Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-15 / 270. szám, szerda

Az SZLKP Központi Bizottsága november 8—9-1 plenáris ülésének vitája Ivan Leiasin elvtárs felszólalása • Plenáris ülésünk megvitatja pártunk igen komoly, időszerű ideológiai vonat­kozású kérdéseit. A pártélet marxi—lenini normái tel­jes felújítására, egész pártunk egysé­gének és akciőképességének felújításá­ra irányuló igyekezet megköveteli, hogy a vallással kapcsolatban marxista—le­nista elveket alkalmazzunk. A világnézet problematikája nem el­vont elméleti dolog. Ellenkezőleg. A tudományos világnézet nagy gyakorlati jelentőséggel bír, mivel tevékeny sze­repet tölt be pártunknak, mint egész­nek és minden egyes tagjának munká­jában A párt alapszabályai megkövetelik, hogy a párttag elsajátítsa a marxista­leninista világnézetet, annak szellemé­ben dolgozzon és tevékenyen küzdjön az emberek tudatában levő csökevé­nyek ellen. A párt tagjainak egy része azonban még mindig a vallás és ideo­lógiája hatása alatt áll. Ennek az álla­potnak bizonyára több oka van. Hatást gyakorol itt a szociális helyzet, a mű­veltség színvonala, a nevelés, a családi környezet. Nem csekély mértékben ész­lelhető ezen a téren az egyház és az általa irányított szervezetek rendszeres és céltudatos tevékenysége. Ezek mind olyan tényezők, amelyek az emberek életében, gondolkodásában és tevékeny­ségében bizonyos szerepet játszanak a vallás hatását illetőleg. A kommunista pártban nem lehet közömbös, hogy tag­jai milyen világnézetet vallanak. Az akcióképesség egységének érdekében egyértelműen megköveteljük, hogy a párt tagjai ne legyenek hívei az idea­lista világnézet semmilyen változatá­nak, beleszámítva ennek vallási válto­zatait. 1970 óta a pártszervek és szerveze­tek, az állami szervek és a közoktatási szervek céltudatos munkájával fokoza­tosan ezen a téren is pozitív eredmé­nyek észlelhetők. A pozitív eredmé­nyek mellett azonban, amelyeket az iskolák elértek, figyelmeztetők e hely­zet gyengébb oldalai. Elsősorban az is­kola nevelő munkájában és szerepében mutatkoznak hiányosságok. Ügy vélem, nagyon lassan szabadulnak meg a for­maiságtól, és igen lassan fogunk hoz­zá az elvszerű munkához. A párt mint egész, szerveivel és szer­vezeteivel együtt a nevelési és művelő­dési hatás keretében megteremti a fel­tételeket ahhoz, hogy a vallásos párt­tagok fokozatosan megszabaduljanak a vallás hatása alól, elsajátítsák a tudo­mányos világnézetet. Másrészről min­den párttag saját maga is köteles Igye­kezni, hogy a materialista, a marxista —leninista tanítás következetes követő­je és végrehajtója legyen. Vladimír Mináč elvtárs felszólalása Nem véletlen, hogy az ideológiai kérdésekkel foglalkozó mindkét plénu­mon számos felszólaló említi meg a Tanulságot. A Tanulság már maga ideo­lógiai valóság, a marxista-elemzések egyike az elmúlt, mondjuk tíz év alatt, és ezenfelül a Tanulságot éppen, ér­tékes elemzései tették a politikai és az ideológiai gyakorlat részévé. Tapasztalataink összefoglalásából vi­lágosan kitűnik, hogy ott, ahol az ideo­lógiai téren végzett munkának és a kultúrának nincs marxista forradalmi koncepciója, ott elkerülhetetlenül felüti fejét a burzsoá koncepció. Másféle le­hetőség nem létezik. Természetes, hogy az elmúlt két-há­rom év alatt elértünk sikereket. Ezen