Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-31 / 257. szám, kedd

A CSKP Központi Bizottsága 1972. október 26-27-i plenáris iilésenek vitája Miroslav Vetlek elvtárs felszólalása A kulturális munkára vonatkozó határozatunknak teljes összhangban kell állnia pártunk ideológiájával a marxizmus—leninizmus ideológiájával. Amikor Szlovákiában szilárdan kézbe vettük a ' művészeti alapokat, amikor megkezdtük gazdálkodásuk ellenőrzését és irányítását, azzal vádoltak bennünket, hogy irigyek vagyunk és kicsinyesek a művészeti alkotás keletkezését elősegítő anyagi kérdésekben. A gyakorlat azt mulatta, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja politikai intencióival összhangban nagyvonalúan támogatjuk ma és a jövőben is az elkötelezett szocialista művészet keletkezését, de nem szándékunk sem ma, sem a jövőben a pénzt olyan művészet támogatására fecsérelni, amely Idegen a szocialista korszak szellemétől, amelynek semmi közös vonása nincs dolgozó népünk törekvéseivel. Ezt a művészetet megfelelő mértékben támogatták és a v mai napig is támogatni igyekeznek a nyugati ideológiai központok. Megvásárolni — nem annyira az alkotást, mint inkább a művészt — ez a nyugat kultúrpolitikájának szokásos módszerei közé tartozik, és nem véletlenül történt, hogy az elmúlt években a művészettel összefüggésben ezek a szavak helyet kaptak a mi művészeink bizonyos részének szótárában is. A közelmúltban felkeresett egy népszerű énekes és panaszkodott amiatt, hogy a nyugati hangversenyügynökségektől csak kevés szerződést kap, „nem vásárolják őt" kielégítő módon. Azt válaszoltam: „Gondoskodunk róla, hogy önt nagyobb mértékben vásárolják ,de nem engedjük meg, hogy eladja magát". Úgy gondolom, hogy ez elfogadható mint nyugati kultúrkapcsolataink szabályozója, alapelve. Természetesen a művészet nemzeti, de ez nem zárja ki azt, hogy lényegében osztályhű legyen. Létezik cseh és szlovák művészet, cseh és szlovák kultúra, de létezik csehszlovák kultúra is, mivel létezik szocialista kultúra, olyan kultúra, amely a szocialista elvekre épült társadalom terméke. Ha így nézzük, ilyen széles összefüggésekben, de ésszerűen motiválva a kultúrát, a csehszlovák kultúrát, mint a két világkultúra egyikének szerves és semmivel sem helyettesíthető tartozékát, akkor az büszkeséggel tölt el bennünket, az öntudat jogos érzésével,' de egyidejűleg kötelez is bennünket. Az ilyen kultúra, az emberiség jelenlegi leghaladóbb társadalmi formációjának a kultúrája nem lehet és nem is lesz sem szolgálója, sem csatlósa semmiféle kizsákmányoló osztály politikájának e bolygó nyugati felén. A hatvannyolcas év politikai éllovasai olyan buzgón mártogatták kenyerüket a revizionizmus híg levesébe, hogy agyonették magukat és zsenialitástól teli gyomorral oktattak bennünket arra, hogy a kultúra egy és egységes és oszthatatlan. Igaz, a kultúra Marx szerint az anyagi és a szellemi értékek olyan összessége amelyedet az emberiség a történelmi fejlődés folyamatában alakított ki, de az emberiség, vagy a világ — ha így akarják —, még mindig megoszlik az éhesek és a jóllakottak, a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak világára, azok világára, akiket ölnek, és azok világára, akik ölnek. Vajon létezhet-e ebben a megosztott világban valamilyen egységes és oszthatatlan kultúra? Igaz, a burzsoá kultúra mélyében is alakul haladó kultúra. A kizsákmányolt osztályok kultúrája, a tőkés társadalom elleni tiltakozás kultúrája. Ezzel a kultúrával szolidárisak vagyunk s támogatásunkban részesítjük. Sajnos, nyugaton a kultúra egykori haladó képviselői sem használják ki mindenkor tekintélyüket, intellektusukat a jó célok támogatására. A cseh és a szlovák kultúra útja az elmúlt négy év alatt a felfordulás korszakából a konszolidáció korszakán át vezetett a pozitív program kibontakoztatásának korszakába. A CSKP XIV. kongresszusa határozataiban . kijelölt igényes program megköveteli a kulturális alkotók, a haladó értelmiség és a dolgozók széles körű részvételét mind az