Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-19 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

A VÁLASZTÓKKAL EGYÜTTMŰKÖDVE Beszélgetés dr. IMRICH URBANČÍK elvtárssal. Kelet-Szlovákia rohamosan fejlő­dő, terebélyesedő metropolisában a városi nemzeti bizottságban 130 képviselő foglalkozik a lakosság igényeinek, szükségleteinek kielé gítésével, a városfejlesztési felada­tok teljesítésének biztosításával. Imrich UrbanCik elvtárstól, a vnb titkárától beszélgetésünk elején azt kérdeztük, hogyan értékeli a képviselők eddigi munkáját, a vá­lasztókkal fenntartott kapcsolatot? — Közvetlenül a választások utón kidolgoztuk a tömegpolitikai munka rendszerét a végrehajtó szervek és képviselők részére, amit iskolázások keretében ismertet­tünk. Az SZLKP košicei városi bi­zottságának elnöksége, valamint a vnb tanácsa által jóváhagyott tö­megpolitikai munka rendszerének legalapvetőbb célja: aktivizálni a választott szerveket, a képviselő­ket, s a legmesszebbmenően elmé­lyíteni kapcsolatukat a lakosság­gal. A legnagyobb örömmel közöl­hetem, hogy igyekezetünk meghoz­ta gyümölcsét. Képviselőink élénk és rendszeres kapcsolatot tartanak választókörzetük lakosságával. Negyedévenként rendszeresen ta­lálkoznak a nyilvános gyűlése­ken a választókkal, tájékoztatják őket központi és egyéfb szerveink határozatairól, valamint a város­fejlesztési terv és a választási program teljesítése érdekében tett intézkedésekről. Természetesen a képviselők igénylik a lakosságnak a feladatok megvalósításához való hozzájárulását, véleményét s aktív részvételét. Városunk területén 26 agitációs központ működik, ahol a képviselők — felváltva — minden hét csütörtökén fogadónapokat tar­tanak, elbeszélgetnek a lakosságot érdeklő és érintő kérdésekről. Ezenkívül 1500 agitátor tevékeny­kedik a város körzeteiben, akik a nemzeti bizottság segédszervei, s negyedévenként legalább egyszer, rendszeresen meglátogatják körze­tük lakosait, és tájékoztatják őket a legidőszerűbb kérdésekről. Eddigi tapasztalataink azt igazolják, hogy városunk lakosságának érdeklődé­se jelentősen megnövekedett a tár­sadalmi, valamint a város fejlődé­séből eredő problémák iránt. A nyilvános gyűléseken már nem a személyes, hanem elsősorban a közügyekről szólnak. Nagy segítsé­get jelent számunkra, hogy a gyű­léseken felszólalók Igen értékes ja vaslatokat tesznek. Ennek a jő kapcsolatokon alapuló, közös mun­kának köszönhetjük, hogy mind a gazdaságfejlesztési tervet, mind az NF választási programját városunk­ban aránylag sikeresen teljesítjük. 0 Hallhatnánk néhány konkrét eredményt? — Természetesen. Az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva, a városban levő üzemekben az idén 7,5 százalékkal növekedett az áru­termelés. Ez a növekedés az élelmi­szeriparban 14,3 százalék. Váro­sunk legjelentősebb üzemei közül a Kelet-szlovákiai Vasmű 7, a „Szov­jet Hadsereg Gépgyár" 6,7 százalé­kos termelésnövekedést ért el. Az építőipari vállalatok teljesítménye városunk területén 20,3 százalék­kal nagyobb, mint az előző év azo­nos időszakában. A szolgáltatások fejlesztése terén még sok a javíta­ni való. A lakosság életszínvonalá­nak emelkedésére utai az a tény is, hogy az átlagjövedelme 9,2 száza­a Košicei Vnb titkárával