Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-14 / 269. szám, kedd

ANTONÍN ZÄPOTOCKY:* A CSKP megalapítása • < > i i * A kongresszus megnyitása előtt állunk. Tondo türelmet­lenül vár. Vele együtt a többi pankráci fogoly is türelmetle­nül várakozik. Milyen lesz a kongresszusi tárgyalások ered­ménye? Hogy végződik a sza­vazás? Megalakítják a CSKP-t vagy sem? De nemcsak a pankráci fog­lyok várnak. Türelmetlenül vár Csehszlovákia egész munkásosz­tálya. A szociáldemokrata párt baloldali szervezeteinél nagy a forgalom. Az utolsó előkészü­leteket végzik. Péntek van. Hol­nap kezdődik a kongresszus. A kongresszusi kiküldöttek az el­utazásra készülődnek. A távo­labbi kerületekből már úton is vannak. Sádek visszatér a fogházból Kladnóba. Felesége az állomá­son fogadja. Az erdei úton együtt mennek a kladnói Vy­hybkától Bresonig. Sádek Pankrácon pontosan öt hónapot töltött. Fogadási szen­vedélyének lett az áldozata. December 14-én, kedden, Űj Kladnón és Pruhonban garáz­dálkodott a csendőrség. Letar­tóztatásokat foganatosított, az embereket durván ütlegelte, fel­forgatta a bányászok és kohá­szok lakásait, razziákat és ház­kutatásokat tartott. Garázdálko­dásának híre elterjedt egész Kladnón. Tudtak róla a bresoni telepen is. Oj Kladnón a délu­táni órákban fejeződtek be a házkutatások és letartóztatások. A csendőrkülönítmény Kladnó­ból Bresonba ment. A bresoni a k már messziről látták a lezárt vasúti sorompó előtt állni. Bre­sonban riadalom támadt. Ház­kutatások lesznek — letartózta­tások lesznek. Sádek a küszö­bön ült és szítta pipáját. — Fogadjatok! Nem lesz ház­kutatás és elszaladnak. — Ne beszélj butaságot, öreg! — Hát, ki fogad? Egy csomag dohányba, hogy elszaladnak. — Hát ha elszaladnak, az megér egy csomag dohányt. Ali a fogadás, öreg. Csapjon a te­nyerembe, — mondja Jícha szomszéd, állva a fogadást. A csendőrök a telep udvarába lépnek. Sádek a szemétgödör mellett áll, ahová az egyik la­kó éppen kiszórta szalmazsák­jának régi szalmáját. Tömködi kialudt pipáját, tapossa a szal­mát s a csendőröket figyelemre sem méltatja. A csendőrök kö­rülnéznek az udvarban. Érdek­lődjek Feigl után, akit le akar­nak tartóztatni. Feigl nincs ott­hon. — Maga mit csinál ott? — förmed rá Sádekre a csendőr­őrmester. — Semmit, őrmester úr, sem­mit. Taposom ezt. — Miért? — Hogy a szél ne hordja szét a szemetet az udvaron. Ilyen dolgot jól kell rendberak­ni. Még veszély is keletkezhet belőle, — mondja szinte rőagá­nak Sádek és gyújtogatja pipá­ját. Az égő gyufát leejti a szal­mára. A száraz szalma lángot fog. Sádek ijedten felkiált... —• Dinamit... A csendőrök nem várják be a mondat végét. Hanyatt-homlok menekülnek az udvarbői. A szűk ajtónál pánik keletkezik. Az őrsvezető puská­val a kezében, elesik. Hegyes szuronya esés közben belefúró­dik az őrmester puha hátsóré­szébe. A szalmának csak a laza felső része gyulladt meg. A már letaposott törmelék csak Izzik. Sádek nyugodtan tapossa a füstölgő parazsat. A csendő­rök ápolják az őrmestert, ki­nek nadrágjából átszivárog a vér. A többiek elővigyázatosan közelednek az udvarhoz. Az ud­varra azonban nem lépnek. — Mit csinál ott? — támad­nak rá hevesen Sádekre. — Eltaposom a tüzet, nehogy tovább égjen. — És mi van a gödörben? — Mi lenne, szemét és min­* Tegnap volt 15 éve, hogy meghalt Antonín Zápotocký, a Csehszlovák