Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-03 / 260. szám, péntek

A CSKP Központi Bizottsága 1072. október 26—27-1 plenáris ülésének vitája (Folytatás a 4. oldalról) A Közel-Kelet területén a cionizmus mozgalmának konkrét terméke lett Iz­rael, amely a cionizmus és az imperia­lizmus érdekében több funkciót tölt be. Katonai erejét az arab országokra gya­korolt nyomás eszközeként használják fel. Az izraeli uralkodó körök emellett saját expanziós céljaikat is kiharcolják. Izrael agresszivitását, amely az 1967. évi háború után nagy arab területeket szállt meg, az Egyesült Államok leplezi, ahol a cionistáknak sok irányban dön­tő befolyásuk van az amerikai politi­kára. Az amerikai imperializmus sokkal előnyösebbnek tartja, hogy gazdasági segítséget nyújtson Izrael által, sem­mint hogy leleplezze magát azáltal, hogy közvetlenül maga szervezze ezt a segítséget, pontosabban mondva, a po­litikai és a gazdasági behatolást. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy Izrael érdekei hogyan azonosulnak az ameri­kai imperializmus általános érdekeivel. A Foreign Affaires amerikai folyóirat erről ezt írta: Lehetséges, hogy az iz­raeli modell harmadik gazdasági erő­ként hat majd. Izrael olyan alternatí­va, amely különbözik a nyugati modell­től, de amely bizonyára jobban alkal­mazkodik a szabad világ érdekeihez, mint a kommunista modell. A befolyá­solás egyik-másik módját bizonyítja ez a példa. 1959—1961-ben Izraelben tan­folyamokat szerveztek 4640 afrikai diák számára. Túlnyomó többségük az aláb­bi tantárgyat tanulmányozta — a mun­kásmozgalom vezető pozíciója megszer­zésének művészete. Ezt a tantárgyat Tel Avivban a szövetkezetek és a mun­kásmozgalom területét tanulmányozó afroázsiai intézetben adják elő, amely közvetlenül összekapcsolódik az AFL és a CIO amerikai szakszervezeti köz­ponttal, s általa a CIA amerikai kém­központtal. Az ún. demokratikus szocializmus koncepciója elleni ideológiai harcban jelentős szerepe van az izraeli állam jellege és lényege leleplezésének. Az Arnošt Lustig típusú jobboldali opportu­nistáink és cionistáink ezt a demokra­tikus szocializmust az igazi, a szabad, a valóban humánus szocializmusnak ne­vezték. Izrael a valóságban egy mesterséges modell kirakata: az imperializmus gaz­dagon támogatja, de ugyanakkor gazda­ságilag kizsákmányolja. Így valóban •nem nehéz és nem bonyolult az izraeli gazdaság előnyeinek a magas életszín­vonalra való hivatkozással történő bi­zonyítgatása: Izrael az utóbbi három év alatt pl. 5 milliárd dollár ingyenes se­gítséget kapott, ami békés viszonyok között elegendő lenne ahhoz, hogy egész lakossága a mai színvonalon tel­jesen munka nélkül éljen. A cionizmus elméletének és gyakor­latának veszélyessége különösen abban rejlik, hogy a zsidó nagyburzsoázia ideológiája, amely összenőtt az Egye­sült Államok és más imperialista hatal­mak monopolköreivel, sokoldalú kap­csolatokat épített kí a nemzetközi re­formista és revizionista irányzattal. Ez lehetővé teszi, hogy a cionizmus veszé­lyes osztályfegyverként hasson a for­radalmi és a nemzeti felszabadító moz­galom ellen, befolyásos eszköze legyen az imperializmus kommunistaellenes, szovjetellenes és haladásellenes táma­dásainak. A cionista propaganda fő támadása a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág ellen irányul. 