a téren azonban nem holnap, hanem már ma el kell gondolkoznunk olyan marxista-forradalmi koncepció, olyan távlati program felett, amelynek súly­pontja, alaptónusa épp az eszmei ne­velőmunkában rejlik. Az ilyen pozitív program az egyetlen tartós lehetősége a jobboldal eszmei veresége betetőzésé­nek. Az ilyen koncepciónak az ember felszabadítása alapvető marxista esz­ményképeiből kell kiindulnia. Magában kell foglalnia a forradalmi humaniz­mus összes eddigi tapasztalatait, fő­ként a szovjet tapasztalatokat és eze­ket az ideálokat olyan folyamatnak kellene tekinteni, amelyet a valóság éltet. A pozitív koncepció tartalmazhatná a saját, a csehszlovák, valamint a nem­zeti cseh és szlovák tapasztalatokat is. Figyelmes kereséssel találnánk például a harmincas években számos ötletes koncepciós gondolatot, amely ma is ér­vényes és hasznos. Ez a koncepció fel­tételezné a módszertani változásokat is, ahol minden folyamatot tudományos alapokra kellene helyezni, éppúgy az elemző-megismerő folyamatokat, mint a döntési folyamatokat. A módszertani változások nélkül a pozitív koncepció is könnyen válhatna a pozitív koncep­cióról szóló frázissá. Ismerjük milyen az elmélet nélküli gyakorlat. Az elmé­let azonban gyakorlat nélkül gyorsan kiszárad, megkövesedik, üres levegővé, frázissá válik. Az ilyen koncepciónak ezért szüntelenül a társadalom mozgá­sának forrásaiból kell táplálkoznia, mégpedig nem szubjektív és véletlen, hanem tudományosan megállapítható forrásokból. Tudom, hogy könnyű tanácsot adni, ám nehezebb kenyeret sütni. Még egy­szer ismétlem azonban, az idő sürget, és munkához kell fogni. Lehet ez köte­lező elgondolás. Hiszen a pozitív kon­cepció nélküli munka, távlatok nélküli munkát jelent. A kultúra, speciálisan a tudomány és az irodalom az analogikus törvénysze­rűségek keretei között mozog. Ogy, mint az ideológia egész szakasza. S ezáltal eljutottunk éppen a kiinduló­ponthoz, a valódi munka kezdetéhez. Itt, ezen a téren is fedi a valódi mun­ka fogalmát a koncepciós munka fo­galma. Az e téren folytatott politikai mun­kának mindig meglesznek a specifiku­mai. Többnyire mindig individuális és nem kollektív, inkább konkrét, mint ál­talános lesz. Minden bizonnyal jó és politikai szempontból fontos, ha pél­dául a művészi szövetségek elkészítik elemzéseiket, ha kitűzik pozitív politi­kai céljaikat. Ennél azonban fontosabb, hogy a konkrét alkotók tudata elvá­laszthatatlanul egybe forrjon a szocia­lista valósággal, annak tartós eszmény­képeivel és a kor nehézségeivel. Jő, ha ismét az általános esztétikai kategóriákról beszélünk, még jobb azonban, ha konkrét művészi alkotás jön létre, amely előtt felsóhajthatunk és elmondhatjuk; „milyen nagyszerű, hogy van". A koncepció ebben a mun­kában nem a szervezési struktúrákban, hanem az alkotók gondolkodásában, az "llkotők tudatáért vívott állandóan fel­újuló küzdelemben rejlik. Tulajdonkép­pen mindennek az a lényege, hogy be­csüljük meg saját tapasztalatainkat, hogy azt. amit átéltünk, sőt amit át­szenvedtünk és végül talán át is gon­doltunk, hogy ezt mind a szebb jövő érdekében gyümölcsöztessük. Róbert Dóforavec elvtárs felszólalása A CSKP KB legutóbbi plenáris ülése nz ideológiai kérdéseket és problémá­kat elemezve nagyon világosan rámuta­tott arra, hogy az ideológiai befolyá­solás