Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-12 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

* Esoaatffi] % Ä NŐMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL Nőmozgalom a két viláaháború között « iioiiKr/sga iiiia b a *ét világháború közötti idő­szakban erősen dlffersnclálődtak, úgy is mondhat­nók: a politikai és a gazdasági helyzet alakulásá­nak megfelelően. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom és a szovjethatalom léte alapjaiban megvál­toztatta Európában az erőviszonyok egyensúlyai.. Az első világháború után a nők választójogot kap­tak Dániában, Izlandban, Hollandiában, Angliában, Luxemburgban és négy közép-európai országban, köztük Csehszlovákiában is. A szocialista nőmozga­lomban — amelyet a következőkben nem lehet kü­lönválasztani a kommunista pártok tevékenységétől és pártharcaitól — ezekben az években megerősö­dött, céltudatosabb lett a szervezés, a szocialista nőszervezetek már kommunista eszmék szellemében, mindinkább szocialista módszerekkel folytathattak a küzdelmet. Csehszlovákia Kommunista Pártja meg­alakulását követően olyan éles és hatásos fegyvert adott a proletárasszonyok kezébe, mint a sajtó A „Komunistka", a szlovákiai „Proletárka" és a „Nő­munkás", a német asszonyok számira kiadott „Die Kämpferin" és nem utolsósorban 9 „Rozsévačka" óriási szerepet játszott a munkásnők és a paraszt­asszonyok felvilágosításában, irányításában. Erre szükségük is volt, hiszen a húszas években s a har­mincas évek elején az iparilag fejlett cseh ország­részekben egymást érték a sztrájkok és a tüntetések, Szlovákiában viszont nemcsak a kizsákmányolás és a nyomor ellen kellett harcolniuk a proletároknak, hsnem a cseh burzsoázia gyarmatosító törekvései el­len is. Mindezekben a jóformán mindennapi küzdel­mekben, bérharcokban rendíthetetlen bátorsággal vettek részt a nők is Európában a nőket egészen közelről érintette az 1929-ben kitört, hatalmas méretű gazdasági válság. A proletariátust újabb csapás érte: a munkanélküli­ség. A munkanélküliek száma 1933-ban nálunk csak­nem elérte az egymilliót, s másfél milliő volt azok­nak a száma, akik alkalmi munkából éltek. Azon­ban a proletárcsaládok nyomorát, az anyák minden­re elszánt kétségbeesését a számok nem tudják ki­mutatni. A legtöbb esetben nők voltak a családfenn­tartók. Végeredményben a válság éveinek súlyos ke­resztje az ő vállukat nyomta — mivel kénytelenek voltak elfogadni a legarcátlanabbul odavetett éh­bért. A proletáranyák nem tudtak beletörődni a ki­látástalanságba, s az „éhségmenetnek" gyakran nem­csak résztvevői, hanem szervezői is voltak. A kom­munista funkcionáriusnők segítettek, ahogy tudtak, — sok helyütt szerveztek kifőzdéket, s ahol lehetett, a közhivataiokná' cpp^veket i* sikerült kiharcol niuk. A gazdasági vaisag legnagyobb hullámainak el­ültével a kommunista és a munkáspártoknak már új politikai küzdelemre kellett felkészülniük: a ter­jeszkedő fasizmussal és egy újabb világháború rémé­vel kellett szembeszállniuk. A szocialista nők ekkor már öntudatosan és szervezetten vettek részt az egy­re gyakoribb tiltakozó akciókban, sőt a nagy küz­delmekben is. Ezt tanúsítja, hogy a spanyol polgár­háborúban harcoló nemzetközi brigádokban szép számban voltak a nők is képviselve, ez pedig már nemcsak a szolidaritás szép példája, hanem politi­kai érettségüknek bizonyítéka is. A fasizmus és a háború veszélye a nemzetközi nő­mozgalomban határozottan megerősítette a nemzet­köziség szellemét* a politikai szolidaritást. Ennek eredményeképpen 1934-ben nemzetközi nőkongresz­szust hívtak össze Párizsban, amelyen kétezer kül­dött vett részt. Ennek a kongresszusnak fasiszta- és háborúellenes kiáltványa, ha nem is hozhatta meg a milliók által kívánt eredményt, s nem tartóztathatta fel a világuralomra törő fasizmust, mégis fontos kül­detést