Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-08 / 40. szám, Vasárnapi Új Szó

I m z európai biztonsági és együttműködést értekezlet összehívásával kapcsolatos kérdéscsoport immár huzamosabb ideje állandó témája a különböző két- és többoldalú államközi megbeszéléseknek, és ezzel párhuzamosan a világsajtó hasábjai szintén bővelkednek a konferenciával összefüggő eszmefuttatásokban, elemzésekben. A fokozott figyelem természetesen teljesen indokolt, hiszen az európai kontinens biztonsága a világbéke további megszilárdításának rendkívül fontos, sőt egyszersmind meghatározó tényezője. Köztudomású, hogy az értekezlet összehívásához mindenekelőtt kedvező feltételeket volt • szükséges teremteni, tehát egyrészt éppen a konferencia megrendezésének érdekében került sor olyan diplomáciai lépésekre, amelyek a feszültség bizonyos fokú feloldásához vezettek. Kétségtelen, hogy ebben a vonatkozásban döntő fontosságú szerepet játszott az úgynevezett német kérdés-komplexum kimozdítása a holtpontról, de komoly hozzájárulást jelentettek a különböző leszerelési tárgyalások is. Etöimények dióhéibon Tény, hogy a különböző pozitív előjelű diplomáciai kezdeményezések többségén — a második világháborút követően is — moszkvai keltezést találhatunk. A Szovjetunió mind a különböző nemzetközi fórumok talaján, mind a kétoldalú kapcsolatainak kialakítása során elsősorban a béke és biztonság megszilárdítását, az általános és teljes leszerelés célkitűzéseinek valóra váltását tartotta szem előtt. Hosszú oldalakat töltene be a különböző kezdeményezések puszta felsorolása is, hiszen csupán a genfi leszerelési értekezleten a szovjet javaslatok sokasága hangzott el. az elmúlt esztendőkben. Az elért eredmények mérlegét tekintve leszögezhetjük: a szovjet erőfeszítések, amelyek kivétel nélkül elnyerték a haladó közvélemény egyöntetű támogatását, nem bizonyultak hiábavalónak. Az atomsorompó-egyezmény, a tengerfenék demilitarizálásáról szóló megállapodás a vegyi fegyverek gyártását és tárolását betiltó konvenció valóban komoly hozzájárulás az általános és teljes leszereléshez. Tagadhatatlan, hogy a szóban forgó egyezmények aláírásáig kitartó küzdelemre, elvszerű magatartásra volt szükség. Am tény, hogy az említett nemzetközi egyezmények jelentős mértékben járultak hozzá a kölcsönös bizalom megteremtéséhez, sőt kellő alapot teremtettek a toakadályokat kellett elhárítani. Az úgynevezett német kérdés megoldatlansága kétségkívül a legkomolyabb akadályt jelentette a feszültség feloldásának útján. A szovjet—nyugatnémet megbeszélések gondos előkészítése, a moszkvai dokumentumok aláírása végül megnyitotta az utat a problémák felszámolásához. A varsói megállapodás újabb jelentős lépés volt, majd azt követte a két német állam közötti párbeszéd első szakasza és a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás. Jól nyomon követhető azonban, hogy bizonyos nyugati körök a konferencia megrendezését újabb és újabb feltételekhez kötik, és ennek a taktikának, amelyet enyhén szólva is halogatónak kell minősítenünk, nem éppen „tiszták" a szándékai. A nopiremí Icorifl Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet napirendjének kialakítása magától értetődően több problémát vet fel, sőt vitákra is okot ad. Az álláspontok tisztázásakor nem feledkezhetünk meg a konferencia kezdeményezőinek, tehát a Varsói Szerződés tagállamainak eredeti javaslatáról. Vitathatatlanul következik ez az értekezlet megnevezéséből is, hogy a konferencia napirendjén elsősorban az együttműködés bővítésének lehetőségeit, következésképp egy elfogadható kollektív biztonsági rendszer tehát, hogy például az indokínai fejlemények, az imperialista agresszió eszkalációja szintén érezteti hatását, sőt több vonatkozásban mérgezően hat a politikai légkör kialakulására. Ugyanis a Szovjetunió és a szocialista társadalomközösség országai — politikai küldetésükből és elkötelezettségükből eredően — élesen szembehelyezkednek az Egyesül Államok neokolonialista törekvéseket szolgáló imperialista