Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-19 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

PEDAGÓGUSKÉPZÉS a szovjet pedagógiai főiskolákon A tudomány és a technika gyors ütemű fejlődése, a politikai, a gazdasági és kulturális előrehaladás rilágszerte egyre nagyobb igényeket támaszt az emberrel szemben A tudományos-műszaki forradalom diktálta követelmények megvalósítása nap nap után korszerűbb munkamódszereket, átfogóbb ismeretekkel fel vértezett egyéneket követel. A társadalmi haladásról és a jövő követelményeiről beszélve, nem véletlen, bogy felvetődik a műveltség, a közoktatás, az iskolarendszer és ennek kapcsán a pedagógusképzés kér dése. Hisz éppen ennek színvonalától függ, hogyan állunk helyt a jövőben. V. E. JARNATOVSZKAJA és V. K. GRIGORJEV — a Magyar Pedagógia legutóbbi számában — a szovjet pedagógusképzés módszereivel és problémáival foglalkozik. Mivel a cikk olyan kérdéseket vet fel, mely olvasóink érdeklődésére is számot tarthat, az írást — csekély rövidítéssel — az alábbiakban közöljük. A

pedagógusok a szovjet értelmiség egyik legnépesebb csoportját alkotják, számuk napjainkban eléri a hárommilliót. 204 pedagógiai főiskola, 50 egyetem, 411 tanítóképző minden évben friss erőkkel egészíti ki a pedagógusok hadseregét. Az előző ötéves terv évei alatt az ország iskolái 630 000 főiskolai és több mint 300 000 középiskolai végzettségű pedagógust kaptak. A Szovjetunióban a felsőoktatási intézmények három típusa ismeretes: egyetemek, műszaki főiskolák és szakfőiskolák. A pedagógiai főiskolák (s az ország minden negyedik főiskolája pedagógiai) a legvilágosabban tükrözik a szovjet felsőoktatás rendszerét és elveit. A pedagógiai főiskolákra 35. életévüket még be nem töltött állampolgárokat vesznek fel, függetlenül ne műktől, nemzetiségüktől, vagyoni helyzetüktől, vallásuktól, szociális származásuktól. Az esti és levelező tagozatokra korhatár nélkül lehet jelentkezni. A nappali, az esti és a levelező tagozatokra való felvételhez a középiskolai tantervek anyagára épülő felvételj vizsgák sikeres letétele szükséges. A munkás- és parasztifjúság általános műveltségi színvonalának emelése és a felsőoktatási intézmé nyekbe való bekerülésükhöz szükséges feltételek meg teremtése céljából 1969-től kezdve előkészítő tagoza tokát létesítettek a felsőoktatási intézményekben; itt a foglalkozásokat nappali, esti és levelezőoktatás formájában tartják. Az előkészítő tagozatokra középisko lai végzettségű, kiváló munkásokat, kolhozparasztokat és a szovjet fegyveres erők leszerelt katonáit veszik fel. Az előkészítő tagozatokat elvégzett és eredmé nyes záróvizsgát tett személyeket felvételi vizsga nél kül veszik fel a felsőoktatási intézmények első évfolyamába. Napjainkban 104 pedagógiai főiskolán működnek előkészítő tagozatok. 1970-ben a pedagógiai főiskolák első évfolyamára felvettek 60 százaléka a munkások, parasztok, illetve ezek gyermekei közül került kl. A pedagógus pályára hajlamot mutató fiatalok pe dagógiai főiskolára előkészítésének és kiválasztásé nak egyéb formái is beváltak, pl.: a céltudatos Komszomol-toborzás, a főiskolákon, az általánosan képző középiskolákban, az üzemekben, gyárakban, szovhozokban és kolhozokban szervezett kombinált (nappali levelező) tanfolyamok rendszere, valamint a tanulók szakmai (pedagógiai) irányítása stb. A felsőoktatási intézmények — köztük a pedagógiai főiskolák — benépesítése a Szovjetunióban egyre in kább társadalmi üggyé válik. Ennek megnyilvánulási formái: az Iskola nevelő testületének javaslata és jel lemzése; a Komszomol-szervezetek. az üzemek, a kol hozok ajánlásai; az előkészítő tagozatokra történő je lölések megvitatása termelési értekezleteken, az üzem munkásgyűlésein, a kolhozok vezetőségi ülésein, a kol hoztagok gyűlésein és a társadalmi szervezetekben; a párt-, a Komszomol- és a szakszervezeti szervek részvétele a felvételi bizottságok munkájában; a főis kólákra javasolt fiatalok tanulmányi munkájának el lenőrzése a vállalatok, kolhozok, és