Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-16 / 244. szám, hétfő

MIHAIL KURGANCEV KOREAI ÖTI JEGYZETE Két óra Panmindzsonban Keszon reggelente gyönyörű látványt nyújt. Gyorsan oszladoznak a felhők és kiemelkednek a vöröses, hajlott törzsű fenyőfák, a színes zománclapokkal burkolt új házak körvonalai. Volgánk végigrobog a város széles utcáin. Elhaladunk a látványos Diák- és Úttörő palota mellett — hagyományos kettős cseréptetővel fedett modern épület. Még egy kanyar és előttünk áll egy hattornyú óriási építmény — ez a híres Déli Kapu, a Namdemun, amely hat évszázaddal ezelőtt épült. Keszon — Korea egyik leg0sibb városa. A X. század óta egy erős középkori állam, Korjo székhelye volt (az országot is erről az államról nevezték ). A hódító kidanok, mongolok, japánok a történelem so»án nemegyszer kifosztották a várost. Keszon mindenkor feléledt romjaiból és a Namdemun kapuján elhelyezett 17 tonnás harang újra meg újra hívogatta a környék lakóit. Az ötvenes évek elején az egész világsajtót bejárta Keszon neve. Koreában háború folyt az amerikai beavatkozók ellen, s amikor a szovjet kor-' mány 1951 nyarán tűzszünet! felhívással fordult a szemben álló felekhez, Keszonban kezdődtek meg a tárgyalások. Ke. szon lett a „fegyverszünet váll osa". Koreai kollégánk, Kim Nin Bo phenjani újságíró mesélte: — Nyugatról keletre 250 kilométeren át húzódtak drótsövénysávok, amelyek kettészakították Korea élő testét és több százezer családot választottak el egymástól. Észak és Dél különbsége idővel annyira kidomborodik, hogy fennáll az a veszély: eltűnik népünk nemzeti közössége. S ez már negyedszázada tart. Íme, lássákI Kim Nin Bon fényképet tart elénk. A demarkációs vonal egy lésze. Szögesdrót-kerítés szeli (tetté a vasútvonalat, amelyen inár nem közlekednek vonatok, $ a rozsdás sínek között egyeaesen a töltésen nőtt ki egy vörösfenyő, amely Koreában olyan .._ jellegzetes fa, mint Oroszországban a nyírfa. ... Elhagyjuk Keszont. Az út mindkét oldalán gondosan megművelt földtáblák. Kisebb jávorfa és mandzsúriai kőrisfa-ligetek, dohány- és zsensenültetvények. Különben a híres „életgyökeret" már évszázadok óta Keszon vidékén termesztik. A zsensent — koreaiul „inszamot" — nemcsak a gyógyászatban használják. A keszoni üzletekben zsensenteát árulnak. Az erősen fűszerezett káposztához, a Kkimcsť'-hez és a „kukszu"-hoz, a hagymás tésztához helyi vodkát, „szamnót" rendelhet az ember — benne zsensengyökér úszik. A zsensenből cukorkát, lekvárt, sőt kozmetikai cikkeket Is készítenek. Exportálják is. Az emelkedő út mentén elvétve találkozunk vattazekés, széles nadzsi nadrágos, fehér gyapJúharisnyás, gumicipős parasztokkal. '^MšÉéÉŠíškä Vörösfenyő nőtt a sínek között, Észak és Dél között, a ,.jenki földjén". A szocialista Korea vonásai is szembetűnnek. Lenn, a mezőn traktor pöfög, a láthatáron rádióadó-antennák. Egy falu határában a Csonlima — a mesebeli táltos szobra, a munkaverseny jelképe áll. Mindenütt kék formaruhás, vörös nyakkendős iskolások serege. Hol jobbról, hol balról őrbódék tűnnek fel. Érezzük, hogy Észak és Dél határához közeledünk. Autónk balra kanyarodik és egy barakkszerű földszintes épület előtt áll meg. A bejáratnál kőobeliszk. Ezen a helyen vetettek véget a koreai hadműveleteknek. Egy sovány, éltesebb őrnagy üres, tágas terembe vezet minket. Középütt összerakott három nagy asztal. Rajtuk a népi Korea és az ENSZ zászlaja. — 1953. július 27-én itt írták alá a koreai fegyverszüneti egyezményt. Az Egyesült Államok történetében először elszenvedett amerikai vereségei itt rögzítették hivatalos okmányban, ezt az amerikaiak is beismerték — meséli az őrnagy. WaslUngtonnak a háború kimenetele 400 ezer halottat, sebesültet és hadifoglyot jelentett. Súlyos megpróbáltatást jelentett népünknek is. Százezrek pusztultak el, városok és falvak dőltek romba. Önök látták Phenjant, az új, nagy várost. 