Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-12 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

GONDOLATOK ORVOSNÁL Kovácsnak mondja az orvos: — Az alkohol, kedves uram, tönkreteszi az egészségét, meg­rövidíti az életét. Ezt- sohase feledjel Mire Kovács mosolyogva: — Nem is tudom feledni dok­tor úr. Tudom jól, hogy Igy van, mert ha én megiszom egy­két lityi jófajta bort, akkor szinte repül az idő! BIZTOS luiika nemrég múlt tizenhét éves. Egy napon azzal állít be a szüleihez, hogy rövidesen férjhez megy. Az édesanyja ösz­szecsapja a kezét: — Kislányom, ilyen fiatalon akarsz férjhez menni? — Persze. — És biztos vagy benne, hogy boldoggá teszed majd a férjedet? — Igen. S nemcsak őt, má­sokat isi. % pSírS * * V 536 j VIGASZ Özvegy Kovócsné a félje sírjánál mondja: — Szegény Béla, na­gyon hiányzol nekem. Az egyetlen vigaszom az, hogy most már tudom, hol töltöd az éjszaká­kat . . NÖI DOLGOK — Tudod, Mancika, a férjérit^most lesz negy­venéves. Jó házasságban élünk, habár tíz év kor­különbség van köztünk. — Igen? Drágám, elég jól nézel ki ahhoz képest, hogy már ötvenéves vagy . .. Mi a kiábrándulás? Rádöb­benni arra, hogy mások alig jobbak, mint mi. » » # Makacs embert csak legyőzni lehet, meggyőzni soha. • * * Miközben az éji bogár neki­megy a falnak, hasznos tapasz. talatokat szerez. • • • A jövő otthonülője sohasem mozdul ki a Földről. • * * Nagy erkölcsi komolyság kell ahhoz, hogy valamin szívből tudjunk nevetni. • * • Vitaminok és csalődásoíc nél­kül nem lehet élni. • • • Hogyan lehetne jellemezni Z-t, aki jellemtelen? • • » Van, aki minden helyzetben pontosan tudja, hogy mit nem kell mondani. HŐSIESSÉG Clcvarek meséli a vendéglő­ben: — Tegnap aztán már felfu­tott a pumpám, mondtam ma­gamban, főnök ide, főnök oda, ez így nem mehet további Be­rontottam a főnök irodájába, két kézzel vertem az asztalát, s közben kiabáltam, hogy ez disz­nóság, ilyen alacsony fizetéssel nem dolgozom itt tovább. — Na és a főnököd mit szólt ehhez? — kérdezték barátai. — Ö? Akkor véletlenül nem volt bent. Egyhetes vidéki szol­gálati útra ment... GYEREKÉSZ Az iskolában megkérdi a ta­nító Pistikét: — Mit gondolsz, Pistike, a Föld forog a Nap körül, vagy fordítva? — A Föld forog a Nap körül. — Helyes, Pistike. Most Jan­csi, te azt mondd meg, hogy honnan tudjuk ezt? — Kérem, a Pistike mond­ta... KOCSI Két nő beszélget. Az egyik panaszkodik: — Rémesek ezek a férfiak! Dezső tavaly azt ígérte, hogy vesz nekem egy csinos kocsit, s azzal járunk majd hét végén kirándulni. Képzeld, drágám, most már gyerekkocsit sem akar venni.... t RENDBEN VAN — Én, kedves bará­tom, csodálatos házban lakom. Nálunk soha sincs áramszünet, mindig fo­lyik a víz, állandóan fű­tenek, a telefon mindig jó, s a felvonó is állandó­an működik. — Ez valóban így van? — Igen,, s erre mindig a hónap végén jövünk rá, amikor fizetnünk kell s o. NEM TUDJA Kiss és Nagy találkoznak. — Te, Béla, nem tudod ki győzött Bécs mellett a törökök felett? Nagy gondolkodás nélkül rá­vágja: — Fogalmam sincs, ma még nem olvastam sportújságot! VIZSGÁN Leendő új sofőrök vizsgáz­nak. Megkérik az egyiktől: — Maga mit csinálna, ha de­fektet kapna a kocsija út köz­ben? — Hát először is, kérem, jó cifrákat mondanék . .. MONOLÓG Brahovácz mondja a vendég­lőben: — Tudjátok, barátaim, én már hat éve dolgozom ennél a vállalatnál, de azóta semmim sem emelkedett, csak a vérnyo­másom ... PANASZ Sopánkai panaszkodik: — Hát egyáltalán nem lehet bízni a mai asszonyokban. A feleségem azt táviratozta, hogy ma érkezik, kimegyek az állo­másra. Rohanok