Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-14 / 269. szám, kedd

Az SZLKP Központi Bizottsága november 8-9-i plenáris ülésének vitája Eugen Turzo elvtárs felszólalása Fehérváry Géza elvtárs felszólalása A CSKP KB októberi ülése további bizonyíték arra, hogy pártunk lépésről lépésre céltudatosan és idejében oldja meg a problémákat, ha már a megol­dásra érettek, és fontos helyet foglal­nak el a társadalmilag jelentős kérdé­sek között. Kétségtelen, hogy az a sokoldalú Igyekezet, amivel a párt szocialista államunk gazdasági erejének megszi­lárdítására, a munkásosztály, a szövet­kezeti parasztság és az értelmiség mozgósítására törekedett a XIV. kong­resszus által kitűzött feladatok teljesí­tése érdekében, eredményeket hozott nemcsak az anyagi termelés terén, ha­nem a maga módján visszatükröződött az emberek tudatában is. Nálunk a nyugat-szlovákiai kerületben a dolgo­zók döntő többsége ugyancsak saját tapasztalatai alapján győződött meg pártunk Központi Bizottsága politiká­jának helyességéről és reális voltáról, és ezt nemcsak szavakkal hanem tet­tekkel is támogatja. Tapasztalataink igazolják, hogy csak a konkrét építő feladatok megoldására irányuló szer­vező és eszmei-nevelő munka szoros egysége hozza meg a kívánt eredmé­nyeket. Ezért a politikai konszolidáció kezdetén — 1969 áprilisát követően szorosan összekapcsoltuk ezt azzal a törekvéssel, hogy felújítsuk a legalap­vetőbb feltételeket a párton belül az ideológiai munka rendszeres végzésére. A kommunisták marxista—leninista ne­velését célzó egységes rendszer felújí­tása nélkül nem lehetett volna elérni, hogy a párt a kívánt eszmei és politi­kai ráhatást gyakorolja a dolgozók szé­les rétegeire. Nagy gondot fordítottunk a CSKP KB titkársága 1970 júniusi, a pártoktatás tartalmi Irányáról szóló határozatának következetes megvalósítására. Sikerült elérnünk, hogy a pártoktatásba beve­zették az egységes rendszert, ami fe­gyelmet és tartalmi egységet követel. Kulcsfontosságú kérdésnek minősítet­tük a propagandisták kiválasztását és nevelését. Ezzel együtt az volt a célunk, hogy elérjük és elmélyítsük a párt ideoló­giai és politikai befolyását a dolgozók széles rétegeire, mindenekelőtt a mun­kásosztályra és az ifjúságra. Azt, hogy a dolgozók növekvő érdeklődéssel fi­gyelik a politikai kérdéseket, és hogy egyre fokozódik a párt nevelő befolyá­sa a lakosság valamennyi rétege köré­ben, bizonyítja, hogy a kerületben több mint 104 000 hallgató vesz részt a pártoktatáson, s közülük több mint 32 000 a pártonkívüli. Mindenekelőtt a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai. Ezekkel több mint 3000 lektor és közel 6000 propagandista dolgozik. A propa­gandisták és a lektorok felkészítését már a második éve eredményesen se­gítjük azzal, hogy kerületi politikai iskolákat szervezünk. Az iskolák kü­lönféle tanfolyamain csupán az 1970— 1972-es tanévben 1300 hallgató vett részt. A kommunisták és a többi dolgozó marxista—leninista nevelése a pártok­tatás szervezett formáiban a pártszer­vek és szervezetek ideológiai munkájá­nak döntő fontosságú feladata. Tudjuk, hogy bonyolult és sokoldalú folyamat a népet pártunk Ideológiájának szel­lemében nevelni, és itt jelentős funk­ciója van annak, hogy a kommunisták a dolgozókkal való napi érintkezés al­kalmával közvetlenül személyes hatást fejtsenek ki. Különösen jelentős a kis­polgári nézetek elleni harc. Kerületi bizottságunk ez év áprilisi plenáris ülésén, amely az ideológiai munka időszerű kérdéseivel foglalko­zott, megkülönböztetett figyelmet szen­teljünk a politikai tömegmunkának és bizonyos pozitív eredményeket értünk el. Különösen bevált az, hogy a párt­szervezetekben felújultak az olyan ha­tékony formák, mint a nyilvános párt­gyűlések, a kérdés-felelet estek és be­szélgetések. 