Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-12 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

Alább részletet közlünk Le Duan elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának a közelmúltban megjelent, azonos című könyvéből. A kötet a vietnami nép hősiességének állít emléket. LE DUAN: szervezetük, magas fokú harckészségük, megfelelő, rugalmas és ügyes harcmodoruk következtében, s mert előnyös stratégiai pozícióra támaszkodnak, mindig az erő helyzetéből támadhatnak. Minél többet támadnak, annál erősebbek lesznek, az egyes csatákban és hadjáratokban elért sikerekben éppúgy, mint általános stratégiai szempontból. Ezek a sikerek a népi háború legyőzhetetlen irányvonalából, az offenzív stratégia alkalmazásából JS abból a művészetből fakadnak, hogy mi tulunk kicsiny erővel harcolni a nagy ellen, kis létszámmal győzni a nagy fölött, minőséggel legyőzni a mennyiséget, korlátozni az ellenség erejét a harcmezőn, s közben maximálisan fejleszteni saját katonai és politikai erőinket, az ellenséget folytonosan támadni, A dél-vietnami népi háború „a népért a nép által" vívott, a harc minden területére kiterjedő népi háború, melynek vezetése a fejlettség igen magas fokán, azoknak az általános törvényeknek alapján áll, amelyek Dél-Vietnamban a forradalmi cselekvés módszereit megszabják. Magában foglalja a fegyveres harcot és a tömegfelkelések mozgalmából kifejlődött politikai harcot. Elejétől végig abból a támadó stratégiai elgondolásból táplálkozik, mely az 1959—1960-as évek „sorozatos felkelései" által jelzett fordulat óta a dél-vietnami forradalom sajátja. A „különleges háború"" elleni offenzív magatartás alapja: az abszolút politikai és erkölcsi magasrendűség és a forradalmi tömegek erejének megsemmisítő fölénye. Azoké a tömegeké, amelyek eltökélték, bogy az agresszorok és az árulók elleni élethalálharcukban kivívják az élethez való jogukat. Ez a rendületlenül fenntartott offenzív állásfoglalás szakadatlanul fejlődik: alacsonyabb fokról indult és napról napra magasabbra jutott; kezdetben részleges volt, később általános lett, ahogyan növekedett az ellenségre mért kettős — katonai és politikai — csapások ereje. A „helyi háború" ellen a népi háború arra támaszkodik, hogy csatarendbe állítja a katonai és a politikai erőket minden stratégiai szektorban, a háború teljes színterén, s ez a lakosságnak és fegyveres erőinek szilárd katonai bázist és hatalmas erőt ad, miáltal megőrizhetik a kezdeményezést, amelyet akkor ragadtak magukhoz, amikor kudarcba fullasztották a „különleges háború" amerikai stratégiáját. A forradalmi háború fejlődése, egészét tekintve, nem más, mint az offenzív stratégiai elgondolás alkalmazásának a fejlődése, egy elszánt, folytonos, napról napra növekvő offenzíváé, melyben fokozatos előrelépések és ugrások váltakoznak. Ebben a folyamatban időlegesen és helyenként defenzíva ls lehetséges, de ez mindig pillanatnyi taktika, mely az offenzíva folytatásához szükséges kedvező felételek megteremtésére szolgál. Ennek az offenzív stratégiának köszönhető, hogy a dél-vietnami lakosság és fegyveres ereje meg tudta buktatni az amerikai neokolonialista politikát, meg tudta dönteni Ngho Dinh Diem fasiszta diktatúráját, le tudta küzdeni a „különleges háborút", ős jelenleg meg tudja verni az amerikai imperialistákat az eszkaláció legmagasabb fokára emelt „helyi háborújukban." A népi háború offenzív stratégiája a katonai és a politikai erők egyesült erejére, a fegyveres és a politikai harc kombinálására támaszkodva mozgósítja harcra az egész népet. Ez a minihárom zónában folytatott offenzíva stratégiája, a háromféle kategóriába tartozó csapatok akcióinak koordinálása