1971 februárjában Brüsszelben valósult meg a zsidó hit­községek világkonferenciája, amely a szovjetellenes őrület támadásainak, rá­galmainak, hazug érveinek koncentrált kifejezése volt. 1968 előtt, de elsősorban a válságos időben számos zsidó származású polgá­runk példáján is meggyőződhettünk ar­ról, hogy a cionizmus ideológiája, a ha­mis soviniszta zsidó összetartozás ideo­lógiája a szocialista országokon belül osztályellenséges fertőzésként hat. Meg szeretném említeni, hogy Izrael nagy­követsége már régen 1968 előtt meg akarta nyerni a fiatal, politikailag in­gatag emberek, elsősorban a diákok bizalmát, hogy cionista szellemben a szocializmus ellen, elsősorban a szo­cialista állam internacionalista elvei el­len uszítsák őket. így pl. a 60-as éveikben a zsidók Prá­gába érkezésének ezeréves milleniumát akarták megünnepelni. A zsidók hagyo­mányait, kultúráját és műveltségi szín­vonalát olyan beállításban akarták be­mutalni a prágaiaknak, amely megfe­lelt a nemzetközi cionista körök érde­keinek. A zsidók hagyományát, kultúrá­ját és műveltségét a csehek kulturális, szellemi és erkölcsi gazdasága legfel­sőbb normáiként tüntették fel, amely az elmaradott provincionális cseh környe­zet fölött áll. 1963-ban az ismert Kafka­konferencián, amely megnyitotta az utat a szocializmus forradalmi és em­beri értékeinek elferdítéséhez és taga­dásához, a cionizmus hatása ösztönző tényező volt, amit még megfelelően ér­tékelni kell. A válságos fejlődés Tanulsága konk­rétan és jogosan a szocialistaellenes destrukció egyik tényezőjének nevezi a cionizmust, melynek képviselői döntő fontosságú befolyást gyakoroltak a tö­megtájékoztatási eszközökre. A cionizmus nem jelent számunkra absztrakt veszélyt. Nagyon támadó, tel­jesen konkrét jobboldali ideológiát je­lent, amelynek jelenleg határozottan imperialistabarát és szovjetellenes, kozmopolita jellege van. A cionista ideológia ellen folytatott elvhű harc szorosan összefügg azzal az aktív szo­lidaritással, melyet a zsidók körében azoknak nyújtunk, akik becsületesen ellenzik a mai cionizmus soviniszta hullámát. Ezért teljes mértékben támogatjuk a Mier Vilner főtitkár által vezetett Iz­raeli Kommunista Pártnak a cionizmus­sal szemben elfoglalt egyértelmű osz­Amikor a csehszlovák néphadsereg­ben elemeztük az 1968—69. évi válsá­gos jelenségek okait, a fogyatékosságok egyik fő okának az ideológiai munka, a parncsnokok és a katonák ideológiai politikai nevelésének lebecsülését tar­tottuk. Ezért arra törekedtünk, hogy a Tanulságok és a XIV. pártkongresszus határozata alapján felújítsuk az ideoló­giai munkának a hadsereg pártszerve­zetében, a katonák nevelésében és ki­képzésében betöltött szerepe lenini értel­mezését, hogy kiépítsük a hadsereg tag. jai ideológiai nevelésének osztályszem­pontokon alapuló rendszerét és e rend­szert következetesen a XIV. pártkong­resszus által kitűzött célok és felada­tok megvalósítására irányítsuk. A Pajzs 72 szövetséges hadgyakorlat, amelyben kicsúcsosodott a parancsno­kok, a politikai dolgozók, a párt- és a SZISZ-szervezetek nevelő törekvése, jó eredményeket hozott. Katonáink jól fel­készült harcosokként és olyan polgá­rokként mutatkoztak be, akik büszkék szocialista hazájukra, néphadseregükre, a hadseregnek a Varsói Szerződés had­erejében betöltött szerepére. Arra törekszünk, hogy az ideológiai nevelő rendszer alapvető formái, vagy­is a hivatásos katonák marxista—leni­nista előkészítése és a katonák politi­kai oktatása szorosabban kapcsolódjon az élethez, hogy megtisztítsuk a forma­lizmus hordalékától, a kommunisták és a pártonkívüliek ideológiai fejlődésé­nek alapjává és a párt ideológiai befő­lyásának eszközévé változtassuk. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy az isko­láztatás alapvető formáinak ideológiai színvonalától függ az agitációs tömeg­munka színvonala, a kulturális tevé­kenység ideológiai irányzata. Az ideológiai munkának a pártszer­vezetek életében és a hadsereg előké­szítése egész folyamatában betöltött sze­repe lenini értelmezésének felújításában példakép áll előttünk. Ez a példakép az ideológiai nevelés stabil, jól műkö­dő rendszere a szovjet hadseregben. Amikor ez év elején ellenőriztük és ér­tékeltük, hogyan sikerült biztosítanunk az ideológiai nevelőmunka színvonalát, hogyan sikerült munkánk a választások előtti időszakban, megállapítottuk, hogy aránytalanul csökkent a kommunisták részvétele a propagandista aktivitásban. Ennek oka az volt, hogy