teljesített: figyelmeztetett, óva intett, buzdí­tott és mozgósított — megérttette a nőkkel, az anyák­kal, hogy külön-külön és szervezetten szembe kell szállniuk a fasizmussal, a háborúval. LÁNG ÉVA A VÁLÁS ÉS A GYERMEKEK A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 1970­ben a válások száma meghaladta a 21000-et, és egyelőre továbbra is emelkedő tendenciát mutat. Talán nem is az benne a szomorú, hogy ezzel rossz, életképtelen, társadalmi hivatását betölteni nem tudó házassági kapcsolat szűnt meg, hanem az, hogy évente kb. 20 000-rel nő azoknak a gyer­mekeknek a száma, akik az ilyen házasságok meg­szűnése következtében nem részesülnek már a kí­vánatos mindkét szülő által gyakorolt nevelésben. Ha a törvényszék a válást, mint rendkívüli in­tézkedést kénytelen engedélyezni, már magában a válási ítéletben is a lehető legmegfelelőbben igyekszik gondoskodni a házasságból származó (vagy örökbefogadott) kiskorú gyermekekről. A kiskorú gyermekek szüleinek házasságát fel bontó ítéletében a bíróság a házasság jogerős fel­bontása utáni időre köteles szabályozni a szülők­nek a gyermekeikkel szembeni jogait és kötelessé­geit. Ki kell mondania az ítélet határozati részé­ben, melyik szülőt bízza meg a neveléssel, és me­lyik szülő miképpen járuljon hozzá a gvermek el­tartásához. Lehetséges az olyan megoldás is, hogy a válni kívánó szülők megegyeznek a gyermekek elhelye­zését, tartását és a másik szülő látogatási jogait illetően. Az ilyen megállapodás azonban csak ak­kor válhat hatályossá, ha ezt a bírósáe jóváhagy­ja. A bíróság az ilyen határozathozatalnál, akár döntésről, akár az említett szülői egyezség jóvá­hagyásáról van is szó. mindig ügyel arra, hogy biztosítva legyenek a gyermek nevelésének fel­tételei, hogy öntudatos polgár váljék belőle. Van eset, amikor a szülők a válást kimondó ítéletet elfogadják, de fellebbeznek a gyermek el­helyezése és tartása kérdésében. Nemegyszer na­gyon hosszadalmas* és szakértői (pszichológiai szakértők) bizonyítás alapján dönt a bíróság. A szülőknek ez a fokozott érdeklődése nem mindig önzetlen, mert az a körülmény, hogy kire bízza a bíróság a gyermeket, rendszerint döntő körül­mény volt a közös lakásra vonatkozóan, ugyanis a lakás juttatásánál elsődlegesen figyelembe kell venni a kiskorú gyermekek érdekelt. A bírósági gyakorlat csak egészen kivételesen engedélyezi a testvérek megosztását a szülők között, mert az ilyen gyermekek legtöbbször a továbbiak során alig érintkeznek egymással. A válást kimőndó ítélet a gyermekekkel való érintkezést rendszerint a szülőkre bízza, és csak akkor szabályozza, ha ebben a szülők nem tudná­nak megegyezni, vagy ha azt a gyermek nevelési érdekei megkívánják. Ha az a gyermek egészségének érdekében szük­séges, a bíróság korlátozza, vagy meg is tilthatja a szülő érintkezését gyermekével. A bíróság a válás kimondása után figyelmezteti a szülőket, hogy felbontott házasságuk ellenére igyekezzenek rendesen teljesíteni szülői köteles­ségeiket. Még a válás ellenére is kívánatos a ne­velés egységét a gyermek érdekében megőrizni la gyermek csakhamar kihasználja a szülők közti el­lentétet, és gyakran visszaél ezzel). A gyermek elhelyezését, eltartását és a vele va­ló érintkezést szabályozó ítélet csak ideiglenesnek tekinthető. A körülmények megváltozása esetén a bíróság a szülők indítványa nélkül is megváltoz­tathatja eredeti határozatát. Rendszerint a gyer­mekek növekedésével kapcsolatban válik szüksé­gessé a tartásdíj újbóli megszabása (a kiskorú gyermek esetében a változás időpontjától, de leg­feljebb három évre visszamenően lehet szabályoz­ni a tartás összegét, de a felélt tartást az esetle­ges csökkentés esetében a kisgyermeket eltartó másik szülő nem köteles már visszaadni). Dr. FÖLDES JÓZSEF E gy népművészeti cikke­ket bemutató kiállításon — ahol kerámián, csiszolt