Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-05 / 235. szám, csütörtök
Eredményes két évtized JUBILÁL A VASÚTÉPÍTŐ VÁLLALAT Hazánkban a vasúti közlekedés korszerűsítése 1948 februárja után kezdődött fokozott ütemben. Elsősorban a már nem megfelelő sínpárokat kellett kicserélni, személy- és teherpályaudvarokat bővíteni, újakat építeni. Ezt a munkát végezte és végzi a bratislavai Vasútépítő Vállalat egész Szlovákia területén. Sőt néhány évig még a cseh országrészekben is építettek. A vállalatot 9 szakosl-, tott üzem alkotja, melyek a vasúti sínpárok cseréjét, állomásépületek, berendezések, átrakodók és vasúti hidak építését végzik. Egyik legjelentősebb munkájukért — a 88 km hosszúságú széles nyomtávú vasútvonal elkészítéséért, melyet szovjet szakemberek segít ségével építettek — a vállalat 1966-ban Munkaérdemrendet kapott. Jelentős munkát végeztek a vállalat dolgozói a Čierna nad Tisou-i (Tiszacsernyő j szárazföldi kikötő bővítésénél Az ő szorgalmukat dicséri az Orlov—Plaveö—Podolínec közti 30 kilométernyi vasútvonal, melynek építését 1967-ben fejezték be. Ök fektették le a síneket a Barátság vasútvonalon, lényegesen bővítették a teherpályaudvart Zvolenben, Vrútkyn, Český Téšínben, Bratislavában. Csak elismeréssel lehet szólni az érsekújvári vasútállomás építéséről, mert a korszerűséget és a kivitelezést tekintve mind az állomás épülete, mind a pályaudvar kielégíti az igényeket. Nőnek a követelmények Jozef Mandák mérnök, a vállalat igazgatója beszélgetésünk során elsősorban azt szögezi le, hogy az irányító szervek évről évre nagyobb követelményeket támasztanak a vállalattal szemben, s ezek teljesítését csak úgy tudják biztosítani, ha ők is növelik a dolgozók iránti követelményeket, ha gondoskodnak a műszaki fejlesztésről és az emberek képzéséről ls. — Eredményeink bizonyítják — mondja az igazgató —, hogy elsősorban két tényező, a műszaki fejlesztés és az emberekről való gondoskodás befolyásolja döntően fejlődésünk ütemét. Az igazgató ezzel a megállapításával lényegében feleletet adott arra a kérdésre ls, hogy miként tudtak elérni ilyen kiváló eredményeket az elmúlt években. A pártszervezet, a gazdasági vezetők és a szakszervezet összehangolt tevékenységének eredményeként évről évre túlteljesítették feladataikat. A vállalat dolgozói az elmúlt két évtizedben az építkezéseken több mint 6,5 milliárd korona értékű munkát végeztek. Évi 170 millió korona értékkel kezdték, s már 550 millió korona értékű munkát végeznek évente. Az ötéves terv végére, 1975-ben ez az összeg eléri a 600 millió koronát. Kidolgozták racionalizálási programjukat, javítják az irányító munkát, figyelmüket a gazdaságosság növelésére fordítják. Rendszeresen értékelik az építkezések ütemtervének és költségvetési tervének teljesítését, igyekeznek csökkenteni a költségeket és javítják a munka minőségét. A gazdasági vezetők tematikus feladatok kijelölésével a legfontosabb problémák megoldására irányítják az újítók figyelmét. Az eredmény: az utóbbi 10 évben a beruházások területén az újítási javaslatok megvalósításával több mint 21,5 millió koronával sikerült csökkenteniük a költségeket. — Nagyon jól tudjuk — jegyzi meg az igazgató —, hogy feladataink teljesítése országos jelentőségű. Szlovákiában kiépült az ipar, tovább fejlődik, és mind nagyobb igényeket támaszt a közlekedéssel, elsősorban a vasúttal szemben. Bővülnek kereskedelmi kapcsolataink a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. Ebből következik a teherszállítás növekedése is. Ugyanakkor irányító szerveink a szállítás