Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-12 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

m Mezopotámia a pálmafák hazája. /Ti A sumér agyagtáblák is tanúskodnak róla, hogy miután i. e. 3000 körül e nomád nép áttért a földművelésre, a belterjes állattenyésztésre, kertgazdálkodásra — a datolyatermés messze felülmúlta a füge, az alma, a körte és a gránátalmafák hozamát. De ezek az agyagtáblák arról is árulkodnak, hogy a sumérok — mintegy négy és fél ezer évvel ezelőtt sem vetették meg a szeszes Italokat, s nemcsak szőlőből, hanem datolyából ls készítettek bódító „nedűt", amely „elűzte szomorúságukat". Minden történelmi korban nagy jelentőséget tulajdonítottak a pálmának. Egy mondás szerint egyidős az emberiséggel. A régi egyiptomiak „a Paradicsom fájának* tekintették, az „Éva-történet" almáját datolyával helyettesítették. Strabon (i. e. 63 — i. u. 17) így ír Babilónia földjéről: „A datolya mindent ad nekik — a gabonán kívül —, amit a szervezet igényel." A Benl Temim nevű törzs (ma is létezik Irakban) pogánykori történeti isteni szintre emelték a pálmát, termés idején kisebb-nagyobb méretű istenszobrokat formáltak datolyából. Egy beduin költő ekképp énekel róluk: „ ... mikor elaléltak sorra az éhségtől, nem féltek többé már istenük dühétől, megették a sátrak datolyaisteneit. Mindegy, hogy a nagyúr milyen módon segítI S ahogy az istenek beléjük költöztek, kardtáncra perdültek if jak és a vének." Arábia földjén tehát minden időben nagy értéke volt a pálmának és gyümölcsének, a datolyának. Lássuk hát, mi a helyzet az iraki pálmaligetekben? Irak biztosítja a világ datolyatercukor- és vitamintartalma, gyorsan re generálja a fáradt szervezetet. Gyn kori látvány, amint a munkások ebéd szünetben falnak dőlve falatozna* Egyik kezükben az ősi, sivatagi szo kás szerint készült lepénykenyér, má sik kezükbe datolya. S ez szinte min den ... reggelijük, ebédjük, vacsorájuk ... ez volt tegnap, és ez lesz holnap is. Am a holnapok egyik holnapján az ő életük is könnyebb, színesebb, egészségesebb lesz. Náluk is csemegévé válik a datolya, a jóllakott ember utóételévé. Erre következtethe tünk az utóbbi időszak forradalmi jellegű átalakulásaiból, abból a tényből, hogy a bagdadi vezetés a szociális reformok útjára lépett, s ehhez a programjához sikerült megnyernie a széles néptömegek támogatását. Az állami kórházak, rendelők, az új iskolák, a különböző szociális juttatások valóban forradalmi vívmányok, ám bőven akad még tennivaló ... Hihetetlenül hasznos növény a pá! ma. Fája is sokoldalúan felhasznál ható. Hasznosítja város, falu, a sivatagi nomád nép egyaránt. A datolya feldolgozása például számottevő iparág. Különböző módszerekkel készítik el az exportra kerülő gyümölcsöt. A magot kiszedik belőle, és helyébe diót, mandulát raknak, sőt csokoládébevonattal finomítják. A datolyamagból olajat préselnek. A Perzsa-öböl vidékén nemrég épületelemgyár létesült, ahol a pálmalevelek erős, rugalmas és könnyű szárának felhasználásával előregyártott falak készülnek. Mezopotámiában ősidők óta dívik a háziipar. Az említett levélszárakból egyszerű, de nagyon praktikus bútorokat, ládákat, kosarakat fabrikálnak, házépítéshez tartópillérként is felhasználják. A levelekből szőnyeget fonnak, sőt levelekkel védik a növényeket a fagy ellen, ... hiszen ez sem ritkaság itt. A levelek alatt hoszszú, hegyes tüskék húzódnak meg. Sivatagi sátor — alapanyaga datolyapálma Pálmák árnyékában mésének háromnegyed részét. Mezopotámia 32 millió pálmafája közül mintegy 20 millió termő; a 22,5 kg-os átlagtermés a csemeték és a 100 kgot, vagy annál is többet termő anyafák közti széles skála középértéke. Kétségtelen, hogy Irak éghajlati és talajviszonyai is kedveznek a pálmának, de az ember munkáját ennél is többre kell becsülnünk. Tavasszal és nyár végén például több millió pálma mesterséges beporzását végzik el, s ez bizony rendkívül fáradságos munka. A pálma ugyanis mintegy 25—30 méter magasan, a korona védelme alatt őrzi virágait és termését egyaránt. Mindehhez tegyük hozzá, hogy a pálmaligetek — különösen Dél-Irakban — dzsungellé változnak, Így aljnövényzetük rengeteg veszélyt, sőt életveszélyt rejt magában. A fű és a bozót közt kígyók és egyéb ragadozók tanyáznak. De ez nem mindenl A fák megmászásakor mindössze egy gyenge sodrony biztosltja a munkást, ez az egyetlen védelme munka közben ... ha egyáltalán annak lehet nevez ni. Elöregedett levelek csonkjain, mint lépcsőfokokon kell egyre magasabbra lépegetni. Egy-egy korhadt csonk gya korta nem bírja el a munkás súlyát Ha betekintünk a pálmaligetek szélén felépült sárviskőkba — ahol