Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-01 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

naiv művészetének találkozója B r a t í si a v á b a r M. Kužela: BROUCKA UR VASARNAPI KIRANDULASA A Művészet Háza harmadszor tárja ki kapuját a világ naiv festői és szobrászai műveinek befogadására. Huszonnégy nemzet alkotásai vonulnak föl a jelentőségteljes kiállításon, melynek rendezője az UNESCO-val együttműködő Nemzeti Galéria. Napjainkban mágikus vonzó ereje van a tiszta szívűek művészetének, melynek, esztétikai értékeit mindjobban megbecsülik. Neves művészettörténészek, társadalomtudósok, pszichológusok elemzik lényegét, s magyarázzák jelentőségét. Megjelölésére a legtöbb idegen nyelvben a latin „insitus" elnevezést használják, ami eredetit, őszintét, iskolázatlant jelent. Tehát tipikus jegyeit fejezi ki a művészet fent említett ágának, amely szöges ellentétben áll a közösségi szellemű, örökölt formákat követő, hagyományban gyökerező, egyéni vonásokat nélkülöző népművészettel. A naiv művész szubjektív hangon szólaltatja meg a tudatos vagy a tudat alatti tartalmakat. A mindenséget Is saját elképzelése szerint rendezi be. S nem mindig azt festi, amit lát, hanem amire emlékszik. Viszont sokan kitűnő megfigyelők, s bámulatos pontossággal rajzolják meg a formákat, a tárgyakat, de azokat a maguk világába állítják. Alomszerű elképzeléseik, látomásaik is vannak. Boldogan idézik föl a visszahozhatatlan gyermekkor ártatlan örömeit. Lelkük mélyéből vágynak a tisztaságra, gyöngédségre, emberi melegségre, ami a ráció és logika jegyében folyó életünk nem mindig derűs valóságából annyira hiányzik. Nyilván egyszerűségükben, bonyolulatlanságukban van a magyarázata a paradox jelenségnek, hogy éppen a legintellektuálisabb rétegek rajonganak szépséget teremtő, vigaszt nyújtó munkáikért. A különböző foglalkozású, s inkább az élet alkonya felé közeledő naiv művészek javarészt költői érzésű, színes képzeletű, ébren álmodó emberek. Belső szükségből, maguk s mások gyönyörűségére alkotnak szabad idejükben. A mindennapok egyhangú munkája után testi-lelki feszültségük feloldását jelenti, ha képzőművészeti formában rögzítik az észlelt szépségeket, kívülről jött ösztönzéseket vagy bensőséges érzéseket. „A kultúrától meg nem fertőzött" (Dubuffet) naiv művész jelentősebb tapasztalat és szaktudás nélkül tárja elénk vallomásszerű közlendőjét. Nem okoskodik; spontán fejezi ki a tiszta emóciót. Az élet folyása, születéstől a halálig, a múlt távlatából- igézetesnek látott szerelem, családja, környezete, a hétköznapi események csupa izgalmas téma. A természet örök szépségeit fantasztikus formákkal, izzó színekkel érzékelteti. Térjünk át az idei triennále érdekes, új koncepciójú programjára, mely az anyagot három részre osztja. Először I. Rabuzin, a „jugoszláv csoda" egyik képviselőjének, az előző triennále Nagydíjas nyertesének egyéni kiállításában gyönyörködhetünk. Rabuzin vérbeli művész. Elbűvölő, új világot teremtett az érzékelt valóság, képzelete s költői látomása ötvözéséből. Minden képe sűrített metafóra. Leggyakoribb témája a szülőfaluja s a táj szépsége. A tárlat második része történeti visszapillantás, a naiv művészet gyökereinek eddig mellőzött, több évszázados megnyilvánulásának ismertetése. Az Ex voto, a fogadalmi művészet körébe képek, faragványok tartoznak. A babonásan hivő és szenvedő ember testi-lelki nyomorúságában általuk kért segítséget a felső hatalmaktól. Gyógyulása esetén háláját fejezte ki velük. Az ide tartozó szlovákiai képanyag a 17. és 18. századból való. A francia és svájci képek zömében tragikus eseményeket ábrázolnak. Sajátosak a brazil fogadalmi faplasztikák. Etiópia barlangfestményei mellett a körülbelül ötven évvel ezelőtt mozaikszerűen komponált népi jeleneteket láthatjuk. Nigériában régi hagyománya van a népi fafaragásnak. A