1951ben csak három ház volt itt épségben. A hódítók 8700 iparvállalatot, 600 ezer lakóházat romboltak le! Az amerikai agresszió 420 milliárd von kárt okozott hazánknak. — Most pedig kissé delre megyünk Panmindzsonba, a semleges övezetbe, ahol a katonai fegyverszüneti bizottság működik — tessékel az őrnagy. Semleges övezet. Ez már nem a Koreai Népi demokratikus Köztársaság, de még nem DélKorea. Behajtunk egy kisebb térre. Fehér és kék színű faházak sorakoznak egymás mellett. Itt ülésezik a fegyverszüneti bizottság és itt helyezték el a különféle segédszolgálatokat. A déli oldalon a hagyományos buddhista építészeti stílusban kikészített színes torony. Ez a dél-koreai hatóságok által emelt „béke-pagoda". Az északi oldalon fehér kőből emelt szolid épület. Itt helyezik el a népi Koreának Panmindzsonba látogató vendégeit. Majdnem 19 alatt amerikai részről 80 ezer esetben szegték meg a fegyverszünetet, ugyanennyiszer tiltakozott hivatalosan a népi Korea. Még sokan emlékeznek az ES-121-es amerikai kémrepülő kalandjára — 1969-ben a koreai néphadsereg légvédelme lőtte le, valamint a Pueblo kémhajó incidensére — személyzetét 1968 januárjában a népi Korea haditengerészei fogták el, majd a hatóságok az amerikai fél bocsánatkérése után megszégyenítve kiutasították őket az országból. Manapság más esemény színhelye Panmindzson. 1971 nyara óta itt találkoznak a két ország Vöröskereszt-szervezetei. Az első hivatalos kapcsolatokat már felvették az északiak és a déliek. Koreai kollégánk egy XV. századi koreai költő versét idézi az emberek elválaszthatatlanságáról... Olyan országban robog autónk, amelyben a demarkációs vonal mindkét oldalán sok ezer család évtizedek óta egymástól elsza. kítva él. Nem kétséges, hogy az egyetlen bűnös — a szöuli hatóságok és amerikai védnökeik. Nyomunkban vörösnyakkendős gyermekek szaladnak az úton. Hinni szeretnénk, hogy ők már újraegyesült hazában fognak élni. Az első felségjel készítője A katedrán idősebb ezredes magyaráz a hallgatóknak. Tartása, szigorú tekintete, no meg a mellén levő 13 kitüntetési szalag elárulja, hogy háborút viseli ember. Igen, Rudolf Burda a Szovjetunióban megalakult katonai egységünk egyik katonája. Vele tette meg az utat Buzuluktól Prágáig. — A Skoda-gyár szerelőjeként Novoszibirszkben egy lőszergyárat szereltünk jel emlékszik vissza. Itt tudtam meg, hogy a fasiszták megtámadták a Szovjetuniót. Amikor hírül vettem, hogy Buzulukban csehszlovák katonai egység alakul, útnak indultam. Karácsony estéjén értem oda. Nagy volt a meglepetesem, amikor a mieink helyett lengyeleket találtam ott. Azt mondták, hogy egységünk megalakulására csak később kerül sor. A várakozás hosszú napjaiban Burda tudta, mit kell tennie. Segített a lengyel katonáknak fegyvert és élelmiszert kirakni a vagonokból. Később nyolc társával — akiket szintén a toborzás híre hozott ide — a helyi lőszergyárban dolgozott. _ Az egyik hideg téli reggelen az állomástól a városba vezető úton menetelő katonákat pillantott meg. Csehszlovákok voltak, mégpedig 72-en. Másnap már megkezdődött a kiképzés. Rudolf Burda ezredes tisztelettel és megbecsüléssel említi meg