Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-02 / 259. szám, csütörtök

A CSKP Központi Bizottsága 1972. október 26-27-i plenáris ülésének vitája Josef Kempný elvtárs felszólalása A Központi Bizottság Elnökségének beszámolója megállapítja, hogy a marxista párt alapvető íeladata politikai öntudatot ébreszteni a dolgozók tömegeiben, mivel enélkül a pártpolitika egyik területén sem érhetjük el a kívánt eredményeket. Nyilvánvaló, hogy az ideológiai munka tartalma a munkásosztály és a társadalom elért fejlettségi fokával összhangban és a párt fő feladataival összhangban változik, fontossága és szükségszerűsége azonban változatlan. A pártpolitika megvalósításának sikerét attól függően tudjuk biztosítani, hogy az emberek megtudják, mit kell tenniük, és miért kell éppen azt tenniük, amit a párt határoz meg. A párt politikájának megértése, és a pártpolitika helyességéről való meggyőzés különösen ott fontos, ahol a fejlődés új távlati követelményeiről van szó, olyanokról, amilyenekkel a munkásosztály és a dolgozók a történelem folyamán eddig gyakorlatilag nem találkoztak. Felszólalásomban az egyik nagyon Igényes feladattal, az ideológiai munka fontos követelményével akarok foglalkozni — a munkásosztálynak és a dolgozóknak a szocialista gazdasági integráció jelentőségéről és szükségszerűségéről való meggyőzésével. Az integrációt úgy kell értelmezni, hogy az szük. séges társadalmi folyamat országunk és a szocializmus további fejlődésében. Meg kell érteni, hogy népgazdaságunk fejlődése olyan fokot ért el, amikor intenzív fejlődése és a tudományosműszaki forradalommal való kapcsolata közvetlenül a szocialista Integrációba való bekapcsolódásától függ. Elsősorban meg kell indokolnunk és magyaráznunk a szocialista gazdasági integráció alapvető okát, amely a társadalmi mozgás törvényszerűségeiből adódik, magában foglalja a szocialista népgazdaság fejlődése szükségleteinek és lehetőségeinek egységét az egész szocialista tábor gazdasági fejlődésének szükségleteivel és lehetőségeivel, az osztályharc vezetése szükségleteinek egységét a kommunizmus anyagi-műszaki alapja kiépítése feltételeinek kialakításában. Nyilvánvaló tehát, hogy a szocialista gazdasági integráció, mint a szocialista országok egyesítésének gaz. daságí folyamata, egyúttal politikai folyamat is, amely kifejezi a gazdaság és a politika egységét és dialektikus kapcsolatát. A szocialista országok politikai és gazdasági közeledése — amely az egyes nemzetek érdekeinek, az egész szocialista közösség fejlesztésén és megszilárdításán alapszik — a szocialista internacionalizmus fő tartalma. Ez a politikai és gazdasági mozgás természetesen nem megy végbe az ideológián kívül, amely a fejlődés objektív törvényszerűségeivel összhangban hatva érvényesül az emberek tudatos tevékenységében, és a világot átalakító anyagi erővé válik. A marxista—leninista ideológia mint a munkásosztály eszméinek és elméleteinek összessége általánosítja az osztály és a társadalom tapasztalatait, elméletileg megindokolja politikai tevékenységüket és megmutatja a forradalmi utat. A politikai és az ideológiai nevelés kiindulópontja a társadalmi mozgás törvényszerűségeinek ismerete, valamint annak felismerése, mit kell tennünk ahhoz, hogy társadalmi gyakorlatunk megfeleljen a társadalom mai fejlettségi fokának, valamint a fejlődés távlati szükségleteinek. Ezért az ideológiai munkát elsősorban arra kell kihasználni, hogy meg tudjuk magyarázni a szocialista gazdasági integrációt, mint a szocializmus építésének egyik általános törvényét, amely egységben a konkrét történelmi viszonyokkal és a nemzeti sajátosságokkal, az egész