Új Szó, 1972. november (25. évfolyam, 258-283. szám)

1972-11-11 / 267. szám, szombat

Ideológiai munkánk eredményei és feladatai (Fnlvtatáo n 4 olrialrfill szervezetek tevékenvséeében is. Mindé- A Droletár internacionalizmus és a resszusán Husák elvtárs, a CSKP (Folytatás a 4. oldalról) zó aktivitása fejlődésének Irányait a gazdasági feladatok teljesítésével kap­csolatban. Rá kell mutatni, milyen po­zitív eredményekkel jár a tudományos kutatás gyakorlati alkalmazása, és meg kell nyerni a műszaki értelmiséget an­nak, hogy alkotó módon és elkötelezet­ten vegyen részt a javító, újító és fel­találó mozgalomban. A dolgozók gazda­sági nevelésében és általában a tömeg­politikai munkában arra van szükség, hogy intenzívebben szorgalmazzuk a munka iránti tisztelet kialakulását, a hivatásbeli büszkeséget és az üzemhez való hűséget. Szüntelenül fokozott figyelmet kell szentelni a munkahe­lyeken a szocialista kapcsolatok meg­szilárdításának. A dolgozók gazdasági nevelésének területén nagyobb igényeket kell tá­masztani az állami és gazdasági szervek és intézmények dolgozói különösen a vezető gazdasági dolgozók munkájá­val, eszmei avatottságával és elméleti érettségével szemben. A szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember neveléséből nem hiá­nyozhat a művészi alkotások gazdasági tematikája sem. A művészeknek ábrá­zolniuk kellene a fejlett szocialista tár­sadalom építőinek pozitív típusait, a szocialista munka hőseit, akik az öntu­datos gondolkodás és cselekvés példa­képei. A dolgozók gazdasági gondolkodását érintő eszmei-politikai befolyásolási rendszerben pozitívan értékeljük a szemléltető agitációt, a pártalapszerve­zetek, a kerületi és járási népművelési intézmények részéről. A gazdasági propaganda és agitáció aktív részvétele és funkciója nemcsak a párt gazdaságpolitikájának és a szo­cialista népgazdaság működési elvei­nek népszerűsítésében rejlik, hanem az összefüggések biztosításában ls. Ez azt Jelenti, hogyan értelmezik a gazdaság­politikát és hogyan reagálnak rá saját kezdeményezésükkel. A párttagok magasabb színvonalú gazdasági gondolkodásának és nevelé­sének meg kell mutatkoznia a pártalap­szervezetek tevékenységében is. Minde­nekelőtt abban, hogy elvszerűen érvé­nyesítik az össztársadalmi érdekeket az egyén ős az önzés megnyilvánulá­saival szemben, továbbá a párt vezető szerepének következetes és elvi érvé­nyesítésében a népgazdaság területén és a gazdaságirányítás pozitív előjelű befolyásolásában. A párt eme tevékeny­ségének szükségszerűen elválaszthatat­lan része a marxista politikai gazda­ságtan ismereteinek és a népgazdaság­irányítás lenini elveinek elsajátítása. A Központi Bizottság kötelezi a párt­szerveket és szervezeteket, hogy arra ösztönözzék a párt tagjait és a többi dolgozót, hogy ismerjék és érvénye­sítsék a gazdaságpolitikát és az ezt meghatározó konkrét párthatározato­kat, mivel csak Így biztosítható haté­konyabban a párt gazdasági programja az üzemek és az egyes munkahelyek konkrét feltételei között. A CSKP XIV. kongresszusa, az SZLKP kongresszusa és a CSKP KB legutóbbi plenáris ülése felhívta a párt figyel­mét arra, hogy szüntelenül fejleszteni, mélyíteni és szilárdítani kell a cseh és a szlovák nemzet és a nemzetiségek testvéri kapcsolatait és az együvé tar­tozás érzését. Az Ideológiai munka fontos feladata, hogy rámutasson a csehek és szlovákok együttműködésé­nek és kölcsönösségének mélyreható történelmi gyökereire, évszázados ha­gyományaira és mindenekelőtt a mun­kásosztály és valamennyi csehszlová­kiai dolgozó közös harcára a nemzeti és szociális szabadságért. A csehek és szlovákok kapcsolatának