Köztársaság második munkást Jnöke, a csehszlovák munkásmozga­lom neves képviselője. Az évforduló alkalmából részle­tet közlünk Vörös fény Kladno felett címfi regényé­ből. denféle vacak, amint az urak­nak látni tetszik. —• Mit kiabált a dinamitról? —• Dinamitról? Fogalmam sincs uraim — csodálkozik Sá­dek. — Ne tagadja, — ordítanak a csendőrök. — Azt kiabálta, hogy ott dinamit van. — Ez tévedés, urak. Amikor meggyulladt, hirtelen eszembe jutott: Dinamit — ha most itt lenne, teringettét, de nagyot szólna! — magyarázza ártatla­nul, az utolsó szikrákat is el­taposva, Sádek. — Jöjjön ide, — ordítják a dühös csendőrök. Sádek az aj­tóhoz kocog. Nem érti, miért bilincselik meg és tartóztatják le a törvény nevében. Az ud­varba a csendőrök már nem lépnek. Házkutatásokat nem tartanak. A vérző őrmestert a mentők Kladnóba szállítják. Sá­deket Prágába transzportálják. A fogadást megnyerte. Prágá­ban azonban lázító beszédek terjesztéséért, hivatalos szemé­lyek életének veszélyeztetésé­ért 5 hónapot kapott. — Hol van Jícha? — volt el­ső kérdése. — Nem tudom, — válaszolja az asszony. — Miért • kérded? — A megnyert fogadásért egy csomag dohánnyal tartozik. A csendőrök elszaladtak az ud­varból. Kitűnt, kinek van több sütnivalója, — mondja dicse­kedve Sádek és belép a szobá­ba. De a küszöbön megáll. — Hol van a dívány? — kér­di csodálkozva feleségétől. — Hol lenne? Nincs —, vá­laszolja Rézka. Sádek értelmet­lenül bámul rá. — Mit bámulsz, eladtam, — mondja az asszony. — Eladtad, miért? Hiszen ne­ked is fizettek segélyt. Az ösz­szes foglyok feleségei kapták. — Igen, kapták, de én nem fogadtam ell. — Miért nem fogadtad el? — csodálkozik Sádek. — Apukám, csak nem foga­dok el segélyt, ilyen fiatal, egészséges nő, mikor annyi sok­gyerekes család volt itt. — Na, igen. Te mindig sze­retsz különcködni. Csakhogy különb légy a többieknél, nem fogadtad el a segélyt. Rólad, valószínűleg, még szép dolgo­kat fogok hallani, — morog Sádek. — Díványt azonban töb­bet nem veszek, ezt jegyezd meg magadnak! — Nem is akarok, — véde­kezik Sádekné. — Éppen azért, mert nem akarok különb lenni másoknál. Ostobaság volt tőlem. Az embert senki sem világoslt­ja fel. Tudod, hogy munkát találtam? — Te? És milyet? Csak nem jársz valami lebujba? — kérdi fenyegetően Sádek. — Nem, a Svobodánál dolgo­zom — a nyomdában. — Na, de annak most, hogy otthon vagyok, vége! — Miért lenne vége? — cso­dálkozik Rézka. — Ott mara­dok. — És ki fog velem és a la­kással törődni? — Ki törődne, vagy nincs itt kitakarítva? Nézz csak körül. Sádek körüljáratja tekintetét. — Hát, kitakarítva, ki van. Ami Igaz, az igaz. Az asztal meg van terítve, rajta arany­sárga sült kalács. — Micsoda ünnepségre ké­szült? — fordul kíváncsian Réz­kához Sádek. — A te megérkezésed tiszte­letére. így fogadják Kladnón a fogházból visszatérő elvtársa­kat. Tehát én is fogadni akar­lak. Anyukám itt volt Szto­chovból. Hozott egy kis lisztet, vajat és néhány tojást. Ünnepi kalácsot sütöttem számodra. Ülj le. A kávé rögtön készen lesz. Sádek elrakja sapkáját s az asztal mellé ül. Rézka kiszol­gálja. Sádek körülnéz a szobá­ban. A dívány helyén kis polc áll. Rajta rendberakva csomó könyv. Sádek odahajol s kezébe vesz egyet. Olvassa: Lenin: Ál­lam és forradalom. — Az Isten szerelmére, hogy került ez hozzád, Rézka? Kl dugta ide? Biztosan be