időtartamának csökkentését, a szállítópark jobb kihasználását tflzték ki célul. A mi feladatunk a vasúthálózat korszerűsítés* és az azt szolgáló létesítmények építése. Feladataink közül csupán néhányat említek: bővíteni kell Čierna nad Tisoun, Košicén, Vrútkyn, Bratislavában, Nové Zámkyban (Érsekújvár) és Štúrovón (Párkány) a személy- és a teherpályaudvart. Nagy feladat lesz nök értéke, amit nem kell viszszafizetniük, több mint 5 millió korona. Nagyon jól kiszámították, hogy ez a befektetés megtérül. A dolgozók százait éppen ez a pénzügyi segítség kapcsolta véglegesen a vállalathoz. Mert sok tényező közSIKERESEN TELJESÍTIK A FELVÁSÁRLÁSI TERVET (ČSTK) — Az állattenyésztési termékek felvásárlási tervének teljesítése azt bizonyítja, hogy Szlovákiában a mezőgazdasági dolgozók jól teljesítik a CSKP XIV. kongresszusának irányelveit és az ötödik ötéves terv második évének feladatait. Az év első kilenc hónapjáéban 3,6 százalékkal több vágóállatot adtak el terven felül. A marhahús felvásárlási tervét 7000, a sertéshús felvásárlásáét csaknem 3500 tonnával teljesítik túl. Az elmúlt évi eredményekhez viszonyítva a szövetkezetek és az állami gazdaj ságok 7400 tonna marhahússal és 18 600 tonna sertéshússal többet adtak el. Sikeresen tela szfek jesítik a tejfelvásárlást is. 2,4 százalékkal teljesítették túl a tervet, ami 19 millió liter tejet jelent. Az elmúlt évi eredményhez viszonyítva 72 millió literrel többet adtak el. A szocialista mezőgazdasági üzemek 20 millió darab tojással és 4733 tonna baromfi beadásával teljesítették túl a tervet. Az állattenyésztési termékek felvásárlási tervének eredményes teljesítésében valamennyi kerület részesedik. Növelték a gazdasági állatok számát, jövedelmezőségét és fokozott figyelmet szenteltek a tpkarmányalapnak is. o nemzetközi rézvezeték építése A Nové Zámky-i új vasútállomás csarnoka. (Igor Grossmann felvétele) az úgynevezett déli szárny, a Hanisko — Zvolen — Nové Zámky közti vonal építése. Az embereken múlik Aki járja az országot és figyelemmel kíséri a vasutak korszerűsítését, bizonyára észrevette azt is, miként változtak az átmeneti jellegű munkásszállások. Ma a legtöbb építkezésen már nem faházakban és „maringotkákban", hanem szépen berendezett munkásszállásokon laknak a dolgozók. S akik nem a csomópontokon, hanem kint a vonalon dolgoznak, azok számára a holtvágányra tolatott szerelvény jelenti egész héten az otthont. Ezeket a guruló munkásszállásokat is korszerűsítik. Már nem kell minden kocsiban külön fűteni, a mozdony végzi a fűtést. S mióta nem hatan, hanem négyen laknak egy-egy szakaszban, sokkal kényelmesebben pihenhetnek. A vállalat évek óta milliókat fordít dolgozói lakáskörülményeinek javítására. Stabilizá ciós, valamint kamatmentes kölcsönt nyújt, gondoskodik a gyermekek nyári üdültetéséről, segíti a szövetkezeti és a magánlakás-építést. A dolgozóknak nyújtott különböző kölcsörejátszik abban, amíg a munkás azt mondja: megtaláltam számításomat. A vállalat alkalmazottainak döntő többsége otthonától távol dolgozik, nehéz munkát végez, de mégsem cserél munkahelyet. Magukénak érzik a vállalatot. Ezt az alábbi néhány szám is bizonyítja: Négyszázan több mint húsz éve ötszázan tizenöt éve, nyolcszázán több mint 10 éve dolgoznak a vállalatnál. Nem véletlen, hogy a vállalatnak nem okoz gondot a fiatalok megnyerése. Bratislavában a vállalat jövendő szakmunkásai ketten laknak egy szobában, amelyhez fürdőszoba is tartozik, s szaktanintézetük berendezése, felszerelése valóban teljes kényelmet biztosít a tanuláshoz és lehetőséget nyújt a