1972 második negyedében kerületünkben mintegy 1000 nyilvános pártgyűlést tartottak, amelyen közel 75 000 párttag és számos pártonkívüli vett részt. Am annak ellenére, hogy ezek a tények a kommunisták eszmei­politikai aktivitása és elkötelezettsége szüntelen növekedését bizonyítják, tud­juk, még sok munka vár ránk, ha a politikai tömegmunka formáival és módszereivel akarjuk növelni a párt befolyását a dolgozókra és az ifjúság­ra, és el akarjuk érni azokat a célo­kat, amelyeket az ideológiai munka te­I rületén a CSKP KB októberi plenáris ülése tűzött ki. , És éppen ilyen összefüggésben érté­keljük a CSKP KB Elnökségének Bifak 14. elvtárs által beterjesztett jelentése nagy jelentőségét, mert ez rámutat a S dolgozók tudatáért vívott küzdelem fő és meghatározó vonásaira, továbbá ar­ra, hogyan nyerjük meg őket, hogy te­vőlegesen vegyenek részt a fejlett szo­cialista társadalom építésében, amely szilárd része a Szovjetunió vezette szo­cialista országoknak. Még élénken emlékezünk arra, ami­kor a nemzetközi reakció és az ellen­forradalmi erők újjongtak, mert úgy látták, hogy nálunk visszatér a bur­zsoázia uralma. Számításuk nem vált be. És ezt annak köszönhetjük, hogy osztálytestvéreink idejekorán nyújtott segítsége következtében mozgósíthat­tuk pártunk marxista—leninista erőit és kivezethettük a nemzetet a mély po­litikai és gazdasági válságból. Ezért nagyon helyes, hogy a központi bizott­ság a társadalmi tudat jelenlegi szín­vonalának elemzésében és az eszmei­nevelő munka fő feladatainak kitűzé­sében a „Tanulságok" című állandóan érvényes okmányra támaszkodott. Ta­pasztalataink is azt Igazolják hogy a „Tanulságok" nagy szerepet játszottak nemcsak abban, hogy felismertük ha­zánkban a jobboldali opportunizmus osztály- és gnozeológiai gyökereit, ha­nem abban is, hogy munkánk tudomá­nyos módszertanát képezi. Mindennap meggyőződünk arról, hogy a kommunista vezető dolgozó, a termelés szervezője, a gazdasági vagy a kulturális dolgozó nem ls tudatosít­ja milyen formában kezdődött nála a letérés az alapvető marxista—leninista bázisról és az áttérés a kispolgári megalkuvás, az elvszerűtlenség pozí­cióira, s hogyan lett különféle hely­telen irányzatok és hangulatok oppor­tunista hívévé. Így például még gyak­ran előfordul, hogy előnyben részesí­tik a személyi érdekeket, és a társa­dalmi érdekek elé helyezik. Például közömbösek az olyan rendellenességek megítélése iránt, mint amilyenek a munka- és a technológiai fegyelem el­veinek megsértése, a köztulajdon fosz­togatása és más társadalomellenes cse­lekmények. Az emberek néha nem is tudatosítják tetteik társadalmi követ­kezményeinek összefüggését. Ez pedig súlyos hiba. Ezért nagyon helyes, hogy a párt­szervek és szervezetek eszmei-nevelő tevékenységében ismét jelentős helyet kap az agitációs munka. E munka te­rületén az utóbbi időszakban bizonyos pozitív eredményeket értünk el. Kerületünkben ez év április végén több mint 10 000 agitkettős kb. 170 000 családot látogatott meg, s megmagya­rázta az időszerű társadalmi problémá­kat és feladatokat. Agitátoraink