Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

V

an valamilyen megmagyarázhatatlan valami a tuarégok makacs törekvésében, hogy megőrizzék ősidők 6ta folytatott életmódjukat hagyományos szociális szerkezetüket. Mégpedig annak ellenére, hogy mellettük zajlik a másik élet. a zajos XX. század a maga rendkívül fej lett technikai és társadalmi szervezettségével. Az arabok által „befödött ar cú emberekként" emlegetett tuarégok számára az idő semmit sem változik, s ha valamitől egyáltalán félnek, ak.koi az csakis a jelenkor, amely megren geti megszokott életmódjuk alapjait. sivatag urai A tuarégok, akikbői körülbelül égy millió van, sok kellemetlenséget okoznak az afrikai kormányoknak. Ősidők óta megszokták, hogy a Szaharát a maguk hübérfejedelemségének tartsák, s mcst nehezen törődnek bele, hogy a fennálló államhatárok korlátozzák mozgási szabadságukat. Valójában hét ország — Algéria, Líbia, Mali, Niger, Mauritánia, Csád Köztársaság és FelsJ-Volta — polgárai, de leginkább annak tartják magukat, amik a valóságban, — hagyományos, saját hatalmukon kívül más hatalmat el nem Ismerő nomádoknak. Igen sok baja volt volük a Mali Köztársaság kormányának. Megkísérelte az állami törvények tiszteletére hajlítani a sivatag büszke fiait, hogy gyermekeiket küldjék iskolába, vagy szervezzenek saját iskolákat, fizessenek vámot az általuk szállított sóért. Ezek a törekvések nagyon „lealázták" a tuarégokat. 1964 elején 200 ezer sivatagi lakos felkelt a mali hatóságok ellen. A lázadást csak erőszakkal sikerült megfékezni. A problémát tárgyalások útján rendezték, s a szembenálló felek kölcsönös engedményeket tettek. A tuarégok — ősi nép, a líbiai rokona, amely ősidőkben Afrika északt partividékén telepedett le. Ugyanabból a berber gyökérből származnak, mint sok más afrikai törzs. Az állandó harci összecsapások, az erősebbek, elsősorban az arabok támadásai mindinkább délre szorították a tuarégokat, egyre kietlenebb vidékekre, a Szahara homoksivatagába. Mint évszázadokkal ezelőtt, ma is csak a tuarégok ismerik a homokhegyek közötti átjárókat, csak ők tudják, hol találnak vizet és élelmet. Valaha a középkorban a tuarégoknak Sülön útjaik voltak, amelyeken a sórakományt szállító karavánok északról délre haladtak, hogy aztán innen az európai gazdagok számára arannyal megrakodva térjenek M-i mür ntn^® Klánok és kasztok aranyszállítás, de a sórakományt vivő tevekaravánok, csakúgy, mint a XIII. és XV. században, több száz kilométert tesznek meg északról délre, hogy a Szahara határvidékének déli törzseitől sóért cserébe kölest kapjanak, és az északi oázisokba szállítsák. Az oázisokban a tuarégok datolyával látják el magukat. Ez a fő táplálékuk. A több mint száz tevéből álló karavánok rekkenő hőségben és homokviharban, gyakran étlen-szomjan is vándorolnak. Ha a homokviharok félelmetes méreteket öltenek, a karavánok gyakran utat tévesztenek. A tevék az évszaktól függően 4—7 napig is megvannak táplálék és víz nélkül, de ennyi idő után ők is összeesnek a kimerültségtől, és nincs segítség. A tevék kiesése nagy csapás a tuarégokra. Féltő gonddal viseltetnek tevecsordájuk iránt, jobban ügyelnek reá, mint önmagukra, kedvesen becézgetik állataikat, s minden egyes teve elvesztését ügy megsiratják, akár legjobb barátjuk halálát. Pihenéskor a bőrzsákból először a tevét itatják, s elsőnek a teve