Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-19 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

ALIS ALAPOK ISSZERŰ FEL H

amarjában bizonyára nehéz lenne pontosan megállapítani, hogy a mezőgazdasági szakemberek mikor említették első ízben az ország legjobbjai között a Vefké Ludince-i (Nagyölvedj Egységes Földművesszövetkezetet. Vitathatatlan azonban, hogy az 1763 hektáros jó talajú határt művelő közösség tagjai régen tudnak és szeretnek is gazdálkodni. Szinte a szövetkezet megalapításától kezdve minden munkaszakaszon jól képzett vezetők irányítják a termelést. hozzáértő, tenniakaró emberek végzik az egyre könnyebbé váló munkát. Az utóbbi negyedévszázad során csaknem felismerhetetlenségig megváltozott talu lakosai közül ma 230 család számára jelent biztos megélhetést a szövetkezet. Az állandó dolgozók száma eléri az ötszázat. Közülük sok a fiatal. Említést érdemel, hogy ennek nemcsak annyi a magyarázata, hogy az alig 35 kilométerre lévő Štúrovói (Párkány] Papír- és Cellulózgyáron kívül nincs jelentősebb ipari üzem a közeli környékén. Inkább az a siker titka, hogy egyre számottevőbb eredmények, vastagabb fizetési borítékok jelzik a szövetkezet gazdasági fejlődését és az emberek életszínvonalának emelkedését. Közben persze egyebekről sem feledkeznek meg a jónevfl efsz vezetői. — Lehetőségeinkhez mérten valamennyi munkaszakaszon nagy gondot fordítunk a termelés gépesítésére — magyarázta Urbán Ferenc szövetkezeti elnök. — A kukorica termesztésénél tavaly óta nincs már szükség a kézi kapákra. Az idei őszön 105 hektáros vetésterületről teljesen gépesítve takarítottuk be a szép hozamú cukorrépát is. Azonkívül, hogy aránylag gyorsan visszatérültek a gépek vásárlási és üzemeltetési költségei, a korábbi évek hagyományos betakarítási módszeréhez viszonyítva mintegy 90 ezer korona összegű munkaköltséget is sikerült megtakarítani. Ezzel kapcsolatban azt sem lehet lebecsülni, hogy a szövetkezet női dolgozóit — jobbára ők kapálták, tördelték a kukoricát, takarították be a cukorrépát — semmiféle kereset csökkenés nem érte. Ugyanis a növénytermesztés nagyarányú gépesítésével egyidejűleg bővítettük az ipari növények vetésterületét is. A különbség csupán annyi, hogy számukra már szinte teljesen megszűnt a megerőltető fizikai munka, és az időjárás viszontagságai sem nehezítik többé az asszonyok helyzetét. Ősszel és a tél folyamán fedél alatt, fűtött helyiségben végzik a munka túlnyomó részét. A szövetkezeti gazdálkodás tavalyi jövedelméből több mint tízmillió koronát fordítottak a dolgozók bérezésére. A szövetkezettel tartós munkaviszonyban lévők átlagos havi keresete jócskán meghaladta a kétezer koronát. A várakozásnak megfelelően tovább növekedik ez az átlag is. A rövid idő alatt újjáépült utcasorok, a fürdőszobás lakások, a szaporodó személyautók, a korszerű háztartási gépek egyaránt bizonyítják az emberek szorgalmát és a szövetkezet szilárdságát. A gondtalan megélhetésen kívül azonban mást is biztosít tagjainak a jóhírü gazdaság. Évente 350—400 ezer koronát költenek kulturális célokra, sokoldalú művelődésre a közös bevételükből. Arra sem hiányzik a biztosíték, hogy a következő időszakban még többet tervezzenek az egyszerű emberek ismereteinek, élményeinek gazdagítására. Több tucatnyi hasonló feltételek között gazdálkodó földművesszövetkezetben sajnos ennek negyedét sem hasznosítják még ésszerűen. Pedig a legtöbb helyen ugyanúgy kínálkoznak a lehetőségek is. Csupán a szervezésen múlik. — Tizenegy évvel ezelőtt épült fel a kultúrházunk — folytatta a megkezdett gondolatsort az elnök. — összesen kétmillió koronát fordítottunk az építésre. Annak idején a különböző tömegszervezetek tagjai, a falu lakosai, valamint az iskolások egyformán sokat brigádoztak. Maga az épület, a berendezés, a technikai felszerelés minden tekintetben korszerű. A vélemények alapján úgy mondhatom, hogy semmi sem hiányzik a rendszeres kultúrműsorok zavartalan élvezéséhez. A kultúrház jelenlegi hivatalos értéke körülbelül négymillió korona lehet. A valódi értékét azonban szinte fel sem lehet becsülni. — Mennyire használják ki ezt a lehetőséget? — Nagyon ritka az olyan hétvégi délután, szombat-vasárnap este, amikor üres marad egy-két szék. Gyakori, sokat tapsolt vendégünk a Magyar Területi Színház. A környékbeli műkedvelő színjátszók is szívesen jönnek hozzánk. Évente néhány