szabad Idő hasznos eltöltésére. Az utóbbi években már kizárólag a tanoncok jelentik a vállalatnál a szakmunkásutánpótlást. Beszélgettem néhány emberrel, kíváncsi voltam, vajon mi köti őket 15—20 éve a vállalathoz. A válaszok lényege: aki dolgozni akar és tud, az keres, mert nálunk rend van ... Bárcsak így jellemeznének a munkások minden jubiláló vállalatot. CSETÖ JÁNOS (ČSTK) — Befejező szakaszába érkezett a tranzitgázvezeték építése. Az utóbbi napokban teljes erővel dolgoznak a vezeték komplettizálásán. Ennek eredményességétől függ, hogy október második hetében elkezdhetik-e a vezetékek feltöltését. Érdekességként említsük meg, hogy a gázvezeték 30 millió köbméter űrtartalmú. Szeptember végéig a vezetéknek ezen a szakaszán 413,4 kilométer hosszú vezatéket hegesztettek, 412,5 kilométeren végezték el a szigetelést és a befedést. A nyomáspróbákat már 330 kilométer hosszúság-, ban, tehát az egész vezeték 80 százalékán elvégezték. A tranzitgázvezeték csehmorva szakaszán ez ideig több mint 375 kilométer hosszúságban végezték el a hegesztést, és 370 kilométeren a szigete^ lést. Az úgynevezett „900-as" vezeték feltöltését a jövő év márciusában kezdik mäg. Felvevőképessége 20 millió köbméter. A nyugat-szlovákiai kerületen a Plavecký Peter—Dolné Zelenice közötti 40 km hosszú 1220 milliméteres szakaszon a tervezett idő előtt egy hónappal megkezdték a vezeték f3ltöltését. A bratislavai Hydrostav dolgozói ezzel teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 55. évfordulójának tiszteletére tett szocialista kötelezettségvállalásokat. A vezeték szlovákiai részét 1972. november 1-én kell átadni, és 1973. január 1-én megindul a földgázszállítás Ausztriába és Olaszországba. (Huszár Tibor felvétele) CSAK A MÁSIK ÚT JÁRHATÓ KARVAI PILLANATKÉPEK Néhány órás kiruccanás alapján nehéz lenne egy szövetkezetről átfogó, minden jelentősebb mozzanatra kiterjedő riportot Imi. Még akkor is, ha egy olyan aránylag kis szövetkezetről van szó, amilyen a karvai: területe bőven számítva is alig éri el a négyszázötven hek-tárt. Nem is ilyen céllal kopogtattam a közös gazdaság iroda-, házának ajtaján. Csupán egyetlen kérdésre akartam választ kapni: hogyan alakult a helyzetük az 1969-es évzáró közgyűlés után. Magyarázatként talán elég, ha megemlítem; az 1969-es évzárón, amikor is a hatvannyolcas esztendő eredményeit értékelték sok és komoly bírálat hangzott el. Még a szövetkezet vezetőségében is őrségváltás történt. A kérdést, mivel Nágel József elnök, „házon kívül"volt, Finta Károly üzemgazdásznak tettem föl. — Rendbejöttünk, kérem, megerősödtünk ... A beszélgetés azonban rövidesen más ösvényre terelődött. Az az érzésem, mintha Finta Károly, mielőtt folytatná a megkezdett gondolatmenetet, egy kicsit be akarná mutatni a szövetkezetet. Ennek a kitérőnek az eredménye az is, hogy a bevezetőben máris megmondhattam hány hektáron gazdálkodnak. Megtudom, hogy sertéshizlalással foglalkoznak. Az egy hektárra jutó sertéshústermelésük megközelíti a kétszázötven kilót, hogy a hús kilója három korona hasznot hoz. Gabonafélék termesztése is szerepel a szövetkezet termelési programjában. Ezen a téren szintén jó eredményeket érnek el. Nekik az Idei esős nyár sem okozott gondot. A termést idejében betakarították! Búzából a tervezett 32 mázsa helyett 41, árpából 30 mázsa helyett 39 termett egyegy hektáron. A fő-fő termelési ágazat azonban mégiscsak a szőlészet. — Jelenleg ötven hektár szőlőnk van — mondja a közgazdász. Ezt az utat kellett választanunk ... munkát kellett adni a falu népének ... Munkát, mégpedig