háborújával Délkelet-Ázsiában. Ezzel egyidejűleg aktív támogatásukról biztosítják a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, szolidárisak az indokínai nemzeti felszabadító mozgalmakkal. Az sem vitás, hogy a szocialista társadalomközösség országai teljes mértékben támogatják a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány hétpontos rendezési javaslatát, követelik as amerikai csapatoknak és csatlósainak feltétlen kivonását a világnak ebből a térségéből. A rendezés útja Párizson keresztül vezet — hangsúlyozzák többek között Moszkvában — sőt a szovjet vezetők szóban forgó álláspontjukat mind Nixon elnök, mind Kissinger nemzetbiztonsági tanácsadó látogatása során sem rejtették véka alá. Kétségtelen tehát, hogy a felvetett kérdésben, de a népi-nemzeti felszabadító harcokat illetően is általában szöges ellentét mutatkozik a szocialista társadalomközösség országai és a kapitalista világ néhány vezető állama álláspontjában. Ám ugyanakkor mindez nem jelenti, hogy a szocialista országok elvessék a kapcsolatok normalizálásának lehetőségét. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése, a két- és többoldalú kapcsolatok bővítése közvetve és közvetlenül is hozzájárul a világon meglévő feszültséggócok fokozatos felszámolásához. Hasonló értelemben foglalhatnők állást a közel-keleti válsággal összefüggésben is, de általában a népi-nemzeti felszabadító mozgalmak viszonylatában is. vábbi tárgyalások számára. A nemzetközi fórumokon tanúsított szovjet magatartás, a szocialista társadalomközösség országainak megfontoltan összehangolt fellépése magától értetődően tovább növelte a szocialista világrendszer befolyását, Szilárdította a haladásért és békéért küzdő erők bázisát világszerte. Az egyiftlfmlködés útján Az európai feszültség megoldásának, a biztonság megszilárdításának kétségkívül legjárhatóbb útja a gazdasági, tudományos-műszaki ós kulturális együttműködés sokoldalú kialakítása a különböző társadalmi rendű országok között is. A szocialista társadalomközösség országai a múltban sem zárkóztak el ettől a gondolattól, hanem éppen ellenkezőleg, a kialakult erőviszonyok tudományos elemzése alapján tettek kezdeményező lépéseket. Tán hangsúlyoznunk sem szükséges, hogy a közeledés előtérbe helyezése távolról sem jelentette az elvszerű álláspontok módosulását. & békés egymás mellett élés ugyanakkor feltételezi a népi-nemzeti felszabadító mozgalmak erőteljes támogatását, az imperialista agresszió elleni fellépést, kompromisszumot nem ismerő alapállást. Nyilvánvaló, hogy a Varsói Szerződés budapesti felhívását követő időszak döntő fontosságú volt az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítése, napirendjének körvonalazása szempontjából. A NATO-körök vonakodása, halogató taktikája végül is nem mutatkozott célravezetőnek, a közvélemény egyöntetű támogatása objektíve a konferencia összehívását, illetve előkészítését segítette elő. Az előkészítés első szakaszát mindenekelőtt a kétoldalú megbeszélések jellemezték. Ogy is mondhatnók, hogy , valóban nagyarányú eszmecserére került sor az egyes európai államok vezetői között, ami viszonylag rö^ vid időn belül kibontakoztatta a gyümölcsöző együttműködés lehetőségeit, körvonalazta annak valóban nagyszerű távlatait. Az előkészítésnek ebben a stádiumában meghatározó jellegű tényezőnek bizonyult a szocialista társadalomközösség országainak elvszerű és egységes fellépése, körültekintő diplomáciai-politikai vonalvezetése. A gordiuszi csomó Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésének útjából elsősorban a fennálló kialakítását szükséges felvetni. A konferencia napirendjének ugyanakkor szinkronban kell lennie az ilyen nemzetközi fórum lehetőségeivel, semmi esetre sem bocsátkozhat az egyes európai országok szuverenitását sértő kérdések taglalásába, esetleg a kétoldalú kapcsolatok keretei közé tartozó problémák pertraktálására. Ezzel összefüggésben szükséges említést tenni például arról a szovjet javaslatról, amely tulajdonképpen a biztonsági és együttműködési értekezlettől függetlenül kezdeményez tárgyalásokat az Európában állomásozó külföldi csapatok, 4 a nemzeti hadseregek létszámának arányos csökkentéséről. Ez a szovjet indítvány természetesen szerves részét alkotja az általános és teljes leszerelést szolgáló kezdeményezés láncolatának. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia napirendjével összefüggésben óhatatlanul a felmerül egy további probléma is, vajon egyetlen konferencia, illetve ülésszak — legyen bár az előkészítés a legalaposabb — képes-e kiterjeszteni figyelmét a kontinensünk biztonságával, de nem utolsósorban az együttműködéssel kapcsolatos kérdéscsoport valamennyi aspektusára. Nos, nyilvánvalóan nem, éppen ezért az alapvető ós elvi jelentőségű problémák rögzítését követően feltétlenül szükségessé válik majd az ilyen szintű és kiterjedésű tárgyalások rendszeresítése. Annál ís inkább, mert Európa biztonsága- szempontjából feltétlenül komoly jelentőséget szükséges tulajdonítanunk a világpolitikai folyamatoknak általában. Szélesebb összefüggések Aligha vitatható, hogy a kedvező európai légkör kialakítása szempontjából felettébb fontos tényező az általános világpolitikai helyzet alakulása. Érthető Közismert tény, hogy a Szovjetunió és a szocialista orszgok külpolitikai irányvonaluk megalkotásakor mindenekelőtt a szocialista világrendszer, valamint a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységének további megszilárdítását tartják szem előtt. így tehát az európai biztonsági értekezlet összehívásával kapcsolatosan ls teljes mórtékben érvényesülnek azok az alapelvek, amelyeket a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai értekezleten a küldöttségek elfogadtak. Egyébként ez nyilvánul meg a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának dokumentumaiban, és általában ez érvényesül a szocialista társadalomközösség nemzetközi politikai állásfoglalásaiban is. Nyilvánvaló, hogy a szocialista országok a különböző nemzetközi fórumokon a két- és többoldalú tárgyalások során következetesen érvényesítik az előbb említett nemzetközi politikai irányvonalat, amely viszont a békés egymás mellett élés lenini politikájának alapelveire épül. Nem titok, hogy a szocialista országok és a Szovjetunió komoly sikereként könyveli el a világ közvéleménye azt a pozitív előjelű diplomáciai erjedést, amely az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásához vezet. Viszont tény az is, hogy e célok eléréséhez hosszú és küzdelmes évek kitartó munkájára volt szükség, többek között arra, ho^y a szocialista országok közössége szüntelenül növelje egységét, szilárdságát, gazdasági erejét és védelmi képességeit. Nem árt tehát, ha ismét hangsúlyozzuk, hogy a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége érdekében kifejtett törekvések, a szocialista gazdasági integráció végül is megérlelte gyümölcsét, determináló jellegű befolyást biztosított a szocialista társadalomközösség számára világpolitikai szinten. •w-y cikk keretében mindössze felvázoltuk azokat az erővolalakat, amelyek az európai bizH tonsági értekezlet összehívása és előkészítése kapcsán érvényesülnek. Tán nyilvánvalóvá válik, hogy e rendkívüli fontosságú kérdésben a kezdeményező szerepet mindvégig a Szojjetunió és a szocialista országok játszották. Kétségtelen, hogy az elkövetkező időszakban — még a zavaró körülmények ellenére is — a feszültség további enyhülésének lehetünk majd tanúi. Egyébként ezt a folyamatot támogatják az egyre jobban érvényesülő reálpolilikai alapelvek, az a nézőpont, amely egyre inkább teret hódít, s mindjobban élvezi a haladó szellemű közvélemény támogatását. Egy pillanatig sem vitás, hogy korunk békeharca tulajdonképpen szorosan összefügg korunk osztályharcával. Érthető tehát, hogy ebbe a történelmi jelentőségű folyamatba minden kommunista és munkáspártnak, minden haladó szellemű politikai csoportosulásnak éppen a Szovjetunió és a szocialista országok oldalán szükséges maximális értékben bekapcsolódnia. BALOGH P. IMRE