közvetlenül összefügg életünk minden területének problematikájával. Pezlár elvtárs beszámolója ls kije­lölte a gazdasági terület ideológiai te­vékenységének alapelveit. Mindenek­előtt az a feladat, hogy észleltessük a szocializmus gazdasági túlsúlyát és távlatait, a nemzetközi szocialista in­tegráció távlatait és ami számunkra, a termelés területén dolgozók számára a 72. legfontosabb; megmagyarázni a dolgo­zóknak a párt gazdaságpolitikájának értelmét, és igyekezetüket a konkrét feladatok teljesítésére összpontosítani, végül, de nem utolsósorban hatékony segítséget nyújtani a marxista teóriá­nak a gazdasági területen. A felsorolt főbb célok közül Jelenleg különösen ar­ra törekszünk, hogy megnyerjük a dol­gozókat az évi feladatok teljesítésére és a jövő évi terv előkészítésére. Nálunk, a ružomberoki V. I. Lenin Vállalatban az eszmei tevékenység szo­rosan összefügg a párt gazdaságpoliti­kai irányelveivel. Nemegyszer hozzuk nyilvánosságra dolgozóink kezdeménye­zésének és elkötelezettségének konkrét eredményeit. Ezek az eredmények nem formálisak, hanem a vállalati feladatok konkrét teljesítésére épülnek. Az év be­fejező részében ls ismét a kezdeménye­zés és az elkötelezettség segített leküz­deni a levicei új üzemben a termelés biztosításának bonyolult problémáját. A vállalat a régi anyagi-termelőbá­zisban eddig terven felül 48 millióval több értéket gyártott, és ezzel jelentő­sen csökkentette az említett új üzem kiesését. Mindkét esetben döntő sze­repet játszik az eszmei befolyásolás, a politikai tömegmunka, a konkrét, névre szóló és nem formális termelési-műsza­ki és gazdasági propaganda. Jelenleg vállalatunk legfontosabb feladata az 1973. évi terv előkészítése. Ezt teljes mértékben támogatja nem­csak a kiváló szakmai előkészítés a gazdasági-műszaki területen, hanem a termelési-műszaki és gazdasági propa­ganda is. Az 1973. évi terv előkészítésével kap­csolatban — tekintettel ara, hogy nem­zeti vállalatunkban, főleg a levícel üzemben, még számítanunk kell bizo­nyos nehézségekre, el kellett fogad­nunk a tervszintet és az úgynevezett régi anyagi-bázisunkban, vagyis a ru­žomberoki, kútyi és zlatovcei üzemek­ben meg kellett szervezni, hogy kb. 20 millió értékű feladatot vállaljanak az üzemek az eredeti tervmutatón felül. Itt ismét a szervező, a politikai tömeg­munka, valamint a termelő-műszaki és gazdasági propaganda segít. Gyakorla­tilag ezek a gondolatok foglalkoztat­ták és foglalkoztatják egész üzemünket. Az 1973. évi terv előkészítését is széles körű eszmei-politikai befolyáso­lás kíséri. Ez tartalmazza a ma már bevált formákat, röpcédulákat, transz­parenseket, panelfalakat, tájékoztató­kat, az üzemi lapot, a termelési érte­kezleteket, amelyeket a konferenciák­kal együtt szervezünk. Ennek az igye­kezetnek az eredménye, hogy ma már a tervbe világosan be tudtunk iktatni minden munkahelyet, minden műhelyt. Különös figyelmet fordítottunk az eszmei befolyásolásra a gazdasági te­rületen úgy, hogy a közelmúltban a mű­szaki-gazdasági apparátus munkaügyi­politikai értékelése alapján vállalati szakiskolát létesítettünk. Az iskcIában tanfolyamokat szervezünk, amelyeken a hallgatók gyarapítják szakmai imere­teiket, és az oktatási idő egyharmadá­ban politikailag készülnek fel funkció­juk teljesítésére, tanulmányozzák a