olyant, amilyen nemcsak foglalkoztatást jelent, hanem hoz is valamit a konyhára ... Ha belepillantunk a falu történetébe, azt látjuk: Karván a szőlészetnek hagyománya van. Ez a hagyomány több mint száz esztendőre nyúlik vissza. És mégis: a szövetkezetnek 1963ban még csak három hektár szőlője volt. Hosszadalmas fontolgatás, látolgatás után ekkor döntöttek véglegesen a szőlő mellett. Ogy határoztak, hogy tovább fejlesztik ezt a jövedelmezőnek ígérkező termelési ágazatot. Az elhatározást tettek követték, olyan tettek, amellyel annak idején még nem mindenki értett egyet. Sokallták a szőlő felépítésével járó költségeket, a várakozási időt, amíg a szőlő majd hasznot hoz. Az elkövetkező évek során három és fél millió koronát fektettek a szőlőbe. Bizony ez nagy érvágást jelentett az aránylag kis szövetkezetnek. Anyagilag is megérezték, s ez közrejátszott azon a bizonyos 1969-es évzáró közgyűlésen. Tudniillik, hogy az 50 hektár szőlőből akkor még csak 17 hektár termett. Megvolt a nagy befektetés, haszon viszont még jóformán semmi. Az emberek türelme viszont már fogytán volt... Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott. A közgazdász előző szavaiból tudjuk, hogy ma már ötven hektár szőlő terem. Tavaly például az átlagos hektárhozam meghaladta a száz mázsát. Ez bizony komoly siker. Egy-egy hektár szőlő közel negyvenezer korona tiszta jövedelmet hozott a szövetkezetnek. Hatása a tagok jövedelmét is kedvezően befolyásolta. Hogy többet ne mondjak, a hatvankilences évforduló idején 22 koronát ért egy munkaegység, ma pedig már 33 koronát. A szőlő, mely annak idején olyan sok gondot okozott, zsörtölődésre, indulatokra adott okot, ma a szövetkezet legjövedelmezőbb termelési ágazata: munkaigényes, de egyben hoz is a közös pénztárba. A termelés és ezt követően a jövedelem kedvező alakulása a szövetkezetnek is becsületet szerzett. Hovatovább munkaerőfelesleg mutatkozik. Ök viszont szeretnének mindenkinek munkát adni, ami egyre több gondot okoz. — Több föld kellene — fogalmazza meg óhajukat az ökonómus. Legalább hét-nyolcszáz hektár... Igen ám, de maguk is tudják, hogy számukra ez az út ma már járhatatlan. Honnan vegyék a földet. A föld ma már megbecsült termelőeszköz. Mindenki ragaszkodik hozzá. Persze, volt idő, valamennyien emlékszünk rá, amikor nem volt nehéz a földszerzés. Munkaerőhiány miatt nem egy szövetkezet szívesen lemondott róla; csak legyen aki elvállalja. Ez már a múlté, akárcsak az a felfogás, hogy a szövetkezetből nem lehet tisztességesen megélni. Marad hát a másik út, amelyen már ma is járnak: a gazdálkodás belterjessé tétele, munkaigényes és egyben jövedelmező kultúrák termesztése. A közgazdász szerint a közeljövőben további három hektár szőlőt telepítenek, fokozatosan átállnak a szőlő helybeli feldolgozására. Ilyen vonatkozásban máris jelentős előrehaladást jelent az új 10 vagonos pince. A falu történetét ismerve megemlítem a dohány- és a zöldségkertészkedést. A szőlő mellett egyiknek is másiknak is hagyománya van a faluban. — A dohányról „leszálltunk" — mondja Finta Károly ökonömus. Hiába erőltettük, nem ment. A dohányoscsoport nem tudott mit tenni az asztalra ... A kertészkedés már egészen más, habár hatvankilencben azt is kiiktattuk a termelési programból ... Itt szükséges megemlíteni, hogy volt idő, amikor harminc hektáron kertészkedett a karvai szövetkezet. Aztán egyszeriben megszüntették. Indok: nem fizetődik ki. — Ogy, ahogy annak idején csináltuk, nem — folytatja a házigazdám. Közben előkerül Nágel József elnök is. Máris szót kér. 1972. X. 5.