nem értékel­tük eléggé az ideológiai munka jelen­tőségét. A csehszlovák néphadsereg pa­rancsnokságának, a politikai főcsoport­főnökségnek, a katonai tanácsoknak, a politikai szerveknek és a pártszerveze­teknek nagy igyekezetet kellett kifej­teniük a helyzet megjavítására. Rövid idő alatt elértük az eredeti helyzet visz. szaállítását, és sok egységben emelke­dett a propagandista aktívában részt vevő kommunisták száma. Ezzel a példával akarjuk bizonyítani, hogy a Tanulságok ideológiai következ­tetéseinek megvalósításában még csak a kezdetnél tartunk. Folyamatról van ugyanis szó, a munkamódszer elvi meg­változtatásáról, arról, hogy minden kom­munista, felelős parancsnok, politikai dolgozó elsajátítsa a lenini követelmé­nyeket és nevelést, hogy megnyerjék a tömegeket a párt feladatainak teljesí­tésére, és ezt a feladatot mindennapi irányító és szaktevékenységük elvá­laszthatatlan részének tekintsék. Az ideológiai nevelés egész rendszere csak akkor lesz hatékonyabb, és csak akkor fogja teljesíteni küldetését a Tanulsá­gok követelményei és a XIV. pártkong­resszus ideológiai nevelő feladatai szel­lemében, ha minden kommunista, min­den felelős dolgozó saját tapasztalatai alapján ilyen pártosan viszonyul majd az ideológiai munkához. A hadsereg parancsnokságának és politikai szerveinek közös törekvésével ezen a téren is elértük az első sikere­ket. Egyre több politikai szerv és pa­rancsnok szentel figyelmet a propagan­disták előkészítésének, magyarázzák ne­kik a fő feladatokat, a távlati feladató, kat, általánosítják a katonák nevelésé­ben és kiképzésében szerzett hasznos tályinternacionalista pozícióját. Vilner az idén júniusban a párt legutóbbi kongresszusán kijelentette: A cionizmus ideológiája és gyakorlata szembehelyez­kedik a szocializmus érdekeivel, a nem­zetközi haladással, a nemzetek nemzeti felszabadításának ügyével. A cionizmus ideológiája és gyakorlata ellentétben áll a zsidó dolgozók érdekeivel. Izrael népének nemzeti érdekeivel. Az izraeli állam cionista politikája veszélyezteti az ország biztonságát és jövőjét, Izrael népét egy tűzhányó csúcsára helyezi, Izrael sorsát az imperializmus önkényé­re bízza, elszigeteli Izraelt az arab nem­zetektől, és az arab világot gyűlölethez vezeti Izraellel szemben. A békés egymás mellett élés politi­kája eredményeinek megszilárdításáért folytatott törekvés, melyet a burzsoá és a szocialista ideológia éles konfron­tációja kísér, pártunk ideológiai és in­tapasztalatokat, elemezik az eredmé­nyeket, a szocialista verseny nevelő ha­tását stb. Egyre több az olyan parancs­nok, aki megfelelően értékeli egysége politikai-erkölcsi helyzetének jelentősé­gét, és aktív propagandamunkát fejt ki. Azt bizonyítják, hogy a felelős funkcio­náriusok tekintélyük, ideológiai fejlett­ségük, politikai tapasztalataik, koncep­ciós széles látókörük, szaktudásuk, tá­jékozottságuk miatt pótolhatatlanok az ideológiai nevelőmunka rendszerében. Az idén emelkedett azoknak a kom­munistáknak a száma, akik példát mu­tatnak a marxista—leninista elmélet tanulmányozásában. A politikai és a ka­tonai nevelés hatékonyságának növelé­se ma megköveteli, hogy teljesebb mér­tékben respektáljuk azokat a folyamato. kat, amelyek hadseregünk létezését és fejlődését jellemzik. Elsősorban azt, hogy hadseregünk küldetése az embe­rek alkotómunkájának a megvédése. Fokozott feladatok hárulnak ránk az­zal kapcsolatban, hogy a szocializmus védelme a szovjet felszabadító hadse­reg köré felzárkózott testvérországok hadseregeivel együttműködésben való­sul mag és a hadseregekben óriási vál­tózások mentek végbe a technikában, a fegyverekben és minden téren. Ma rendkívüli figyelmet szentelünk a fia­tal katonák nevelésének. E probléma elemzése azt mutatja, hogy nemcsak az 1968—1969-es időszak ideológiai és er­kölcsi ártalmait kell kiküszöbölni, ha­nem ki kell küszöbölni az ifjúság poli­tikai nevelése iránti