új szakasza a hitleri és a hazai fasiz­mus ellen vívott nemzeti felszabadítá­st harc éveiben kezdődött. E küzde­lemben kristályosodtak ki nemzetisé­günk új kapcsolatai is. A dicső Szlo­vák Nemzeti Felkelésben, amely a nem­zeti és a demokratikus forradalom kezdetét jelentette, Szlovákia dolgozó népe egyértelműen csatlakozott ahhoz a gondolathoz, hogy megalakuljon az új szociális és nemzeti szempontból igazságos népi és demokratikus Cseh­szlovák Köztársaság. A nemzetek és a nemzetiségek A nemzeti és demokratikus forrada­lom győzelmének és a Szovjetunió fel­szabadításának köszönhető, hogy külö­nösen 1948 győzelmes februárja után megkezdődött a szlovák nemzet és a köztársaságban élő nemzetiségek sok­oldalú fejlődésének korszaka. Kommunista pártunk az egységes, közös államban élő nemzetiségek kér­désének megoldása során különös súlyt helyezett arra, hogy Szlovákia szocia­lista Iparosítása és gazdasága elérje a cseh kerületek színvonalát. Ennek a politikának, valamint Szlovákia mun­kásosztálya és többi dolgozója igyeke­zetének, a cseh munkásosztály interna­cionalista segítségének köszönhető, hogy sikerült felszámolni Szlovákia agrárjellegű elmaradottságát és párat­lan eredményeket értünk el gazdasági, szociális és kulturális fejlődésében. A társadalmi élet minden területé­nek gyors fejlődése és nemzeteink ez­zel kapcsolatos szocialista nemzetekké válása, döntően befolyásolta Csehszlo­vákiában a politikai és államjogi kap­csolatok területét is, ami a Csehszlo­vák szocialista föderáció kialakításá­hoz vezetett. Ez a szocialista nemzetek kapcsolatának magasabb, a marxista— leninista tanításnak megfelelőbb módo­sítása. A föderáció négy éve azt bizonyítja, hogy azok az alapvető politikai, jogi, szervezeti és személyi intézkedések, amelyeket a társadalmi és a gazda­sági élet irányításában, a föderáció teljes érvényesítése érdekében fogana­tosítottak, hozzájárultak mindkét nem­zet kölcsönös kapcsolatainak elmélyí­téséhez, és megszilárdították a cseh­szlovák szocialista állam egységét. Ter­mészetes, hogy az irányító szervezet átépítését viszonylag rövid idő alatt valósítják meg, újabb problémákat ho­zott és hoz, és egyre nagyobb igényt támaszt nemcsak a szövetségi, hanem a nemzeti szervekkel szemben is. A föderáció nem lehet csupán a nem­zetek törvényesen megállapított Jogai érvényesítésének formája, hanem a be­lőle eredő kötelességek következetes és magasabb színvonalú teljesítését felté­telezi. Ezért az SZLKP Központi Bi­zottsága hangsúlyozza, hogy rendsze­resen kell szakmailag és politikailag nevelni a kádereket az igényes felada­tok teljesítésére. Minél tökéletesebben működik a föderáció gépezete, annál pozitívabbak lesznek eredményei mind­két nemzeti köztársaság és az egysé­ges Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság számára is. A párt ideológiai munkájának fon­tos feladata; a nemzetiségi politika el­méleti feldolgozása a nemzetek és nem­zetiségek kapcsolatainak helyes ma­gyarázata és a lakosság szocialista In­ternacionalizmus szellemében történő nevelése. A szocializmus feltételei között a nemzetek és nemzetiségek fejlődésének vezető irányelve sokoldalú fejlődésük és kölcsönös közeledésük. Igaz, hogy a nemzetek és nemzetiségek közeledé­sének folyamata nem értelmezhető le­egyszerűsítve. Teljes mértékben érvé­nyes Lenin elve, miszerint a nemzeti sajátosságok még jóval a szocializmus győzelme után is létezni fognak, hogy e sajátosságok elmosódása és felszámo­lása hosszantartó folyamat, és a szo­cialista nemzetek teljes fejlesztése út­ján valósítható meg. A dolgozók köl­csönös együttélésének, együvé tartozá­sának ós