Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-31 / 257. szám, kedd

Tunomim <gr i Arejtélyes ultramikróbák kutatása A csehszlovák—szovjet barátsági hónap keretében országszerte bemutatják A tűz megszelídítése című szovjet filmet. A Danyiil Hrabrovickij rendezte filmeposzt az idei Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon nagydíjjal tüntették ki. Az alkotás ünnepélyes bemutatójára — szovjet küldöttség részvételével — november 3-án kerül sor, a bratislavai Hviezda filmszínházban. A felvételen a film két főszereplője: Kirill Lavrov és Ada RogovA Mattéi-ügy és ami mögötte van Az elmúlt hetekben szenvedélyes vitákat és újságcikkek egész sorát szülte Francesco Rost új alkotása, A Mattei-iigy. (A cannes-i fesztivál díjnyertes filmjét — versenyen kívül — a Karlovy Vary-i fesztiválon Is nagy sikerrel mutatták be.) Régóta foglalkoztatja a világ közvéleményét az ENI (állami irányítás alatt álló olasz iparvállalatok) volt teljhatalmú urának rejtélyes halála. Valószínűleg többen megdöbbentek, amikor gondosan szerkesztett, látványos élettörténet helyett olyan filmet kaptak, mely csak kiindulópontnak használta fel Mattéi történetét, hogy azután erre építsen fel egy ezer és ezer problémát .felölelő, meghatározhatatlan szerkezetű és műfajú filmet. Rosi, mint eddig már több alkalommal, most is nyilvánvalóvá tudta tenni, hogy számára sokkal fontosabb a közéleti elkötelezettség, mint a poézis, az ftncélú esztetizálás. Egy hollywoodi rendező valószínűleg nem tudott volna ellenállni annak, hogy a „Julius Cesar utáni leghatalmasabb olasz" ragyogó karrierjét látványos, sőt káp- \ rázatos elbeszélés formájában Vigye vászonra. Rosi tehetségének titka éppen abban rejlik, hogy majdnem teljesen meg tudott szabadulni a biografizmus kísértésétől, ez esetben Mattéi személyének varázsától. Az ENI volt elnökének izgalmas élete, majd rejtélyes halála mintegy katalizátorrá vált a ke. Zében, maga köré gyűjtve és ízerves egésszé formálva olyan — önmagukban is egy-egy filmre elegendő — témákat, mint a második világháború utáni Olaszország helyzete, s ezen belül a problémák egész sora: az olajipar tőzsdei manőverei, a jobboldal ellenszenve az ENI terjeszkedésével szemben, az arab országokkal létesített új kapcsolatok és ezek következményei, Matteinek a politikához és a hatalomhoz való dinamikus, ugyanakkor despotikus viszonya, elfogultsága az „ügy" szolgálatába állított barátaival és ellenségeivel szemben, népszerűsége és népszerűtlensége és végül máig sem tisztázott, gyanús körülmények között bekövetkezett halála. Nagyon nehéznek, szinte lehetetlennek tűnik megtalálni azt a pontot, ahol e szálak összefutnak, azt a mozzanatot, mely lehetővé teszi, hogy ezek valóban összefüggő történetet adjanak. A Mattei-ügy tehát nem Mattéiról szól, hanem a világháború utáni Olaszországról, pontosabban az ott kialakult hatalomról. Akik személyesen ismerték Enrico Mattéit, munkatársai voltak, vagy valamilyen módon kapcsolatban álltak vele, sok kérdésre kaphatnak választ, melyeket talán soha nem talál, tak volna meg egyedül. Mégis a hétköznapi, avatatlan néző számára egészen mást, valószínűleg sokkal többet jelent ez a film. , Riportok, epizódok, pillanatképek peregnek a szemünk előtt, melyeknek közös vonása, liogy l.;vétel nélkül a hatalom kettősségének kérdésére keresik a választ. Háttérbe szorul az életrajz. Rosi nyugodtan kihagyhatja Mattéi életének egyegy kisebb eseményét, a szintézis kedvéért eltekinthet a kronológiai sorrend pontos betartásától. A Mattei-ügy inkább „röntgenfelvétel" a hatalom alakulásáról a fasizmus romjain újraéledő Olaszországban, mint emlékezés egy valóban rendkívüli ember életére. Arról a hatalomról van szó, mely utat tört maganak a romok között, mely ezer és ezer nehézséggel szállt szembe, hogy megvethesse lábát, érdekek ellen küzdött, s közben maga is újakat teremtett, kapcsolatokat épített ki, reményt keltett, félelmet szült, végzetes intrikákat szőtt; a hatalomról, melynek szerkezete lassan teljesen áttekinthetetlenné vált, és amely mögött végül kibogozhatatlan