Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-05 / 235. szám, csütörtök

60 ÉV A SZAKSZERVEZETEKBEN Hatvan év — I nem kis idö egy ember életében. Ennyi éve an­nak, hogy Cti­bor István, a komáromi nyomdászok Pis ta bácsija a szervezett munká­sok soraiba, a szakszervezetbe lépett. Több mint ötven éven át dol­gozott a szedőszekrény mellett, rakta a betűket egymás mellé, szavakat, sorokat, cikkeket, könyveket formálva az ólom­betűk rengetegéből. Szeretettel dolgozott, szerette az ólombe­tűk művészetét — a nyomdász­mesterséget. Bámulatos, hogy Pista bácsi hetvenhét éve ellenére milyen jó erőben van, milyen fiatalo­san mozog. Néha belátogat a nyomdába, volt munkahelyére, ahol sok évtizeden át dolgo­zott. Beszélgetésünk közben felidézünk néhány nyomdász­emléket, aztán ő is elmondja, mi történt a hatvan év alatt, mióta a szakszervezet tagja. — 1908 júniusában Ismertem meg, milyen is eqy nyomda, ahol könyveket, újságokat és egyéb nyomtatványokat készíte­nek. Először idegen volt szá­momra a nyomdászat, de ahogy a betűket kezdtem egymás mel lé illeszteni, mindig úl szava kat formálva, valami új, izgal­mas érzés kerített hatalmába és lassan, de biztosan nagyon megszerettem a szakmát. — Abban az időben — még jóval az első világháború előtt — kezdett szervezkedni a mun­kásság Komáromban, s 1903-ban alakult meg az első szakszer' vezet — a nyomdászoké. En erre persze nem emlékszem. 1908-ban lettem inas, és 1909­ben éltem át az első szakszer­vezeti megmozdulást, amikor a nyomdászok a munkaidő lerö­vidítéséért sztrájkoltak. A 9 órás (némelyik nyomdában 10 órás) munkaidőért folyt a harc, mely végül a dolgozók győzel­mével ért véget. 1910-ben újra sztrájkoltak a nyomdászok, ak­kor a munkabérek javítását kö­vetelték. Akadt azonban sztrájk­törő is, akit sikerült jobb be­látásra bírni, s két nap múlva már ő sem dolgozott. A sztrájk majd egy hétig tartott, és sike­rült béremelést elérni. Ha jól emlékszem, ez a mozgalom or­szágos méretű volt. 1912-ben az év vége felé szintén volt egy­két napig tartó sztrájk. A sztrájktanya a Kossut h-t éren (a mai Május-1. téren) levő Tóth­féle vendéglőben volt. Ebben az évben lettem tagja a szak­szervezetnek, miután felszaba­dultam, s ebben a sztrájkban mint futár szerepeltem a nyom­da és a sztrájktanya között. Az első világháború előtt már helyisége is volt a szakszerve­zetnek a Nádor-utca 50. számú házban, illetve annak a Duna­parti részén, j Ezt a házat Bá­ró-háznak hívták a komáro­miak, s a legenda szerint az Arany ember háza volt.) Itt jöttek össze a szervezett mun­kások. Ebben a helyiségben voltak könyvek, a későbbi nyomdászkönyvtár alapját ké­pező könyvek. A Horthy-éra alatt ez volt az egyetlen bal­oldali könyvtár, ahol Marx és Engels müvei mellett más, a szocializmus filozófiájával fog­lalkozó irodalmat, valamint a realista írók műveit is megta­lálták a munkások. — Az első világháború után Kassán dolgoztam két évig — mondja Czibor István, majd on­nan hazatérve 1942-ben újra egy sztrájkban vettem részt. 1928-ban ünnepeltük a Nyom­dászok Szakszervezete komáro­mi helyi csoportjának 25 éves évfordulóját. — A második világháború után Martinban dolgoztam rö­vid ideig, majd újra visszatér­tem szülővárosomba, Komárom­ba, ahol nyugdíjba vonulásomig dolgoztam. Hosszú éveken át pénztárosa, majd később elnöke is voltam a szakszervezet helyi csoportjának, ami abban az idő­ben nagy megtiszteltetés volt. Pista bácsi beszélt még ar­ról, milyen fontos szerepet ját­szott életében a szakszervezet, amely a feudális Magyarorszá­gon, majd később az első