szocialista közösségben érvényesül. Ugyanakkor megköveteli, hogy a nemzeti érdekeket összekapcsoljuk a szocialista tábor érdekeivel. Az új, minőségileg magasabb fokú nemzetközi szocialista együttműködés egyik konkrét példája a tehergépkocsigyártás fejlesztése a Tatra Koprivnice nemzeti vállalatban. A KGST Nemzetközi Beruházási Bankja hitelének felhasználásával, a magas fokú technika és technológia felhasználásával fejleszteni és korszerűsíteni tudjuk e bevált tehergépkocsik gyártását olyan színvonalon, melyet e segítség nélkül nem tdunánk elérni. Ezért a Tatra további kiépítésére vonatkozó döntés nem értelmezhető csupán úgy, mint a termelés fejlesztésének lehetősége. Jobban kell kihasználnunk azt a tényt, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosztás minőségileg új fokának konkrét megnyilvánulásáról van szó, amiből tanulnunk kell, hogy miképpen lehet jobban és hatékonyabban kihasználni a lehetőségeket, hogy a lehető legnagyobb hasznot jelentsék gazdaságunk és az egész szocialista tábor gazdasága számára is. A szocialista gazdasági integráció elmélyítése nélkül nem biztosíthatjuk a népgazdaságnak mint a nép életszínvonala emeléséhez való hozzájárulásnak állandó fejlesztését, nem biztosíthatjuk a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek egyre jobb kielégítését. Az egységes szocialista integrációs rendszert, ahogyan a KGST formájában Ismerjük, lehetővé teszi az egyes szocialista országok gazdaságainak további jelentős fejlesztését és a gazdasági folyamatok optimális megoldását. A gazdaságok egyesítésének platformján sok. kai jobban valósítható meg tudományos-műszaki forradalom, amely a társadalom termelőerői fejlesztésének objektív folyamatát jelenti. A szocialista társadalom, mint a termelési viszonyok minőségileg magasabb formája, lehetővé teszi, hogy a tudományos-műszaki forradalomban a termelőerők teljes mértékben a termelőeszközök magántulajdona formájában emelt akadályok nélkül fejlődjenek. A tudományos-műszaki forradalom, a termelőerőknek ez az objektív fejlődése további bizonyítéka a dolgozó nép nemzeti és osztályérdekeinek egységére vonatkozó marxista—leninista tanítás, a nemzeti és az internacionalista egységre vonatkozó tanítás egységének. A marxisták abból indulnak ki, hogy a népgazdaság fejlődésének összhangban kell állnia az egész szocialista közösség érdekeivel, a nemzetközi kommunista mozgalom alapvető érdekeivel. A szocialista gazdasági integráció lénysgét tekintve a proletár internacionalizmus megnyilvánulása gazdasági területen. A proletár internacionalizmustól való bármilyen elhajlás a nacionalizmus formájában revizionista és opportunista elhajlásokhoz és a kispolgári ideológia felélesztéséhez vezet, ami reális veszélyt jelent, és nagy károkat okoz a népgazdaságnak, valamint az egész szocialista tábornak. Az ideológiai munkában tudatosítanunk kell, hogy a nacionalista ideológiák ma az osztályharc jelentős formái, melyekhez a nemzetközi imperializmus nagy reményeket fűz. Természetesen nem az egyes nemzetek érdekeit tartják szem előtt, hanem meg akarják bontani a szocialista országok egységét, és lényegesen gyengíteni akarják azt, ami a szocialista közösség erejének, tehát katonai-politikai erejének is fő forrását jelenti — gyengíteni és bomlasztani akarják a szocialista gazdasági integrációt. A nemzetközi viszonylatban folyó osztályharc mai szakaszát elsősorban az jellemzi, hogy az osztályharc egyszerre az összes területen éleződik ki. Ezt a kapitalizmus elmélyülő általános vál. sága okozza, ez a szocialista közösség ereje növekedésének, a szocializmus eszméi győzelmes előrehaladásának és további, a