Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-14 / 269. szám, kedd

ANTONÍN ZÄPOTOCKY:* A CSKP megalapítása • < >

i i * A kongresszus megnyitása előtt állunk. Tondo türelmetlenül vár. Vele együtt a többi pankráci fogoly is türelmetlenül várakozik. Milyen lesz a kongresszusi tárgyalások eredménye? Hogy végződik a szavazás? Megalakítják a CSKP-t vagy sem? De nemcsak a pankráci foglyok várnak. Türelmetlenül vár Csehszlovákia egész munkásosztálya. A szociáldemokrata párt baloldali szervezeteinél nagy a forgalom. Az utolsó előkészületeket végzik. Péntek van. Holnap kezdődik a kongresszus. A kongresszusi kiküldöttek az elutazásra készülődnek. A távolabbi kerületekből már úton is vannak. Sádek visszatér a fogházból Kladnóba. Felesége az állomáson fogadja. Az erdei úton együtt mennek a kladnói Vyhybkától Bresonig. Sádek Pankrácon pontosan öt hónapot töltött. Fogadási szenvedélyének lett az áldozata. December 14-én, kedden, Űj Kladnón és Pruhonban garázdálkodott a csendőrség. Letartóztatásokat foganatosított, az embereket durván ütlegelte, felforgatta a bányászok és kohászok lakásait, razziákat és házkutatásokat tartott. Garázdálkodásának híre elterjedt egész Kladnón. Tudtak róla a bresoni telepen is. Oj Kladnón a délutáni órákban fejeződtek be a házkutatások és letartóztatások. A csendőrkülönítmény Kladnóból Bresonba ment. A bresoni a k már messziről látták a lezárt vasúti sorompó előtt állni. Bresonban riadalom támadt. Házkutatások lesznek — letartóztatások lesznek. Sádek a küszöbön ült és szítta pipáját. — Fogadjatok! Nem lesz házkutatás és elszaladnak. — Ne beszélj butaságot, öreg! — Hát, ki fogad? Egy csomag dohányba, hogy elszaladnak. — Hát ha elszaladnak, az megér egy csomag dohányt. Ali a fogadás, öreg. Csapjon a tenyerembe, — mondja Jícha szomszéd, állva a fogadást. A csendőrök a telep udvarába lépnek. Sádek a szemétgödör mellett áll, ahová az egyik lakó éppen kiszórta szalmazsákjának régi szalmáját. Tömködi kialudt pipáját, tapossa a szalmát s a csendőröket figyelemre sem méltatja. A csendőrök körülnéznek az udvarban. Érdeklődjek Feigl után, akit le akarnak tartóztatni. Feigl nincs otthon. — Maga mit csinál ott? — förmed rá Sádekre a csendőrőrmester. — Semmit, őrmester úr, semmit. Taposom ezt. — Miért? — Hogy a szél ne hordja szét a szemetet az udvaron. Ilyen dolgot jól kell rendberakni. Még veszély is keletkezhet belőle, — mondja szinte rőagának Sádek és gyújtogatja pipáját. Az égő gyufát leejti a szalmára. A száraz szalma lángot fog. Sádek ijedten felkiált... —• Dinamit... A csendőrök nem várják be a mondat végét. Hanyatt-homlok menekülnek az udvarbői. A szűk ajtónál pánik keletkezik. Az őrsvezető puskával a kezében, elesik. Hegyes szuronya esés közben belefúródik az őrmester puha hátsórészébe. A szalmának csak a laza felső része gyulladt meg. A már letaposott törmelék csak Izzik. Sádek nyugodtan tapossa a füstölgő parazsat. A csendőrök ápolják az őrmestert, kinek nadrágjából átszivárog a vér. A többiek elővigyázatosan közelednek az udvarhoz. Az udvarra azonban nem lépnek. — Mit csinál ott? — támadnak rá hevesen Sádekre. — Eltaposom a tüzet, nehogy tovább égjen. — És mi van a gödörben? — Mi lenne, szemét és min* Tegnap volt 15 éve, hogy meghalt Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Köztársaság