szolidaritásának megszilárdí­tásában nagyjelentőségű, hogy harcol­junk az ellen, ami nemzeteinket és nemzetiségeinket a múltban elválasz­totta, és törekedjünk következetesen érvényesíteni népünk életében és tuda­tában mindazt, ami minket a múltban összekötött és ma is összeköt. A szocialista internacionalizmus szel­lemének megfelelő nevelés elválasztha­tatlanul összefügg a szocialista haza­fiság megszilárdításának folyamatával. Ennek lényege mindenekelőtt a szocia­lista társadalom minden tagjának az a tudata, hogy annak az össztársadal­mi gazdagságnak az alkotója amelyhez mindennapi munkájával hozzájárul és olyan értékeket alkot, amelyek gyara­pítják a társadalmat. A szocialista ha­zafiság jellemzője a szeretet a szocia­lista rendszer iránt és a közös igye­kezet sokoldalúan hozzájárulni a szo­cializmus és a kommunizmus építésé­hez. És végül ez a feltétele a más nem­zetekhez és nemzetiségekhez fűződő igazi barátságnak is. A CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak tel­jesítése szempontjából nagy jelentősé­gű, hogy rendszeresen biztosítsuk az optimális feltételeket a nemzetiségek sokoldalú fejlődéséhez és annak, hogy részt vegyenek társadalmi-politikai, gazdasági és kulturális életünk irányí­tásában. A szocialista építés éveiben általá­nos fejlődésnek indult a magyar és az ukrán nemzetiség, amely eredményesen kapcsolódott be a szocialista közösség­be. Részt vesznek az államhatalom és államigazgatás alkotásában és végre­hajtásában és a tömegszervezetek tevé­kenységében. A legutóbbi választáso­kon a nemzeti bizottságokba 7727 ma­gyar nemzetiségű és 2080 ukrán nem­zetiségű képviselőt választottak be, ami lényegében megfelel az alkotmányban rögzített elvnek, miszerint a nemzeti­ségek arányosan képviseltetik magu­kat a képviselőtestületekben és más vá­lasztott szervekber. A proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság eszmél mély gyö­keret vertek a hazánkban élő nemzeti­ségek tagjai döntő többségének a tuda­tában. A közelmúlt évek drágán meg­fizetett tapasztalatai arra köteleznek bennünket, -hogy élesen harcoljunk bár­milyen nacionalista és soviniszta irány­zat ellen, az olyan kísérlet ellen, amely a szocializmustól idegen nézeteket, hangulatokat és magatartást akar be­csempészni dolgozóink körébe. A gyakorlat megmutatta, hogy az an­tikommunista és a jobboldali-opportu­nista erők felforgató terveikben éppen a nacionalista előítéleteknek és csöke­vényeknek tulajdonítanak nagy jelentő­séget. Bármilyen letérés a proletár és szocialista Internacionalizmus bázisáról a burzsoá nacionalizmus bázisára, te­ret nyit az ellenforradalmi erők és ele­mek tevékenységének. Lenin is rámu­tatott a nacionalista hangulatok és elő­ítéletek rendkívüli életképességére, amelyek még jóval a szocialista forra­dalom győzelme után is megmaradnak. Éppen ezért nélkülözhetetlen az elle­nük folytatott harc és az internaciona­lista szellemben történő nevelés. A szocialista hazafiság kialakításá­ban különösen jelentős szüntelenül erő­síteni a szocialista közösség országai­nak együvé tartozását és testvéri együttműködését, megszilárdítani a szocialista országokhoz, mindenekelőtt a Szovjetunióhoz fűződő barátság, szö­vetség és a szocialista országok osz­tályegységének tudatát. A szocialista internacionalizmus kifejezi az egész szocialista világrendszer országainak közös osztálycéljait és egyidejűleg kö­zös érdekeiket is az osztályellenség, a jelenlegi imperializmus ellen vívott harcban. Tisztelt Elvtársnők és Elvtársak! A mai plénumot közvetlenül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. év­fordulója alkalmából rendezett ünnep­ségek után