyelmen kívül a célszerűsé­get. Pedig úgy látszik, hogy a tervezők a távolsági vezeték le­rakását célszerűbbnek tartot­ták. Nagyobb és valósabb problé­ma azonban az, hogy a fejlesz­tési terv első szakasza csak 35 csatlakozás beépítését jelölte meg. Ez viszont az építőválla­lat „jóindulata" miatt csekély három évig tartott, jogos tehát az aggódó, sürgető, szemrehá­nyó kérdés: Akkor meddig fog tartani a további 140 csatlako­zás beépítése? A község vezetői panaszkod­nak is, hogy a víz miatt tá­madt viszálykodás fékezőleg hat. A lakosok becsapottnak ér­zik magukat, a kezdeményezé­seket nem támogatják kellő megértéssel. A VÁLASZTÁSKOR új elnök, Bús András elvtárs vette kezé­be a helyi nemzeti bizottság munkájának irányítását. Tájé­koztatásából tudtam meg, hogy a víz érdekében az utóbbi idő­ben a helyi nemzeti bizottság tett már egyet s mást. Jó ered­ményeket hozott ez. Úgy gon­dolja, hogy az eredmények megnyugtatják a kedélyeket ab­ban a harminc családban is, akik jogos panaszukkal a szer­kesztőséghez fordultak. Az építési terv első szakaszá­nak munkálatait már befejez­ték. Az elvégzett munka átadá­sának ideje: november 21. Az első szakasz építésére eddig 1 millió 400 ezer koronát költöt­tek. Az elterjedt hírekkel el­lentétben — bár volt bennük nagyon sok igazság — a víz­vezeték munkálatait megszakí­tás nélkül folytatják. Erre ígé­retet tett Jozef Mendel elvtárs, a járási nemzeti bizottság el­nöke, aki jelen volt a helyi nemzeti bizottság októberi plé­numülésén. Jelen volt Michal Mátok elv­társ is, a jnb vízgazdálkodási ügyosztályának vezetője, aki a Košice! Mélyépítő Vállalat 5-ös számú részlegének vezetőivel megkötött munkaszerződésről tájékoztatta a nemzeti bizott­ságot. Ennek értelmében a vál­lalat arra kötelezi magát, hogy a falu teljes vízhálózatát 1973­ban kiépíti és közhasználatra átadja. Felmerült ugyan a prob­léma, hogy már túllépték a költségvetést, de Jozef Mendel elvtárs, a Jnb elnöke kijelen­tette: „Ez nem lehet akadálya annak, hogy ez a falu, a járás többi településéhez hasonlóan vizet kapjon, a jnb a legmesz­szebbmenő anyagi és erkölcsi támogatást megadja, fennaka­dás nem lehet." AZ ÉPÍTÖVALLALAT munká­jának ütemére azonban sok a panasz. Bús András elvtárs, a hnb elnöke szerint, ha az el­telt 3 év alatt nemcsak 2—3, de legalább 5 munkással dol­goztatott volna Ladmócon a vál­lalat, akkor ma nem fizetne bír­ságot a lemaradásért, s ma már nemcsak a panaszkodó 30 csa­lád, hanem az egész falu la­kossága vízben fürödhetne. Elő­fordult az is, hogy a vállalat­nak egyetlen munkása sem dol­gozott a vonalon. Bizonyítja az állítást az is, hogy azokat a csö­veket, amelyeket eredetileg ide­szállítottak, mert itt volt rájuk szükség, már régen beépítet­ték más falvakban. A község vezetői látták a munka lassú menetét. Ezt az építővállalat munkaerőhiánnyal indokolta. Erre a hnb 11 bri­gádmunkást szervezett a lakos­ság soraiból. Meg is kezdték a munkát, de a munkavezető ha­zaküldte őket, mondván: úgy sem bírnák megfizetni. Ojabb kezdeményezéssel pró­bálkoztak. Felajánlották az épl­tővállalatnak, hogy a falu né­pének segítségével egy hónap alatt kiássák az árkokat, ha adnak egy gépet, s hozzá egy szakmunkást. Azután már csak a csöveket kellene lefektetni. Nem! Az építővállalat figyelem­be se vette a felajánlást. • In­kább fizeti a bírságot. Vala­hogy úgy van az hogy teljes mértékben érvényesül az elter­jedt mondás: „A munkát meg kell becsülni". A Iadmóciak szerint azonban ezt az építő­vállalat úgy értelmezi, hogy minél tovább tartson. A MUNKA ÜTEME most már a döntő. Ahogy majd gyorsul a munka üteme, úgy tűnik el a viszálykodás a faluban. Ez nyil­vánvaló. Ha azok, akiktől függ a munka ütemének gyorsítása, szintén arra lennének kárhoz­tatva, mint a Iadmóciak, hogy naponta cipeljék fel 200 mé­terre, hegynek felfelé az Ivás­hoz, mosakodáshoz szükséges vizet, bizonyára rádöbbenné­nek: Ogy kell dolgozni, hogy ne szenvedjen kárt sem a vállalat, sem a falu népe. A jő ütemű, tervszerű munka viszont szép eredményt hozhat. Megszüntetheti a viszálykodást, a torzsalkodást, az egész falu népének pedig megadhatja a vizet. CSURKÖ DEZS0 Figyelmeztetés! Értesítjük kedves olvosóinkot, hog y 1972. november 8.-án té­vedésböl közöltük lopunkbon o košicei Mogyor Kultúra könyv­hirdetését. Ezért még egyszer figyelmeztetjük kedves olva­sóinkot, miszerint legalább 80,— korono értékben kell könyveket vásárolniuk ohhoz hogy bekapcsolódhassanak a sorsolásba. FIGYELMEZTETES! Kedves olvasóink, hirdetésüket a következő címre küldjék: Vy­davateľstvo Pravda, inzertná kancelária 0j Szó, Jesenského 12, Bratislava. A címen kívül a boríték sarkában tüntessék fel a hirdetés számát és a jeligét (ha válaszolnak a hirdetésre). Például: 0-1283, jelige: Csallóköz. Különösen a hirdetés szá­mát tüntessék fel pontosan. Figyelmeztetjük kedves olvasóin­kat, hogy a hirdetéseket sorrend szerint iktatjuk, s csak a kiszámított hirdetési díj megtérítése után közöljük őket. A hirdetés díját postautalványon kell elküldeni. Hirdetési díj: hétköznapi számban (szerda és szombat) szavanként 2,— korona -{- 3.— korona kezelési költség, vasárnapi számban (péntek) szavanként 3,— korona + 3,— korona kezelési költ­ség. JELIGÉS HIRDETŐINK CÍMÉT SEMMILYEN KÖRÜLMÉ­NYEK KÖZÖTT SEM SZOLGÁLTATJUK Kl. Társadalmi szem­pontból illetlen szöveget nem közlünk. A lučeneci (losonci) Csehszlo­vák Autójavító Üzemek — Československé automobilo­vé opravovne, n. p., Lučenec kedvező fizetési feltételekkel nagyobb számban felvesz: • autókarosszéria-készítőket • autómechanikusokat, • autólakkozókat, továbbá • lakatosokat — hegesztőket és • kőműveseket. A segédmunkások az üzemi munkaiskolában képe­sítést szerezhetnek. Munkába lépés azonnal. Az érdeklődők üzemünk személyzeti osztályán —• Č8AO závod 01 Lučenec — személyesen, írásban és telefonon is jelentkezhetnek. OP-T4J

Next

/
Thumbnails
Contents