ki, hiszen már hetek óta egyedül élek, s per­sze nem jött meg. Megyek ha­za, s ott derül ki, hogy már tegnap óta otthon van, és rám vár. VENDÉGSÉGBEN — Barátom, örülök,' hogy meglátogattál. Mi­vel kínálhatlak meg? Ká­véval vagy konyakkal? — Légy szíves, önts konyakot, amíg felforr a kávé... — Örülök, mert látom, sikerült rábeszélnie a férjét, hogy eljöjjön. (ICI PARIS) MÉG HÄROM A rendelőben: — Szabó úr, világosan megmondtam magának, hogy naponta legfeljebb csak három korsó sört ihat meg. — Be is tartom az utasítását. — Dehogy tartja! Tudom, hogy napon­ta hat korsó sört išzik, a felesége mond­ta. Mire Szobó mosolyogva: — Valóban hat korsót iszom, mert a Kiss doktor úr is azt mondta, hogy meg­ihatok naponta három sört... — Miért nem húzod ki azt a szö­get a talpadból? — Megbolondultál? Ebédszünetben már csak nem fogok dolgozni! (Sztrsel—Szófia) Az utóbbi időben az emberi kapcsolatok bonyolult kérdéseivel foglalkoztam. Ugyan­is több ismerősöm panaszkodott amiatt, hogy az üzletekben udvariatlanok az eladók, az éttermekben udvariatlanok a pincérek, a hivatalokban pedig udvariatlanok az ille­tékesek. Mi ennek az oka? Elmélyült kutatásaim eredményét össze­foglalva, megállapítottam, hogy az elhang­zott panaszok indokoltak, és a kifogásolt jelenség oka az, hogy az udvariasság — hi­ánycikk. Kevés van belőle, nem jut minden­kinek, gondosan be kell osztani. Ogy tudom, hogy jelenleg a fent említett dolgozók fejadagja napi három udvarias ki­fejezés. Mit jelent ez a gyakorlatban? Ha ezt a készletet egy dolgozó az üzletnyitást követő egy óra alatt elhasználja, akkor a záróráig érkező vevőktől már nem érdek­lődhet úgy, hogy „mit óhajt kérem, mivel szolgálhatok?", hanem legfeljebb annyit te­het, hogy egyik szemöldökét kissé fel­rántva az arckifejezésével biztatja a vevőt, hogy „beszélj már te mulya, mi a kínod, mit akarsz tőlem, úgysem kapsz semmitl". Ha a pincér már a reggeli órákban három­szor megköszönte a borravalót, akkor a nap további részében nem köszönheti meg, mert elfogyott a köszönöm-készlete, ezért csak ajka megvető biggyesztésével közölheti vé­leményéi, miszerint „szeretem az ilyen só­her, smuctg, vén rovarokat, akik degeszre zabálják a bendőjüket, aztán van pofájuk két korona trinkqeldet adni a szegény dol­gozónak!". Ha a közhivatalban ügyködő illetékes há­rom ügyfelet már megvigasztalt. hogy „ne tessék aggódni, rövidesen intézkedünk, és a házkezelőséget arra kötelezzük, hogy le­bontsa kedves nejéről a nyolc hónappal ez­előtt beomlott közfalat, csak nyugalom ké­rem, ne tessék hálálkodni, ez a kötelessé­gem", akkor aznap már nem lehet udvarias, előzékeny, és még az is szép tőle, ha csak a fejmozdulatával közli az ügyféllel, hogy kívül tágasabb, de nem húzza meg az ügyfél fülét, és nem fricskázza meg az orrát. De a magánéletben gyakran udvariasak az emberek. Á múltkor két, nagyjából azonos korú, csinos nő szállt fel az autóbuszra, és mert csak egy ülőhely volt üres, egyriúst biztatták a helyfoglalásra. Végül az egyik édesen, kedvesen, bűbájosán mosolyogva ki­mondta a döntő érvet: „Te ülj le. drágám, elvégre te vagy az idősebb!". Ml, útitársak, mindnyájan örömmel nyug­táztuk az udvarias magatartást de a hellyel megkínált nő úgy nézett a barátnőjére, mint elítélt a hóhérra, két perc-. i az ítélet vég­rehajtása előtt. Hiába, az emberek már elszoktak az ud­variasságtól! PÉTERFI GYULA — Ezt a konzervet tegnap ebben az üzletben vásá roltam! (M. Slejška karikatúrája) Szöveg nélkül (DADZIS—SZOVJETUNIÓ) A rend mindennél fontosabb ... (SLUOTA—SZOVJETUNIÓ)

Next

/
Thumbnails
Contents