alkalommal neves külföldi, elsősorban magyarországi művészeket is vendégül látunk. Többnyire elővételben kelnek el a jegyek. A kulturális rendezvények mellett minden alkalommal ott tartjuk a tagsági-, illetve a csoportgyűléseket, a tömegszervezetek összejöveteleit. Ezenkívül népmulatságokra, az utóbbi időben pedig lakodalmakra is gyakran kérik a kultúrházat és a konyhafelszerelést. A berendezések használatáért valóban jelentéktelen összeget, száz, Illetve az utóbbiak esetében háromszáz koronát számolunk fel. Ebből a pénzből még a napi villanyfogyasztás költségeit is csak részben lehet fedezni. Mégis örömmel teszünk eleget mindenki kérésének, hiszen az itteni emberek legtöbbje szövetkezeti dolgozó. Más fogalmazásban pedig a falut sok vonatkozásban együtt kell említeni a szövetkezettel. Persze, a kultúrház állandó „üzemeltetése", a gondnok fizetése legtöbbször csak kisebbik hányadát képezi az imént említett tekintélyes összegnek. A szövetkezeti tagok számára valamennyi jelentősebb rendezvényre ingyenes utazást, éjszakai szállást és belépőjegyet biztosítanak az egyes munkacsoportok vezetői. Eddig több hazai és külföldi mezőgazdasági és gépipari kiállításon is jártak már. A nyári munkák, az őszi csúcsmunkák végeztével, valamint a téli hónapok folyamán néhány napos csoportos kirándulást szerveznek hazánk legszebb tájaira, vagy a szocialista országok valamelyikébe. A népes szövetkezeti családnak talán nincs is olyan tagja, aki ne ismerné a Magas-Tátra, a világhírű hazai gyógyforrások, városok szépségeit vagy a balatoni üdülés örömeit. Gyakoriak a tanulmányutak is. A szövetkezet szakemberei több olyan magas szintű mezőgazdasági fermelést folytató mintagazdaságot látogattak meg, ahonnan új ismeretekkel gazdagodva tértek haza. Mindez jól visszatükröződik a termelési eredménymutatók állandó növekedésében. Ilyenformán sohasem számít „ablakon kidobott pénznek" a tanulmányutak költsége. Ha már az ismeretgyarapításról esett szó, azt is meg kell említeni, hogy a szövetkezet könyvtárából egyetlen újabb kiadású szakkönyv sem hiányzik. S ami talán sokkal fontosabb ennél: a borítólapokról nem kell a port törülgetni. Hasonlóan örömteli, hogy a szaklapok példányai se:n kerülnek olvasatlanul a polcokra. Pedig hetenként súlyos csomagokat kézbesít belőlük a postás. Ezenkívül minden családnak a szövetkezet fizeti elő a Szabad Földművest és a Garamvölgye című járási hetilapot. Az érdeklődő dolgozók azonban bármikor hozzájuthatnak a komoly szakirodalomhoz is. Régen tudatosították már az emberek, hogy valamennyiük egyforma érdeke a munkatermelékenység fokozása, amihez persze nagy szükség van a tanulásra is. — Telenként, amikor kevésbé sürget az idő, rendszeres szakmai tanfolyamokat szervezünk a munkacsoportok dolgozóinak. Termelési szakaszonként külön-külön, délutáni, vagy esti előadások keretében ismertetjük a nagyobb munkasikerek eléréséhez fontos legújabb tudnivalókat. A traktorosok negyven órás tanfolyamon elevenítik fel, illetve sajátítják el a biztonságos közúti forgalom régebbi és új szabályait. A tanultakból valamennyien vizsgáznak. Közben megismerkednek a mezőgazdasági gépgyártás űj eredményeivel, megtanulják a korszerű gépek kezelését és karbantartását. Minden alkalommal nagy érdeklődés kíséri a szövetkezeti tagok szociális biztosítását és a Munkatörvénykönyv egyes cikkelyeit részletesen tárgyaló előadásokat is. Arra való tekintettel, hogy a szövetkezet gazdasági helyzetének és távlati terveinek alapos megismerésére legtöbbször kevésnek bizonyul a tervtárgyaló, illetve az évzáró közgyűlés, ilyen jellegű előadásokat ls rendszeresítettünk A brigádvezetők rendszeresen beszámolnak a munkacsoportok tagjainak az ágazati tervek teljesítéséről, és közösen tárgyalják meg a soron következő célkitűzések valóra váltásának apró részleteit. A tudniakarás mellett mindenképpen a szövetkezetesek dicséretére írható, hogy dologidőben sem feledkeznek meg a közös alapítóiról, a megérdemelt nyugdíjukat élvező idős emberekről. Követésre méltó példaként lehet megemlíteni, hogy a faluban minden évben megrendezik a nyugdíjasok napját is. Legutóbb két héttel ezelőtt ünnepelték őket. A kilencven éven felülieket külön is köszöntötték. Szinte valamenynyien kivették részüket a szövetkezetalapítás, a kezdeti évek nehezéből. A fiatalabbak ezzel kapcsolatos véleménye • mindössze annyi, hogy