Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-19 / 46. szám, Vasárnapi Új Szó

UJ TÖRTENELMI KÖZÖSSÉG A

szovjet nép az Októberi Forradalom gondolatainak megvalósításával a fejlődés olyan szakaszába jutott, amely elvben új történelmi emberközösséget jelentett. Ezt a közösséget elsősorban az összes osztály és szociális csoport mély egysége, va lamint a társadalom élete valamennyi területének — a szociális-gazdasági, az ideológiai-politikai, a kulturális-erkölcsi terület egysége jellemzi. Az embereknek ez az új szocialista közössége lényegét tekintve soknemzetiségű és internacionalista. Ez azt jelenti, hogy szervesen egybekapcsolja az ország összes szocialista nemzetét és nemzetiségét. Az új történelmi közösség kialakulásának döntő feltétele a szocialista termelési mód kialakulása, megszilárdulása és fejlődése volt. A közös tulajdon a népgazdaságot egyesítette, s ennek alapján a termelésben és a javak felosztásában szocialista kapcsolatok alakultak ki. Ezek a kapcsolatok megszilárdították a munkásosztály és a parasztság szövetségét, a szovjetország valamennyi nemzetének és nemzetiségének barátságát és együttműködését. Az új közösség kialakulásának és fejlődésének anyagi alapja az egységes szocialista gazdaság, mely szervesen összekapcsolja az összes köztársaság, határkerület és terület gazdaságát, és egységes népgazdasági terv szerint fejlődik. V. I. Lenin és az általa megalapított kommunista párt internacionalista népgazdaság kialakítására törekedett, amely biztosi tani tudja a szocialista közösség gazdasági életének egységét. Ezen a területen óriási munkát végeztek. Mint ismeretes, a cári Oroszország kedvezőtlen gazdasági örökséget hagyott a fiatal szovjet köztársaságra. így pl. nagy eltérések voltak az egyes területek gazdasági fejlődésében. Az iparilag fejlett területek mellett primitív gazdálkodású területek voltak stb. A párt Ilyen viszonyok között az egyedüli helyes megoldást választotta, melynek alapja a politikai jogi egyenlőség volt, amelyet Október győzelme és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakítása biztosított. Ez elsősorban azáltal valósult meg, hogy a többi nemzet, elsősorban az orosz nemzet sokoldalú segítséget nyújtott a peremterületek nemzeteinek. A párt külön figyelmet szentelt az elmaradott nemzetiségű területek és kerületek gazdasága és kultúrája fellendítésének. Abból indult kl, hogy egybe kell hangolni e területek szükségleteit az egész szövetség szükségleteivel. Ez megbízható alapnak bizonyult a peremkerületek elmaradottságának gyorsabb felszámolásához, a nemzetek közti viszályok és gyűlölet kiküszöböléséhez. A NEMZETEK SZABAD FEJLŐDÉSE KÖZELEDÉSÜK ALAPJA A gazdasági élet egysége és az egyre elmélyülő gazdasági konszolidálás jó alapot biztosított ahhoz, hogy az összes nemzet és nemzetiség kihasználja a szoros együttműködés előnyeit, és szabadon fejlődjön. A soknemzetiségű állam nemzeti kérdésének megoldásában szerzett szovjet tapasztalatok meggyőznek minket arról, hogy ebben a helyzetben a nemzetek érdekei iránti egyetlen helyes viszony ezek maximális kielégítése, és az olyan feltételek kialakítása, mnlyek kizárják bármilyen konfliktus lehetőségét. A nemzetek és nemzetiségek gazdasági egyenlőtlensége kiküszöbölésének folyamatában és egyre gyorsabb általános gazdasági fellendülésében a nemzetek sokoldalúan fejlődtek és közeledtek egymáshoz. Minden nemzet és nemzetiség — kihasználva az ország óriási, növekvő gazdasági és kulturális erejét — arra törekedett, hogy maximálisan fejlessze saját