van tilt­va? — Mi Jut eszedbe. Sirlánál vettem, ö terjeszti, — magya­rázza Rézka. — Te ezt olvasod? — Már hogyne olvasnám. Hi­szen bizalmi vagyok. — Te is bizalmi? Hogyan? — Hogyan? Hát megválasz­tottak. Sádek issza a kávét és kalá­csot harap hozzá. Teringettét, az már igaz, ka­lácsot sütni, csak Rézka tud. De bizalmi? Minek bizalmi? Igaz. viszont, egyedül volt. Va­lamihez csak kellett kezdenie, hogy emberek közé kerülhes­sen. Ennek azonban most már vége. Többet kell vele törőd­nöm. Az asszonyhoz fordul: — Rézka, hallod? ,Mit ját­szanak a moziban? Holnap szombat van, én még nem me­gyek munkába. Délután együtt mehetnénk. Nem játszik vélet­lenül Psylander? — Hagyj békén Psylanderrel. Van is nekem most arra időm! Bizalminak lenni, kedvesem, munka és kötelesség.. Tanulnom kell. Azt még nem tudod, hogy a Munkásotthonban bezárták a mozikat? A szokolházba, vagy a Vadászhoz, a jobboldaliak kö­zé, pedig mégsem mehetek. Hogy néznének rám az elvtárs­nők? Ide hallgass, valamit el kell neked árulnom. Holnap és vasárnap, öregem, kénytelen le­szel nélkülem meglenni. — Hogyan? A mamához akarsz menni Sztochovba? Hát, oda én is veled mehetnék, — határozza el Sádek. — Nem, anyukám e héten volt itt. Prágába megyek. — Prágába? Mit fogsz te Prá­gában csinálni? Csak nem mész a jánosnapi búcsúra? Az kü­lönben csak május 16-án lesz. Miért mennél már szombaton? — Nem, kedvesem. Nem bú­csúra, hanem a kongresszusra megyek. — Te — a kongresszusra — mész, — dadog a meglepett Sá­dek. — Igen, én a kongresszusra megyek. A szervezetünk kül­döttnek választott... — Ezt mégsem teheted meg velem, alig hogy visszatértem. Nem, otthon maradsz, megy majd helyetted más, — hatá­rozza el Sádek. — Azt nem lehet, kedvesem. De még ha menne is, én nem akarom. Mit gondolnának ró­lam az asszonyok? Tondo Mar­kája is megy. Együtt megyünk. Tudod, a kongresszuson szava­zás lesz, hogy ki kívánja a kom­munista párt megalakítását? Ilyen ünnepélyes alkalmat sza­lasszak én el? Képzeld csak, öregem. Milyen tisztesség az, arról szavazni, megszabadul­junk-e végre attól az elnevezés­től, amely bennünket egy kalap alá helyez a jobboldaliakkal és legyünk-e tényleges kommunis­ták? Nem, ezt az alkalmat nem 'fogom elszalasztani, — jelenti ki a leghatározottabban Rézka. Sádeket elfogja régi szenve­délye, amelyből még a fogház sem tudta kigyógyítani. — Hát fogadjunk, hogy nem fogsz menni, — fordult Rézká­hoz. — Nem, öregem. Ne fogadjl Elveszítenéd. Ennyi szerencséd még sincs. Ne csinálj magad­nak gondot. Minden el van ké­szítve. Három teljes napra va­lót főztem. Csak fel kell mele­gítened. De én megyek a kong­resszusra! Mennem kell. Sádek ránéz a feleségére. Nem meri a fogadásra újból felhívni. Érzi, hogy a december Rézkát is megváltoztatta. A fo­gadást elveszítené. Sádekné megy. Nemcsak Kladnóról mennek kiküldöttek, hanem a köztársaság minden sarkából. 569 munkáskiküldött vesz részt a kongresszuson. Hallgatják a Jelentéseket és a beszámolókat. Tanácskoznak, vitatkoznak. A feszültség tető­pontját éri el. Vasárnap, május 15-ének dél­utánja van. Dr. Šmeral elvtárs befejezte beszámolóját. Boncol­ta a politikai helyzetet s aján­lotta a III. Kommunista Inter­nacionáléhoz való csatlakozást. Beszédjét a következő szavak­kal végezte: — Mi több, mint politikai párt vagyunk. Mi az új élet elő­készítői vagyunk. Üj viszonyo­kat teremtve, új embereket aka­runk kialakítani. A teremben emelkedik a íe­MOSZKVA — KREML (Miroslav Anger felvétele) ÁPRILY LAJOS:* Biztatás fiatal fenyőknek Szemközt a bokros oldalon hetekig szólt a hangos ének: falusi lányok s legények dalolva ástak gödröket sokezer fenyő-csemetének. • Járok a zöld foltok között s szólok: „Sietve nőjetek föl, tövetekre záporokat kérek a sűrű fellegektől. 