alkotásban, mind az alkotások használatában. A szocialista társadalom minden feltételt kialakított a kultúra eredményes fejlődésére. Az utóbbi tíz év alatt társadalmi forrásokból a kultúrára fordított anyagi eszközök évi növekedésének indexe 235,2 százalék. Szlovákiában például 368 millió koronáról 865 millió koronára nőtt. Ezen a területen tehát a hiányosságok oka a mi következetlenségünk, a rugalmas szervezés hiánya. Ma a szellemiség alapos és néha fájó osztályozása után már világosan kellene látnunk, hogy kivel és hogyan fogjuk megvalósítani a cseh és a szlovák -kultúra fejlesztési programját. Világosan kellene látni, hogy sajnos, a gyakorlat maga sokkal bonyolultabb, mint a gyakorlatról szóló elméletek. Még mindig, bár szórványosan, érezhető az a tendencia, hogy kissé háttérbe szorítsanak elvtársakat a munka területén, elég kicsinyes okok miatt, mondhatnám, hogy a szemük színe miatt, azért, mert más véleményük van a problémák megoldásáról, mint nekünk. De a nézetek eltérése magában véve nem hiba. Az a hiba, ha két vélemény közül nem tudjuk kiválasztani a jobbat, néha még a fejlődést meggyorsító jó szándékkal hátat fordítunk a forradalmi tetteknek és a forradalmi frázisokba kapaszkodunk. Azonban a forradalmi frázis — ahogyan Lenin mondotta — a forradalmi jelszavak ismétlése, tekintet nélkül azokra az objektív körülményekre, amelyek az adott eseménnyel kapcsolatban az adott helyzetben léteznek. Az adott helyzetben minden forradalmi frázisnál forradalmibb a rendszeres politikai munka, a kezdeményezés ösztönzése, az együttműködés serkentése: ez az a munka, amely értékeket alkot, ez egyedül vezet a társadalmi tudat változásához, a szocializmus ügyének érdekében. Arra a kérdésre tehát, hogyan tovább a mi kultúránkban, egyértelmű választ adhatunk: az emberek meggyőzése és megnyerése útján, a csehszlovák kultúra szocialista és internacionalista jellegének megszilárdítása útján. Egyébként kultúránk internacionális jellege megköveteli az egész világgal folytatott széles körű kultúreserén kívül a cseh ós a szlovák, valamint a szlovák és a cseh kultúra értékeinek cseréjét is. A valóság cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy egyre több alkotó dolgozó vesz részt aktív munkájával a kultúra fejlesztésében, egyre több alkotó dolgozó vesz részt társadalmunk szellemi profiljának alakításában. Egyszerű, hatásos és kellemes lenne felsorolni azokat az eredményeket, amelyeket az utóbbi időben ezen a területen elértünk. Sokan vannak, akik munkájukkal részt akarnak venni és részt vesznek a világ forradalmi átalakításában, azonban vannak olyanok is, akik a kapu előtti tumultusban gáncsot vetnek, és akik akarva, nem akarva kénytelenek perceiket a szocialista kultúra fejlődésének megakadályozásáért a büntetőpadon lesülni. A huszadik század az az évszázad, amely két megsemmisítő háborút adott a világnak. Azonban ugyanakkor ez az az évszázad, amelyben a marxizmusleninizmus lett az emberi fejlődés hajtóanyaga. E század problémái és ellentétei kicsinyben a jelenlegi kultúra problémái és ellentétei. És ezeket a kor színvonalán megoldani, az a maximális cél, amit maga elé tűzhet minden kommunista, aki ezen a területen dolgozik. ért. A felhívás tartalma elsősorban a dolgozók kezdeményezésének fejlesztése, a lemaradó dolgozók, műhelyek és üzemek iránti fokozott figyelem, a komplett szocialista racionalizálás, a termelés minőségéről való gondoskodás, az élő és holt munka megtakarítása és a szocialista tulajdon iránti viszony. A közép-szlovákiai kerületben a pártszervek kezdeményezésére a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és az Ifjúság hatékony segítségével e felhívás támogatására 67 műszaki-gazdasági konferenciát rendeztek. Ennek eredménye, hogy a gépipari dolgozók felhívására eddig a kerület több mint 80 üzeme és vállalata tett konkrét kötelezettségvállalást a gépipar, a vegyipar, a kohászat, a faipar és a textilipar területén. A dolgozók kezdeményezésének fejlesztésében nagyon jelentős segítséget jelent a Szovjetunió tulai területe vándorzászlajáért indított verseny. A vándorzászló ma a novákyi Wilhelm Pieck Vegyipari Üzem tulajdona. A középszlovákiai kerületi pártbizottság kihasználva a baráti tulai terület gazdag tapasztalatait, nagy figyelmet szentel a szemléltető agitáció fejlesztésének. A kerület járásaiban idén konferenciákat szerveztünk a szemléltető agitáciőról a párt-, gazdasági, szakszervezeti és ifjúsági funkcionáriusok részvételével. Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a középszlovákiai kerületi pártbizottság 1972. október 9-én szlovákiai konferenciát rendezett a politikai tömegmunkáról és a szemléltető agitációról. A' konferencia Novákyban a W. Pieck Vegyi Üzemben valósult meg 280 funkcionárius részvételével. Novemberben a Breznói Hídelemgyárban kerületi konferenciát rendezünk ezekről a kérdésekről. Őszintén örülünk, hogy a párt-, ifjúsági, szakszervezeti és gazdasági dolgozók már úgy értelmezik a szemléltető agitációt, mint a pártpolitikai munka elválaszthatatlan részét, és állandóan gondoskodnak róla. Természetesen sok olyan problémánk is van, melyet eddig nem sikerült megoldanunk. Nem mindenütt viszonyulnak úgy a politikai tömegmunka és a szemléltető agitáció fejlesztéséhez, ahogy azt a XIV. pártkongreszszus határozatai megszabják. A határozatok leszögezik, hogy ott, ahol gyengül ideológiai befolyásunk, ahol lemaradás tapasztalható ideológiai munkánkban, a politikai és kulturális nevelésben, ott teret nyitunk az ellenséges irányzatoknak, ott terjed a kispolgáriasság. A közép-szlovákiai kerületnek gazdag hagyományai vannak. Kerületünk dolgozóit mély erkölcsi kapcsolat fűzi nemzeteink dicső hagyományához, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben született. Kerületi pártbizottságunk figyelmet fordít arra, hogy a dolgozók ne politikai ünneplésl alkalomnak tekintsék nemzeteink és a Szovjetunió nemzetei forradalmi hagyományainak jelentős évfordulóit. Arra törekszünk, hogy ezek konkrétan visszatükröződjenek az építő törekvésben, társadalmunk fejlesztésében. A martini járás és Banská Bystrica város dolgozói a Februári Győzelem Ž5. évfordulója és a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére felhívást adtak ki: Mindenki szocialista módon dolgozzon, melynek célja a XIV. pártkongresszus által kitűzött feladatok teljesítése és túlszárnyalása. Ezt a felhívást is úgy értékeljük, mint dolgozóink őszinte viszonyának megnyilvánulását nemcsak nemzeti történelmünkkel, hanem a párt mai politikájával kapcsolatban ls. Lőrincz Gyula elvtárs felszólalása A szocialista életmód, a szocializmus eszmei és gazdasági bázisán fejlődő társadalmunk megköveteli a dolgozók ideológiai és politikai fejlettségét, öntudatát, megköveteli, hogy szocialista társadalmunk jogi és erkölcsi normáit megtartsák és hatékonyan megvédjék. A burzsoá propaganda a marxista—leninista osztályszemlélet minden tompulását a maga osztályérdeke számára használja fel, ahogyan ezt a közelmúlt tanulságai bizonyították. Ma már nagyon jól tudjuk, hogy ml ellen kell harcolnunk, de azt ls tudnunk kell, hogy miért kell harcolnunk. A Bil'ak elvtárs által ismertetett elnökségi beszámoló ebben nagy segítséget jelent. A központi bizottság 1969. évi áprilisi plenáris ülése vagy a Tanulságok című pártdokumentum és az ennek szellemében lezajlott XIV. pártkongresszus óta örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ideológia területén nagy fejlődés mutatkozik társadalmi életünkben. A megtévesztettek nagy része ma már belátja tévedéseit, és becsületesen támogatja a mai politikai irányvonalat. A XIV. pártkongresszus határozataiból kiindulva minden kedvező feltételünk adva van az ideológiai feladatok sikeres megoldására. Azonban elkerülhetetlenül szükséges, hogy magasabb szintre emeljük a politikai tömegmunkát, az elméleti propagandát. Fontos, hogy a XIV. kongresszuson hangsúlyozott jelszó: „Arccal a tömegek felé" ne csak jelszó, ne csak frázis maradjon, hanem élő valóság, mindennapi gyakorlat legyen. Napjainkban a nemzeti