egységbe fonódott az Állam mint vállalkozó és az Állam, mint mágikus hatalom. Mindazok, akik valamennyire jártasak a politikában, megfigyelhették, hogy Rosi nagy súlyt helyezett minden esemény, riport végletekig pontos motiválására. A rendező nem bizonyít semmit, mindössze elve. zeti a nézőt annak felismeréséig, hogy Mattéi a nemzetközi olajtársaságok érdekeit féltő ügynökök áldozata lett. Egyetlen filmnek sem lehet feladata egy többé-kevésbé rekonstruálható politikai-bűnügyi regény rejtélyének megfejtése, elég, ha tudatja, hogy ilyen detektívtörténet is létezhet. Rosi nem akart és nem is akarhatott választ adni az üggyel kapcsolatban felmerült számtalan nyugtalanító kérdésre. Riportjaiban autentikussá tette ezeket a kérdéseket, mivel ezer és ezer, az eddigieknél sokkal általánosabb s így sokkal jelentősebb problémát vetett fel. Az, hogy ebben a filmben a repülőszerencsétlenség mellett felmerült a merénylet lehetősége is, nem bizonyítás, csak egy feltevés. Figyelmeztető, hogy könnyen elképzelhető e másolik variáció is, mert ama tényezők között, amelyek logikusan kap. csolódnak Olaszországban a hatalom problematikájához, ott szerepel a bűncselekmény is. A merénylet, mely a hatalom gyakorlatában csak az utolsó láncszem, mivel a fő alkotóelemek a dossziék rengetege, a korrupció, az érdekek leplezése stb. Enrico Mattéi történetével Rosi egy nagyon általános, nagyon emberi enigma elé állit bennünket. Nem a főszereplő, nem is az olajháborúk, hanem egy nép, az olasz nép enigmája ez. Egy egész nemzeté, melynek önállóan kell megalkotnia jelenét, sőt jövőjét is, feligmervén végre, hogy nem elég csak elvileg kutatni a hatalom mibenlétét. A retélyre k film nem adott, mert nem is adhatott választ. A megfejtés kulcsa az egyes ember kezében van: választásában és harcában, melyet olyan társadalom megteremtéséért folytat, ahol a hatalom többé már nem enigmatikuy. I Filmkultúra] Az utóbbi évtizedekre jellemző a mikrobiológia gyors fejlődése. Ez elmondható a víruskutatásról is. A víruskutatás szerves része a mikrobiológiának. A vírusok iránt a közvélemény is érdeklődik, s a tudósok is a lehető legpontosabban kívánják megismerni őket, ezeket a rejtélyes lényeket, amelyek súlyos betegségeket idéznek elő, és a baktériumszűrők legfinomabb pórusain is átsiklanak. Elektronmikroszkópban néhány vírust sikerült megpillantanunk. A vírusok egész sorának vegyi összetételét és sajátosságait is ismerik. Az általános életkoncepcióval összefüggő rendkívül fontos elméleti kérdések a víruskutatás segítségével oldódnak meg. Talán mert a biológusok figyelme olyan kitartóan összpontosul a vírusokra, rendkívül érdekes élőlények egész sora „mostohagyermekké" vált, pedig hát ezek az élőlények is rendkívül figyelmes tanulmányozást érdemelnek. Márcsak azért is, mert nagyon sajátosak, és nem tudjuk, hogyan „viszonyulnak" a mikrobákhoz és a vírusokhoz. Nem kell messze keresni őket: avatott kezek kihalásszák szájüregünkből, a légutakból vagy az emberi test és az állatok (madarak, emlősök), egyéb üregeiből. Ezek az élőlények korántsem mindig ártalmatlanok, jóllehet közülük igen sok kórokozás nélkül is elélhet a testüregekben, egyik-másikat a lefolyóvízben vagy a televényben is sikerült felfedezni. Ám az ip teljesen bitos, hogy ezen élőlények egy része háziállatok és ember súlyos betegségeit idézi elő. Miféle élőlényekről van szó? Annyi nevet kaptak már, hogy gondot okoz, melyiket tartsuk meg ebben a cikkben. Nevezzük hát őket röviden ultramikróbáknak. Mindjárt leszögezhetjük, hogv a közéjük tartozó egyes organizmusok — az életnek e formái, ún. szaprofiták — állati és növényi maradványok bomlásakor képződő szerves anyagokból élnek. Morfológiájukról, azaz alaktanukról keveset tudunk. Nagyságuk és formájuk rendkívül változó, ezek az organizmusok nagyon érzékenyek, könnyen deformálódnak. Szinte törvényszerű, hogy a bizonyos fajú organizmusokra jellemző nagyság többé-kevésbé állandó jellegű — ez a törvényszerűség azonban a pleuropneumonia (száj- és körömfájás) kórokozójára és közeli rokonaira