és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulá­sa 50. évfordulója megünneplésének in­tenzív előkészítése idején tartjuk meg. A Szovjetunió megalakulása poli­tikai, gazdasági és ideológiai követ­kezményeivel együtt jelentős határkő volt a szovjet nép és az egész haladó világ történetében. A szovjet hatalom osztálylényege, a szovjet nemzetek egysége és azok az eredmények, ame­lyeket Lenin pártjának vezetésével a szocializmus építésében elért, páratla­nul forradalmasító befolyást gyakorol­tak és gyakorolnak a világ fejlődésé­re. A szovjet állam ötven éves győzel­mes útja a marxista—leninista elmé­let életképességének és erejének fé­nyes bizonyítéka. A szovjetek országa ma a haladásért, a szocializmusért és a békéért harcoló valamennyi erő élén áll. A Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából tisztelettel és hálával kell ismét emlékezni arra a történelmi szerepre, melyet a Nagy Október és Lenin pártja játszott a mi történelmünkben. Tudatosítjuk, hogy a Szovjetunióhoz fűződő szövetség és testvéri kapcsolatok szavatolják a szo­cializmus építését, nemzeti önállóságun­kat és állami függetlenségünket. „Az egész történelem azt bizonyít­ja" — hangsúlyozta a CSKP XIV. kong­resszusán Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára — „hogy a csehszlovák kom­munisták mindig. akkor értek el ered­ményeket a kapitalizmus elleni harcban és a szocializmus építésében, amikor szoros és elvtársi szálak fűzték őket a szovjet kommunistákhoz..." A Szov­jetunió megalakulásának 50. évfordu­lója számunkra jó alkalom arra, hogy elmélyítsük dolgozóink és különösen ifjúságunk internacionalista nevelését az osztályhű együvé tartozás, a Szov­jetunióhoz fűződő testvériség és együtt­működés szellemében. A Szovjetunióhoz és a szocialista kö­zösség országaihoz fűződő kapcsolat a jelenben és a jövőben is a hazafiság és az internacionalizmus, és általában a szocializmus alapvető értékeihez való viszony elsődleges és döntő tényezője. A szovjet állam fél évszázados tör­ténelmi útja, általánosan érvényes ta­pasztalatainak alkotó alkalmazása ha­tártalan jelentőségű fejlett szocialista társadalmunk sikeres építése szempont­jából ls. A csodálat és az öröm érzé­seivel figyeljük, milyen eredményeket ér el a szovjet nép, a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXIV. kongresszusa po­litikai irányvonalának teljesítésében, amely kongresszus döntéseihez a mi pártunk ls csatlakozott. Elvtársnők és Elvtársak! Az Ideológiai munka elsődleges fel­adatai közé tartozik a kommunisták nevelése, de különösen az, hogy a fiatal nemzedéket a marxista—leninis­ta világnézet szellemében neveljük. A cél nem az — és nem is lehet az —, hogy passzívan elsajátítsuk a termé­szetről és a társadalomról szóló esz­mék és nézetek tudományosan indo­kolt rendszerét, hanem mindenekelőtt az, hogy kialakítsuk a kommunista meggyőződést, mely lehetővé teszi az aktív állásfoglalást az élet, az etika, az esztétika és egyéb problémákhoz, és lehetővé teszi, hogy helyesen tájéko­zódjunk a bonyolult helyzetekben. Az új szocialista ember életében éppen világnézetének ez az aktív ösztönző vonása döntő jelentőségű. A szocialis­ta öntudat foka ugyanis nem ítélhető meg szavak, hanem mindenekelőtt tet­tek alapján. Súlyos hiba, ha a világnézeti neve­lést iskolás módon értelmezzük, ha nem értékeljük alapvető értelmét, vagyis azt, hogy az ember, az aktív személyiség nevelése, olyané, aki ön­tudatosan vesz részt a forradalmi esz­mék megvalósításáért, a szocializmus és a kommunizmus építéséért vívott nagy küzdelemben. A dolgozók világnézeti nevelésének alapja részvételük az építő