Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-15 / 270. szám, szerda

k SZLKP Központi Bizottsága november 8—

S-i plenáris ülésének vitája Pavel Tomas elvtárs felszólalása Csehszlovákia Kommunista Pártja és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése után a legfontosabb az lesz, hogy átgondoljuk a feladatok megvalósítását a járási bizottságok vonalán, vagy pedig az alapszervezetekben. A Bratislava 3. körzeti pártszervezetben és azt mondhatjuk, hogy az egész bratislavai városi pártszervezetben néhány pozitív eredményt értünk el. Felújítottuk a pártoktatási rendszert, biztosítottuk a propagandistákat és lektorokat. Szervezzük és tervszerűen fejlesztjük pártpropagandánkat. Céltudatosabb lett a politikai tömegmunka, és pozitív eredményeket értünk el a dolgozók internacionalista nevelésében is. Ügy gondolom, hogy e megállapítás ellenére sincsen okunk arra, hogy elégedettek legyünk a mai helyzettel. Több területen még nagyon sok a formalizmus és a hiányosság. Sok pártszervezet a pártoktatás megtervezésénél csak abból indul ki, hogy megtartották-e a pártoktatást vagy sem, hányan vettek rajta részt. Kevés figyelmet szentelnek azonban annak, milyen volt a pártoktatás tartalma, színvonala, vajon a hallgatók elsajátították-e a tanulmányozásra előírt anyagot, hogyan értették meg az anyag lényegét, hogyan tanulnak stb. Azt sem veszik figyelembe, milyen problémáik vannak a pártoktatás hallgatóinak, milyen kérdéseket nem értettek meg, és mit kellene következetesebben megmagyarázni a pártpropaganda segítségével. Ezzel kapcsolatban tudatosítanunk kellene, hogy a marxista—leninista ideológia oly mértékben válik szocialista társadalmunk integráló tényezőjévé, ahogyan a párttagok elsajátítják ezt az ideológiát, ahogyan kialakul az egyes párttagok marxista—leninista világnézete. Ez feltételezi Ideológiai munkánk offenzív jellegét. Ha vannak ideológiailag ingatag tagjai, akik közelebb állnak a vallásos ideológiához, mint a marxista—leninista világnézethez, akkor nem szabad csodálkozni azon, hogy különböző helytelen nézetek befolyása alá kerülnek. A politikai tömegmunka terén a jelentős társadalmi és politikai események során bizonyos színvonalat és hatékonyságot értünk el, és megállapíthatjuk, hogy pozitív eredményeket tudunk felmutatni. Amikor azonban konkrétabban vizsgáljuk a helyzetet, elsősorban a személyes agitációt látjuk, hogy hiányzik a rendszeresség, hogy a személyes agitáció az agitációs kollektívák megalakulása ellenére véletlenszerű, és nem fordítunk rendszeres gondot az agitátorok céltudatos konkrét felikészítésére, pedig nekik kellene ezt az agitációs munkahelyeken megvalósítaniuk. Elegendő propagandistánk és lektorunk van, de bizonyára érdekes lenne, ha elemeznénk ideológiai, politikai, pedagógiai és talán pszichológiai felkészültségüket abból a szempontból, hogy felelősségteljesen és következetesen teljesíthessék küldetésüket. Azt hiszem, meglepődnénk, mert sokan közülük rövidebb idejű pártiskolázásokat sem végeztek. És mi azt akarjuk tőlük, hogy pártpropagandát folytassanak és a pártoktatás egyes alakulataiban a marxizmus—leninizmus alapjait magyarázzák a hallgatóknak. Amint Pezlár elvtárs mondta, nagyon Igényes feladatok várnak ránk a munkások, elsősorban a fiatal munkások Ideológiai nevelésében, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a tagalap minőségi színvonalának megjavításával kapcsolatban hozott határozata megvalósításában. Amiint tapasztalataink is bizonyítják, a fő probléma a munkások előkészítése és kiválasztása a tagjelöltségre. Egyes fiatalabb, de idősebb munkásoknál is olyan jelenséggel