a forradalmi tömegek felkelésével. Ez a stratégia kombinálja a fegyveres hadműveleteket a nép harcával, amit az azért folytat, hogy a maga ura legyen, hogy gyakorolhassa a hatalmat, hogy így az ellenséges erőket megsemmisíthesse — ós ez a megsemmisítés visszahatásképpen megerősítse kiharcolt szuverenitását. •Ez a stratégia szüntelenül arra törekszik, hogy mindenben kezdeményező legyen az egész hadszíntéren; visszaveri, harci módszereinkkel szemben passzivitásra kényszeríti az ellenséget, szétzúzza hadműveleti terveit, minden oldalról körülzárja csapatait, szétszórja őket, s így állandóan fölényben lehet velük szemben... Minden háborúban — ha győzni akarunk — meg kell semmisíteni az ellenséges katonai erőket. De ennek különféle módjai vannak: a választás a stratégiai elgondolástól és a különböző tényezőktől függ, például a háború jellegétől, a harcok céljától, a hadműveletek színterének kiterjedtségétől. A dél-vietnami népi háború forradalmi háború, ómely a tömegfelkelések mozgalmából fejlődött ki, hogy széttörje az amerikai imperialisták és kiszolgálóik rabigáját. A háború folyamán nemcsak fegyveres erők által végrehajtott katonai akciók folynak; különböző formákban létezik emellett a politikai harc 1972 n^Pi mozgalma is, mely legmagasabb színvonalát a nagy tömegek szakadatlan felkeléseiben éri el. E fel(I 12 kelések célja a szuverenitás jogának kiharcolása, különböző fokon, aszerint, hogy az egyes vidékeken a három stratégiai zónán belül milyenek a konkrét viszonyok. Ezek a felkelések roppant nagy vidékekre terjednek ki, váratlanul törnek ki, sűrű egymásutánban, avégből, hogy lépésről lépésre megdöntsék a bábrendszert, és megtörjék az ellenség által bevezetett kényszer-rendszabályokat; fontos támadóállásokat létesítenek, amelyek a hadműveletekhez kapcsolódva, segítik a fegyveres erők akcióit az ellenség megsemmisítésében. A forradalmi fegyveres erők hadműveleti akciói pedig — az ellenség megsemmisítésén kívül — ösztönző hatással vannak a politikai harcra, nevezetesen támogatják a tömegeket a szorongattatás megszüntetéséért, a szuverenitás megszerzéséért és a forradalmi hatalom ilyen vagy olyan formában történő bevezetéséért kirobbantott harcaikban. A dél-vietnami fegyveres felkelés és forradalmi háború győzelmének az a titka, hogy összeköti az ellenséges erők elpusztítását a népszuverenitás megszerzésével és védelmével. Mindazonáltal, itt nemcsak a katonai harc és hatalom fokozatos meghódításáért folyó népfelkelések követelményeinek összehangolásáról van szó, hanem arról, hogy a népi háborúban ki kell alakítani egy saját stratégiai pozíciót. Katonai szempontból Dél-Vietnam szűk hadszíntér, telis-tele ellenséges csapatokkal; a Dél lakossága és fegyveres ereje a saját földjén harcol, a nép általános részvételére s a katonai és a politikai erőkre támaszkodva vívja a forradalmi háborút. Ezért kell előnyös stratégiai pozíciót teremtenünk magunknak, és az ellenséget hátrányos stratégiai helyzetbe szorítanunk. Az ellenség elpusztítására a legjobb eszköz a szuverenitás megszerzése, a szuverenitás kivívására pedig az ellenség megsemmisítése. Megszerezni a szuverenitást, a magunk gazdájának lenni, ez a lakosság és félig felfegyverzett erői számára azt jelenti, hogy elszántan harcolni kell az amerikaiak és bábjaik igájának levetéséért, támadni kell az ellenséget a saját térségeiben, a saját falvaiban, kertjeiben és utcáin; ragaszkodni kell a területeinkhez, a föld gazdájává, a hatalom birtokosává, fokról fokra a helyzet urává kell lenni. Minden falu, minden tanya egy-egy erődítés, minden egyes lakos harcos, aki maga keresi a legmegfelelőbb módszert arra, hogy politikai cselekvés, fegyveres