felületességet ls, amely az egész január előtti időszakot jellemezte. Helyes az a következtetés, hogy az ifjúság többsége a szocializmus pozícióin áll. Egyre jobban előtérbe ke­rül azonban az a kérdés, milyen mély kapcsolata ván ifjúságunknak a szocia­lizmus lenini értelmezéséhez, a szocia­lizmus alapvető ideológiai értékeihez, hogyan értelmezi a szocializmust, vi­lágnézeti, osztály-' és internacionalista irányzatának kérdését a mai, osztályok, ra osztott világ viszonyai között. Ezen a téren a hadseregünkbe érkező fiata­lok, a középiskolát és főiskolát végzett fiatalok világnézeti felkészültsége ala­csony színvonalú. Ügy kell előkészíte­nünk az ifjúságot, hogy a legkiélezet­tebb konfliktusos helvezetekben is vi­ternacionalista tevékenységének köl­csönös összekapcsolódásához vezet. Ebben az egységben oldjuk meg a szo­cialista építés nemzeti és internaciona­lista feladatait. Ezen a téren jelentős haladást Jelen­tenek számos testvérpárttal az ideoló­giai együttműködésről kötött kétoldalú megállapodások, melyek a távlati és a jelenlegi feladatok, valamint a koncep­ciós és a programjellegű feladatok kö­zös megoldását feltételezik. Auersperg elvtárs befejezésül hangsú­lyozta, hogy a nemzetközi ideológiai harci területén számos általános kérdés áll a figyelem előterében, melyeknek megoldása a testvérpártok szoros együttműködését és közös törekvését követeli meg. Ezért napirendre kerül az ideológiai törekvés integrációja kü­lönböző formáinak szüksége. lágnézetileg és politikailag is helytáll­jon. A jobboldali opportunizmus osztály­os szociális gyökereinek leleplezése és a jobboldali opportunizmus végleges le­győzése az emberek gondolkodásában elsősorban a világnézeti nevelés kérdé­se. A fiatalok többsége egyelőre csak felületesen egyezett ki a válságos ese­ményekkel. Nem volna szabad előfor­dulnia, hogy szakiskolát végzett fiatal munkások úgy jöjjenek a hadseregbe, hogy még nem tisztázták állásfoglalá­sukat osztályuk vezető szerepével, a szo­cialista társadalommal szemben, úgy, hogy nem értik a munkásosztály törté­nelmi küldetését, habár e követelmé­nyekkel egyetértenek. Ellenségeinknek a lenini tanítás és a szocialista haza védelme elleni táma­dásai egyre aktívabbak. Meg akarják bontani a szocialista államok közös vé­delmi politikáját, alá akarják ásni mind­azt, amin a szocializmus védelme alap­szik. A támadások irányzata különböző. Illúziót akarnak kelteni az imperializ­mus „békeszeretetéről", különböző há­borús elméleteket keresnek annak ér­dekében, hogy leplezzék: a háború egyetlen forrása az imperializmus ag­resszív lényege. Különös igyekezetet fejtenek ki a szocialista nemzetek kö­zös törekvésére és egységére vonatko­zó lenini gondolat elleni támadásokban. Hevesen támadják a védelem módsze­reire és eszközeire, a hadsereg építésé­nek alapelveire, a szocialista hadsere­gek funkciójára vonatkozó lenini ha­gyatékot. Időszerű feladatunk, hogy rugalma­sabban szembehelyezkedjünk a szocia­lista közösség forradalmi imperialista­ellenes békepolitikájára vonatkozó hely­telen pacifista reakcióval. A pacifizmus csökkenti embereink ideológiai és poli­tikai éberségét, társadalmunk erkölcsi erejének védelmi értékét. Ezért a lakos­ság néphadsereggel szembeni, a pa­rancsnoksággal szembeni, valamint az ifjúság csehszlovák néphadsereggel szembeni kapcsolatának kialakítása nem lehet kampányfeladat. A szocia­lizmus védelme iránti viszony megszi­lárdítja a rendszeres osztályinternacio­nalista nevelést. Ez arra kötelez ben­nünket, hogy fokozzuk az elméleti és propagandamunka aktivitását. Václav Horácek elvtárs felszólalása Le.iyegesen növeli a szintetikus műszálak és a plasztikus műanyagok gyártását a Slovnaft újabb részlegének, az Aromát részlegének felépítése. A beruházási költ­ség majdnem 700 millió korona. Felvételünkön az új üzemegység egy része. (Felvétel: M. Vojtek —' CSXKJ

Next

/
Thumbnails
Contents