marxizmus-leninizmus alapvető kérdé­seit, elsajátítják a pszichológiai, szo­ciológiai ismereteket, és a tudományos irányífs ismereteit. Ebben a kimondot­tan politikai jellegű iskolában hozzáve­tőleg 150—200 mester és technikus vég­zi el a tanfolyamot. Egyetértéssel fogadjuk a CSKP KB plenáris ülésének az ideológiai munká­ról szólő határozatát, mivel segít meg­valósítani törekvéseinket, hogy még jobban felkészüljünk feladataink telje­sítésére. Miloš Marko elvtárs felszólalása A CSKP KB és az SZLKP KB Elnök­sége terjedelmes jelentéséből szeretnék az újságírás szakaszának felelősségével foglalkozni, valamint azzal, hogy mi­lyen jelentősége van az ideológia te­rületén a szovjet tapasztalatok elsajá­tításának. Ha a CSKP Központi Bizottsága a do­kumentumban kijelöli az alapvető el­veket és meghagyja az egyes szaka­szoknak azok konkretizálását, ha a központi bizottság arra szólítja fel eze­ket a szakaszokat, hogy a feladatokat alkotó módon, az egyes munkahelyek különféle sajátosságainak megfelelően dolgozzák fe, akkor ez a nagy bizalom megnyilvánulása, annak a kifejezője, hogy a pártnak ez a vezetősége, amely az öntudatos kommunistákra támaszko­dott, szokatlanul rövid idő alatt elérte a kommunisták öntudatának és aktivi­tásának új fokozatát. Ezt a sajtó dolgozói is a bizalom Je­lentős megnyilvánulásának tartják és érzik, hogy felelősek a kitűzött fela­datok teljesítéséért. A Szlovákiai Újságírók Szövetsége, valamint az újságok, a folyóiratok, a tv és a rádió szerkesztőségében dolgo­zó kommunisták igényes feladatokat tűznek ki maguk elé. Az újságírók nemcsak elemzést végeztek, hanem le­vonták a tanulságot is azzal kapcso­latban, hogy meg kell erősíteni a pár­tos elvszerűséget, meg kell nyerni a munkáslevelezőket és szem előtt kell tartani az újságírói hivatástudatot, amely alatt értjük a szaktudást, .a mes­teri stílust, de különösen a politikai öntudatot, azt a képességet, hogy meg­győzően, vonzóan és hatékonyan oltsuk a népbe a mi igazságunkat, kihasznál­juk a szocialista pedagógia és pszicho­lógia tudományos ismereteit a szocia­lizmus nemes eszmél érdekében. A központi bizottság hangsúlyozza, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a munkásosztályra és meghagyja, hogy ideológiai nevelő munkánkban árnyal­tan járjunk el. Ezen a téren Vasil Bí­rák elvtárs beszámolója nemcsak esz­mei tartalmú irányelv, hanem módszer­tani vezérvonal is. A tömegméret és a népiesség elve azok közé az alapvető lenini elvek kö­zé tartozik, amelyet a mi szakaszunk is elsajátít és biztosítani igyekszik nemcsak magas eszmeiséggel, hanem ügyelni akar a szervező munka fejlesz­tésére, a szavak és a tettek, az öntudat és az akciók egységére. Különösen tu­datosítjuk a cikkek és fellépések meg­győző és vonzó követelményeinek fon­tosságát. A gondolatokat gyakran sza­vakba fullasztottuk, vagy a jelentős Igazságot unalmasan, kevésbé vonzón közöltük. Ha a középszerűség ellen a következő jelszóval harcolunk: Nem­csak az időszerűséggel, hanem a tema­tikai* és eszmei offenzivitással, vala­mint igényességgel és kiváló minőség­gel kell állni a kor színvonalán. Ha az elnökség jelentése megállapít­ja, hogy a tömegtájékoztatási eszközök jelentős hatalmi erővé válnak, akkor azt úgy értelmezzük, hogy a pártirá­nyítás jelentős eszközei, amelynek jel­lemzője