lehetőségeit, s ezáltal hozzájáruljon a közös anyagi és szellemi fejlődéshez, az internacionalista nemzeti gazdasághoz. A fejlődés logikája megkövetelte a nemzetek közeledését, valamint a szovjet népnek, mint internacionalista közösségnek kialakítását. A SZOYJET TÁRSADALOM VEZETŐ EREJE A Szovjetunió nemzeteit a kommunista párt által vezetett munkásosztály kapcsolja egy közösségbe. A munkásosztály már az Október előtti időszakban harcba vezette Oroszország elnyomott nemzeteit, majd a szocialista forradalom győzelme után segítette őket a munkásosztály saját csapatainak nevelésében. A szovjet munkásosztály mélyen tudatosította az öszszes dolgozók barátságának és együttműködésének jelentőségét az új társadalom építésében, maximális segítséget nyújtott valamennyi nemzetnek a naciona lista korlátoltság, a nacionalizmus és a sovinizmus 19- csökevényeinek leküzdésében, az összes nemzet és nemzetiség egységének megszilárdításában. A szovjet munkásosztály a társadalom vezető forradalmi alkptóereje. Kivívta azt, hogy célja — a kommunizmus —- az egész nép célja, ideológiája — a marxizmus—leninizmus — az egész nép ideológiája lett. A szovjet munkásosztály tulajdonságai — a politikai érettség, a társadalmi kötelességek tudatosítása, a humanizmus, a hazafiasság és az internacionalizmus megbonthatatlan egysége, az osztályszolidaritás és más, az ideológiából és céljaiból eredő tulajdonságai az egész szovjet nép alapvető jellemvonásaivá váltak. A munkásosztály marxista—leninista ideológiája az új történelmi közösség, a szovjet nép kialakulásának és fejlődésének ideológiai alapja lett. Éppen ezen az ideológiai alapon keletkezett az új, tartalmát illetően szocialista szovjet kultúra. Mint internacionalista kultúra támogatta a nemzeti kultúrák haladó kiindulópontjainak fejlesztését, aktívan támogatta az egyes kultúrák közeledését. Ez kedvezően nyilvánult meg a dolgozók széles tömegei szocialista öntudatának kialakulásában, szellemi internacionalista kapcsolatainak megszilárdulásában. A SZOCIÁLIS-POLITIKAI ÉLET EGYSÉGÉNEK ALAPJÁN Az új emberi közösség kialakításában óriási szerepet játszott a társadalom szociálpolitikai életének egysége. A szocializmus győzelmével az összes szövetségi és autonóm köztársaságban, körzetben és területen azonos típusú szociális struktúra alakult ki, amely a munkásosztályból, a kolhozparasztságból és a dolgozó értelmiségből áll. A szocialista változások következtében magukban az osztályokban, a szociális csoportokban is pozitív változások mentek végbe: jelentősen emelkedett a munkásosztály és a kolhozparasztság kultúrájának és műveltségének színvonala. A város és a falu közötti szociál-gazdasági és kulturális különbségek" fokozatos felszámolásának folyamata alapján a parasztok és a munkások lélektanában új internacionalista jellemvonások és hagyományok alakultak kl. A szovjet értelmiség, amely testben és lélekben is népi értelmiség, nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a szovjet valóság minden területén megszilárduljanak a szocialista elvek. A politikai élet egységét, amely aktívan befolyásolta a szovjet népnek, mint új emberi közösségnek kialakítását, a mélyen internacionalista szovjet álla miság biztosította. Az új típusú államon és a demokrácia új típusán alapuló társadalom politikai szervezetének feladatai megfeleltek az összes nemzet és nemzetiség érdekeinek. A szovjetek közel álltak és hozzáférhetőek voltak a dolgozók széles tömegei számára, egyesítették az összes köztársaság dolgozóit és ezáltal, hogy megszilárdították