majd mindenütt megértéssel és egyetértéssel találkoztak. Természetesen a dolgozók­nak sok bíráló észrevételük és kérdé­sük volt, elsősorban is helyi és sze­mélyi jellegűek. Ebből arra következ­tethetünk, hogy a dolgozók széles ré­tegei támogatják pártunkat és bíznak benne. Azonban gyakran zavaróan hat a gyakorlati problémák fogyatékos és hibás megoldása a lakóhelyen, az üzemben, a szövetkezetben az iskolá­ban és másutt. Az ifjúság nevelése mindenkor a párt érdeklődésének homlokterében állt, és ezzel függ össze az is, hogy mindenkor nagy gondot fordított az iskolák és a tanítók munkájára. Hiszen az ifjú nemzedék éppen az iskolában kapja meg az egész életre szóló alap­vető irányítást, ott készül fel arra, hogy aktív életét éljen társadalmunk­ban. Ebből a szempontból különösen Jelentős az Iskolák és a tanítók nevelő munkája, hogy a nevelés megfeleljen a tudományos világnézet, a szocialista hazafiság és a proletár internaciona­lizmus szellemének. Nem véletlenül volt az iskolai nevelőmunkának éppen ez a területe a jobboldali opportunis­ták felforgató tevékenysége célpontja. Ezért különleges gondot fordítottunk és fordítunk a tanítók és a nevelési dolgozók körében végzendő eszmei ne­velő és politikai munkára. A gyakor­lat ugyanis azt mutatja, hogy a tanítók eszmei felfegyverzésének leghatéko­nyabb módszere: aktív részvételük a társadalom életében. Elvtársnők, Elvtársaki Az ideológia szakaszán előttünk álló feladatok világosak. Sok függ attól, hogyan sikerül elmélyíteni a párt ve­zető kádereinek marxista-leninista felkészítését. Éppen azért, mert az ő ideológiai színvonaluktól és szervező munkájuktól függ jelentős mértékben az, sikerül-e nekünk az elért eredmé­nyekre támaszkodva egységes frontba tömöríteni minden erőt és képesek le­szünk-e ideológiai harcot vívni a jobb-, oldali opportunizmus teljes eszmei ve­reségéért és dolgozóink, valamint az ifjú nemzedék magasabb színvonalú kommunista neveléséért. Tisztelt Elvtársaki A CSKP XIV. kongresszusa a szocia­lista társadalom sokoldalú fejlődése egyik legfőbb feltételeként a gazdaság állandó és dinamikus fejlődését jelölte meg, ami a dolgozók anyagi és kultu­rális szükségletei egyre jobb kielégíté­sének a feltétele. A szocialista társadalom építésében elért eredmények igazolják, a lenini elv valódiságát. Ezzel összefüggésben áll a további tantétel, miszerint a szo­cializmus építése csakis a tömegek öntudatos és aktív tevékenységének eredménye lehet, amikor a társadalom igazságos szociális elrendezésének gon­dolatai anyagi erővé válnak. Szeretném a Nové Zámky-l járás és a járási párt­szervezetek példáján keresztül ismer­tetni hogy a szocialista ember cél­tudatos formálása számára milyen je­lentőségű a párt ideológiai munkája. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy főképpen e munka hatékonyságától függ, mennyire sikerült megnyerni a dolgozókat a CSKP politikájának, meg­szilárdítani a párt és a munkásosztály kapcsolatát, és elmélyíteni egész társa­dalmunk erkölcsi-politikai egységét, ami a CSKP XIV. kongresszusán kitű­zött feladatok és célok teljesítésének egyik alapvető feltétele és biztosítéka. A Nové Zámky-i járási pártszervezet vezető szerepét -a nevelő- és a szerve­ző munka egész rendszerében érvényre juttatja. E rendszer szerves része a párt ideológiai munkája, amelyről a párt központi bizottságának plénuma is tárgyal. Szüntelenül hangsúlyoznunk kell, hogy az eszmei-politikai