lékkai magasabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában volt. Ke­ressük, és közös erővel megtaláljuk a lehetőséget arra, hogy újabb munkaalkalmat teremtsünk váro­sunk dolgozói részére. Az illetékes központi szervek jóváhagyásával a közeljövőben elkezdik egy új tex­tilkombinát építését városunk terü­letén, amely évente közel nyolc­millió korona értékű ruhaneműt gyárt, és kétezer embert — 70 szá­zalékban női munkaerőt — foglal­koztat majd. • Titkár elvtárs, azt hallottuk, hogy a választási program néhány fontosabb, beruházási jellegű jel­adatának megvalósítása körül ne­hézségek mutatkoznak? — Sajnos, ez igaz. Nem megy minden úgy — a legjobb igyekezet mellett sem —, mint ahogyan mi szeretnénk. De ilyen az élet, az örömök és a sikerek mellett sok problémát is hoz magával. Ismer­jük őket, s a mi feladatunk, hogy közös erővel megoldjuk őket. Itt van például a város ivóvízellátá­sának a kérdése, amivel csaknem naponként foglalkozunk. Bizo­nyos eredményeket már elér­tünk, javult a vízellátás. Ennek ellenére nem lehetünk elégedettek a helyzettel, s azzal, hogy a vá­ros közelében létesülő víztárolót a kívántnál sokkal lassabban építik. Fontos helyet foglal el a válasz­tási programban a lakásépítkezés, a lakónegyedek határidőben törté­nő közművesítése, műszaki ellá­tottságának biztosítása. A lakás­építkezés menete általában kielé­gítő. Már augusztus végéig befejez­ték az év végéig tervezett laká­sok 62 százalékának, s megkezd­ték a tervezett lakások 67 száza­lékának építését. Az új lakóne­gyedek műszaki ellátottsága vi­szont kifogásolható. Teljes mér­tékben egyetértünk azokkal a bosszankodó lakosokkal, akik a hiányos életkörülményekre pa­naszkodnak, és azt kifogásolják, hogy a lakóházuk körül sár van, nem készült el határidőre az ösz­szekötő út, a járda, a kanalizáció stb. Akármennyire is szorgalmaz­zuk az ilyen és hasonló fogyatékos­ságok felszámolását, sajnos, a ked­vező eredmény elérése nem min­dig rajtunk múlik, sőt legtöbbször másoktól függ. Ezért nagy szük­ség van az összefogásra, a közös erőre. # Tudomásunk szerint a vnb ennek érdekében már megkezdte az erők összpontosítását. — Igen, szoros együttműködést kívánunk kialakítani a város szer­veivel, ezért konkrét közös mun­kára kötöttünk szerződést az NF városi bizottságával, és külön a SZISZ városi bizottságával. Ezek­ben a szerződésekben meghatároz­tuk, milyen formában képzeljük el az együttműködést a társadalmi feladatok megvalósítása terén. Például a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom szervei a munka­kezdeményezés fejlesztésében, a Nőszövetség a nőknek a város­szépítésben, a szolgáltatások javí­tásában történő bekapcsolódása vonalán, a SZISZ a fiatalok aka­raterejének érvényesítése terüle­tén nyújt segítséget. Városunk la­kossága már többször adta tanúbi­zonyságát annak, hogy szivén vi­seli szűkebb hazája sorsát, fejlődé­séért, felvirágoztatásáért dolgozni akar. Ezt igazolja az is, hogy vá­rosunknak a szovjet hadsereg ál­tal történt felszabadítása 27. év­fordulójának alkalmából vállalt, közel 94 millió korona értékű fel­ajánlása nagy részét a dolgozók már teljesítették. Az NOSZF 55. és a Szovjetunió megalakulásának fél­évszázados évfordulóját is felhasz­náljuk