második munkást Jnöke, a csehszlovák munkásmozgalom neves képviselője. Az évforduló alkalmából részletet közlünk Vörös fény Kladno felett címfi regényéből. denféle vacak, amint az uraknak látni tetszik. —• Mit kiabált a dinamitról? —• Dinamitról? Fogalmam sincs uraim — csodálkozik Sádek. — Ne tagadja, — ordítanak a csendőrök. — Azt kiabálta, hogy ott dinamit van. — Ez tévedés, urak. Amikor meggyulladt, hirtelen eszembe jutott: Dinamit — ha most itt lenne, teringettét, de nagyot szólna! — magyarázza ártatlanul, az utolsó szikrákat is eltaposva, Sádek. — Jöjjön ide, — ordítják a dühös csendőrök. Sádek az ajtóhoz kocog. Nem érti, miért bilincselik meg és tartóztatják le a törvény nevében. Az udvarba a csendőrök már nem lépnek. Házkutatásokat nem tartanak. A vérző őrmestert a mentők Kladnóba szállítják. Sádeket Prágába transzportálják. A fogadást megnyerte. Prágában azonban lázító beszédek terjesztéséért, hivatalos személyek életének veszélyeztetéséért 5 hónapot kapott. — Hol van Jícha? — volt első kérdése. — Nem tudom, — válaszolja az asszony. — Miért • kérded? — A megnyert fogadásért egy csomag dohánnyal tartozik. A csendőrök elszaladtak az udvarból. Kitűnt, kinek van több sütnivalója, — mondja dicsekedve Sádek és belép a szobába. De a küszöbön megáll. — Hol van a dívány? — kérdi csodálkozva feleségétől. — Hol lenne? Nincs —, válaszolja Rézka. Sádek értelmetlenül bámul rá. — Mit bámulsz, eladtam, — mondja az asszony. — Eladtad, miért? Hiszen neked is fizettek segélyt. Az öszszes foglyok feleségei kapták. — Igen, kapták, de én nem fogadtam ell. — Miért nem fogadtad el? — csodálkozik Sádek. — Apukám, csak nem fogadok el segélyt, ilyen fiatal, egészséges nő, mikor annyi sokgyerekes család volt itt. — Na, igen. Te mindig szeretsz különcködni. Csakhogy különb légy a többieknél, nem fogadtad el a segélyt. Rólad, valószínűleg, még szép dolgokat fogok hallani, — morog Sádek. — Díványt azonban többet nem veszek, ezt jegyezd meg magadnak! — Nem is akarok, — védekezik Sádekné. — Éppen azért, mert nem akarok különb lenni másoknál. Ostobaság volt tőlem. Az embert senki sem világosltja fel. Tudod, hogy munkát találtam? — Te? És milyet? Csak nem jársz valami lebujba? — kérdi fenyegetően Sádek. — Nem, a Svobodánál dolgozom — a nyomdában. — Na, de annak most, hogy otthon vagyok, vége! — Miért lenne vége? — csodálkozik Rézka. — Ott maradok. — És ki fog velem és a lakással törődni? — Ki törődne, vagy nincs itt kitakarítva? Nézz csak körül. Sádek körüljáratja tekintetét. — Hát, kitakarítva, ki van. Ami Igaz, az igaz. Az asztal meg van terítve, rajta aranysárga sült kalács. — Micsoda ünnepségre készült? — fordul kíváncsian Rézkához Sádek. — A te megérkezésed tiszteletére. így fogadják Kladnón a fogházból visszatérő elvtársakat. Tehát én is fogadni akarlak. Anyukám itt volt Sztochovból. Hozott egy kis lisztet, vajat és néhány tojást. Ünnepi kalácsot sütöttem számodra. Ülj le. A kávé rögtön készen lesz. Sádek elrakja sapkáját s az asztal mellé ül. Rézka kiszolgálja. Sádek körülnéz a szobában. A dívány helyén kis polc áll. Rajta rendberakva csomó könyv. Sádek odahajol s kezébe vesz egyet. Olvassa: Lenin: Állam és forradalom. — Az Isten szerelmére, hogy került ez hozzád, Rézka? Kl dugta