az egyre javuló minőség, de ugyanakkor a fokozott kritika és igé­nyesség, a megnövelt követelmények is. Ml a tömegtájékoztatási eszközöket a tájékoztatá,s, a propaganda és elköte­lezettség eszközeinek tartjuk, mégpedig lenini pártos értelemben, ami azt jelen­ti, hogy a rádió dolgozói nagyon fele­lősen akarják megvalósítani a CSKP és az SZLKP ülésein kitűzött össszes fel­adatokat. Ügyelünk arra, hogy a rádió­nak fokozott szerepe van nemzeteink és nemzetiségeink egységének megozi­lárdításában, abban, hogy nemzeteink kultúrája kölcsönösen gazdagítsa egy­mást és emellett nemcsak szocialista és tömegkultúrára törekszünk, hanem olyan tömegkultúrára, amely a nép szé­les rétegeit alkotásokra és aktivitásre ösztönzi. Ma a sajtó, a társadalmi szervezetek és alkotó szövetségek számos olyan jelentős elemzésére támaszkodhatunk, amelyek új tényeket és érveket tártak fel az ellenforradalom lényegéről és gyakorlatáról, valamint a pozitív kive­zető útról is. Maga a Tanulság is azok közé a dokumentumok közé tartozik, amelyek új alkotó elemzést és szinté­zist jelentenek és ma is ebből kell mindnyájunknak meríteni, hiszen az emigránsszervezetek és más felforgató központok praktikáiban ismét találko­zunk a revizionistáknak már jóval Le­nin előtt leleplezett módszereivel, ne­vezetesen azzal a törekvéssel, hogy kö­rülzárják és megfojtsák a szocializ­must. A drágán megfizetett tapasztalatok arra tanítanak bennünket, hogy a szo­cializmust nem elég felépíteni, hanem fejleszteni is kell, ügyelni arra. hogy érett és szilárd legyen. A CSKP Központi Bizottsága Elnök­ségének beszámolója köszönetet mon­dott a Szovjetuniónak kádereink neve­léséért. A Szovjetunióban elsajátítható a legkorszerűbb technika minden sza­kaszának valamennyi tapasztalata, a tu­domány, az elvszerű külpolitika szaka­szának tapasztalatai, a nemzetek és nemzetiségek területén szerzett tapasz­talatok, de különösen az új kommunis­ta ember nevelésével összefüggő ta­pasztalatok. A szovjet társadalom kife­jező jelenségei közé tartozik a mun­kásosztály minőségi változása, mivel ez az osztály állandóan növeli műveltsé­gét, szaktudását és öntudatát. Oj jelenség a szellemi dolgozók, a népi értelmiség arányának heves növe­kedése. A szovjet tudományban láthat­juk a minőségi áttérést, a mélyreható analitika területére, a szovjet tudomá­nyos bázis hatalmas erejének kihasz­nálására és a többi szocialista ország tapasztalatainak alkotó érvényesítésére. Ha a népgazdaság területén az In­tegráció az egyik olyan tényező, amely számunkra lehetővé teszi a minőségi fejlődést, akkor ez az integráció a tu­domány területén különösen az átfogó tanulmányok és tankönyvek kihaszná­lása révén lehetővé teszi, hogy vi­szonylag rövid idő alatt bepótoljuk 4—6 éves lemaradásunkat. Pozitív pél­daként szeretném kiemelni a Pravda kiadóvállalatot, amely nagyon rugal­masan adott ki több tanulmányt és tankönyvet közvetlen azután, hogy ezek a Szovjetunióban megjelentek. Ezt a példát kellene követniük az összes kiadóhivataloknak, valamint a társada­lomtudományi szakaszoknak. A sajtó dolgozói — csakúgy, mint az ideológiai terület többi dolgozói — fel­dolgozzák a CSKP KB határozatát, va­lamint az SZLKP KB plenáris ülésének értékes indítványait és biztosítják ezek megvalósítását. /

Next

/
Thumbnails
Contents