mai nemzedék örökölte ősei tehetségét. Erről különös álarcok, leleményesen fogalmazott állatfigurák és bábuk tanúskodnak. A régi európai cégérek és cégtáblák is bemutatásra kerültek. A harmadik csoportban külön-külön szerepelnek az egyes nemzetek alkotásai. Itt sok új, eddig ismeretlen névvel találkoztunk. A tizenkét tagú bíráló bizottság, amely három szlovák, egy cseh és nyölc külföldi tagból állt, a Henri Rousseau-díjjal, a Grand Prix-vel a cseh Petr Hálák, prágai születésű fűtőt tüntette ki. A fiatal Hálák 1970 és 71-es festményeivel szerepel. Festői látással, határozott kompozíciós készséggel rendelkezik. Nyomott kedélyű, érzékeny, elgondolkozó ember lehet, akit a lét problémái foglalkoztatnak. Sötét tónusú, komor tájakban magányos vagy több, megnyújtott testű, elkínzott arckifejezésű aktot tüntet föl. A hazaiak közül figyelemre méltóak továbbá Z. Bezák 33 éves tanító kifejező szénrajzai, az idős J. Paul mechanikus szobrászi erényeket jelző homokkőfigurája: a Földanya, R. Vrabel rajeci autómechanikus mozgalmas, színes Lakodalma és 0. Steberl kedves, ötletes Bratislavnja. A nemzeti gyűjtemények első díját Brazília kapta, izgatóan érdekes anyagáért. Valdomiro De Deus festő a fauveok keveretlen, de még teljesebb színeivel, síkszerűen, elragadó közvetlenséggel formálja asszony- és gyermekfiguráit, jellegzetes tájalt. Eli Heil mesélő kedvveii, bizonyos elevenséggel jeleníti meg hazája egy részét, állat- és növényvilágát. A második díjat nyert franciák őrzik s továbbfejlesztik az értékes nemzeti hagyományt. Nehéz választani L. Vieillard, M. Sénéchal, J. Eve, D. Ferrare megragadó táj- és városképei között. A harmadik díjas lengyelek közül D. Albiczuk falusi kertész együtt él s lélegzik tündérszép virágaival. H. Valicka nyugdíjas ápolónő nagyanyai gyöngédséggel festi meg fiatal unokája arcmását. J. Lurka favágó és T. Cakala földműves színezett faszobrai megindítóan bensőséges munkák. A jugoszlávok tartják a színvonalat. Tiszta költészet árad M. Skurjeni Cigány szerelmeiből. M. Kovačič földműves a holland életképek zamatát s országa tündöklő színei" egyesíti üvegfestményein, melyek közül a Tehénpásztor kis remekmű. I. Vecenaj is a földet műveli. A kemény munka nem nehezíti el kezét. Finom, könnyű vonásokkal, gyönyörűséges színekkel fest üvegre portrét, és szárnyaló képzelettel jeleníti meg a mesék birodalmát. D. ŽivkoviC odaadó kitartással és tehetséggel bámulatra méltó totemeket farag nagy fatörzsekbe vésett, domborított figurákkal, epikai részletekkel s ornamensekkel. A román erdőségek fáiból a hagyományos hazai stílus ébrentartója, Ion Stan Patros kétszáz sírkeresztet faragott, melyek a Sapintei temetőben állnak, s versben, plasztikában élénk színekkel ábrázolják az elhúnytak élettörténetét. A magyarországi Belényi Hoífmann Lenke meseország felé sikló Szerelmesei, Pető János bányász magyar pusztát idéző Itatása. Dudás Juli mozgalmas parasztképei, Molnár Mihályné erdőrajongása, kedves humorú vízfestései, Orbán István nyugdíjas, figyelő szemmel meglátott fafarágású Vincellérje Dinnyecsősze említésré méltók. A görög fog technikus, A. Papadakis fára festett tempe rái úgy hatnak, mint egy szép kódex illuszt ráció. A belgák közül a nyolcvanhárom éve^ J. Faucq kávéháztulajdonos Brüsszel építészi szépségeiben értőn merül el. Hollandia tipi kus tájai, Kuba munkás hétköznapjai, a fes tői természet, — a törökök s a németek a! kotásai is megállítják a nézőt. Folytatni lehetne a széles skálájú, változatos szemléletű, különböző kifejező eszközökkel dolgozó mai művészek jellemzését, de a képi nyelv hatásosabb, meggyőzőbb az Iroť szónál. így azt ajánlom, hogy minél többen látogassák a gazdag s maradandó élmény nyújtó kiállítást, mely október végéig tar nyitva. BÄRKÄNY JENÖN

r Jean Eve: TÉL A KASTÉLYBAN Pethő János: BOR MELLETT I. Rabuzin: LEÄNY