világtörténelem mai szakaszát jellemző jelentős tényezők következménye. Az osztályharc mai szakaszának ugyancsak jelentős jellemvonása az a tény, hogy a szocialista tábor katonaigazdasági erejének növekedése azt okozza, hogy az imperialisták számára túlságosan kockázatos az erőviszonyok háború útján való megváltoztatása, habár ezt a lehetőséget nem zárják ki, mint a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalom elpusztításának utolsó eszközét. A háborús kaland kockázata, valamint a világ kapitalista rendszerének veszélyeztetése ahhoz vezet, hogy nemzetközi viszonylatban kiéleződik az osztályharc, de ezt nem kíséri a nemzetközi feszültség fokozása. Ellenkezőleg, a nemzetközi kapcsolatok relatíve kedvezőbb alapon fejlődhetnek, mint a múltban, és ezt az alapot a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének különböző formái jelentik. Mindez azonban új lehetőségeket teremt a szocialista tábor elleni ideológiai diverzióra, a másik oldalon viszont új lehetőségeket nyújt ahhoz, hogy a szocializmus ideológiai hatást gyakoroljon a kapitalista államok dolgozóira, tájékoztassák őket a szocialista országok életéről, barátság alakuljon ki a nemzetek között, egyesüljön a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért küzdő mozgalom. A békés egymás mellett élés nem jelent számunkra osztálymegbékélést, hanem a lankadatlan osztályharc formáját, melynek hevessége pillanatra sem gyengülhet. A nemzetközi osztályharcot kiélezi az is, hogy a szocialista tábor ereje lehetetlenné teszi, hogy az imperializmus az eddigi hatékony eszközöket saját problémáinak megoldására használja ki, mivel attól fél, hogy a kapitalista rendszeren belüli konfliktusok veszélyeztethetnék a világimperializmus alapvető érdekeit. A belső ellentmondások megoldásának leszűkített lehetőségei a kommunistaellenes és a szocialistaellenes tevékenység fokozásához vezetnek. Ezek a körülmények, valamint az a tény, hogy már ma, a fejlődés elején, a KGST-országok közössége a világ legerősebb ipari területe, arra kényszeríti a kapitalistákat, hogy meggyorsítsák a kapitalista Integrációt. Arra törekszenek, hogy kibővítsék és megszilárdítsák a Közös Piacot, és gazdasági politikája által fokozatosan bomlasszák a szocialista tábort. A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvénye és a konkurrencia törvénye már ma csökkenti az imperialista hatalmak szükséges egysége kialakításának lehetőségét, és már az integráció fejlődésében további ellentétek lehetősége rejlik. így például nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kibővített Közös Piac sok területen versenyezni fog az Egyesült Államokkal. A külkereskedelmi forgalomban, az arany- és a devizatartalékban az ipari ágazatokha befektetett beruházások növekedésének ütemében már ma megelőzi az Egyesült Államokat. A Közös Piac Így az Egyesült Államok politikai és gazdasági monopóliumának ellensúlyává válik. A szocialista integrációban nem rejlenek olyan belső ellentmondások, melyeket e közösség egyes tagjainak megkárosításával kellene megoldani, mivel alapját a szocialista termelési viszonyok képezik. A szocializmus társadalmi-gazdasági alakulata objektív feltételeket teremt a termelőerők és termelési viszonyok összhangjához. A szocialista és a kapitalista integráció különböző tartalmával és következményeivel a két világrendszer versenyének formája, tehát az osztályharc formája is. A XIV. kongresszus irányelveinek megvalósítása érdekében a központi bizottság szervei és köztársaságunk kormánya több intézkedést hozott, melyek kialakították a feltételeket ahhoz, hogy szocialista köztársaságunk aktívan vegyen részt