akció, az ellenség soraiban végzett felvilágosító vagy agitációs munka útján csapásokat mérjen az ellenségre, minden rendelkezésre álló eszközzel és fegyverrel. Gazdának lenni — ez a forradalmi fegyveres erők számára azt jelenti, hogy józan megfontolás alapján mindenütt ki kell bontakoztatni a csapatok három kategóriáját, minden döntő fontosságú területen és mindhárom stratégiai zónában, a felszabadított övezetekben, azokban is, amelyeket az ellenség folytonosan átfésül és azokban is, amelyeket „pacifikált" vagy amelyek a bázisainak szomszédságában vannak; vagyis az ország gazdájává emelkedett népre kell támaszkodni, valamint a tömegek politikai erejének szakadatlan növekedésére, s ily módon elérjük, hogy a Dél egyetlen harcmezővé alakuljon át, amely elő van készítve rá, hogy az erőviszonyokat a mi javunkra fordítsa. Ha így rendezzük a helyzetet, akkor a felszabadítás fegyveres erői sokkal mozgékonyabban és rugalmasabban támadhatják az ellenséget, bekeríthetik és katonai és politikai ostromzár alá vehetik. A cél az, hogy a népi háborúra jellemző erőelosztás szerint az ellenséget egyidejűleg kell támadnunk katonailag és politikailag: fegyveres offenzívával és népfelkeléssel, gerillaharcmodorban és reguláris háború módjára, s mindezt mindhárom stratégiai zónában. Ez az erőelosztás az olyan háború jellemzője, ahol nincsen meghatározott front, ahol mindenütt hadszíntér van, ahol Északtól Délig több mint egymillió amerikai és dél

:vietnami bábkatona oszlik el bekerítve, szétszórva, minden oldalról támadva, úgy, hogy állandóan fölfedi hiányosságait és gyöngéit. Vajon defenzívában maradnak? Vértezetük tele van sérülésekkel. Vagy támadásba mennek át? Egyelőre mást sem csinálnak, mint beleszaladnak a hadszínterekbe, melyeket a lakosság és a forradalmi fegyveres erők előre elkészítettek. Elmerülnek a népi háború óceánjában, létszámuk és óriási, modern harci eszközeik ellenére szét vannak szórva, meggyengültek, s képtelenek rá, hogy bevált harci módszereiket alkalmazzák. A fegyveres erők és a lakosság ezzel szemben képes folyamatosan bekeríteni az ellenséget, újra meg újra rohamra indulni, megtartani a kezdeményezést, szembefordulni az ellenséggel, vagy hátba támadni bárhonnan, bármikor. Ennek a stratégiai vezetésnek a legszembetűnőbb sikere abban van, hogy teljes passzivitásra kényszeríti az ellenséget a támadó stratégia pozícióival és a forradalmi fegyveres erők harci módszereivel szemben, továbbá abban, hogy az ellenséget állandóan sarokba szorítja, zavarba hozza, s az végül nem tudja, mit válasszon: a szétszórtságot vagy az erők összpontosítását, „pacifikálni" akarjon-e, vagy „fölkutatni és megsemmisíteni", defenzívában legyen-e, vagy támadjon. Következésképpen az ellenség roppant agressziős hadserege nagy gyöngeségrói tesz tanúságot: modern fegyverzete és rengeteg szállítóeszköze van, ennek ellenére kudarcot vall a harcban; hatalmas az ereje, mégis tökéletesen hatástalen. Ezzel szemben a népi fegyveres erők, ésszerű a kezdeményezést ki nem engedve a kezünkből, hogy a hosszú harcban mindig meg tudjuk teremteni magunknak az erő helyzetét, ahonnan az ellenséget támadjuk és legyőzzük. Az a népi háború, amelyik most Délen folyik, nagyszerű és életteli freskó, mely csodálatosan illusztrálja Engels profetikus megjegyzését: „Egy olyan népnek, amely függetlenségét akarja kivívni, nem szabad a szokásos harci eszközökre szorítkoznia. Tömegfelkelés, forradalmi háború, gerillák mindenütt, ez az egyetlen eszköz, melynek segítségével egy kis nép egy naggyal elbánhat, melynek segítségével egy kevésbé erős hadsereg ellenállhat az erősebbnek és jobban szervezettnek." Népünknek az amerikai