Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-09 / 238. szám, hétfő

RENDÍTHETETLEN FORRADALMIM Schönherz Zoltán halálának harmincadik évfordulójára ES A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI HOSSZÚ VOLT AZ ÚT... Schönherz Zoltán 1905. július 25-én született Kassán. Szülei haladó szellemű értelmiségiek voltak. A fiatal Schönherz már gimnazista korában tevékenyen bekapcsolódott a kommunista ifjúmunkás és a baloldali diákmozgalomba. Szellemi és politikai gondolkodására nagy befolyással volt nagybátyja, Kassai Géza, aki 1920-ban tért vissza gazdag forradalmi tapasztalatokkal az orosz fogságból, és később a Kassai Munkás főszerkesztője lett. Az érettségi vizsga után beiratkozott a brnói, majd a prágai műszaki egyetemre, ahol elektromérnöknek készült. Kitartóan tanult, fáradhatatlanul dolgozott, nevelt, agitált főiskolás társai körében. Tevékenyen részt vett a KOSTUFRA (főiskolai hallgatók kommunista frakciója), valamint a Komszomol-szervezet munkájában. Csakhamar a brnói és prágai ifjak népszerű, közkedvelt vezetője lett. 1930-ban több hónapi fogházra ítélteik Schönherz Zoltánt a bevonuló újoncok körében kifejtett forradalmi tevékenysége miatt. Miután megszerezte az elektromérnöki képesítését, csak rövid ideig munkálkodott szakmájában, de annál lelkesebben kivette részét Csehszlovákia Kommunista Pártjának munkájából. Főhivatása a pártmunka lett és Komszomol-vonalon tevékenykedett. Hitler uralomra jutása után 1936-ban, Csehszlovákia Kommunista Pártjának irányításával a Szlovák Ifjúság Szervezetében és a Magyar Fiatalok Szövetségében dolgozott. 1938-ban Csehszlovákia összeomlása után Košicén maradt. Schönherz, hála politikai érettségének, az új helyzetben is csakhamar feltalálta magát. Néhány hónappal Košice megszállása után már megszervezte a kommunista párt illegális területi vezetőségét, amelynek hatásköre Rožiiavától Užhorodig terjedt. A területi pártvezetőség számos röplapot és egy illegális újságot adott ki Dolgozók Lapia címen, amelynek Schönherz Zoltán volt a szerkesztője. Az illegális sajtótermékeket Szlovákia megszállt területein kívül Magyarország számos iparvidékén, sőt Budapesten is terjesztették. 1939 októberében a párt megbízásából a Szovjetunióba utazott. Moszkvában a Kommunista Internacionálé képviselőivel tárgyalt a magyarországi kommunista párt helyzetéről, majd határozott utasításokkal visszatérve Budapestre költözött és onnan irányította az elcsatolt területek mozgalmát. 1940-ben az illegalitásban dolgozó Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságának vezető titkára lett. 1942. február elsején Schönherz Zoltán és Rózsa Ferenc Budapesten kiadta a párt központi lapját, a Szabad Népet, amelynek első számába Schönherz írta a vezércikket. Ezekben az években lényegesen fellendült az illegális pártmunka, amit több sikeres Készül az Ikarusz Székesfehérváron működik az Ikarusz budapesti vállalat fióküzeme. Még az idén ezer Ikarusz 55 típusú autóbuszt szállít a Szovjetunióba. Az NDK-ba 1200-at exportál. Felvételünk a gyár szerelőcsarnokában készült. (Foto: C STK — MTI) áUHONHEKZ ZUL'l'AN (Az SZLKP KB fotoarchívumánaK anyagából) akció bizonyít. Természetes, hogy az Európa országai közül a kommunisták üldözésében a leggazdagabb tapasztalatokkal rendelkező magyarországi politikai rendőrség sem maradt tétlen. Irtóhadjáratot indított a párt ellen ős több száz elfogottal együtt Schönherz Zoltánt és Rózsa Ferencet, a központi bizottság két tagját is letartóztatta. Az