találkozhatunk, hogy maguk nem tudatosítják kellőképpen osztályhovatartozásukat. Ebből le kell vonni a következtetéseket munkánk számára. Le kell küzdenünk és meg kell akadályoznunk a jobboldali opportunista elméleteknek és nézeteknek a munkásosztályra, helyzetére, a szocialista államban betöltött szerepére gyakorolt hatását. Céltudatosan és következetesen biztosítanunk kell elsősorban a fiatal munkások ideológiai politikai nevelését, az összes kommunista vezetőt, a társadalmi szervezetek funkcionáriusait, főleg a pártcsoportokat érdekeltekké kell tenni ebben a munkában azzal a céllal, hogy fokozzuk osztályöntudatukat. Ezzel a feladattal függ össze a CSKP Központi Bizottságának beszámolójában hangsúlyozott feladat, hogy a gazdasági vezetőknek az eddiginél következetesebben és nagyobb mértékben kell részt venniük az ideológiai politikai nevelésben. Az igazgató és igazgatóhelyettes elvtársak, vagy más vezető dolgozók közül bizonyára sokan részt vesznek a pártpolitikai munkában. Kü. könböző formákban, mint aktivisták, propagandisták, lektorok bekapcsolódnak a pártfeladatok teljesítésébe. Itt is el kell gondolkoznunk azonban ama tény fölött, hogy amikor komplexen értékeltük a gazdasági vezetőket, kiderült, hogy csaknem valamennyien középiskolai, vagy főiskolai végzettséggel rendelkeznek, de csak egyharmaduk végezte el a marxizmus—leninizmus esti egyetemét, vagy rövid idejű bentlakásos pártiskolát. Elvtársak, még kedvezőtlenebb a helyzet az irányítás alsóbb fokán, a mesterek körében. Tehát azoknál, akik közvetlenül részt vesznek a termelési folyamatban, akiknek közvetlenül befolyásolniuk kell a munkások tudatát. Néhány megjegyzést szeretnék még tenni a filmművészetről, tekintettel arra, hogy ez év májusától körzetünkbe tartozik a Szlovák Filmgyár pártszervezete is. Az elvtársak káder-, anyagi és műszaki nehézségekkel küzdenek. Fennáll az anyagi ösztönzők, az alkotó dolgozók anyagi érdekeltségének kérdése, az elkötelezett, művészileg magasabb színvonalú alkotásokban. Ma az a helyzet, hogy amikor megrendelik a filmet — akkor egyúttal szerződést is kell kötni, és meg kell mondanunk az alkotónak, mit kap érte. Az egyetlen kritérium, amely szerint felül lehet bírálni, milyen filmről van szó, a forgatókönyv, mely elárul valamit a film tartalmáról. De azt már nem jelezheti, milyen lesz a film minősége, művészeti és ideológiai színvonala. így többször megtörténik, hogy a filmet megcsinálják, sok pénzbe kerül, ós ahelyett, hogy a filmszínházakban bemutatnák, a raktárakban hever. Ezért át kell gondolni az alkotó dolgozók anyagi érdekeltségének kérdését a szocialista jutalmazást elv szerint, hogy a mennyiségért, minőségért és a munka társadalmi jelentőségéért fizessünk és nem a munka elvégzése előtt, amikor még nem tudjuk, hogy a munka milyen eredményeket hoz. Nagyon fontos lesz, hogy most minden szakaszon, minden munkahelyen következetesen átgondoljuk a CSKP KB és az SZLKP KB plénuma határozatainak megvalósítását, hogy ezáltal megteremtsük a feltételeket pártunk ideológiai egységének megszilárdításához, dolgozóink erkölcsi-politikai egységének megerősítéséhez és ezáltal a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak jobb teljesítéséhez. Miroslav Váflek elvtárs felszólalása Tisztelt Elvtársnők, tisztelt Elvtársak! Ügy gondolom, hogy ez a plénum nemcsak arra hivatott, hogy a problémák és az elvégzett munka mérlege legyen, hanem arra is, hogy kijelölje a fejlődés fő irányvonalait az ideológia és a kultúra területén, hogy a maga módján egy magasabb színvonalú munka által jellemzett korszakba való átmenet kiindulópontja legyen. Azt