munkát nem olyan tényezőként kell értelmeznünk, amely­lyel az embereknek csak néhány kivá­lasztott csoportja kerül kapcsolatba. Az eszmei-politikai nevelést nem csu­pán szavakkal, hanem a munka minő­ségével, a mindennapi munkában tanú­sított személyes példamutatással fe­jezzük ki. Nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy a marxisták—leninis­ták és a jobboldali opportunista ele­mek között fennálló eszmei küzdelem új feltételekben folytatódik. Megköve­teli, hogy a marxista ideológiát rend­szeresen bevigyük a munkásosztály és a többi dolgozó tudatába, hogy ez az ideológia formálja világnézetüket. Ami­kor a jó minőségű munkáról és a sze­mélyes példamutatásról beszélünk, ak­kor ez elsősorban a vezető dolgozókra, főleg a kommunistákra vonatkozik, akik teljes felelősséggel tartoznak a párt gazdaságpolitikai irányvonalának következetes érvényesítéséért a munka­helyeken. Az SZLKP Nové Zámky-1 Járási Bi­zottságának irányító, szervező munká­ja a munkásosztály és marxista—leninis­ta pártja vezető szerepéről szóló mar­xista—leninista elméletből indul ki. Jó eredményeket értünk el a pártoktatás terén, a politikai és az agitációs mun­kában. Észlelhető ez a tény a párt alapszervezeteinek gyakorlati tevékeny­ségében. Például a Nové Zámky-i Elekt­rosvit vállalat üzemi pártbizottsága igen jó eredményeket ért el a pártok­tatás megszervezése terén. Az SZLKP üzemi szervezete az SZLKP üzemi bizottságának ideológiai bizottságával együttműködve konkrétan felmérte, milyen módon kell emelni a párt egyes tagjaínak ideológiai szín­vonalát, és megválasztották ehhez a legmegfelelőbb és legszükségesebb formákat. Az ideológiai munkát nem szűkítjük le csupán a pártoktatásra. Ehhez fel­használjuk a párt politikai tömegmun­kájának különféle formáit járási mére­tekben, valamennyi munkahelyen, üzemben, hivatalban és az iskolákon, megszervezzük a politikai tájékozta­tást, amelyet eszmei tartalommal ruhá­zunk fel. Biztosítjuk, hogy ezt a mun­kát tapasztalt elvtársak, politikai agi­tátorok végezzék, akiket erre az SZLKP járási bizottságának ideológiai osztálya készít elő. Ilyenek főleg a vezető funk­cionáriusok, az üzemek Igazgatói és igazgatóhelyettesei, a részlegek vezetői, a mesterek, a kollektívák vezetői stb. Igyekszünk elérni azt, hogy az irányító munka egész rendszerét az ideológiai és a nevelőmunka hassa át, hogy ezt a rendszert főleg a vezető dolgozók sajátítsák el, akik állandóan tájékozód­nak a párt és a gazdasági szervek po­litikai céljairól. A szocialista ember eredményes ne­velése megköveteli, hogy a szocialista társadalom valamennyi szervezetében hatást gyakoroljanak az emberek poli­tikai jellemének formálására. A Novó Zámky-i járási pártbizottság szem előtt tartja a nevelési dolgozók erkölcsi-po­litikai fejlettségét, s elvhű magatar­tást, alkotómunkát követel tőlük a párt politikai irányvonalának érvénvrejutta­tásában. Az SZLKP KB Elnökségének beszá­molójában az áll, hogy a XIV. párt­kongresszus irányvonala feltételezi a munkásosztály, a társadalmi haladás fő ereje szerepének növekedését. Ez megköveteli a munkásutánpótlás neve­léséről való nagyobb gondoskodást, fő­leg az ipari tanintézetekben. Több fi­gyelmet kell szentelni a munkáscsalá­dokból származó gyermekek szak- és főiskolákra való felvételének. Andrej Sirácky evtárs felszólalása Az 1968—1969-es válságos éveket kö­vető elkülönülési folyamat lassan véget ér és elméleti valamint