Otakar Rytíft, az első század parancsnokát, és beszél a tűzkeresztségéről is, amelyen a szokolovói harcokban esett át. Itt megsebesült és társainak nagy fáradságába került a tűz. vonalból kihozni őt. Röviddel ezután a moszkvai Pravda közölte a csehszlovák kitüntetett katonák névsorát. Köztük volt Burda elvtárs is, a Nagy Honvédő Háború érdemrendjét kapta meg. A kórházban — ahol kezelték — meglepetésben volt része. Tolókocsira tették, de nem a műtőbe, hanem a gyűlésterembe vitték, ahol a főorvos a kórház dolgozói előtt az l. csehszlovák tábori zászlóali szokolovói helytállását ismertette. Amikor felgyógyult, az l. csehszlovák hadosztály tüzéregységének fő jegyvermestere lett. — Amikor a front az államhatár közelébe ért, az egyik napon felkeresett Ludvik Svoboda és Karel Klapálek tábornok — mondja. — Azt kérdezték, nem tudnánk-e műhelyünkben elkészíteni a csehszlovák állami címert, amelyet a határon felállítanának. Nem ígérkezett könnyű feladatnak, de vállaltam. Csak azt nem tudtam, hol szerezzek valamit, ami mintául szolgálna. Végre az egyik katona hozott egy csehszlovák koronát. Munkához láttunk. Elkészítettük az öntési formát. Az első kísérlet sikerült, csak a korona nem jött ki jól. Kisebb javítás után újra próbálkoztunk. Sikerült. Útközben Sázavský tábornok autója aknára futott... Az államcímer ennek ellenére eljutott a határra. Felállították. Az ellenség tüzérségi tűzzel válaszolt, s az egyik lövedék megsemmisítette a felségjelet. Burda elvtárs azonnal öntött másikat és az előbbi helyére állították fel, s a mai napig megvan a prešovi múzeumban. Burda ezredes ma is büszke erre a munkájára. N. J. Ellenséges célpontra tűz!.., Anton Marko zászlós, az alakulat legjobb újítója egy újabb javaslatot tanulmányoz. (Szöveg és kép: — gf—) Bízni lehet a fiatalokban A hadseregben, főleg a repülősöknél, szükség van a fiatalokra. Ezt tudatosítják abban a vadászrepülő ezredben is, ahol Tyc hadnagy szolgál, aki fiatal kora ellenére a legjobb pilóták közé tartozik. Kérdé seinkre a kővetkezőket válaszolta. . • Miért lett vadászgép-pilóta? — Gyermekkori álmom volt ez. Az ipari szakközépiskola elvégzése után kértem felvételemet a pilótaképző iskolába. Különféle vizsgák és vizsgálatok után „megfelelőnek" találtak. Az érettségi vizsgák után megkaptam a várva várt értesítést — felvettek az intézetbe. Nagy volt az ürömöm. ® Másodosztályú pilóta, igy jogos a kérdés, mikor lép egy osztállyal feljebb? — Mindent megteszek ennek érdekében, hiszen elsőosztályú pilótának lenni igazán megtiszteltetés. Meg kell mondanom, hogy egységünkben a fiatalok nagy segítséget kapnak az idősebb, tapasztaltabb pilótáktúl, mint Maiiour, Berka, Popelka, Hrabnl és a többi elvtársak. Bennünk, fiatalokban nem „újoncot", hanem kollégát, ha úgy tetszik, harcostársat látnak. 0 Mik a vágyai? — Azt mondanom sem kell, hogy az elsőosztályű pilóta minősítést megszerezni, s utána tovább tanulni az akadémián. Ugyanis ma már nem elég az. amit a pilótaképző intézetben megtanul az ember. ® Részt vett valamelyik nagyobb hadgyakorlaton? — Természetesen. A legutóbbin jutalmat is kaptam. Remélem, nem ez less az utolsó alkalom, amikor megmutathatom: bennünk, fiatalokban megbízhatnak. —nj — Nem okoznak csalódást Vladimír Kadlec tiszttel szemlélem a harci hagyományok termét. „Nézzen körül, mennyi új tárgy van a helyiségben" — mondja Kadlec elvtárs, s az árvái partizánharcok térképével borított asztalról félretolja a vásznat. Az „élő" térképen színes fények jelölik az első csehszlovák