aligha alkalmazható. A közönséges mikroszkópban láthatatlan formákkal találkozunk itt, amelyeknek átmérője 150—200 millimikron (a milliméter milliomodrésze) és igen nagy alakokkal, amelyeknek az átmérője a kisebb baktériumok átmérőjéhez hasonlítható. Az ultramikróbák nagyrészt nem jutnak át vírusszűrőkön. de olyan esetekben, amikor áthaladnak rajta, nem mindig a csekély nagyság a magyarázat. Ezek az organizmusok ugyanis rendkívül rugalmasak, ez megkönnyíti behatolásukat a szűrő parányi pórusaiba. A parazjták és az állati testüregekben élő ultramikróbák csupaszok, vagyis nincs semmiféle hártyájuk, míg a baktériumoknak és a vírusoknak általában jólfejlett membránjuk van. Az ultramikróbák legjellegzetesebb formái: ovális és gömb alakú. Testük rendkívül finom hólyagocskákból áll, amelyekben olykor elektromikroszkópban a belső struktúrának valamiféle jele fedezhető fel — néhány sűrűbb szemcse, amelyek rosszabbul eresztik át az elektronokat, mint a test többi része. Ostorokat vagy egyéb mozgási szerveket ezeken a szervezeteken ez ideig nem sikerült felfedezni. Hogyan szaporodnak? Ezt éppúgy nem tudjuk, mint ahogy szerkezetük finomságait sem ismerjük. Olykor kettős testecskéket figyelhetünk meg bennük, középen befűződéssel. Ezek alapul szolgálnak ahhoz a feltevéshez, hogy az'ultramikróbák osztódóssal szaporodnak. v Az ultramikróbákat tartalmazó folyadék cseppjeit mikroszkópba helyezték, és mikroszkóp-látóterenként megszámolták az organizmusokat. Ha a szaporodás osztódással történne, az organizmusok száma fokozatosan növekedne, megkettőződne, megnégyszereződne stb. A folyamat azonban másképpen zajlik le. 15—30 óra múlik el, és a kísérletek folyamán semmiféle szaparodás sem történik, majd hirtelen két óra leforgása alatt az organizmusok száma meghússzorozódik. Más tények azonban amellett szólnak, hogy az ultramikróbák szaporodnak osztódással is. A szarvasmarha száj- és körömfájásnak kórokozója gyorsabban szaporodik, mirit az az organizmus, •amelyről az előbb volt szó. Az a fázis, amelybon nem szaporodik, alig 12 óráig tart. Később a szaporodás ütoine lassul és nagyobb testecskék tűnnek fel szemcsés tartalommal. Eddig még nem sikerült tisztázni, vajon a nagyobb testecskék szétesésekor felszabaduló szeipcsék a szaporodást szolgálják e? Számos organizmus, például a penészgombák, többféleképpen szaporodik. A szakemberek úgy gondolják, hogy a pleuropneumonia kórokozójához hasonló organizmusok esetében is ez a helyzet. A kutatókat egyebek között az a kéi dés is izgatta, miért van szüksége az ultramikróbának koleszterinre. Kiderült, hogy az vegyületet képez \ zsírsavakkal, ilyen formában húzódik meg az ultramikróbák felületi részében, és részt vesz a zsírsavak felszívódási folyamatában, amelyek egy speciális ferment útján lehasadnak a koleszterinről. A ullraniikióbák élettani vizsgálata egyébként azt ls kiderítette, hogy energiaforrásként tudják felhasználni a glukózt, fruktózt és számos más cukorfélét is. Ha a környező közegben oxigén van, egészen ecetsavig és szénsavig oxidálják a cukrot, s az ecetsav tovább oxidálódhat energiaforrásul szolgálva. Ha nincs jelen az oxigén, a cukor erjedni kezd, és az erjedés legfőbb terméke a tejsav. E tekintetben az ultramikróbák tejsav baktériumokként viselkednek. Ugyanakkor nem képes oxidálni a borostyánkő-, citrom- és egyéb savakat, míg ezen képessége megvan minden állatnak, felsőbbrendű növénynek és számos baktériumnak is. A kutatók ez ideig csak az egyik, emberből izolált és 07-es törzs néven ismert ultramikróba vegyi összetételét tanulmányozzák többé-kevésbé részletesen. Kiderült, hogy az ultramikróbák összetétele alig különbözik a baktériumok összetételétől, de az ultramikróbák szegényebbek nukleinsavakban! Zsírszerű anyagiak sorába tartoznak a zsírsavak, a koleszterin, valamint az olyan foszfortartalmú zsírok, mint a lecitin. A baktériumok vagy nem tartalmaznak koleszterint, vagy pedig csak igen keveset. A vírusoknak rendkívül egyszerű az összetételük, rendszerint egyféle nukleinsavat tartalmaznak ... Szándékosan foglalkoztunk