barátságukat, kölcsönös megértésüket, az egység jelentős eszközévé váltak. A kommunista párt mindig olyan erő volt, amely szabályozta és irányította az új történelmi közösséget, a szovjet népet kialakító folyamatokat. A proletár internacionalizmus eszméit megtestesítő SZKP az egész társadalmi rendszer szervező magva, határozottan és céltudatosan szilárdította a Szovjetunió nemzeteinek barátságát és testvériségét. Az egységes szociális-gazdasági rendszer, politikai rendszer és szocialista ideológia alapján biztosította a Szovjetunió nemzetei gazdasági és kulturális kapcsolatainak tökéletesítését, megszilárdította egységüket és felzárkózottságukat. E törekvések eredményeképpen új emberi közösség született, amely megtestesíti a Szovjetunió nemzeteinek legjobb forradalmi és munkáshagyományait. A SZOVJET EMBER JELLEMVONÁSAI Az emberek új internacionalista, szociálgazdasági, ideológia-politikai és kulturális-erkölcsi közössége képviselőinek legjellemzőbb jellemvonásai közé tartozik a kommunizmus eszméi iránti hűség, a kollektivizmus, a szocialista humanizmus, az optimizmus, a szocialista hazafiság és az internacionalizmus. A szovjet nép történelmében számos példát találunk a kommunista eszmék iránti hűségről. Említsünk meg néhányat. A Nagy Honvédő Háború, 1942. Nyikoláj Kuznyecovnak, az egyik neves felderítőnek a frontra való távozása előtti jelentése: „... mint minden szovjet ember, abban a pillanatban, amikor államunk és valamennyiünk létéről van szó, égek a vágytól, hogy hasznos legyek hazám számára. Nagyon bánt engemet a végtelen várakozás (csaknem egy évi), pedig tudom, hogy elegendő erőm és képességeim is vannak ahhoz, hogy hasznos lehessek. Mint szovjet embernek jogom van azt követelni, tegyék nekem lehetővé, hogy hazámat szolgáljam az ellenség elleni harcban. A további tétlenséget gaztettnek tekintem saját lelkiismeretem és a hazával szemben ... Tudom, hogy a felderítési jeladatok teljesítésekor elpusztulhatok, de bátran megyek az ellenség hátországába, mivel tudom, hogy a mi ügyünk igazságos, s ez a tudat biztonsággal tölt el, hogy a végső győzelem a miénk lesz. Ez a tudat erőt ad nekem ahhoz, hogy teljesítsem hazám iránti kötelességemet". A háború utáni időszak. A záporozsjei kohóüzem. Ezer és ezer munkás, volt frontharcos dolgozik a déli kohászat legfontosabb üzemének felújításán. Napok és hetek múlnak. A romokon új gyárak épülnek. A kommunisták álltak a munka élén. A területi pártbizottság első titkára mindig kéznél volt, hivatalát közvetlenül az üzem öntödéjébe helyezte át. A gyárat rendkívül rövid idő alatt építették újjá. Megkezdték az acél gyártását, amelyre az országnak oly nagy szüksége volt. Erről beszélt az SZKP XXIV. kongresszusán /. Proszkurin, az üzem kohásza: „— A sors nem tette lehetővé, hogy az én korosztályom részt vegyen a Nagy Honvédő Háborúban, a lerombolt városok és falvak, az üzemek és gyárak, lakóházak és iskolák felújításában. Nagyon jól ismerjük azonban apáink és anyáink, idősebb testvéreink hősi tetteit. Szent kötelességünknek tartjuk, hogy méltóképp folytassuk munkájukat". A kilencedik ötéves terv második éve. „Moszkvai vagyok — írja Vlagyimir Mihajlev, a golyóscsapágygyár lakatosa, a pártbizottság tagja — és ezért természetes, hogy szeretem szülővárosomat, büszke vagyok nagyságára, szépségére és munkasikereire. Amikor azonban azt mondom: Moszkvám, nem arra gondolok, hogy ott lakom én is. Moszkva minden szovjet ember számára drága, barátságunk és testvériségünk fővárosa, a Szovjetunió és Lenin nemzetiségi