szovhozok részé rő > pedagógiai főiskolák tevékenységét meghatározó alapelvek demokratizmusa az anyanyelven történő ta nulás lehetőségében, az oktatás nyelvének szabad megválasztásában és az ingyenes oktatásban is meg nyilvánul. A hallgatóktól nem követelnek tandíjat és vizsgadíjat, ingyenesen használhatják a könyvtárat és a laboratóriumi berendezéseket. A felsőoktatási intézmények fenntartási költségeit teljes mértékben az állam fedezi. A hallgatók többsége anyagi támogatást élvez az államtól, amely nemcsak az ösztöndíjakban jut kifejezésre — amelyben minden 10 hallgató közül 8 részesül —, hanem abban is, hogy a levelező és esti hallgatók évenként fizetéses tanulmányi szabadságot kapnak a vizsgákra ős beszámolókra való készülés, illetve azok letétele idejére. Vidéki hallgatóknak kollégiumi ellátást biztosítanak. A pedagógiai főiskolák a középfokú általánosan képző munkaiskola óratervében szereplő valamennvi tantárgy tanítására képeznek pedagógusokat. Az általánosan képző középiskola munkájának megjavítására irányuló pártprogram megvalósítása érdekében az utóbbi időben új intézkedéseket tettek a felsőfokú pedagógiai képzés színvonalának emelésére. 1970 szeptemberétől a pedagógiai főiskolák történelem-, fizika-matematika-, nyelvészeti és egyéb karai új tantermek és új programok alapján kezdték meg munkájukat. Ezt az akciót jelentős munka előzte meg, amelynek során elemezték és felhasználták a pedagógiai képzés több mint félévszázados hagyományait, a pedagógusok munkájának tapasztalatait, a tudomány legújabb vívmányait és fejlődésének perspektíváit, az általános középfokú oktatás megvalósításának feladatait, a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában a pedagógusokkal szemben támasztott új követelményeket. A típus-tantervek négy-, illetve ötéves képzést írnak elő. Négy év alatt képezik a pedagógusokat a követ kező szakokon: orosz nyelv és irodalom, anyanyelv ás irodalom, egy idegen nyelv, matematika, fizika, kémia, történelem és társadalmi ismeretek, pedagógia (óvodai és iskolai), testnevelés, zene ás ének, pedagógia és alsó tagozati módszertan. öt évig tart a pedagógusok kétszakos képzése. Meg kell jegyeznünk, hogy a kétszakos képzést mindenekelőtt a részben osztott iskolák pedagógusának sajátos munkakörülményei teszik szükségessé. Falun a települések sűrűbb területi elhelyezésének törvényszerű folyamatát, a lakott területek állandó növekedését, s következésképpen a részben osztott iskolák fokozatos megszűnését figyelhetjük meg. A legközelebbi években azonban még nem mondhatunk le az olyan Iskolákról. ahol egy összevont osztály működik. Ennél fogva meg kellett találni a pedagógusképzésben a szakok optimális párosítását, hogy a pedagógus az oktató munka során ne legyen kénytelen sebtében elsajátí tani egy számára teljésen új tantárgyat. A jövendő pedagógus a második szakból természetesen nem kap olyan alapos képzést, mint a fő szakjából (ellenkező esetben nem kerülhető el a hallgató túlterhelése, vi szont az egyforma képzés mindkét szakból felületessé válhat). A típus-tanterv a következő szakpárosítást írja elö kétszakos képzés esetén: két idegen nyelv, matematika és fizika, fizika és munkaoktatás, biológia és kémia, földrajz és biológia; történelem, társadalmi is meretek és a kommunista nevelés módszertana; mű szaki rajz, szabadkézi rajz és munkaoktatás. A pedagógiai főiskola tantervei a társadalomtudo mányi tárgyakat (-az SZKP története, marxista—leninista filozófia, politikai gazdaságtan, tudományos kommunizmus, a tudományos ateizmus alapjai); az általánosan képző tárgyakat (idegen nyelv, testnevelés stb.), a pszichológiai és pedagógiai tárgyakat és a szaktárgyakat alkalmazzák. A pedagógiai főiskolákon az oktatás fő formái a következők: előadások laboratóriumi, gyakorlati foglalkozások, szemináriumok, évfolyammunkák, tanítási és termelési gyakorlat, konzultációk, vizsgák, köztük államvizsgák (a társadalomtudományi tárgyakból, szaktárgyakból, pedagógiából és szakmődszertanokból). Néhány