arra, hogy vállalásainkat legkésőbb december 15-ig teljesít­sük. Ezt vállaltuk a martini és a Banská Bystrica-i felhívásokra adott válaszunkban ls. (kulik) E gy sajtókonferencián, melyet a Slovakotex vállalat vezetői tartot­tak, hangzott el az a kijelentés, hogy a tizenhét üzem közül a dolgozókról való szociális gondoskodásban a V. I. Lenin művét viselő ružomberoki gyapotfeldol­gozó üzem jár az élen. Hogy ez valóban így van, arról személyesen is meggyőződ­hetünk. — A dolgozókról történő szociális gon­doskodás reggel öt órakor kezdődik — mondotta Dutka Medárd elvtárs, a szóban forgó üzem szociális ügyosztályának a vezetője, amikor felkerestük. Amit Dutka elvtárs mondott, nem túlzás, mivel öt órakor startolnak a gyár autóbuszai, körbejárják azokat a falvakat, ahonnét kisgyermekes anyák járnak munkába. Az édesanyákat gyermekeikkel együtt elő­ször a gyár óvodájához, Illetve bölcsődé­jéhez szállítják, majd miután az anyák az óvó nénikre bízták csemetéiket, vi­szik őket a gyárkapuhoz. Figyelemreméltó segítség ez még ak­kor is, ha a csöppségeket az édesanyák­nak hajnali ötkor kell kiemelniük az ágyból. De ha az állami autóbusszal utaz­nának, akkor még korábban kellene kel­niük, s a túlzsúfoltság mellett viteldíjat is fizetnének. Ráadásul ezek az autóbu­szok messzire elkerülik a gyár óvodáját, bölcsődéjét. Érdemes megemlíteni, hogy amikor be­vezették a különjáratokat, reggelenként csak egy autóbusz telt meg kisgyerme­kes anyákkal. Ma már két autóbuszra van szükség. Vagyis azáltal, hogy köny­nyitették a munkába való utazást, továb­bi harminc, öt évnél fiatalabb gyermek­ről gondoskodó anyának tették lehetővé, hogy munkaviszonyba léphessen. S ezzel egyidejűleg hozzájárultak a családok anyagi helyzetének javításához és a mun­kaerőgondok enyhítéséhez is. Ugyanis az A fiatal házasok számára berendezett internátus egyik szobájának lakói: MuSu­ta Juraj és felesége üzemi konyhán, s éppen a városba ké­szülődtek, amikor bekopogtunk hozzájuk. Megmutatták az ízlésesen berendezett egyszobás lakást. — Az internátusban csak addig lak­hatnak, amíg nem születik meg a baba? — Igen — válaszolta a férj. — A gyár vezetői azonban megígérték, hogy az üzem most épülő lakóházában az egyik kétszobás lakást mi kapjuk meg. A közelmúltban kezdték meg az üzemi lakások építését. Az internátus mellett eddig két hatemeletes, egyenként negy­venkét családnak otthont nyújtó lakóház áll. Magyar Ján, olvassuk az egyik lakóház hatodik emeleti lakásának ajtaján. Be­rfí.l aaaaaaaaaaaaaaaaa • •••.(••••tlBIfll.l • xiiimiKiaaial aataaaaaaaaaaanaa Baaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaa 'aaaaaaaaa a aa aa aaaaaa iáaaaa Ijtaa u a a • fa • •aaaB-aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa • aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaiaaaaaaiaaiaaxaa.ii,, ••••••••••••••••••a »««aa»aaaaaaaaaa>*a> aaaaaaaaaaaaaBaaaaa aaaafaaaaiaaaaaafaf aaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaiaa aaaaaaaaaaaaaaaacaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaa aaaaaaaaaa aaaaaaaaaa aaaaaaaaaa aaaaaaaaa aaaaaaaaa üzem egy ideig munkaerőhiánnyal küsz­ködött. Ezen a helyzeten átszervezések­kel, munkaerő-átcsoportosításokkal pró­báltak segíteni. A gondot csak