ide? Biztosan be van tiltva? — Mi Jut eszedbe. Sirlánál vettem, ö terjeszti, — magyarázza Rézka. — Te ezt olvasod? — Már hogyne olvasnám. Hiszen bizalmi vagyok. — Te is bizalmi? Hogyan? — Hogyan? Hát megválasztottak. Sádek issza a kávét és kalácsot harap hozzá. Teringettét, az már igaz, kalácsot sütni, csak Rézka tud. De bizalmi? Minek bizalmi? Igaz. viszont, egyedül volt. Valamihez csak kellett kezdenie, hogy emberek közé kerülhessen. Ennek azonban most már vége. Többet kell vele törődnöm. Az asszonyhoz fordul: — Rézka, hallod? ,Mit játszanak a moziban? Holnap szombat van, én még nem megyek munkába. Délután együtt mehetnénk. Nem játszik véletlenül Psylander? — Hagyj békén Psylanderrel. Van is nekem most arra időm! Bizalminak lenni, kedvesem, munka és kötelesség.. Tanulnom kell. Azt még nem tudod, hogy a Munkásotthonban bezárták a mozikat? A szokolházba, vagy a Vadászhoz, a jobboldaliak közé, pedig mégsem mehetek. Hogy néznének rám az elvtársnők? Ide hallgass, valamit el kell neked árulnom. Holnap és vasárnap, öregem, kénytelen leszel nélkülem meglenni. — Hogyan? A mamához akarsz menni Sztochovba? Hát, oda én is veled mehetnék, — határozza el Sádek. — Nem, anyukám e héten volt itt. Prágába megyek. — Prágába? Mit fogsz te Prágában csinálni? Csak nem mész a jánosnapi búcsúra? Az különben csak május 16-án lesz. Miért mennél már szombaton? — Nem, kedvesem. Nem búcsúra, hanem a kongresszusra megyek. — Te — a kongresszusra — mész, — dadog a meglepett Sádek. — Igen, én a kongresszusra megyek. A szervezetünk küldöttnek választott... — Ezt mégsem teheted meg velem, alig hogy visszatértem. Nem, otthon maradsz, megy majd helyetted más, — határozza el Sádek. — Azt nem lehet, kedvesem. De még ha menne is, én nem akarom. Mit gondolnának rólam az asszonyok? Tondo Markája is megy. Együtt megyünk. Tudod, a kongresszuson szavazás lesz, hogy ki kívánja a kommunista párt megalakítását? Ilyen ünnepélyes alkalmat szalasszak én el? Képzeld csak, öregem. Milyen tisztesség az, arról szavazni, megszabaduljunk-e végre attól az elnevezéstől, amely bennünket egy kalap alá helyez a jobboldaliakkal és legyünk-e tényleges kommunisták? Nem, ezt az alkalmat nem 'fogom elszalasztani, — jelenti ki a leghatározottabban Rézka. Sádeket elfogja régi szenvedélye, amelyből még a fogház sem tudta kigyógyítani. — Hát fogadjunk, hogy nem fogsz menni, — fordult Rézkához. — Nem, öregem. Ne fogadjl Elveszítenéd. Ennyi szerencséd még sincs. Ne csinálj magadnak gondot. Minden el van készítve. Három teljes napra valót főztem. Csak fel kell melegítened. De én megyek a kongresszusra! Mennem kell. Sádek ránéz a feleségére. Nem meri a fogadásra újból felhívni. Érzi, hogy a december Rézkát is megváltoztatta. A fogadást elveszítené. Sádekné megy. Nemcsak Kladnóról mennek kiküldöttek, hanem a köztársaság minden sarkából. 569 munkáskiküldött vesz részt a kongresszuson. Hallgatják a Jelentéseket és a beszámolókat. Tanácskoznak, vitatkoznak. A feszültség tetőpontját éri el. Vasárnap, május 15-ének délutánja van. Dr. Šmeral elvtárs befejezte beszámolóját. Boncolta a politikai helyzetet s ajánlotta a III. Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozást. Beszédjét a következő szavakkal végezte: — Mi több, mint politikai párt vagyunk. Mi az új élet előkészítői vagyunk. Üj viszonyokat teremtve, új embereket akarunk kialakítani. A teremben emelkedik a íeMOSZKVA — KREML (Miroslav Anger felvétele) ÁPRILY LAJOS:* Biztatás fiatal fenyőknek Szemközt a bokros oldalon hetekig szólt a hangos ének: falusi lányok s legények dalolva ástak gödröket sokezer fenyő-csemetének. • Járok a zöld foltok között s szólok: „Sietve nőjetek föl, tövetekre záporokat kérek a sűrű fellegektől. 0, adjatok káprázatot rege-termő rengetegekről! Mert nem gyönyörködik szemem tibbennetek nagykorotokban, ha fürge cinkeraj kutat magrejtő, barna tobozokban s növekedő tű-avaron szaladó szarvas lába dobban. Szelektől is edződjetek hóviharok szilaj csatáin. Fenyvessé sűrűsödjetek, jövő-rügyes, kicsike fáim. S ontsatok gyantás jószágot, ha ott járnak közöttetek emberré érett unokáim." 1887. november 14-én született A NAP margójára A fiatalok is takarékoskodnak A mai fiatalokra azt mondják, különösen az idősebbek, hogy gondtalanul élnek, nem gondolnak a jövőre. A szülők segítségére várnak. Ez részben igaz, de nem lehet általánosítani. Ugyanis négy évvel ezelőtt az Állami Takarékpénztár bevezette a fiatalok prémiumos takarékossága akcifiját. Ez azt jelenti, hogy a fiatal havonta 100—500 koronát helyez betétkönyvre öt éven keresztül, megszakítás nélkül, s így a kamaton kívül — a betét összegétől függően — 2500 koronáig terjedő, illetve 4000 korona prémiumot is kap. Ennek a hasznos akciónak kezdetben 27 730 tagja valt, ma pedig több mint 108.000. A takarékoskodó fiatalok életkora 15—28 év között mozog. A kimutatások szerint a nők, illetve a lányok jobban gondolnak jövőjukre, a családalapításra. Az említett 108 000 takarékoskodónak kétharmada a gyengébb nemhez tartozik. A takarékossági okok között 14 ezren a lakásvételt, 23 ezren a lakásberendezést, 7000-en az autóvásárlást tüntették fel. Nem egész másfél év múlva az elsők kézhez kapják takarékosságuk gyümölcsét. Erre a kereskedelemnek is méltóan fel kell készülnie. A fiatalok takarékossága nevelő hatású, ezért a jövőben nemcsak a takarékpénztáraknak, hanem a SZISZ-szervezeteknek ls törekedniük kell. Különösen elgondolkoztató tény, hogy az akcióba bekapcsolódó fiatalok túlnyomó része 20 éven felüli, holott már fiatalabb korban is el lehetne kezdeni a célszerű takarékoskodást. -njszültség. Közeledik a döntő pillanat. Az elnök felláll és szavazásra teszi fel a kérdést: — Ki akarja a Kommunista Internacionálé 21 feltételét elfogadni és a szociáldemokrata párt baloldalának eddigi elnevezését Csehszlovákia Kommunista Pártra változtatni? A küldöttek visszafojtják lélegzetüket. Egyszercsak megmozdulnak a karok. A vörös levelek erdeje emelkedik a magasba. Az elnök végre bejelenti az eredményt: 562 szavazat mellette, 7 szavazat ellene. „A Csehszlovák Kommunista Párt megalakult." A terem visszhangzik a dörgedelmes tapstól. A küldöttek tömege feláll helyéről. A tapsot ének váltja fel. Felhangzik az Internacionálé. Nemcsak a terem éljenez. Éljenez egész Prága, Kladno, Moravszká Osztrava, Hodonín, Szlovenszkó és az egész Csehszlovák Köztársaság, még a Pankrác ls. Aszerint, hogy melyik helyre milyen gyorsan jut el a kongresszus határozatának híre. „Megalakult a Csehszlovák Kommunista Párt. Fellángolt az utolsó ütközet. Induljunk." Fordította P. E.