ideológiai fron­tunk egységessé válik. Milyen felada­tok előtt állunk az ideológiai fronton? Ezeket a feladatokat tartalmazza a CSKP KB legutóbbi plenáris ülésén el­hangzott beszámoló és a ml plenáris ülésünk elé terjesztett elnökségi jelen­tés. Ezek jelentik számunkra az ideoló­giai fronton végzendő munka irányel­veit. Tudatosítjuk, hogy az ideológia ét az elmélet területén csak akkor old­hatjuk meg az igényes problémákat, ha szilárdan támogatjuk pártunk politiká­ját, ha azonosítjuk magunkat a mun­kásosztály történelmi küldetésével és elsajátítjuk a marxista—leninista és a proletár internacionalista elméletet és világnézetet. A tudományos marxista—leninista ideológia szocialista rendszerünk része és egész felépítményünkben átfogó mó­don fokozódik társadalmi-politikai befo­lyásoló funkciója. Ebből a szempontból különösen fontos a pedogógusaink és tanítóink munkája, mivel ezek szocia­lista értelmiségünk legszámottevőbb ré­szét képezik. Pártunk politikája, munkásaink, pa­rasztjaink és a többi dolgozók munká­ja nyomán kialakultak az összes szük­séges feltételek arra, hogy az elméleti szakaszon — a kultúrában, a tudo­mányban és a nevelésben — is hozzájá­ruljunk a fejlett szocialista társadalom építéséhez. Nemcsak a termelésben, a népgazdaságban értünk el nagy ered­ményeket, hanem a kultúrában és vala­mennyi más szakaszon is. Ezt magától értetődőnek tartjuk és gyakran nem is tudatosítjuk, hogy mennyi munka, szorgalom, erőfeszítés és hősiesség kel­lett ahhoz, hogy elérjük mai életszín­vonalunkat. Nem állíthatjuk, hogy fejlődésünk so­rán nem ütközünk nehézségekbe, prob­lémákba, ellentétekbe, konfliktusokba. Lenin mondta, hogy aki olyan receptet akarna adni, amely előre kész megoldá­sokat tartalmaz az életben előforduló valamennyi eshetőségre, aki azt állíta­ná, hogy a szocializmusért vívott harc­ban nincsenek nehézségek és kompli­kált helyzetek, az csak közönséges šar­latán lenne. A társadalmunkban ma előforduló komplikált helyzetek ter­mészetesen nem az osztály antagoniz­mus következményei, hanem a szocia­lizmus határain belül felmerülő ellen­tétek. Ha nem alkalmaznánk a dialc-­tikus materializmust nem is tudnánk megmagyarázni a nem szocialista ma­gatartás és gondolkodásmód néhány je­lenségét, különösen a fiatal nemzedé­künk életében látható egészségtelen tü neteket. Azonban nagy hiba lenne, ha csak az ifjúság életében látnánk bizonyos el­lentmondásokat. Vajon azt mondhat­juk-e, hogy az ifjúság követendő példá­nak tarthat bennünket, felnőtteket? Va­jon nem hangzanak-e egyes érveink szólamszerűen, deklaratív módon, ke­vésbé meggyőzően? Vajon nem rejlik-e számos tény és gondolat mögött a kis­polgár, társadalmunk ez a már túlha­ladott típusa, amely azonban még mé­lyen gyökerezik egyes rétegekben és ezért még mindig vannak olyanok, akik csak kapni akarnak, mások munkáját kihasználni? A szovjetellenességgel és antikommu­nizmussal egyesült jobboldali opportu­nizmus és revizionizmus politikai vere­séget szenvedett. Most az előtt a fel­adat előtt állunk, hogy ezt a veresé­get ideológiailag és elméletileg is be­tetőzzük a főiskolákon, a Szlovák Tudo­mányos Akadémián, valamint más kul­turális és népművelő létesítményekben és szervezetekben is. A Tanulságok c. pártdokuinentum, valamint a CSKP KB legutóbbi plenáris ülése és a mi je­lenlegi plénumunk jelentik számunkra az elméleti-ideológiai munka alapvető irányelvét.

Next

/
Thumbnails
Contents