0, adjatok káprázatot rege-termő rengetegekről! Mert nem gyönyörködik szemem tibbennetek nagykorotokban, ha fürge cinkeraj kutat magrejtő, barna tobozokban s növekedő tű-avaron szaladó szarvas lába dobban. Szelektől is edződjetek hóviharok szilaj csatáin. Fenyvessé sűrűsödjetek, jövő-rügyes, kicsike fáim. S ontsatok gyantás jószágot, ha ott járnak közöttetek emberré érett unokáim." 1887. november 14-én született A NAP margójára A fiatalok is takarékoskodnak A mai fiatalokra azt mondják, különösen az idősebbek, hogy gondtalanul élnek, nem gondolnak a jövőre. A szülők segítségére várnak. Ez részben igaz, de nem lehet általánosítani. Ugyanis négy évvel ezelőtt az Állami Takarék­pénztár bevezette a fiatalok pré­miumos takarékossága akcifiját. Ez azt jelenti, hogy a fiatal havonta 100—500 koronát helyez betét­könyvre öt éven keresztül, meg­szakítás nélkül, s így a kamaton kívül — a betét összegétől függően — 2500 koronáig terjedő, illetve 4000 korona prémiumot is kap. En­nek a hasznos akciónak kezdetben 27 730 tagja valt, ma pedig több mint 108.000. A takarékoskodó fiatalok élet­kora 15—28 év között mozog. A kimutatások szerint a nők, illetve a lányok jobban gondolnak jövő­jukre, a családalapításra. Az em­lített 108 000 takarékoskodónak kétharmada a gyengébb nemhez tartozik. A takarékossági okok kö­zött 14 ezren a lakásvételt, 23 ez­ren a lakásberendezést, 7000-en az autóvásárlást tüntették fel. Nem egész másfél év múlva az elsők kézhez kapják takarékosságuk gyümölcsét. Erre a kereskedelem­nek is méltóan fel kell készülnie. A fiatalok takarékossága nevelő hatású, ezért a jövőben nemcsak a takarékpénztáraknak, hanem a SZISZ-szervezeteknek ls töreked­niük kell. Különösen elgondolkoz­tató tény, hogy az akcióba be­kapcsolódó fiatalok túlnyomó ré­sze 20 éven felüli, holott már fia­talabb korban is el lehetne kez­deni a célszerű takarékoskodást. -nj­szültség. Közeledik a döntő pil­lanat. Az elnök felláll és sza­vazásra teszi fel a kérdést: — Ki akarja a Kommunista Internacionálé 21 feltételét el­fogadni és a szociáldemokrata párt baloldalának eddigi elne­vezését Csehszlovákia Kommu­nista Pártra változtatni? A küldöttek visszafojtják lé­legzetüket. Egyszercsak meg­mozdulnak a karok. A vörös le­velek erdeje emelkedik a ma­gasba. Az elnök végre bejelenti az eredményt: 562 szavazat mel­lette, 7 szavazat ellene. „A Csehszlovák Kommunista Párt megalakult." A terem visszhangzik a dör­gedelmes tapstól. A küldöttek tömege feláll helyéről. A tap­sot ének váltja fel. Felhangzik az Internacionálé. Nemcsak a terem éljenez. Él­jenez egész Prága, Kladno, Mo­ravszká Osztrava, Hodonín, Szlovenszkó és az egész Cseh­szlovák Köztársaság, még a Pankrác ls. Aszerint, hogy me­lyik helyre milyen gyorsan jut el a kongresszus határozatának híre. „Megalakult a Csehszlovák Kommunista Párt. Fellángolt az utolsó ütközet. Induljunk." Fordította P. E.

Next

/
Thumbnails
Contents