bur­zsoá Csehszlovák Köztársaság­ban segített a mindennapi ke­nyérért folyó harcban. Mennyi­vel könnyebb a mai fiatalok élete, mint neki volt! Ma már nem petróleum- vagy gázlámpa fényénél, egészségtelen helyi­ségben dolgoznak. Ma már nem kell rettegni, hoqy a fizetési borítékban a pénz mellett fel­mondó levél is van. A ma fia­taljai nem tudják mi a munka­nélküliség, a gazdasági válság, a tulajdonosok önkénye. Ezért a máért és holnapért harcolt hatvan éven keresztül kitartóan Pista bácsi is, akire kollégái, egykori munkatársai tisztelettel tekintenek, jóban, rosszban kitartott a közösség­gel, s mindig hitt a munkásság összefogásának nagy erejében. Ritkaszép évforduló ez, s ezért emlékszünk meg Pista bá­csiról, sok szeretettel és kívá­nunk Neki még számos boldog évet. (kasj. — Végleg akkor sem mond­tunk le a kertészkedésről. Csak Itt Is helyet kellett szorítanunk az újnak, a haladónak... Hogy szavát igazolja példát említ. — Tavaly három hektáron termesztettünk paradicsompap­rikát. Az idén viszont már nyolc hektáron... Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ráfizettünk. A paradicsompaprikának jó ára van. A feldolgozó üzemek kap­va-kapnak utána. Egy pillanatra elhallgat, mint­r ha azon gondolkozna, folytas sa-e tovább a megkezdett be­szélgetést. Majd azt mondja. — A paradicsompaprikánk — habár egyesek számára hihe tetlenül hangzik — hektáron­ként megadja a kétszáz, kétszáz­húsz mázsát. Kilóját négy ko­rona ötven fillérért adjuk el. Számolja csak ki, mennyit jö­vedelmez egy-egy hektár. Ve­tekszik a szőlővel. Ez viszont már nem megvetendő dolog. Egyszóval a kertészet azon a bizonyos második úton, a jár­ható úton komolyan számításba jön. Nem jár-e ez mégis bizo nyos rizikóval. Az elnök szerint bizonyos kockázatot vállalni kell. Más­képpen nem megy. Előfordul­hat, hogy menet közben változ tatni kell az eredeti elképzelé­sen. Az Ilyesmi azonban ma már nem okozhat komolyabb meg­rázkódtatást a szövetkezetben. — Erre garancia az a két és fél millió korona, amit tartalék­alapként tartunk számon — ve­szi át a szót az üzemgazdász. A szavak sokaságából egy do­log világosan kiderül: a karval szövetkezet szilárd gazdasági bázisa. Ennek következménye­ként a fiatalabb korosztály, a felnövekedő új generáció is épít rá. A közös vezetőségé azonban azt is tudja, hogy ma már a pénz nem minden. Külö­nösen a fiatalok, az anyagiakon túl egyebet is akarnak: kultú­rát, szórakozást. Ennek a fel­ismerése vitte rá a szövetkezet vezetőségét, hogy vállalja egy olyan kultúrháznak a fenntar­tásával járó költségeket, ami­lyen párját ritkítja a környéken. Támogatják a sportolókat, sőt ma már maguk rebesgetik, hogy a jövőben helyet kellene szorí­tani a vízi sportnak is. A leg­fontosabb kelléke a víz, a jó öreg Duna egy kőhajításnyira a kertek alatt folyik ... A karval valósághoz tartozik az is, hogy ma már a szövetke­zetben is tartanak szabad szom­batokat. Természetesen nem úgy, mint az üzemekben vagy a hivatalokban. Ez az út szá­mukra egyelőre járhatatlan. De itt is megtaláljuk azt a bizo­nyos másik utat, a járhatót, a speciálisat, amely számukra a legjobban megfelel. Természete­sen nem nyáron, nem a legna­gyobb munkaidőben tartják a szabad szombatokat, hanem ak­kor, amikor a mezőgazdaság­ban kevesebb a tennivaló. No­vember 15-től, március 15-ig a napi munkaidő 7 óra minden­ki számára és megtartják a szabad szombatokat. Viszont, amikor meg kell fogni a mun­ka nehezebbik végét, nem nézi senki sem az órát, vagy a nap­tárt. És ez nem is lehet más­képpen, legalábbis egyelőre nem. Az