a munká sok családjukkal élnek —, bizony szo morú kép tárul elénk. Szinte minden családban találunk 1—2 nyomorékot, és mindenütt felbukkan a tragikus ha Iái keserű emléke, amit a pálmaerdő — akár egy pogány isten — minden évben kikövetel magának. Ezek a munkások — sokszor silány keresetért vállalják a veszélyt, ám hozzájárul ehhez a pálma iránti szeretetük is, amely mélyen gyökerezik az egyszerű nép lelkivilágában. Tán nincs is olyan messze az az idő, amikor e vészéi v munkát gépek fogják végezni A datolya tehát Irak gazdasági életében fontos szerepet tölt be. Ez a piac legolcsóbb gyümölcse, nagy a Kosár, szőnyeg készül a pálma leveleibal (A szerző felvételei) szeragasztanak — ez a legbiztosabb tető a fejük fölött. Erős gátak építésénél mindig használnak pálmaleveleket, e rostos kéreggel tömítik a gátakat. S hogy ez a módszer mennyire nem újkeletű, nem a mai ember találmánya, arra a legjobb példa a Bagdadtól mintegy 40—50 km-re levő Agerguf (ma egy pici sivatagi település) zikkurátja. Ez a hatalmas pogány templom már több mint 3 ezer éve dacol az idő viszontagságaival annak ellenére, hogy a fő alapanyaga közönséges sár. Téglát ugyan nem találunk benne, ám mintegy félméterenként kátrányozott pálmalevelet és rostos kéregrétegeket iktattak a falba. (Agerguf volt a kaszita királyság fővárosa i. e. 1593—1171 között.) Ezek végét kilyukasztják és zsákvarrótűnek használják; másutt az evőeszközt pótolja. Érdekes a felhasználása a szarvasmarha, és a bivalytenyésztésben, a kis borjak elválasztásánál. Pálmatüskével megtűzdelt vászonsapkát húznak az anyaállat tőgyére, Így a borjú gyorsan leszokik a szopásról. A gyümölcs hosszú kocsányai egy tőből erednek. Szüret után ebből söprű lesz, vagy építkezésnél a fal vakolásához fröcskölőnek használják. A datolyalevelek töve, gyökere tülökbe nyúlik, s e tülköt — mint kéreg — rostos réteg fedi. E kéreg lehántása rendkívül bonyolult, de talán ez az, amit mindennél Jobban hasznosítanak. A rostokból erős, nagy teherbírású kötelet fonnak. Darabokra tépve, fürdésnél a test bedörzsölésére, mosogatásnál az edények súrolására használják, összehajtva, bevarrva, kenyérsütőpárna lesz belőle, ennek segítségével ragasztják a kinyújtott lepényeket a kemence forró falához. Több darabot összevarrva, matracként szolgál, vagy ha két ilyen matracot kátránnyal öszA beduinok nem készítenek bútort a pálmából. Hogyan is szállítanák a bútort vándorlásaik közben? Híressé vált azonban e nomád nép sátorfonási tudománya, amely könnyű, összecsavarható és ott állítható fel pillanatok alatt, ahol akarják. A beduinok hisznek a pálma gyógyerejében. A datolyapálmák gyökere könnyű, akár a parafa, így az úszni tanuló gyerekek vászonnal a hátukra kötik. A vízparti települések asszonyai — többek között — ördögüzésre használják ... Égő gyertyákat ragasztanak a gyökerekre, s azt vízre helyezik. Szerintük a kis csónak elviszi a bajt. Sokszor még Bagdadnál ls láthatunk a Tigrisben úszó égő gyertyákat, amelyeket északi településekről sodort ide a víz. A bagdadiak ma már örülnek e kedves látványnak... ők már nem félnek, hogy e „bűvös csónak netán elhozza hozzájuk mások baját is. A pálma hímporához fűzött varázserő még a városiak hitében is erősen él. Azok az asszonyok, akik hiáA pálmaerdő lakói ba várnak gyermekáldást, e hímporral dörzsölik be testüket ... sőt vízzel összekeverve megisszák. Persze sokszor nehéz megállapítani, vajon hány százalékban hiedelem és milyen mértékben tapasztalatok alapján szerzett ismeretről van szó, de ez már a tudomány dolga. Például a pálma virágszirmait megfőzik ... szerintük ez a „tea" a legjobb orvosság szívpanaszok és idegfeszültségek ellen. A datolyamagot barackmaggal együtt porrá törik, öszszegyúrják, elégetik, majd annak hamuját dugják a fájós fülbe. Kelések, különböző bőrbetegségek esetén a datolya gyümölcs húsát fokhagymával összetörik, kenőccsé gyúrják, és azzal kezelik a beteg bőrfelületet. Sebeket a „pálma könnyé"-vei gyógyítanak. A pálma törzsébe kést szúrnak, nedv szivárog ki belőle — könnyezik a pálma —, ez lesz a sebek orvossága ... hiszen a pálma is ezzel forrasztja be a kés nyomát. S a csodálatos erejű, büszke tartású pálma, melyről történetek, dalok sora regél, a nagy jótevő, mely szinte minden porcikájával a körülötte élő népet szolgálja, büszkén dacol a vad széllel. Az ember így vélekedik: „Inkább levágom a saját ujjamat, mintsem egy pálmát." (ösi arab közmondás.) Am jön néhány parányi féreg, befurakodnak szikár, erős testébe, majd egy váratlan pillanatban földre zuhan ... a pálma meghal. S az arabok ezt a pillanatot mindig megkönnyezik. AGNES AL-KURAYSHI