oltja el szomját, ha útközben forrásra bukkannak. hogy a kharatinok elhagyják a sóbányákat és betelepülnek a városokba, ahol a törvények oltalma alatt állnak. Főként a pénz vonzza őket, amelynek erejét a volt rabszolgák rögtön felismerik, mihelyt állami vállalatokban, elsősorban az olajiparban helyezkednek el, ahol különösen szükség van emberekre, és jól fizetnek. A felszaSok oázis lakossága máig is adót fizet a tuarég törzseknek. A tuarégok szolgái, helyesebben azok leszármazottai — vagy ahogyan őket nevezik — a kharatinok sóbányákban dolgoznak, sót fejtenek, amelyet azután a karavánok délre szállítanak. A kharatinokkal jól bánnak — ez még a gyarmatosítás előtti Afrika törvénya A kharatinok családtagoknak érzik magukat, azzal a különbséggel, hogy nincs személyi szabadságuk. A tuarégoknál családtak is rabszolgává válhat, ha becsületbe ütköző bűntettet követett el, s ezért utódai is megbűnhődnek. A tuarégok már régen nem folytatnak déli hadjáratokat, mégis vannak „örök" rabszolgáik? Csakugyan „örökké" a rabszolgáik lesznek? Mind gyakrabban hallhatunk arról, Tassziii sziklái között vaiuiia pezsgő elet folyt — erre vallanak a sziklarajzok A tuarégok társadalmi szervezete nagyon sajátos. Egyes emberek vagy egyes csoportok egymástól való függőségére épül. Vannak „felsőbb" törzsek, amelyek az „alsóbbak" fölött védnökösködnek. Az „alsóbbak" kötelesek adót fizetni a „felsőbbeknek". Ugyanazon az útvonalon haladó minden karavánban vannak többé-kevésbé „előkelő" származású emberek — a „nemesi" réteg képviselői — és a nekik alárendelt „vazallusok". S végül létezik rabszolgaréteg, melynek feladata különféle „piszkos munkák" végzése, amire egyetlen előkelő származású tuarég sem alacsonyodik le. Mindez a régi idők öröksége. A tuarégok sohasem foglalkoztak földműveléssel. Mindenkor harcosok voltak, készek szembeszállni bárminő veszéllyel, soha, senkitől sem féltek — sem az állatoktól, sem az emberektől, sem a sivatagtól. Viszonylag nem is olyan régen, 40 — 50 évvel ezelőtt kopjákkal, késekkel, művészien kimunkált, keresztmarkolatú kardokkal, ún. takubákkal nagy harci sikereket arattak. Az algériai felszabadító harc éveiben a tuarégok nagy hasznára voltak H. CzekaSa szaharai riportja kellős közepén, benne sírboltot találtak egy gazdag nő maradványaival. A fáraók sírjában találtakéhoz hasonló arany és ezüst ékszerek tanúskodtak gazdagságáról. A halott egyiptomi nő volt. A Tin Hinan legendával azonosított élete rejtélyes és érdekfeszítő. Megfejtése sok mindent tisztázhat a tuarégok származásának ködös történetével kapcsolatban. Nyilván Tin Hinan királynő emléke miatt viseltetnek a tuarégok oly tisztelettel asszonyaik iránt. Afrikai Leó középkori történész azt írta, hogy a tuarég nők „igazi hölgyek, szellemes társalgók és könnyen eligazodnak a dolgokban". A valóságban műveltebbek a férfiaknál. Ez egyébként nem meglepő. Ha egy fiú kilencéves lesz, kiveszik az anyai gondozás alól, és előkészítik a nomádok kemény életmódjára. A lányok viszont az anyai sátorban maradnak. Megtanítják őket írni, olvasni, szavalni, hangszereken játszani, énekelni. Megtanulják törzsük történetét, a növényi gyógyszerkészítést, szőnek, bőrmegmunkálással foglalkoznak, sátorfelállításban segédkeznek, és sok egvéh munkát végeznek. Gyermek születése nagy ünnep egy tuarég családban. A szertartásosan előírt