utóbbit a vallatás során halálra kínozták, Schönherzet pedig a magyar fasiszta bíróság kötél általi halálra ítélte. Schönherzet, a rendíthetetlen hős kommunistát és embert legjobban családjához írt utolsó levele jellemzi: „Drága jeleségem, kedves kisfiam! Mikor e sorokat kézhez kapjátok, nem leszek már az élők sorában. A természet örök törvénye, minden ami keletkezik, elmúlik ... Anyukád majd elmeséli, ki volt édesapád, és milyen nagy háború volt... Kedvesem! Visszagondolok a szép, közös emlékekre, Prága, Brno, Kassa ... Abban a hitben halok meg, hogy munkám nem volt hiábavaló. Ha újból születnék, sem tudnék másképp cselekedni ... ahogy éltem; úgy halok meg .. Schönherz Zoltán mártírhalálának harmincadik évfordulóján önkéntelenül is Csehszlovákia Kommunista Pártjára gondolunk, amely a proletár nemzetköziség szellemében évtizedeken keresztül úgy nevelte tagjait, hogy a legnehezebb időkben is helytálljanak. Ezt a feladatot Schönherz Zoltán becsülettel teljesítette. RÓJÁK OEZSŰ Csehszlovák kiállítás Bakuban w A csehszlovák—szovjet kereskedelmi kamara és a Szovjetunió kereskedelmi-ipari kamarája által megrendezett ez idei egyik legnagyobb akció a csehszlovák gyártmányok kiállítása lesz, amelyet október 13-tól 22-ig rendeznek meg Bakuban, az Azerbajdzsáni SZSZK fővárosában. Az 1500 négyzeméternyi területen a csehszlovák külkereskedelem hét gépipari vállalata mutatkozik be. Bakuban legnagyobb kiállítóink a Motokov vállalat lesz, amelynek gyártmányai — főleg teherautók, motorkerékpárok, gumiabroncsok, műszaki gumiipari gyártmányok, mezőgazdasági gépek — a kiállítási terület egyharmadát veszik igénybe. A Skodaexport vállalat, a gőzés vízipari, energetikai, kohászati berendezések, komplett gépipari üzemek, a közlekedési technikai gyártmányok, valamint dohányipari gépek kiviteli és behozatali vállalata bemutatja az expanz turbinát és egy szemétégető modellt. A Technoexport külkereskedelmi vállalat, a második legnagyobb kiállítónk Bakuban bemutatja az élelmiszeripari újdonságokat,. főleg gabonatisztító gépeket, a takarmánykeverékek előállítására szolgáló gépeket, valamint tejipari berendezéseket. Magas műszaki színvonalú gyártmányokat állítanak ki az Investa, Merkuria, Pragoinvest és az Intersigma külkereskedelmi vállalataink is. Buzuluk .Ez a kis uráli város számunkra nagy jelentőséggel bír. Itt adtak találkát az első önkéntesek, hogy megalakítsák a csehszlovák önálló tábori zászlóaljat. Egyikük Ladislav Kilián ezredes, az egykori géppuskás szakasz, század — majd zászlóaljparancsnok, akit „Az Uráltól Prágáig" című könyvében Ludvik Svoboda hadseregtábornok, köztársasági elnökünk többször is megemlít. — Sokan szökve érkeztek a Szovjetunióba — kezdi el a beszélgetést —, engerA itt ért a háború. Prágából származom. Apám a Kőiben gyárban dolgozott és a „Šidlo" nevű kommunista újságot szerkesztette. A pártnak a megalakulása óta tagja volt. S amikor Lenin felhívásáról —, hogy segítsük a szocializmus építését — tudomást szerzett, nem tétovázott. Az első transzportok egyikével 1924-ben megérkeztünk a világ első szocialista országába. A szaratovi körzetben 16 000 hektár földet kaptak és megalakították a „Reflektor" kommunát. Föld tehát volt bőven, de nagy hiány volt a mezőgazdasági gépekből, gazdasági épületekből, lakóházakból. A „bevándoroltak" azonban nem estek kétségbe, munkához fogtak. Kiliánék azonban nem maradtak a többiekkel. A családfőre, mint jó szakemberre a stálingrádi „Vörös október" gyárban volt