adott lehetőségek ke­retében maguknak a szövetke­zeteknek kell megválasztani a számukra legjárhatóbb utat. SZARKA ISTVÁN A LEM NEMZETISÉGI POLITIKA S1ELLEMÉIÜ BESZÉLGETÉS AZ SZLKP TREBIŠOVI JÁRÁSI BIZOTTSÁGÁNAK VEZETŐ TITKÁRÁVAL A CSKP tevékenysége kezdettől fogva a marxista—leninista eszmékre épül, s a XIV. pártkongresszus is hangsúlyozta a lenini elveken alapuló nemzetiségpolitikai gyakorlati elmélyítésének szükségességét. A kelet-szlovákiai kerület egyik vegyes lakosú járása a trebi­šovi, ahol a hitavalos statisztika szerint a lakosság 40,2 százaléka magyar nemzetiségű. Ez a helyzet — az általánosokon kívül — bizonyos sajátos feladatokat is ró a járás politikai, gazdasági és kulturális szerveire. Az SZLKP trebišovi járási bizottságának vezető titkárával, Jozef Gazdík elvtárssal folytatott beszélgetésünkön arról érdeklődtünk, milyen formában érvényesül a trebišovi járásban a lenini nemzeti­ségi politika. — Gazdik elvtárs, először is arról kérnénk, tájékoztatást, ho­gyan érvényesülnek a lenini el­vek a járási pártbizottság mun­kájában? — Minden igyekezetünk arra irányul, hogy a járási pártszer­vezet tevékenységének minden területén a legmesszebbmenőeu jussanak érvényre a lenini el­vek. Járásunk déli fekvésű fal­vaiban túlnyomórészt magyar nemzetiségű dolgozók élnek, akik közül nagyon sok kommu­nista, szövetkezeti tag, ipari munkás, technikus, pedagógus és egyéb foglalkozású, felnőtt és fiatal egyaránt példaképe le het a többi dolgozónak. Jelentős számban élnek ezen a területen pártalapítók, akik már fiatal ko­rukban — abban az időszakban, amikor nem volt könnyű kom­munistának lenni —, elkötelez­ték magukat a munkásosztály érdekeinek védelmére, a veszé­lyekkel teli osztályharcra, őszin­te szívvel vállalták a nehéz poli­tikai munkát. Ezeket az elvtár­sakat — akik kezdettől fogva hittek a lenini eszmékben, örök érvényességében és teljes győ­zelmében —, nagyra becsüljük, s példás munkájukból, internacio­nalista magatartásukból sokat okulunk. Azt sem titkolom, hogy rájuk is nyugodt szívvel támasz­kodhatunk. A járási pártbizottság irányító tevékenységében nagy gondot fordít arra, hogy az alapszer­vezetekben élő és tevékenykedő kommunisták, minden cseleke­detükkel támogassák a lenini eszmék megvalósítását, örven­detes tény, hogy a szervezett pártélet jelentősen javult járá­sunkban, az utóbbi években — főleg a CSKP KB 1969. évi ápri­lisi plenáris ülése után — rend­szeressé vált a taggyűlések megtartása és jelentősen emel­kedett színvonaluk. Nagyon sok olyan pátszervezetünk van, ahol csaknem 100 százalékos a tagok részvétele a taggyűléseken. A sok; jól működő alsóbb fokú szervezet közül említést érde­mel a Streda nad Bodrogom-i (Bodrogszerdahely) és Krát. Chlmec-i (Királyhelmec) Álla­mi Gazdaság mellett működő üzemi pártszervezet, melyek nagyon felelősségteljesen irá­nyítják a hatáskörükbe tartózó alapszervezeteket. A XIV. pártkongresszus hang­súlyozta a CSKP mély interna­cionalista jellegét! Ebben a szellemben igyekszünk megerő­síteni járásunk dolgozóinak tu­datában a proletár nemzetközi­ség nemes gondolatát, s egy­szersmind lehetőséget terem­tünk arra, hogy a magyar nem­zetiségű elvtársak aktívan részt vehessenek a politikai, gazdasá­gi és társadalmi élet irányítá­sában, mind járási, mind városi és községi szinten. Ezzel kapcsolatban megemlí­teném, hogy a járási pártbizott­ság apparátusában hét magyar nemzetiségű elvtárs dolgozik. A járási nemzeti bizottság 85 kép­viselője közül 37-en magyar nemzetiségűek, közülük öten a tanácsnak is tagjai. A járási nemzeti bizottságon 