a szocialista gazdasági Integráció fejlesztésében. A kormány a párthatározatokkal összhangban Intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy köztársaságunkban megvalósuljon a komplex program. A központi bizottság februári és áprilisi plénuma komplexen megtárgyalta a mai feladatokat, az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlesztésének forrásait és eszközeit. Nem véletlenül hangsúlyozzuk, hogy a gazdaságpolitika a párt második programja. A gazdaságpolitika kifejezi a munkásosztály alapvető érdekeit, a szocialista társadalom építésének stratégiai és taktikai feladatait. A termelés mint a társadalmi élet legfontosabb szférája, amely az anyagi értékek termelésének forrása, így tehát a társadalmi és az egyéni érdekek kielégítésének a forrása is, az ideológiai munka figyelmének központjába kell, hogy kerüljön. A központi bizottság februári és áp< rilisi ülésén újból teljes mértékben támogattuk a szocialista gazdasági integrációt, valamint a KGST 25. ülésszakán elfogadott komplex programot. Megerősítettük, hogy ezt a programot a fej-' lődő szocialista munkamegosztás eszközének tekintjük, amely jelentőségét illetően túllépi a gazdasági területet, és az egész szocialista közösség alapjává válik. A szocialista integrációnak a nem' zeti tervezés kiindulópontjává kell válnia. A párt XIV. kongresszusán és a központi bizottság februári és áprilisi ülésén újból kiemeltük a Szovjetunió és a többi testvérország szocialista építésben szerzett tapasztalatainak nemzetközi jelentőségét, valamint azt a tényt, hogy a szocialista országok politikai, gazdasági közeledésének objektív törvényszerűségét elsősorban a Szovjetunió érdemeként valósíthatjuk meg, amely óriási természeti gazdasági és tudományos erejét az egész szocialista közösség fejlődésének és védelmének javára fordítja. A szocialista tábor gazdasági, politikai és ldeilőgiai egysége biztosítja bel- és külpolitikánk további sikereit. A szocialista tábor fő forradalmi ereje a Szovjetunió. Rendszeres ideo. lőgiai munkánknak arra kell irányulnia, hogy állampolgárainkat az egység megszilárdítására neveljük. A társadalmi mozgás törvényeinek a társadalmi gyakorlatban való érvényesítéséhez nem elegendő e törvények ismerete. Minden történelmi szükségszerűség kizárólag a szubjektum, az emberek által valósul meg. Az elnökség beszámolója megmutatta, hogy a csoportos és az egyéni érdekeknek az össztársadalmi érdekek fölé helyezése, a rész- és az ideiglenes érdekeknek az általános és a távlati érdekek fölé helyezése az opportunizmus tipikus gyakorlati megnyilvánulása. Ez vonatkozik a saját gazdaságunkra, valamint a szocialista gazdasági integráció iránti viszonyunkra is. A beszámoló azt is leszö. gezte, hogy a gazdaság iránti új viszony kialakítása nem lesz könnyű és gyors feladat. Amennyiben azonban a szocialista gazdasági integrációt gazdaságunk további sikeres fejlődése egyik feltéte. lőnek tekintjük, akkor erről meg kell tudnunk győzni a munkásokat, a parasztokat és az értelmiség tagjait is. A szocialista gazdasági integráció nemcsak dolgozóink életszínvonalának emeléséhez járul hozzá, hanem megszilárdítja egész szocialista társadalmunk erejét is. Ebben fontos szerepet játszik ideológiai nevelőmunkánk ls. Matej Lúčan elvtárs felszólalása Csatlakozni kívánok a beszámoló azon megállapításaihoz, melyek pozitívan értékelik az ideológiai szakaszon kifejtett eddigi munkát. A beszámoló azonban azt is megállapítja, hogy nincs okunk az önelégültségre. Nemcsak azért, mert a vereséget szenvedett erőknek még mindig sok lehetőségük van aria, hogy befolyásolják környezetüket, megmérgezzék maguk körül a