megérdemlik a gondoskodást, az ünnepi rangra emelt novemberi vasárnapokat. Vitathatatlanul igazuk van. LALO KAROLY CÖZEL ÖTMILLIÓ ^tőségeket, vagyis ki. Hogy ez a is van, talán a hány sorban szónt 400 klubtagot folyamokról, ebb eredményektársastánckör, a r dicsekedhet. A működését a küőkelő helyezések émjelzik. Közülük toka" és a „Szlojsai, sőt 1970-ben slovákia bajnoka" sakkör több mint m ünnepélyes alékenységükből a rendezett ünnereplésük érdemel nyeinek illusztráInk, hogy a legjátszanak. A töbtó tevékenységet ) nevű színjátszó idén valamennyi a mindössze egy nyári időszakban ri koncertet tar/ételeket készítets egyéb ünnepsér tagjainak alkoZlaté Moravcén, en állították kl. s a fényképészeti —szovjet barátság 1 klubban kiállíutatkoznak már a rben is. lösen a szabó- és anfolyam örvend óbbiban már férból 200 000 korocmai ismereteinek olitikai nevelését szolgáló tanulmányi kirándulásokra és kulturális rendezvényekre. Ezek közül a szocialista munkabrigádok tagjainak tanulmányi kirándulásai és az állami ünnepek alkalmából rendezett kultúrpolitikai akciók a jelentősebbek. A kulturális és a szociális alap további részének felhasználására a szakszervezeten keresztül történik. A különböző rendezvények és a színházak látogatására, valamint a tömegszervezetek kulturális akcióinak támogatására az üzem vezetői 90 000 koronát terveztek. Ennek nagy részét már ki is merítették, hiszen nagyon sokan vettek részt a bratislavai zenei ünnepségeken és egyéb rendezvényeken. Ezenkívül jelentős összeget költöttek a SZISZ, a CSEMADOK és a többi tömegszervezet kulturális akcióira is. A termelésben dolgozó embereknek feltétlen szükségük van a pihenésre, a testi és a szellemi felfrissülésre. A Slovnaft vezetői ezt szem előtt tartják, s e célból Senecen (Szene) és a PieSfany melletti Chtelnicén már régebben üzemi rekreációs központot létesítettek. Az utóbbi helyen egy 180 férőhelyes pionírtábor is van. Ezenkívül a hatodik ötéves tervben egy új, kétszáz férőhelyes üdülőközpontot szándékoznak vásárolni. A dolgozók üdülésére az idén jelentős összeget — mintegy egymilliószázezer koronát — szántak. Ebből a pénzből nagyon sokan üdültek az említett rekreációs központokban, valamint csereakció keretében az NDK-ban és Lengyelországban. A magyarországi Siófokon 450-en, a belföldi üdülőközpontokban 600-an voltak rekreáción. A kitüntetett dolgozók a jugoszláviai tengerparton üdültek. Ezenkívül a szakszervezet központi szervei mintegy 250 dolgozónak — köztük hozzátartozóiknak ls — tették lehetővé az ingyenes üdülést. A gyermekek rekreációi 320 000 koronába kerültek. Több mint 500 gyermek töltötte szép környezetben, gondtalanul a nyári szünidőt. Az alkalmazottak közül minden évben többen igényelnek beutalót gyógyfürdőbe. Mivel a szakszervezet csak egy részük Igényét elégítheti kl, az üzem vezetői erre a célra eddig minden évben terveztek bizonyos összeget. Az idén 160 000 koronát. Ez azt jelenti, hogy valamennyi gyógykezelésre szoruló igénvét ki elégítik. A Slovnaftnak jelentős sikereket elérő sportcsapatai vannak. Elég megemlítenünk a II. ligás futballcsapatot, valamint a kézilabdacsapatot, a kerékpározókat, a kosárlabdázókat és a vízilabdázókat. Sportfelszereléseikre és sportszereikre az üzem 320 000 koronát költ. A szociális segélyek értéke 20 000, a szövetkezeti lakások építéséhez — az idén negyven család költözött, illetve költözik új otthonba — és a lakásberendezések vásárlására nyújtott kölcsönöké egymillió 70 ezer, a nem pénzbeli jutalmaké 215 000 korona. A kulturális célokat szolgáló beruházásokra az üzem vezetői 970 000 koronát terveztek. Ezt az összeget a seneci és a chtelnicei üdülőközpont bővítésére, berendezésének kiegészítésére és környékének szebbé tételére fordították, illetve fordítják. Ha összegezzük az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy az üzem kulturális és szociális alapjából az idén egy dolgozóra közel 800 korona jutott, s ezt ésszerűen használták, illetve használják fel. A bratislavai Slovnaft nemzeti vállalatnak tehát érdekében áll a dolgozók kulturális és szociális igényeinek kielégítése. A közel ötmillió korona befektetés megtérülése mértékegységgel nem mérhető, de kétségl.ívül megnyilvánul a dolgozók életszínvonalnak emelkedésében, politikai és szakmai ismerteik gyarapodásában, s ezen keresztül: munkatermelékenységük fokozódásában. T<J7SÉR LAJOS