feladatok teljesítésében. Az ember a gazdagabb és jobb holnapért vívott küzdelemben nemcsak életkörnyezetét alakítja át, hanem önmagát is. Az alkotó munkafo­lyamatban alakítja ki világnézetét. Már a marxizmus—leninizmus klasszikusai ls rámutattak, hogy a munkának dön­tő szerepe van a személyiség kialakí­tásában. A munkához való viszony a mi szocialista társadalmunkban az egyén és a kollektíva érettségének egyik fő mércéje. A társadalom számá­ra végzett szabad és öntudatos munka az új, szocialista viszonyok és a kom­munista világnézet kialakításának alap­vető eszköze. Törődjünk többet a világnézeti neveléssel A tudományos világnézet szellemében történő nevelés, ahogyan tapasztala­taink mutatják, elválaszthatatlan at­tól a szüntelen küzdelemtől, melyet a haladó forradalmi eszmék vívnak a tudománytalan, reakciós ideológiák és csökevények ellen. Lenin nem véletle­nül hangsúlyozta, hogy meg kell sza­badítani a dolgozó tömegeket a kis­polgári magántulajdoni nézetektől, mentalitástól és szokásoktól semmivel sem könnyebb feladat, mint kivívni a politikai győzelmet a burzsoázia felett. Ezen a téren nagy feladat, hogy a pártszervezetek és a nemzeti bizottsá­gok fokozottabb gondot fordítsanak a szocialista szellemiségű polgári szer­tartások szervezéséra Az állampolgá­rok életének olyan döntő eseményei, mint a gyermek születése, a házasság­kötés, az elhalálozás, a munkaügyi és az élet évfordulói méltó társadalmi keretet követelnek. A nemzeti bizott­ságok mellett működő számos polgári bizottság jól teljesíti ilyen irányú kül­detését és jó eredményeket ér el. Ezek tapasztalatait és jó példáját céltuda­tosan kell népszerűsíteni és kihasznál­ni. A pártszerveknek és szervezeteknek fokozott gondot kell fordítaniuk mun­kájukra, hatást kell gyakorolniuk esz­mei irányvonalukra és biztosítani kell tevékenységük számára az anyagi, szer­vezeti és személyi feltételeket. A világnézeti nevelésben rendkívüli helye és jelentősége van annak, hogy elsajátítsuk a kommunista erkölcs nor­máit. A munkához és a társadalmi ér­tékekhez való viszony, a kommunista világnézet kialakítja a szocialista épí­téshez való öntudatos viszonyt. Egy­idejűleg könyörtelen harcot követel meg a burzsoá és kispolgári ideológia minden maradványa ellen az emberi tudatban és cselekedetben. Még távol­ról sem számoltuk fel azokat a külön­féle negatív hordalékot, amelyek az 1968—1969-es válságos években kerül­tek felszínre. A kispolgári csökevények nagy károkat okoztak a szocialista épí­tésnek, a dolgozók milliói közös művé­nek. Jelenleg elsősorban a munkához való helytelen viszonyban, az élet egy­oldalú fogyasztói szemléletében, á sza­bályok és törvények megsértésében mutatkoznak meg. Még mindig léteznek emberek, akik szeretnének minél tötn bet kapni a társadalomtól és minél ke^ vesebbet adni a társadalomnak. Embe­1 rek, akik kibújnak a társadalom érde­kében végzett önkéntes, eredményes munka alól és minden értéket szemé­lyes előnyökre redukálnak. Mi támo­gatjuk a nép jólétének személyi növe­kedését, ez azonban nem öncélú, ha­nem az emberi személyiség sokoldalú fejlődésének eszközét alkotja. Elsődleges figyelmet kell szentelni a világnézeti nevelés kérdéseinek ma­gában a pártban. Szüntelenül növelni kell az Igényeket a tagság eszmei szín­vonalával szemben. Éspedig már a tag­jelöltek kiválasztásánál és felvételénél. Az újonnan felvett tagoknak szavatol­niuk kell, hogy szilárdan a marxista­leninista világnézet alapján fognak áll­ni. E cél érdekében a világnézeti ne­velés átgondolt és árnyalt eszközeit kell választani, fejleszteni kell a párt­(Folytatás a a. oldaton*

Next

/
Thumbnails
Contents