államvizsga, főként a pedagógiából és az oktatás módszertanából tartott államvizsga diplomamunkával helyettesíthető (azoknál a hallgatóknál, akik alkalmasak a tudományos munkára, vagy egyéni tanterv szerint végzik tanulmányaikat). A típus-tantervekben — amelyekre fokozatosan áttér valamennyi pedagógiai főiskola — újszerű a pszichológiai és pedagógiai tárgyak sémája és órakerete. Az első félévben a „Bevezetés a pedagógiába" c. új tantárggyal ismerkednek meg a hallgatók. E tárgy feladata: a hallgatók szakmai orientálása, bevezetése a főbb pedagógiai fogalmakba és kategóriákba, ame lyeket később a pedagógia és a neveléstörténet tananyagában fognak elsajátítani. A második félévben kezdődik „Az életkori fiziológia és az iskolai higiénia" tantárgy, amely megismer teti a hallgatókat az iskolás korú gyermekek legfon tosabb fiziológiai sajátosságaival. Neveléstörténetet harmadik félévben tanulnak a hallgatók. Ez a tárgy hivatott arra, hogy kialakítsa a hallgatók pedagógiai gondolkodását, beavassa őket a pedagógiai jelenségek megközelítésének történelmi szemléletébe. Ebben a szemeszterben kezdődik az általános pszichológia tanítása, amely megismerteti a hallgatókat az emberi személyiség közösségben történő formálá sának törvényszerűségeivel, az oktatási és nevelési folyamat pszichológiai alapjaival. A negyedik félévben kezdődik: „Az Iskolai pedagó gia", amelynek tanítása az ötödik szemeszterben is folytatódik. Ennek keretében feltárják a hallgatók előtt a gyermeki személyiség formálásának alapelveit, meghatározzák a nevelés és az oktatás útjait. Az ötödik-hatodik szemeszterben kerülnek sorra a szakmódszertanok• ezek módszertani felkészítést nyújtanak a hallgatóknak s megismertetik őket az oktatás konkrét fogásaival és módszereivel. Az életkori és pedagógiai pszichológiát a hetedik félévben tanítják: ez felkészíti a hallgatókat a gyer mekekkel való egyéni foglalkozásra és a különböző életkorú gyermeki közösségekkel való munkára. A hallgatók gyakorlati képzésének rendszere a következő: első évfolyam — a hallgatók tevékenységének társadalmi formál az Iskolában; második évfolyam — pedagógiai és pszichológiai gyakorlati foglalkozások az iskolában; a negyedik félév végén — nyári pedagógiai gyakorlat a pionírtáborokban; har madik évfolyam — hathetes oktatási és nevelési gya korlat; negyedik évfolyam — héthetes zárőgyakorlat Az első évfolyam hallgatói a társadalmi és pedagó gia i munka során, valamint a „Bevezetés a pedagógiába" keretében tartott szemináriumi foglalkozásokra való felkészüléssel összefüggésben ts látogatnak és gyűjtenek megfigyeléseket. Az elsőéveseknek módot nyújtanak arra, hogy megismerjék az első tagozati osztályok tanítóinak és az osztályfőnököknek a nevelési munkatervét, tisztázzák, milyen formában vesz részt a Komszomol- és pionírszervezet a konkrét nevelési feladatok megvalósításában, figyeljék az egyes tanulók egyéni sajátosságainak megnyilvánulását a különböző pedagógiai szituációkban, megismerjék az új iskolai rendtartás rendelkezéseit — most már a tanár, illetve nevelő és nem a tegnapi iskolás szemszögéből. A hallgatók a pedagógus vagy a pionírvezető irányításával részt vesznek az osztályon kívüli nevelőmunkában is. Az első, a második, sőt még a harmadik félévben is nemegyszer előfordul, hogy a hallgatók gyakorlati munkája sok vonatkozásban megelőzi az elmélet elsajátítását. Szolgáljon mentségül erre az a tény, hogy a gyakorlati feladatok növelik és formálják a hallgatók új érdeklődési körét és pedagógiai igényeit. A főiskola oktatóinak és az iskolák pedagógusainak a vezetésével a hallgatók elemzik és értékelik a pedagógiai gyakorlat anyagát, összekapcsolják személyes tapasztalataikat évfolyamtársaik, valamint a kiváló gyakorló pedagógusok tapasztalataival. A tanterv új logikai sémája tehát az egész képzési időre elosztva írja elő a pszichológiai és pedagógiai tárgyak tanítását. Ezenkívül, a pszichológiai és pedagógiai tárgyak tanításának folyamatossága — össze* kapcsolva a gyakorlati képzés