légkört, és mindezt nagyon rafinált módszerekkel csinálják, hanem azért is, mert az ilyen nagy ideológiai destrukció következményeit lehetetlen Ilyen rövid idő alatt kiküszöbölni. Külön feladat a jobboldal nézeteinek politikai legyőzése, a másik az, hogy az emberek tudatában is legyőzzük őket. A vereséget szenvedett erők ma úgy lépnek fel, mint sérelmezettek, mint akiket nem értenek meg, hogy együttérzést váltsanak ki és újból bizalmat szerezzenek. Állandóan azt ismétlik, hogy ők nem akartak semmi mást, mint szocializmust, természetesen a régi hibáktól mentes szocializmust. Ha figyelembe vesszük a társadalom 1968—1969. évi ideológiai bomlását és az erős kispolgári réteget, amelyről a Tanulság beszél, továbbá azt, hogy a jobboldal az új helyzetben megváltoztatja taktikáját, látjuk, hogy az ember nevelése és átnevelése, az 1968—1969. évi helytelen nézetek következetes áthidalása nem rövid idejű feladat, nem is könnyű feladat, hanem olyan folyamat, amely sok Időt, az egész ideológiai front, az egész párt nagy energiáját követeli meg. A XIV. kongresszus által az ideológia területén kitűzött feladatok teljesítésében nagy felelősség hárul az állami szervekre és intézményekre. Nemcsak azokra az állami szervekre gondolunk, melyek naponta foglalkoznak az ideológia kérdéseivel, melyek számára ezek a kérdések a mindennapi kenyeret jelentik, hanem az állami szervekre és intézményekre általában is. Az állami szervek munkájában bármilyen probléma megoldásakor figyelembe kell venni azt, hogy az egyes döntéseknek milyen politikai és ideológiai hatásuk van. Sajnos, még mindig nem számoltuk fel azt az idült betegséget, amikor is éles választóvonalat tettünk a gazdasági megoldások és az ideológiai kérdések közé. A konkrét politikai feladatok megoldásától elszakított ideológia és nevelés nem lehet hatékony. Ugyanakkor az emberek tudatára gyakorolt hatást ignoráló gazdasági gyakorlat rövidlátó és saját maga alatt vágja a fát. A termelés gyakran nem tudatosítja kellőképpen, milyen erősen befolyásolja társadalmunk ideológiai állásfoglalását, erkölcsét és életmódját. Vegyük pl. a kispolgáriasság példáját. Nem elegendő, ha csak elméleti síkon harcolunk ellene, fokozatosan meg kell változtatni az emberek kapcsolatait, a légkört, érvényesíteni kell a valóban szocialista életmódot. Tekintettel a hagyományokra és a csökevényekre, ez lesz az egyik legnehezebb feladat. Politikai és világnézeti téren pontosan tudjuk, hol található a burzsoá ideológia és a szocialista ideológia közötti választóvonal. Gyakran azonban tehetetlenek és elnézőek vagyunk a fogyasztói burzsoá társadalomnak és a kispolgáriasságnak a mindennapi életben megnyilvánuló hatásaival szemben. Említsük meg, milyen károkat okozott és bizonyos mértékig okoz még ma ls kultúránk és művészetünk egyoldalú kommercionalizálása. A haszon nevében a legrosszabb selejtet is kiadták, vetítették, vagy játszották. Ma is nagy jelentőségű, hogy mit adnak kl hanglemezgyáraink, mit bálványoznak, mit nem adnak ki, mit terjesztenek nyomdáink, milyen szellemben hatnak a tömegtájékoztatási eszközök. Érdemdús munkát végeznek. De ezen a téren is sok mindenen el kell gondolkoznunk, nem szabad lebecsülnünk az olyan ártalmatlan dolgokat s§m, mint pl. a tévé-reklám, a folyóiratokban és másutt közölt reklámok. Mondjuk meg őszintén, hogy a szó- K rakoztató programok közül ideológiai- " lag sok nem felel meg, a reklámok közül egyesek ízléstelenek, sőt ideológiai- lg lag ártalmasak, mivel a boldogság kicsúcsosodásaként propagálják a nyertes XI sorsjegyet, a személygépkocsit vagy a pénzt. kollektíva teljesítményéért. (Folytatás a 5. oldalon) y