hiszem, hogy a kultúra területén már sokat értünk el, úgyszólván mindent, ami meggyőzéssel, agitációval, propagandával, jó szavakkal és részbon jó példákkal is elérhető volt. Most az vár ránk, hogy a szavakat tettekre változtassuk. Sok hasznos Ismeretre tettünk szert, sok tapasztalatot szereztünk, de csak a tapasztalatokból nem élünk meg. A tegnapi szükségletekhez elég bölcsek vagyunk, de a holnapok bölcsességét véres verejtékkel kell megszereznünk. Tanulhatunk a múltból, de a jövő tapasztalatait •nem sajátíthatjuk el elméletileg, legkevésbé a kultúra területén, ahol minden megoldódott probléma új problémát szül, ahol minden válasz számos új kérdést von maga után. Engedjék meg, hogy egy példát említsek. Az Idei Bratislavai Zenei Ünnepségek keretében megrendezett hangversenyeken 27 000 ember vett részt. Lehet, hogy a történelemben először fordult elő, hogy az egyik bratislavai üzem képviselője meg akarta vesztegetni a Slovkoncertet, a fesztivál szervezőjét azért, hogy jegyeket szerezhessen a komoly zenei hangversenyekre. Igaz, hogy társadalmi fejlődésünk negatív kísérőjelensége így pozitív előjelűvé vált, de a dolgok lényege keresendő. Abban, hogy miképpen kell a jövőben az ilyen fesztiválokat úgy rendezni, hogy ne csak az objektív érdekeket elégítse ki, hanem a dolgozók valóban reális, már létező kulturális szükségleteit is. Az a jelszó, hogy „a kultúra a népé", már megszűnt jelszó lenni, immár mindennapi kényszerítő követelmény. Ez vonatkozik nemcsak a zene, hanem a kultúra egész területére. Néhány szlovák napilap a közelmúltban a szlovák színműalkotás új hullámáról ír. Ezzel szemben a közép-európai kultúra képviselői ez év szeptemberében ÉszakOlaszországban megtartott kongreszszusán Margaréta Dietrich asszony, a Német Szövetségi Köztársaság küldötte a közép-európai színházak drámájáról tartott előadást és azt állította, hogy a csehszlovákiai színházi művészet mély válságban vau, hogy a csehszlovákiai színházak csakúgy, mint valamennyi kulturális megnyilvánulás 1969 óta, ismét szigorú tilalomfákkal, cenzúrákkal szabályozott. Mi az igazság? Az igazság az, hogy az utóbbi három színházi idényben csak Szlovákiában 63 eredeti színművet mutattak be, illetve mutatnak be. Ha nem számítjuk az operákat, a muzikálokat, a baletteket stb. is. Ebben az idényben a szlovákiai színházak 19 új szlovák színművet mutatnak be. Ez természetesen még nem új hullám, de bizonyos, nogy nem is válság, sem kulturális kietlenség, sem pedig a szellem „Biafrája", ahogyan azt a revizionizmus egyik klasszikusa kifejezte. Bár tény, hogy a mennyiség még nem jelenti a minőséget, annak ellenére, hogy rendes körülmények között erre irányul. Az utóbbi napokban sokat beszélnek az elkötelezett művészetről, az elkötelezett alkotásokról. Az ezen a plénumon elhangzott beszámoló megemlítette az elkötelezett képzőművészeti alkotások kiállítását. A megnyitást követő első tíz nap alatt több mint ötezer ember látta. Lehet, hogy puszta kíváncsiságból, lehet, hogy mélyebb érdeklődésből. Személy szerint azt gondolom, hogy a puszta kíváncsisággal nem lehet ezt megmagyarázni, ez azonban most nem fontos A fontos az elkötelezett művészet fogalma, ami évek után ismét felszínre került. Mondhatnám: megfogható formában. Az a fontos, hogy miképpen fogunk bánni ezzel a fogalommal, hogyan fogjuk interpretálni, hogy ne veszítse el értékét, hogy ne változzék grimasszá, a szocialista művészet kigún'yolásává. Nem fogunk semmit sem leplezni, sem tettetni. Számolhatunk azzal, hogy a művészet nagyobb mértékű elkötelezettségét szorgalmazó mozgalommal együtt — amit támogatunk és támogatni fogunk — a karrieristák is előretörnek, és ezt nem kell lepleznünk. Olyan emberekről van szó, akik könnyű keresethez akarnak jutni, és olyanokról is, akik ezt az alkalmat megragadják lelkiismeretük vegytisztltásárn. Azonban azt hiszem, hogy ez a jelenség csak ideiglenes és másodrendű. A nem elkötelezett ember nehezen alkothat elkötelezett művészetet és a tettetés a művészetben ugyanúgy megállapítható, mint a kanyaró. Ügyelni kell arra, hogy a művészet elkötelezettségének fogalmát ne vulgarizálják. Mindkét fogalmat — „az elkötelezettség" és a „művészet" fogalmát is hangsúlyozzuk, emellett az elkötelezettség fogalmán azt értjük, hogy milyen mértékű öntudattal vesz részt az alkotó a világ forradalmi változásában, a szocialista ember alkotásában és sorsának kialakításában a szocialista társadalomban. A munka egy részét elvégeztük. Most csak tőlünk függ, mennyire célszerűen és hatékonyan tudunk áttérni az offenzív ideológiai munkára, a kultúra egész széles területének minden szakaszán. Azt, amit ezen a területen sebészetileg kellett megoldani, megoldottuk. Most rendszeresen és céltudatosan kell építeni a szocialista kultúra épületét a Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusán globálisan kijelölt terv szerint. Azzal, amit elmondtam, nem azt akarom állítani, hogy a kultúra területén nincsenek és nem lesznek retardáló problémák, amelyeket energikusan, mondhatnám adminisztratív és meggyőző módszerek együttes alkalmazásával kell megoldani. Ezen a területen a fejlődés nem egyenletes, és ez logikus is, mivel az alkotó egyénektől függ. Az egyik szaaksz előrehalad, a másik átmenetileg elmarad, • de egészben véve, a kultúra egész területén, úgy vélem, érvényes lehet, mint legfőbb jelsző: offenzíven dolgozni, kialakítani az optimális feltételeket az új kulturális értékek számára, elmélyíteni a bizalom légkörét a szlovák kulturális értelmiség alkotóerői és jószándékú erői között, és logikus következményként elvárni és megkövetelni tőlük a hasonló magatartást Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája Iránt. Hiszen ez az a politika, amely éppen a munkásosztály érdekeit, de ugyanakkor a szocialista értelmiség és lakosságunk többi rétegeinek érdekeit is szolgálja, és amit csak mindezek együttesen valósíthatnak meg. A csehszlovák kultúra előtt álló feladat, amely logikusan szo'cialiste jellegéből ered, az, hogy elmélyítse a kultúra demokráciáját, hogy elérje, hogy a kulturális értékek valóban teljes mértékben kielégítsék a dolgozók szükségleteit, hogy a kultúrát és a művészetet a szó legnemesebb értelmében népiesítsék. Ezen a számos konkrét intézkedést tartalmazó terven dolgozunk. Nem valósítjuk, nem valósíthatjuk meg a kultúra képviselőinek aktív részvétele nélkül, a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a Szlovákiai Nőszövetség és más társadalmi szervezetek nélkül. A kizárólagos művészet esztétái és hívei bizonyosan megriadnak, de a művészet számára ez jelenti majd a lehetőségek bővülését és megsokszorozódását. Azonban semmit sem lehet tenni. Ahhoz, hogy egy ilyen tervet megvalósíthassunk, teljesíteni kell a kultúra néhány elkerülhetetlen, mondhatnám létfontosságú követelményét. Az igényes kulturális feladatok megkövetelik — káderszempontból — a kulturális ügyosztályok kiépítését, különösen a járási és a kerületi nemzeti bizottságok szintjén. Azonban ezen a téren is foganatosítani kell néhány intézkedést e dolgozók igazságosabb jutalmazása érdekében. Szlovákiában a szociális és a kulturális szükségletek alapjára évente több mint 600 millió korona kerül. Ezt több mint húszféle érdeklődési és tevékenységi