kris­tályon kívül szép számban lát­tunk szőtteseket, horgolt térí­tőkét, díszvánkosokat — ötlött fel bennünk a kérdés: vajon minden nő népművész-e, aki kézimunkával foglalkozik? r— Egyed i darabok Jaroslav Zilaknak, a Szlová­kiai Kisipari Termelőszövetke­zetek Szövetsége dolgozójának válasza szerint nem. — Azt hiszem, minden máso­dik nő foglalkozik kötéssel, horgolással. Szórakozásból, fe­szültség levezetése miatt, eset­leg azért, mert saját kézimun­káival akarja díszíteni a laká­sát, vagy saját kötésű pulóve­rekben járatni a családját. Többségük azonban adott min­ta szerint köt, horgol. Népmű­vészek azok, akiknek saját fan­táziájuk alapján készített mun­káiról arra hivatott személyek megállapítják, hogv művészi alkotások. Ilyenek a képen látható ké­zimunkák: abroszok, asztal- és ágyterítők, díszpárnák. Jellem­ző rájuk, hogy egyedi darabok, kézzel vagy szövőszéken ké­szültek. Kivitelezőik a Važeci Termelőszövetkezet asszonyai —- népművészei. Készítésükhöz éppen úgy Ihletre van szükség, mint másfajta művészi érték létrehozásához. -kv­„KOLESZTERIN PÁNIK" A régi rómaiak aranytojásnak nevez­ték az aznap rakott tojást, ezüstnek az egynaposat, vastojásnak a kétnaposat. Ma is az határozza meg a tojás érté­két, hogy milyen régen látta meg a napvilágot, és a legnagyobb becsben a friss tojás áll. A friss tojás csalhatatlan ismertetőjele, hogy hideg vízbe téve, le­merül a víz aljára, sohasem úszik a te tején. A tojással kapcsolatban külön kell szólni a „koleszterin pánikról", ami az utóbbi időben elharapódzott. Mikor a kutatások során fény derült arra, hogy az érelmeszesedés egyik jele a vérplaz­ma koleszterin szintjének emelkedése, óhatatlanul magával hozta a kérdést, hogy ezt mi idézi elő. Kézenfekvőnek látszott a gondolat, hogy a magas ko­leszterintartalmú ételek a „bűnösök" e tünet előidézésében és az étlapról száműzték az ilyenféle tápanyagokat, elsősorban a koleszterinben dús tojás­sárgáját. A későbbiek során azonban ki­derült az is, hogy a felvett táplálék koleszterintartalmát a szervezet lebont­ja, és vajmi kevés hatása van — ha egyáltalán van a vér koleszterintartal­mára. Ezért nyugodtan fogyaszthatjuk dés. A paprika őshazája Mexikó, ahol néhány fajtája még ma is vadon nő. Közép-Amerikában élő indiánok már ős­idők óta fűszerként használták. Fokozatosan terjedt el a világ vala­mennyi táján. Európába Kolumbusz hajójának fedélzeti orvosa, Chansa hoz­ta be. S rövidesen meg is kezdték ter Rendhagyóan a konyhaművészetről a tojást, szükségtelen táblázatok alap­ján méricskélni az elfogyasztható meny. nyiséget. A PAPRIKA ÚSHAZAJA Nálunk ls nagyon kedveltek az úgy­nevezett „paprikás ételek" A papriká­ról sokáig azt hitték, hogy a Balkán félszigetről származik, pedig ez téve­mesztését Spanyolországban és Portu­gáliában, majd Angliában. A Balkán félszigetre a tizenhatodik század köze­pe táján került. Innét a törökök hoz ták be Közép-Európába. MINTHA GYÜNGYŰKBOL LETTEK VOLNA A hagymának már Mátyás király ide­jében is igen nagy szerepe volt a kony­hán. Beatrix királyné maga írta meg nővérének, Eleonórának Ferrarába, hogy milyen gyönyörűségeket okoztak az Olaszhonból érkezett vöröshagyma- és fokhagymagumók, „olyan apróra menő részletezéssel, mely sokkal fontosabb dolgokhoz is méltó volna" — jegyzi meg a király krónikása, Bonfini. ,,Ha gyön­gyökből lettek volna, sem örülhetett volna a király jobban" — idézi a leg­szebb jelzőket a királyné leveléből. Valóban, a konyhához már úgy hoz­zátartozik a hagyma, hogy néhány ételt el sem tudunk képzelni nélküle. Régen­te nemcsak ételízesítőnek használták, hanem magából a hagymából is készí­tettek különböző fogásokat. Ezek kö­zött a legjobb a fiatal, de azért már gumós hagymából készült tokány, amely egy 1811-ben kiadott szakácskönyv sze­rint a legolcsóbb étel.

Next

/
Thumbnails
Contents