hadsereg katonáinak szlovákiai tevékenységét, a partizánok és az ellenség útját a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A magnetofonszalagokon partizánok és illegális dolgozók emlékezését örökítették meg. „Május 15-én abból az alkalomból készítettük ezt a térképet, hogy huszonöt évvel ezelőtt Ján Nálepka ezen a napon ment át A. N. Szaburov zsitomíri partizánalakulatához. Azóta körülbelül ezer katona és diák járt itt. 1963 óta tizenöt ezren látogattak el a harci hagyományok termébe" — mondja Kadlec elvtárs. A látogató a „Ján Nálepka kapitányról, a Szovjetunió Hőséről elnevezett teremben elsőként Ján fiatal éveiből származó fényképekkel találkozik: a Spišská Nová Ves melletti Smižanyban levő szülőháza, a Dolná Maríková-i iskola, Stupaván a diákok körében, Nálepka kapitányi egyenruhában lovon Petro-Kotyna főhadnaggyal, Lysák hadnaggyal és BenkoviC közlegénnyel. Egy másik felvételen a 101-es gyalogezred törzsének székhelye, egy jelszki ház. Egyik további fénykép abban a pillanatban örökítette meg, amikor Ján Nálepka-Repkint felveszik a Szovjetunió Kommunista Pártjába. A másik vitrinben ovrufii televényföld, amit negyven szovjet pionír adott az alakulatnak. A kapitány tiszti sapkája, arcképe, mellszobra. Bogatir, a zsitomíri partizánalakulat, Fjodorov, a Nálepka-alakulat politikai biztosa, a csernoveci pionírok levele és fényképei a szlovák partizánok nyomában tett útjukról... Az egész „Nálepka"-rész a žilinai Ján Nálepka Múzeummal együttműködésben jött létre. Ami a legfontosabb: a katonák nemcsak ismerik Nálepka életrajzát, fasisztaellenes öntudatosságát, hőstetteit és utolsó harci akcióját, hanem mindennapi munkájukban méltóak a partizánparancsnok hagyatékához. A felsőbb osztály elérésére tett 222 kötelezettségvállalásból 193-at már teljesítettek. A magasabb fokú szakképzettség elérésére tett 37 vállalás közül pedig tizenkettőt teljesítettek. Ennél az alakulatnál éppen ez a mindennapi „kenyér" életbevágóan fontos mind a harci felkészülés szempontjából, mind pedig azért, hogy a katona kimenőt kaphasson. Teljesítik a véradási, az üzemanyag-megtakarítási és a baleset nélküli közlekedés terén tett kötelezettségvállalásaikat is. A vállalt 8842 brigádórából eddig 7798 órát dolgoztak le szombaton és vasárnap annak az üdülőközpontnak az építésénél, amelyben a Nálepka-alakulat telje-sít katonai szolgálatot. Itt vannak még a tényleges katonák és a tisztek további tettei is: a pionírvezetők az iskolákban segítenek a honvédelmi nevelés oktatásában, előadásokat tartanak a polgári védelemről, szakmai segítséget nyújtanak az újoncok képzésénél, lektori tevékenységet folytatnak — tehát hozzájárulnak a CSKP KB Elnökségének a lakosság egységes honvédelmi neveléséről szóló határozatának megvalósításához. „Ennek a szorgos munkának a csúcspontja, hogy a „Kiváló katona" jelvény elnyerésére tett vállalásokat 70 százalékra teljesítették, 22 példás egység, 5 példás raktár van alakulatuknál" — mondotta Kadlec elvtárs. „Főleg két század — Bailák és Grman őrnagy százada — érdemel említést. Címüket újból megvédték. Grman őrnagy százada immár hatodszor. Kiváló század Žurk kapitányé is, címét most fogja megvédeni." „Hogy jól megálljuk helyünket, ki kell használnunk minden képességünket és szakismeretünket. Meg kell mutatnunk, mit tudunk" — írták a faliújságra. Nem kételkedem benne, hogy a katonák, akik jól ismerik Ián Nálepka és harcostársai harci hagyományait, s becsületesen teljesítik vállalásaikat, nem okoznak csalódást. —mič—