ágazat céljaira használják fel. Az eszközök felhasználásának ellenőrzése mutatja — és ezt már nem először mondom —, hogy kulturális szükségletekre nem egészen 5 százalékot fordítanak., Ezeknek a forrásoknak és alapoknak a felhasználásáról a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervezeteinek vezetőségei és üzemi bizottságai döntenek. Azt hiszem, hogy az arány túlságosan csekély, ha figyelembe veszszük állampolgáraink jelenlegi kulturális szükségleteit. A vállalatok, a szövetkezetek és a többi szerv vezetőségei nem várhatnak felső utasításokra arra vonatkozólag, hogy mire használják fel a kulturális és a szociális szükségletek alapját. Azt hiszem, hogy hasznos lenne, ha minden járásban évente legalább kétszer elkészítenék e források alkotásának átfogó mérlegét, és érdeklődést tanúsítanának felhasználásuk iránt. Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusán beszéltem arról, milyen kritikus a helyzet az új kulturális létesítmények építése terve teljesítésének szakaszán. Ma, bár nem szívesen, ismét vissza keli térnem erre a témára. Míg az építőipar 1971-ben általában túlteljesítette a tervfeladatokat, amikor több mint egymilliárd koronát épített be terven felül, az 1971. évi kulturális jellegű építkezéseken több mint 32 millió korona értékű munkával maradt adós. Ebben az évben arra számíthatunk, hogy az 1971. évi hiány további 43 millió koronával emelkedik. Emellett építőiparunk ez év januárjától szeptemberig 113 millió korona értékkel teljesítette túl a tervfeladatokat. 1972 végén tehát igen kedvezőtlen a kilátás az ötödik ötéves terv ilyen jellegű feladatainak a teljesítésére. A jelek szerint a kultúra ágazata fizet rá arra, hogy az ötödik ötéves terv összeállítását szabályozó irányelvek a beruházási eszközöket néhány nemzeti akcióra összpontosították, mivel építőiparunk ezeket az eszközöket természetesen nem tudja maradéktalanul realizálni. A történelem során a szlovákiai építőiparnak első ízben jutott az a feladat, hogy igényes kulturális építményeket építsen, amelyek kiegészítik a kulturális csúcslétesítményeket. Ezek rendkívül igényes feladatok. Azonban úgy látom, hogy az építőipar részéről ezt egy kissé lebecsülték. Ugyanakkor igen heves ütemű a hangtechnika, a reprodukciós és a képtechnika fejlődése, s ez arra kényszerít bennünket, hogy kielégítsük az állandóan változó igényeket, újabb és újabb követelményeket, ugyanakkor növeli az építkezési költségeket is. Ebből az alkalomból is szeretném megkérni építőipari dolgozóinkat arra, hogy tekintsék a kulturális jellegű építkezéseket ötéves tervünk részének. Most készítik elő a hatodik ötéves tervidőszak számára a komplex lakásépítés mutatóit. E mutatók keretében a Fejlesztésügyi és Műszaki Minisztérium javasolja a járulékos beruházások megvalósítását is, beleszámítva a kulturális létesítményeket. Ezért úgy tervezik, hogy mintegy 375 millió koronára növelik a realizálásra váró kulturális berendezések értékét. Az alapvető ellátórendszerek felépítését pedig körülbelül 225 millió koronára. A lakótelepek kulturális ellátása nem fényűzés. Ež ma nélkülözhetetlen. Már negyedik éve hallunk olyan hangokat, hogy a kultúra területén, és különösen a művészetben boldogulunk-e a jobboldal képviselői, azok tapasztalatai, szervezőképessége, nemzetközi kapcsolatai és tehetsége nélkül is. Én is úgy gondolom, hogy boldogulunk nélkülük, sőt csak nélkülük. Ami viszont a tehetséget illeti, a valódi művész mindenkor felismerte, hogy hol van az Igazság. A nép igaza az ő igaza is volt. Ez a mi válaszunk, és ha akarják: a célunk, amelyre szocialista kultúránkban törekszünk. C 19 XI