részletesebben az ultramikróbák kutatása során felmerült problémákkal, összefüggésekkel és megállapításokkal, hogy megmutassuk, mily mélyreható tanulmányozást igényel még az elektronmikroszkóppal is alig észlelhető ultramikróba. Rejtélyeinek felderítése viszont messzemenő következtetésekhez és ismeretekhez vezethet. Amikor ugyanis akár a ieghipotetikusabb képet akarjuk alkotni az életnek azokról a formáiról, amelyek elsődlegesen keletkeztek a Földön az élettelen természetből, önkéntelenül a jelenleg élő legegyszerűbb felépítésű organizmusok felé fordulunk. A szervezettség egyszerűsége azonban sajnos nem mindig az ősiség jele. Bizonyos életkörülmények, különösképpen a parazitizmus' hatására a magasabb rendű szervezettség jelei elveszhettek. Amikor egyesek úgy utalnak a vírusokra, mint az élet esetleg legősibb formáira, jogos az ellenvetés, hogy valamennyi vírus parazita, tehát később kellett keletkezniük, mint azoknak az állatoknak és növényeknek, amelyekben élősködnek. Ha a jelenleg élő organizmusok között az élet ősi formáihoz legközelebb állókat akarjuk megkeresni, rá kell utalni a fentebben említett ultramikröbákra. Amennyiben Oparinnal együtt feltételezzük, hogy az első eleven testek szaprofiták voltak, vagyis olyan „szerves" anyagokkai táplálkoztak, amelyek már az élet keletkezése előtt kialakultak a Földön. Nem kétséges, hogy ma még nagyon keveset tudunk az ultramikróbákról. Nem könnyen válnak ki a bennünket környező természetből, és jelenleg még semmilyen elképzelésünk nincs arra vonatkozólag, mennyire elterjedtek a természetben, milyen szerepet töltenek be ott, és mit rejt a „múltjuk". Édesvíz a tengervízből A világ vízellátása problémájának megoldását több úton is keresik a kutatók. Egyrészről természetesen mindenképpen takarékoskodni kell a vízzel, ésszerűen, jól kiszámítva kell felhasználni. Lehetne módszereket találni a víz elpárolgásának szabályozására is. például az éghajlat megváltoztatásával. Ennek azonban óriási utóhatásai lennének, amelyek az egész emberiségre hatnának. Egy másik út az lenne, ha a tengervíz és egyéb sósvizek sótalanítására, édesvízzé alakítására gazdaságosabb módszereket dolgoznának ki. Ebben az irányban már sokat tettek. Kuwait állam lakosainak száma egyetlen emberöltő alatt 40 000-ről 400 000-re növekedett, ebben az országban kizárólag sótalanított tengervizet isznak. Édesvíztermelő-berendezések dolgoznak Curacaoban, Eilatban, Floridában, a texasi Freeportban. Az Egyesült Államok négy kísérleti sótalanító berendezése egyenként évi 4 millió liter édesvizet állít elő. Ma már egyetlen tartályhajó, egyetlen hadihajó sem visz magával édesvízkészletet, hanem sótalanító berendezéseket használnak rajtuk. Ebben az irányban a szovjet tudomány és technika is úttörő szerepet tölt be, például hordozható, az atomenergia célszerű felhasználásával működő berendezések kifejlesztésével. A sótalanítós nem csupán desztilláció útján lehetséges. hanem — egyebek között — kémiai úton, kifagyasztással. elektrolizálással, továbbá ioncserélő gyantákkal. Egyelőre mégis a leggyakrabban használt módszer a desztillálás, a íepárlás. A Kaszpi-tenger melletti Sevcsenko városában működik az egyik legnagyobb ilyen rendszerű sótalanító berendezés, amely a hatalmas tó vizéből naponta 4000—5000 köbmétert változtat ót édesvizzé. Türkméniában napmeleget felhasználó igen egyszerű szerkezetű sótalanító berendezést építettek. Az a feladata, hogy édesvízzel lássa el a legelőket, a kőolajbányákat, a geológusok expedícióit. A napenergia felhasználása valóban az egyik legtöbbet ígérő irányzata a sótalanító berendezések kialakítősának. Hiszen éppen a sivatagos területek szenvednek leginkább a vízhiánytól, ugyanakkor e területek igazán gazdagok napenergiában. Igen hatásos a fagyasztásos eljárás ls, minthogy az energiaszükséglete minimális. A tengervíz sótalanítására egy ilyen gyárat építettek az Egyesült Államokban. A kifagyasztáson alapul az Sz. J. Geller szovjet- professzor javasolta módszer is, amelyet az Altaj vidékén már a gyakorlatban is használják. (df)