politikájának bölcsője, amely az óriási ország valamennyi nemzetét és nemzetiségét egy sokmilliós családban egyesítette. Es mégis különös követelményeket támasztanak velünk, moszkvaiakkal szemben, mi kétszeres felelősséggel tartozunk Moszkva jelenéért és jövőjéért. Ez a mi szülőházunk, itt élünk és dolgozunk. Ezért a moszkvaiak forrón üdvözölték a XXIV. pártkongresszus által kitűzött feladatot — Moszkvát példás kommunista várossá építjük. A mi üzemünk automatizált gyár, s nézetünk szerint nagyon jól van megszervezve, a munka minden munkahelyen hatékony. Itt kezdődik a példás kommunista város. Örülünk annak, hogy Moszkva évről évre szebb. Az ember azonban még többet, jobbat akar tenni. Így nevelt minket a párt." Három példa a mindennapi életből, a szovjet emberek munka- és harci hősiességét szemléltetik. A kommunizmus eszméi a szovjet emberek meggyőződésévé váltak. A szovjet embereknél a kommunizmus eszméi iránti hűség a hazafias és az internacionalista érdekek egységében, az összes ország dolgozóival való szolidaritásban is megnyilvánul. A szovjet emberek mélyen tudatosítják, hogy internacionalista kötelességeik elválaszthatatlanok hazafias kötelességeiktől, mivel az internacionalizmus nem zárja ki, hanem ellenkezőleg: feltételezi a szülőhaza, az anyanyelv, a nemzeti kultúra, a nemzetek haladó hagyományai, a saját nemzetisége iránti mély szeretetet. Ez az igazi hazafiasság nem tűri meg a nemzeti egoizmust, a nacionalizmus és a sovinizmus semmilyen megnyilvánulását, mély jelentőséget ad a szovjet emberek internacionalizmusának, ami lehetővé teszi, hogy a szocializmus és a kommunizmus győzelme nevében a legnagyobb áldozatokat is vállalják. A HAZAFISÁG ÉS AZ INTERNACIONALIZMUS ELVÁLASZTHATATLAN A szovjet ember hazafiassága és internacionalizmusa mindennapos harcot jelent a haza erejének fokozásáért, tehát az egész szocialista világ erejének fokozásáért is, mivel a Szovjetunió elválaszthatatlan a szocializmus világától. Minél erősebb a Szovjetunió, annál szilárdabb és megbízhatóbb lesz a szocializmus. A szovjet nép tiszteletnek örvend a szocialista közösség országaiban, a különböző világrészek dolgozóinak szemében is, éppen a hazafias és az internacionalista kötelességek egységének ős az osztályszolidaritásnak köszönhetően. Meg kell említeni, hogy amikor a mai szovjet emberek életének internacionnlizálásáról beszélünk, ez nem jelenti az élet nivellizálását és standardizálását. A szovjet életmód internacionalizálása az öszszes érték harmonikus egyesítését jelenti. Ide tartozik az össze? nemzet és nemzetiség értéke, a múlt haladó hagyományai, az új életmód jellemvonásai, a kultúra stb. A nacionális vonások összekapcsolása a szovjet vonásokkal és internacionalizálásuk nem jelenti, hogv a nacionális vonások nyom nélkül internacionalizmussá váltak és az internacionalizmus elnyelt minden nemzeti sajátosságot. Ez a kapcsolat azt jelenti, hogy a nacionális vonások új minőségűek lettek, mivel nemcsak egy nemzet, hanem az egész szovjet közösség kincsévé váltak. A szovjet nép ma nagy jubileum, a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulójának megünneplésére készül. Gyakran vetik fel a kérdést, miben rejlik a szovjet állam ereje. Éppen ezt a kérdést tette fel a New York Times munkatársa egy öreg bolseviknek, aki így válaszolt: „Abban, hogy minden szovjet ember a sajátját közösnek tekinti'. Ez a mondat nagyon sokat árul el. Néhány szóval kifejezi a szovjet élet, a szocialista kollektivizmus, a megbonthatatlan barátság alapelveit. A. SZIDORENKO (APN)