11 magyar nemzetiségű alkalmazott dolgo­zik. A társadalmi szervekben Is képviselve vannak a magyar elvtársak. Például a SZSZK Nemzeti Frontja járási bizottsá­gának titkára a SZISZ járási bi­zottságának két vezetője szin­tén magyar nemzetiségű. Igyekezetünk arra irányul, hogy a járásban a haladó erő­ket — tekintet nélkül a nemze­tiségükre — a politikai, gazda sági és társadalmi célok eléré­sére egyesítsük. — A továbbiakban arról sze­retnénk hallani, milyen konkrét intézkedéseket tesznek a gazda­ságfejlesztés szempontjából a járás magyarlakta területein? — Járásunkban van egy álta­lános jellegű, alapvető gazdasá­gi probléma: a foglalkoztatott­ság növelése az ipari termelés további fokozásával. Az ipar je­lenleg a járási székhely Trebi­šov, továbbá Čierna nad Tisou (Tiszacsernyő). KráT. Chlmec (Királyhelmec), V. Kapušany (Nagykapos) és Vojany (Vaján) körzetében összpontosul. KI me­rem jelenteni, hogy a járás déli része — ahol túlnyomó többség­ben magyar nemzetiségű lakos­ság él —, hovatovább előnyö­sebb gazdasági helyzetbe kerül, mint a járás többi része. Nagyszerű távlatok előtt áll V. Kapušany (Nagykapos). Kö­zelében épül hazánk legnagyobb energiatermelő központja. Épül a második hőerűmű a kőolaj­feldolgozó üzemmel együtt, majd felépül a harmadik hőerő­mű is. További fejlesztés előtt 611 hazánk jubiláló, 25 eszten­dős szárazföldi kikötője, a Čier­na nad Tisou-i rakodóállomás s vele együtt Kráf. Chlmec (Ki­rályhelmec) is. Körzetünkben jelentős fejlődés előtt állnak a termelőerők. Például az ipar területén Čierna nad Tisou és Král. Chlmec körzetében 1975-ig 200 csökkentett munkaképessé gű ember számára kell munkaal­kalmat biztosítani. Új munkale­hetőségeket kell teremteni eb­ben és a V. Kapušany—Vojany körzetben 1200—1200 ember ré­szére, olyan formában, hogy a munkába lépők 60—80 száza­léka nő legyen. Ennek a koncepciónak szelle­mében tárgyalásokat folytat­tunk az illetékes vezérigazgató­ságokkal néhány új üzem fel­építésére vonatkozólag. Král. Chlmecen bútorgyár, Čierna nad Tisoun jelzőberendezésekel gyártó üzem, Vei. Kapušanyban műanyaggyár építését tervez­zük. Ezek közel egymilliárd ko­rona ráfordítást igényelnek. Természetesen ezeken a helye­ken a lakásépítés is fellendül. — Vezető titkár elvtárs, tekin­tettel arra, hogy ezen a vidéken szocialista nagyüzemi mezőgaz­dasági termelés folyik, ennek az ágazatnak jövőjéről is szeret nénk hallani néhány szót. — Természetesen, hiszen Já rásunk tulajdonképpen mező­gazdasági jellegű, a bodrogközi, kaposvidéki efsz-ek közel két évtizede gazdálkodnak új for­mában, s kiváló gazdasági és termelési eredményeikkel öreg­bítették járásunk jó hírnevét. Ezen a szakaszon is tovább kell haladnunk a fejlődés útján. Szö­vetkezeteink jelentős részében megértésre talált az eddiginél még nagyobb gazdasági egysé­gek kialakításának gondolata, a meglevő közös gazdaságok meg­felelő társulása. Bizonyos koo­perációs csoportosulás már ed­dig is létre jött Bot (Boly), Vei. Kapušany (Nagykapos), Baöka (Bácska), M. Horeš Kis géres) Vojany (Vaján) környé kének szövetkezetei között. A? említett öt körzetben 25 szövet­kezet a kölcsönös segítségnyúj tás alapján úgymond közösen termel. Azt is meg kell említenem, hogy egyébként a társulásos gazdálkodás területén — éppen a magyarlakta vidéken —, már előbbre is léptünk. V. Kapušany (Nagykapos) székhellyel példá ul megalakult és jól működik az Agrostav szövetkezeti vállalat, amely 31 tagszövetkezet részére végzi a talajjavítást, építkezési beruházásokat. Ugyancsak en­nek a 31 szövetkezetnek a