bizottságok nyilvános gyűléseken vitatják meg a választási programok első évi feladatainak teljesítését. Mint a Népi Kamara képviselőjét, nagyon sok helyre hívnak választókörzetemben. Szeretném, ha mindenki hallaná, hogy ezeken a gyűléseken milyen józan kritikával, de reálisan elemzik társadalmi életünk fejlődését, konszolidálódását. Nagyon éberen őrködnek, nehogy 1968 zavaros légköre visszatérjen társadalmi életünkbe. Főleg a magyarlakta, vagy a vegyes lakosú falvakba, városokba járok, ahol nemegyszer idézik Husák elvtársnak azokat a szavait, melyeket Szlovákia Kommunista Pártja kongresszusán, majd Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusán mondott, legutóbb pedig az újságírók kongresszusán megismételt, nevezetesen, hogy: a proletár internacionalizmus egyik lényeges próbaköve a szövetségeseinkhez fűződő kapcsolatainkon kívül az, hogy az ország határain belül nemzeteink és nemzetiségeink között hogyan tudjuk kialakítani a szükséges jó viszonyt, toleranciát, egymás megbecsülését. Ezt Idézve nemegyszer engem vonnak felelősségre a csehszlovákiai magyarok között itt-ott még felbukkanó 68-as hangokért. A szónok ezután a nemzeteink és nemzetiségeink internacionális együttélését zavaró néhány konkrét példára mutatott rá. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy társadalmunk politikai-erkölcsi egységét elmélyítsük és megőrizzük. Hazánk nemzetiségi összetétele megköveteli, hogy ideológiai nevelőmunkánkban nagy gondot fordítsunk a proletár internacionalizmus, a szocialista hazafiság szellemének elmélyítésére. Nagy segítséget jelent, ha kölcsönösen megismerjük, népszerűsítjük egymás haladó és sokszor közös hagyományait, felszámolva minden nacionalista csökevényt és megnyilvánulást. Elengedhetetlenül szükséges és sürgős — különösen az ifjúság nevelése szempontjából — a történelem és a kultúra osztályszempontból történő marxista, tudományos értékelése, mert ezen a téren még sok a kétes értékű örökségünk. Václav Tafarka elvtárs felszólalása 31. A Bilak elvtárs által előadott beszámoló kiemeli a párt politikai tömeges agitációs munkájának nagy jelentőségét, amely által a dolgozók legszélesebb tömegei befolyásoljuk, melynek segítségével lényegében megoldjuk a bel- és külpolitika sokoldalú magyarázásának valamennyi kérdését. V. I. Lenin nem egyszer hangsúlyozta, a kommunisták kötelessége, hogy mint elméleti szakemberek, propagandisták, agitátorok és szervezők a tömegek közé menjenek. Közép-szlovákiai kerületi pártszervezetünkben rendkívüli figyelmet szentelünk az agitációs és a politikai tömegmunkának. A pártszervek a XIV. kongresszus óta több ízben foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. A figyelmet a párt szociális-gazdasági programjának sokoldalú magyarázására összpontosítjuk. Ebben nagy segítséget jelent a CSKP KB Elnökségének 1972. március 10-i határozata a gazdasági propaganda és agitáció hatékonyságának növeléséről. Tudjuk, hogy az ötödik ötéves terv feladatainak teljesítése nagyon nagy jelentőségű. Kerületünk munkásosztálya, a szövetkezeti parasztság és a többi dolgozó a párt vezetésével hatékonyan fejlesztett politikai tömegmunkával elérték a dolgozók kezdeményezésének széles körű fejlődését. Ennek eredményeképpen kerületünk több mint egymilliárd 600 millió korona értékű szocialista kötelezettségvállalást tett. A Piesoki Gépgyár állami és szakágazati kitüntetéseket viselő dolgozóinak kezdeményezésére a kerületben kibontakozott az újítók, a szocialista munkabrigádok és a többi dolgozó szocialista versenye az új technológiai és műszaki eredmények eléréséért, a jelenlegi muntatószámok túlteljesítéséS « HH CO S 0) Oj ffl-2 E-o <S SS2 .5 íí y Ö agss 3 \o S 0) S —i N « IÜc ja « N '

5 2f » S CD ® 03 ví Ő 2 N « ** íd qj :o . tfi <—« "" ä •» :3 .e> N N c •s ÍS ® CO S a vi a ™ s* UJ H 52 \aš ' " aj •E "Or* 2 co u — x — c JS SK N < n E < 5 S « M E 'E « s g a M •a n S* a g so>o . a •o *» « s 5 eo-gS g d o -inU Ä _ e ľs s a e 5 0) ä MB >, M r-] Tj . 2 « J< t- N U O * B tX "O O 9> O) «