szükség. A vezetőségnek megígérte, hogyha kell visszajön. A levél 1929-ben érkezett meg. „Gyere azonnal, malmot építünk, szükség van rád." Az idősebb Kilián a visszatérés mailett döntött. — A többi fiatallal éppen a sikeres érettségi vizsgát ünnepeltem, amikor megtudtuk, hogy a fasiszták hadüzenet nélkül megtámadták a Szovjetuniót — emlékszik vissza. — A háború családunk életirányát is megváltoztatta. Bátyám az első napokban bevonult, nekem pedig azt mondták: „Egyelőre maradj kenyeret és húst termelni a hadsereg részére." Megválasztottak a Komszomol szervezet titkárának. Rendszeresen járt a DOSZAF Az egységi hadgyakorlaton történt. Vavŕich főhadnagy parancsot adott a páncélosoknak. Az ellenség az erdő szélén, a domb mögött várakozott, melyet a századnak rövid időn belül likvidálnia kellett. Az ennél a gyakorlatnál lezajlott eseményt Dušan Stolár szakaszvezető mesélte el. — Sík területre értem a tankkal, a támadás sétának tünt. Ekkor eszembe ötlött, mi történne, ha balra fordulnék. A vidék mocsaras volt, s a tank arra való, hogy megküzdjön az akadályokkal. A fordulás pillanatában rögtön éreztem, hogy baj van. A tank ugyanis lassacskán merülni kezdett. Ha nem lettek volna ott a mentőszolgálatosok, nem tudom mi történt volna. Ez már mind a múlté. A katonai szolgálat két éve alatt Stolár szakaszvezetőnek tiszta kiképző központjába. Minden gyalogsági fegyverrel — nehéz géppuskával is megtanult lőni. Már-már azt hitte — s egy kicsit szégyelte is magát —, hogy róla megfeledkeztek, amikor az egyik reggel a kolhoz elnöke kereste fel: „Eredj a katonai parancsnokságra" mondta neki. Ladislav Kilián tudta, végre itt az alkalom. — Amikor megtudtam, hová és mikor kell utaznom, a falon függő térképhez léptem — mondja az ezredes. Buzulukot nem találtam meg. A front közelében kerestem, holott légvonalban 400 kilométert kellett utaznom kelet felé. Amikor a szüleimtől búcsút vettem, apám azt mondta: „Eredj fiam, ne hpzz szégyent a fejemre ... Mi már nem találkozunk..." Szavai beigazolódtak. Elesett Sztálingrádnál ... Hét nap és hét éjjel utazott, míg végre 1942. február 7-én egy másik társával kiszált a kisváros állomásán. Egy tizedes — aki nem volt más mint Richard Tesarik, a Szovjetunió későbbi hőse — és egy őrvezető várta őket. — Az ötkilométeres út után még időm sem volt kifújni magam, amikor a zászlóaljparancsnok magához rendelt. Ekkor találkoztam először Svoboda elvtárssal. Kérdezte, hogy tetszik itt. Őszintén megmondtam; nem nagyon. Erre maga mellé ültetett, és két óra hosszat magyarázta a helyzetet. Azzal engedett el, hogy ha nem tetszik visszamehetek. Maradtam. A géppuskásokhoz osztottak be, s 1942 júliusában felvettek a pártba. Buzulukban kemény kiképzésen estek át. A jelszó „több izzadság a gyakorlótéren, kevesebb vér a harctéren" vólt. Ladislav Kilián elvégezte az altiszti iskolát, s mint a géppuskaraj parancsnoka esett át Sokolovónál a tűzkeresztségen. A Kyjevi harcokban megsebesült. Ufában gyógykezelték. Amikor felgyógyult háromheti szabadságot kapott. Szerencséje volt, találkozott a bátyjával, aki szintén szabadságát töltötte odahaza. maradt a nyilvántartása. Mint parancsnokától megtudtam, az alakulat egyik legjobb páncélosa, gépét mindig rendben tartja, a „Példás katona" jelvény viselője. — Nincs olyan feladat, amit nem teljesítene, de ha kiszáll a gépből, alig lehet szóra bírni. Erről néhány perccel később mi is meggyőződhettünk, amikor leültünk Dušannal a padra. Kérdésemre csak kurta válaszokat kaptam. Azt azonban mégis megtudtam tőle, hogy jól érzi magát a tankban, hogy Topolöany mellől, a kis Kovarce községből származik. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, Dušan Stolár az egyenruhát civilre, a tankot traktorra cseréli fel. Amint mondja, munkahelyén is helytáll majd, úgy mint a harckocsizóknál, s hogy a katonaságnál eltöltött két év jó életiskola volt számára. — Szabadság után Jefremov. ba mentem, majd később Csernovicén szerveztem a géppuskás zászlóaljat — módja —. Aztán a duklai harcok következtek. Itt újra megsebesültem. A felé" pülésem után tovább harcoltam ... Május 9-e Brnóban érte. Amint mondja, étete legboldogabb napja volt ez. Prága fel" szabadítóit, a Vörös Hadsereget ünnepelte, de Kiliánéknak nem ért véget a háború. Parancsot kaptak, hogy foglalják el Hradcanyt, és várják be a košicei kormányt. A szétszórt fasiszta egységek itt-ott még garázdálkodtak, de ők nem bocsátkozhattak harcba. Körülményesen, de május 10-én 10 órakor Prágába értek. —nj-« Hogyan szabadságra A tényleges katonának tíznapi rendes szabadságra van igénye. Ezt még a katonai szolgálat megkezdése előtt csaknem mindenki tudja. Problémák és zavarok, s néha ravaszkodások is előfordulnak az utazási napok, az útiköltség kérvényezésében, s azzal kapcsolatban is, hogy a katonának jelentkeznie kell azon a helyen, ahol a szabadságát tölti. Ez a szerkesztőségbe érkezett levelekből is kiderül. Eudek M. közkatona például ezt írja: „Két helyen töltöttem a szabadságomat. A lakóhelyemhez közelebb eső helyről hoztam igazolást. Mivel nem hoztam igazolást a távolabb eső helyről, amire utazás címen két napot kaptam, a parancsnok közölte velem, hogy ezt a két napot rá kell szolgálnom. Valóban így van?" Igen, az utazással töltött napokat ebben az esetben rá kell szolgálnia. A parancsnokoknak szomorú tapasztalataik vannak a jogtalanul nyert utazási napokkal való spekulációval kapcsolatban. A levélíró nem tartotta be, hogy a katonának minden tartózkodási helyen jelentkeznie kell, hogy bármikor elérhető legyen. Ugyancsak megkell említenünk azt is, hogy a tényleges szolgálatot teljesítő katonának csak egy helyre van igénye útiköltségre, ahol a szabadságát szeretné tölteni. Nézeteltérésekre kerül sor a pótszabadságot illetően is. Ha a katona évközben úgynevezett pótszabadságot kap (pl. a saját esküvőjére), azzal is számolnia kell, hogy azt beszámítják a rendes szabadságba. Sokan tévesen azt gondolják, hogy a saját esküvőjükre pótszabadságot igényelhetnek. Az előírás világosan és egyértelműen leszögezi, hogy mely pótszabadság megy a rendes szabadság rovására és melyik nem. A rendes szabadságba nem számítódik be pl. a betegszabadság, a katona legközelebbi családtagjai elhunyta, természeti katasztrófa alkalmával kapott pótszabadság stb. Nem helyes eljárás az sem, ha a katona az elemi csapás idején nem pótszabadságot, hanem eltávozást kap. Ezzel a katonát károsodás éri, mivel pótszabadság esetében joga van útiköltségre a távolság szerint utazási napokra, míg eltávozáskor csak 50 százalékos kedvezménnyel utazhat és nem igényelhet utazási napokat. A parancsnok csak az utazáshoz feltétlenül szükséges időt bocsáthat rendelkezésre. Az eltávozást igazoltatni kell az eltávozási könyvben is. A katonák nemegyszer panaszkodtak már arra, hogy emiatt a „kicsiség" miatt egész jegyet kellett váltaniuk a vonatban. Joggal történt igy, mivel az előírás mindenki számára szabály, (n). Támadásra indulnak a harckocsizók. (Zdének Vlček f el v KOVARCAI FIÚ