társu­lásából jött lé'tre a Mäsopol Pri­beník (Perbenyik) székhellyel, ahol nagy sertéshizlalda épül tízezer sertés részére. Járásunk területén elsőként 1971-ben kezdték meg a Streda nad Bodrogom-i (Bodrogszerda­hely) Állami Gazdaság szögi részlegén egy modern, 660 férő­helyes tehénistálló építését, s tárgyalások folynak egy továb­bi 1500 férőhelyes tehénistálló felépítéséről a Kráf. Chlmecl (Királyhelmec) Állami Gazda­ság fejszési részlegén. / A tárgyalások végleges kiala­kulása meghatározást nyer a trebišovi járás mezőgazdaságá­nak fejlesztésére vonatkozó, már a feldolgozás állapotában levő tervezetben, ami 1990-ig ter­jed. — Végezetül a nemzetiségi is­kolaügy, a kulturális élet hely­zetéről és lehetőségeiről szeret­nénk valamit hallani. — Ezeknek a kérdéseknek a rendezésénél is abból a tényből indulunk ki, hogy a járásunk la­kosságának több mint 40 száza­léka magyar nemzetiségű. Az is­kolaügy területén eddig még nem elégítettük ki teljes mér­tékben az igényeket. Jelenleg negyvenhét magyar tannyelvű iskola működik járásunkban, 271 tanteremmel, ahol 590 taní­tó végzi az oktatást. Sajnos, nem áll rendelkezésünkre meg­felelő számú tanterem, ezért például az elmúlt tanévben 164 tanteremben 3895 tanuló részére „második műszakban" folyt az oktatás. Ebből a magyar iskolá­kon 31 tanteremben 665 diák vett részt ilyen formában a ta­nításban. Iskolapolitikánk alapvető fel­adata a diákoknak nemzeti ön­tudatra, az anyanyelv szereteté­re való nevelése s egyben a ha­zafiságra és a szocialista ha­zánk iránti tiszteletére. i Járásunkban a CSEMADOK tevékenységét pozitívan értékel­jük. Nagyon sok rendezvény keretén belül fejleszthetik sa­ját kultúrájukat magyar dolgo­zóink. A legalapvetőbb kulturá­lis létesítmények összetételéből is kitűnik, hogy a nemzetiségi kultúra fejlesztésére is meg van­nak a lehetőségek járásunkban. Jelenleg 108 népi könyvtár mű­ködik, ebből 52 a magyarlakta községekben. A nemzeti bizott­ságok által kezelt 36 állandó mozi közül 17 a járás déli ré­szén működik. A területi átszer­vezés után 53 kultúrház épült, ebből 34 a járás magyarlakta vidékén. Járásunkban addig négy szabadtéri színház épült, pl. Král. Chlmecen (Királyhel­mecen), V. Kapušanyban (Nagy­kapos) és Streda nad Bodrogo­mon (Bodrogszerdahely), elő­reláthatólag 1976-ig további 19 kultúrházat építünk a járásban, ebből tizet a magyarlakta vidé­ken. Még sok példát lehetne felso­rolni annak igazolására, hogy járásunk politikai, gazdasági és társadalmi szervei éberen őr­ködnek a lenini nemzetiségi politika érvényesítése felett. Ed­digi munkánk ezen a területen nem volt hiábavaló, mert van­nak figyelemre méltó eredmé­nyeink. Igaz, akad pótolni való is. Mindezt jól tudják azok, aki­kért s akikkel együtt, közösen, az állampolgári egyenjogúság s a lenini nemzetiségi politika szellemében munkálkodunk, dol­gozunk. Tapasztalataink alapján bátran kijelenthetem, hogy já­rásunk magyar lakosai szeretik, magukénak vallják közös hazán­kat, amit magatartásukkal, be­csületesen végzett munkájukkal bizonyítanak. KULIK GELLÉRT Teljes ütemben dobnak a cukorgyárak Szlovákia valamennyi cukorgyá­rában megkezdődött már a cukor­répa feldolgozása. A szövetkezetek és az állami gazdaságok eddig több mint 2311 ezer tonna cukor­répát szállítottak be a gyárakba, s ennek több mint a Telét már fel is dolgozták Az eddigi tapasztala­tok szerint a kampány igényes lesz. a cukorgyárak dolgozói ré­széről nagy hozzáértést Igényel. A cukorgyárak ellátása folyama­tos. A kampány Szlovákiában |»­nuár elejéig tart.

Next

/
Thumbnails
Contents