azután sikerült megszüntetni, amikor más In­tézkedésekhez folyamodtak. Ezek közé tartoztak a szociális intézkedések is. Be­vezetésüket idejében megkezdték, még mielőtt a munkaerőhiány negatív hatás­sal lett volna a termelési eredményekre. — Mi okozta a munkaerőhiányt, ami­kor a városban működik egy textilipari középiskola, és a gyár tanonciskoláját évente több száz tanuló hagyta el? — A volt tanulók néhány év múlva férjhez mentek, vagy megnősültek — mondta Kajúch Heliodor mérnök, a szo­ciális ügyosztály dolgozója. Majd hozzá­fűzte: — Mivel a fiataloknak nem volt hol laknlok, az üzem leány-, illetve le­gényszállásán csak hajadonok, Illetve le­gényemberek lakhattak, ezért az Ifjú pá­rok a szüleikhez költöztek, akik rendsze­rint Ružomberoktól távol laktak. Onnét viszont körülményes volt munkába járni, utazgatni, tehát a lakhelyükhöz közel kerestek munkahelyet. Hogy a házas­ságkötés ne legyen ok a munkaviszony megszüntetésére, internátus! elhelyezést biztosítottak a fiatalok számára. Az üzemtől mintegy ötpercnyl járásra egy négyemeletes épület egyik szárnyá­ban kapott helyet az internátus, mely­ben jelenleg huszonhat fiatal házaspár lakik. A negyedik emeleti szobák lakói közül Mašuta Jurajt és feleségét találtuk otthon. Ezen a napon mindketten dél­előtt dolgoztak. A férj villanyszerelő, a feleség a városi kórházban egészségügyi nővér. Kisbabát várnak. Az anyasági sza­badság letelte után a fiatalasszony is a gyapotfeldolgozóba, 111. annak egészség­ügyi központjába kerül vissza dolgozni. Munkából hazajövet megebédeltek az csengetünk. A feleség nyitott ajtót s vá­laszolt kérdésünkre. — A férjem az iskolában van, távúton végzi a középiskolát — mondja, miköz­ben a nappaliba tessékel. Elmondja, hogy férje Dolná Seč (Alsószécs) községéből származik. Itt járt tanonciskolába, s je­lenleg mint technikus dolgozik a gyár­ban. Ott ismerkedtek meg. A házasság után az internátusban laktak. Onnét rö­videsen kl kellett költözniük, mert meg­született a fiuk. Egy ideig a fiatalasz­szony szüleinél laktak. — Szüleimnek kicsi a lakásuk, ezért nagyon örültünk, amikor megkaptuk ezt a lakást. A Magyar család azóta megint szaporo­dott. Nemrégen kislányuk született. Ma­gyarné anyasági szabadságon van. Az óvodában most bőven van férőhely, de a kisfiát csak az anyasági szabadság letel­te után küldi oda. Felépült a gyár második gyermekgon­dozási intézménye. Nem szalasztottuk el a lehetőséget, azt is megnéztük. A közel ötmillió koronás költséggel épült óvodában és bölcsődében Zdena Kasanická igazgatónő kalauzolt. A leg­korszerűbb berendezéssel, sok-sok játék­kal felszerelt óvodában és bölcsődében a harminckét tagú személyzet százötvenöt gyermeket gondoz majd. Azidejüleg még csak az alkalmazottak voltak jelen, a függönyöket, a drapériákat rakták fel az ablakokra a szépen berendezett helyi­ségekben. Azóta a gyerekek is birtokukba vették az épületet. A gyapotfeldolgozó üzem al­kalmazottainak gyermekei játszanak itt, akiket vagy a közvetlen szomszédból hoz át a mamájuk, vagy a gyár autóbuszai szállítanak ide reggelenként valamelyik környékbeli faluból. KOVÁCS ELVIRA a o 00 di S ha Cü >, 00 :3 n. 05 "3 «D S 19 o «o XI lO >» •O c -01 = E E N - ,01 :=> r Ň O <-B

Next

/
Thumbnails
Contents