rendszerével, a beszámolókkal, vizsgákkal, évfolyammunkákkal — lehetővé teszi a hallgatók pedagógiai érdeklődésének állandó ébren tartását; pedagógiai gondolkodásuk kialakítását, kezdeményező készségük, alkotó aktivitásuk és önállóságuk fejlesztését, a tudományos kutatómunkába való bevonásukat. Minden egyes felsőoktatási intézmény, így a pedagógiai főiskolák hallgatóinak önálló munkája is a szakemberképzés megjavításának egyik fontos tényezője. Nem véletlenül foglalkoznak az utóbbi időben a felsőoktatási intézmények az oktatási folyamat és az oktatók, valamint a hallgatók munkája tudományos megszervezésének intenzívebbé tételével és tökéletesítésével. Az oktatómunka optimális formáinak kidolgozása, az oktatás modern technikai eszközeinek az oktatási folyamatba való széles körű bevezetése révén bizonyos idő szabadul fel, amelyet a hallgató tudományos kutatásokra, a szakirodalom olvasására és általános kulturális látókörének bővítésére használhat fel. Az oktatás individualizálása, a hallgatók képességeinek és tehetségének kibontakozása és fejlesztése tudományos alapokon nyugszik. A szovjet pedagógiai főiskola olyan jól képzett és sokoldalúan fejlett ember formálását tűzte ki célul, aki marxista—leninista világnézettel rendelkezik, ismeri a társadalom fejlődésének alaptörvényeit, alkotó szellemben tudja ezeket alkalmazni az életben, a mindennapi gyakorlati tevékenységben. A pedagógiai főiskolákon érvényesen működnek, és már hagyományokkal rendelkeznek a népfőiskolák, a társadalmi munka fakultásai, a nemzetközi ifjúsági klubok, az ifjú előadók iskolái. Ilyen és hasonló formák révén a párt- és a Komszomol-szervezetek irányításával a hallgatók hozzászoknak a társadalmi munkához, elsajátítják a szükséges készségeket. A pedagógiai főiskolák hallgatóinak a szovjet nép hősi forradalmi harcainak és munkahagyományainak szellemében való nevelése szorosan összefügg a tudomány alapjainak elsajátítása érdekében végzett állhatatos munkával, valamint a munkásokkal és parasztokkal együtt az anyagi értékek előállítására irányuló termelőmunkában való közvetlen részvétellel is. Elegendő utalnunk e tekintetben a hallgatók építőbrigádmozgalmára, amely széles körben elterjedt az egész országban. Az 1970. évi „munkaszemeszterben" több mint 300 000 fiú és lány vett részt, köztük a pedagógiai főiskolák hallgatói is. A hallgatók a tanulókkal együtt dolgoznak a tanműhelyekben, az iskolai telkeken, a kolhozok és szovhozok földjein, az üzemekben. Az alkotómunka során a tanulók termelőbrigádjaiban, a gyermekek által gondozott erdőgazdaságokban, az ifjúsági építő- és üdülőtáborokban nemcsak anyagi javak jönnek létre, hanem nagyszerű lehetőség nyílik a tanulók munkára nevelésére és erkölcsi fejlesztésére. A pedagógiai főiskolákon folyó pedagógusképzésnek megvannak a maga nehézségei, megoldatlan problémái is. Mielőbb be kell fejezni a pedagógiai főiskolák nálózatának ésszerűsítését a törpe főiskolák megszüntetése s a kerületi központokban működő főiskolák megnagyobbítása révén. Nagyobb gondot kell fordítani a falun működő pedagógusok, a munkaoktatási, az esztétikai tárgyakat, a testnevelést tanító pedagógusok felkészítésére. Nem tűr halasztást az új tanterveknek és programoknak megfelelő tankönyvek és segédkönyvek elkészítése. Az eddiginél fokozottabb gondot kell fordítani a főiskolai oktatók képzésére. A lehető legnagyobb figyelmet igényelnek a neveléstudomány, a felsőoktatási pedagógia továbbfejlesztésének kérdései. A felsőfokú pedagógiai képzés területén folytatott tudományos kutatások fő irányai közül a következőket emeljük ki: a pedagógusképzés rendszere a Szovjetunióban, a pedagógiai képzés gazdaságossága és szervezése, a pedagógiai főiskolák hallgatóinak kommunista nevelése, a szakmai és pedagógiai irányultság tökéletesítése a pedagógusképzésben. A pedagógiai képzés magasabb színvonalra emelésének biztosítéka: a pedagógusképző intézmények szoros kapcsolata az iskolával, annak problémáival, igényeivel, fejlődési perspektíváival.