negyven nap eltelte után a férfi ruhával, ékszerekkel ajándékozza meg feleségét, és visszatér sátrába. Amikor egy tuarég lány éretté válik, apja ennek bejelentésére ünnepséget rendez, és új ruhát ajándékoz lányának. A fiúknak nincsenek ilyen kiváltságaik. A mohamedán társadalom szempontjából a legkülönösebb és legmeglepőbb az, hogy a tuarégoknál a nő a férfiakkai szemben nagyobb szabadságot élvez. Maga választ férjet a több napig tartó hagyományos játékokon, amelyeket akhalnak neveznek, A lányok beszédmodorukjcal, dalokkal bűvölik el választottjukat s tárják fel így érzelmeiket. Van-e a tuarégoknál válás? Van, s a fő ok rendszerint, hogy nem egyezik a házastársak természete. A tuarég szokás a muzulmán törvénytől eltérően feljogosítja a nőt, hogy a válás kérdésében maga döntsön. Ilyenkor elűzi előző férjét, míg újat talál. Csodálkozhatunk-e azon, hogy az arabok mindenképpen igyekszenek aláásni a tuarégoknak mint igazlíitű Muzulmánoknak a tekintélyét? Mi lesz ezekkel a matriarchátus korabeli emberekkel, amikor a modern kor egyre aktívabban betör homokbirodalmukba, amikor elkezdődik a Szahara gazdasági kiaknázásának kora? Lehet, hogy ez 20—30 év múlva következik be, de a tuarégok közössége már most veszélyben forog. Az oázisok lakóinak mind kevésbé van szükségük a karavánutakra, s ezért egyes tuarégok megpróbálnak letelepedni a várqsokban. A sót és más termékeket teherautók szállítják. Igaz, ma még nem mindenhová jutnak el. de holnap, holnapután? ... Lehet, hogy a tuarégok, az utolsó nagy nomádok rövidesen átnyergelnek a tevékről az autókra, hogy továbbra'is a beláthatatlan, néptelen térségek urai maradjanak, élvezzék a napsugarak áradatát, a szelek dúlását, beteljenek a szabadság gyönyörével, amelyet a világon mindennél többre becsülnek. a szabadságharcosoknak. A szaharai algériai partizánok egyik vezetője mesélte, hogy a tuarégok hagyományos mozgási szabadságukat kihasználva báláikban fegyvert és élelmiszert szállítottak a sziklák között rejtőzködő partizánoknak, vagy sátraikban rejtegették és kezelték a sebesülteket. Tin Hinan titka A tuarégok történelmét és kultúráját kutató szakembereket csodálatba ejti a tuarég családban kialakult viszonyok rendszere. A tuarég család monogám. Bár a tuarégok az iszlám követői, aligha tekinthetők Mohamed Igaz híveinek. Gúnyolódó arabok szokásos megjegyzése, hogy a tuarégok szégyenük kishitűségüket, s ezért fedik el arcukat, csak a szemüknek hagynak rést. A tuarégok hite az iszlám előtti vallások számos maradványát megőrizte. Egyes legendák szerint a tuarégok a rómaiak üldözése elől a sivatagba menekült első keresztények utódai. Ennek bizonyítására gyakran emlegetik kardmarkolataik keresztformáját, a tevenyergeken és tetoválásokon felismerhető keresztjeleket. A tuarégok maguk tagadják, hogy a keresztényekhez tartoznának, s következetesen azt hajtogatják, hogy az egyiptomiaktól, Tin Hinan királynőtől származnak. A hagyomány szerint a királynő, egy pompás tevén érkezett keletre. Tasszíliban telepedett le, és a tuarég „nemesség" nagy nemzetségét alapozta meg. Tények támasztják alá ezt az ősi legendát. Viszonylag nem olyan régen félig rombadőlt erődre bukkantak a Szahara fényben további menetelésre készülnek a tuarégok. badult rabszolgák gyakran tüntetően mutogatják volt uraiknak rádiójukat vagy vadonatúj televíziós készüléküket.