agresszióval szembeni hazafias ellenállása immár tizedik éve tart, és 1968 Tet hava óta új, dicsőséges korszakába lépett, amelyet a végső diadalhoz vezető, rendkívül fontos győzelmek jeleznek. Az amerikai imperializmus, mely súlyos kudarcokat vallott mindenütt hazánkban, számos nehézséggel küzd, az Egyesült Államokban éppúgy, mint a nagyvilágban, de makacs és arcátlan természetű lévén, folytatja agressziós háborúját. „Az amerikai agresszióval szembeni ellenállás még eltarthat egy ideig. Honfitársainknak, úgy lehet, még újabb áldozatokba kell beletörődniük, javakban és emberéletben egyaránt. Akárhogy lesz is, legyünk elszánva a jenki agresszor elleni küzdelemre, egészen a végső győzelemig". Ezek Ho Si Minh szavai. Végakaratának szellemében el vagyunk szánva a hosszú harcra, míg csak az ellenség le nem mond agresszív szándékairól, vissaa nem vonja csapatait, és tiszteletben nem tartja népünk szuverenitását és területi integritásunkat. Egész pártunknak, egész népünknek, minden fegyveres erőnknek a legnagyobb erőfeszítéseket kell tennie a forradalmi hősiesség fokozására, a megpróbáltatások és nehézségek legyűrésére, arra, hogy előre menjünk, és az amerikai agresszióval szembeni ellenállásnak új lendületet adjunk, a nemzet üdvéért, a teljes győzelemig, hogy végül felszabadítsuk Délt, és megvédjük Északot, ekként haladva a haza békés egyesítése felé. Az amerikai imperialisták elleni harc és győzelem égető követelménye a vietnami forradalomnak és a vllágforradalomnak, életünknek és az eljövendő nemzedékek boldogságának. Ennek a győzelemnek a kivívása megtisztelő feladata pártunknak és népünknek-; erre büszkék vagyunk, ós ez kötelességünk a hazával és a világ forradalmi népeivel szemben. El vagyunk szánva rá, hogy a dicsőséges küldetésnek, melyet a történelem bízott ránk, eleget teszünk, akár a legnagyobb nélkülözések, a legnagyobb áldozatok árán is, ha mégoly hosszú és mégoly kemény ellenállást kell is tanúsítanunk. Szilárd meggyőződésünk, hogy a Nemzeti Feíszabadítási Front és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány vezetése alatt, a népi háború győzhetetlen irányvonalának birtokában, déli honfitársaink és harcostársaink bátorságukkal, intelligenciájukkal, katonai tehetségükkel, az egész ország, 30 millió honfic társ nagy harci szövetségével, s végül külföldi testvéreink és barátaink felbecsülhetetlen segítségével bizonyosan ki fogják vívni a végső győzelmet. Ho Si Minh elnök, számvetést készítve népünknek a párt tapasztalt vezetésével folytatott hosszú, dicsőséges forradalmi harcáról, azt mondta: „A ml népünk hősi nép. Megdöntöttük a japán fasisztákat, legyőztük a francia gyarmatosítókat, ós ma szilárdan el vagyunk szánva, hogy legyűrjük az amerikai Imperialista agresszorokat." Az az ellenállás, amit ma folytatunk az amerikai agresszió ellen a nemzet üdvéért, ez népünknek az idegen agresszió ellen vívott harcai dicsőséges történelmében a legjelentősebb; a róla szóló krónika a forradalmi népek imperializmus-ellenes harcalt megörökítő világtörténelem legszebb lapja lesz. A nemzeti demokratikus népi foradalom hazánkban a maga gazdag tapasztalataival hozzájárult a régi gyarmati rendszer és a neokolonializmus ellen harcoló gyarmati és függő országok népi forradalmi elméletének továbbfejlesztéséhez. Saját forradalmának értékes tanulságaival megerősödve népünk elszántan megy előre; az amerikai agresszióval szembeni ellenállását teljes győzelemre fogja vinni, bevégzi a nemzeti demokratikus népi forradalmat az egész országban, méltóképpen járulva ezzel hozzá a világ népeinek a békéért, a nemzeti függetlenségért, e demokráciáért és a szocializmuséit folytatott közös harcához.