Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-30 / 256. szám, hétfő

Az ideológiai munka n feladatai a CSKP XIV. kongresszusa után (Folytatás a 6. oldalról) tár internacionalizmus szellemében kell nevelni. Harcolni kell a korlátolt önhit és üres nacionalizmus ellen, hazafias érzésekkel való visszaélés ellen, amit nálunk a válságos időszakban a jobboldali és antikommunista erők alkalmaztak, és amely ellen a szocialista hazafiságot kell állítani. Pártunk egész története bizonyítja, hogy mi, kommunisták vagyunk a valódi hazafiak. Nem úgy, hogy melldöngetve hirdetjük, hogy milyen jó csehek vagy szlovákok vagyunk, hanem tettekkel bizonyítunk. Csehszlovákia Kommunista Pártja minden időben nemcsak népeink leghaladóbb hagyományainak hirdetője, hanem annak hordozója is volt, őrizte ezeket a hagyományokat, elmélyítette és fejlesztette a haladó hagyományokat a kizsákmányolás és az elnyomás ellen vívott harcban, a nemzeti és szociális felszabadulásért vívott küzdelemben. •München és a fasiszta megszállás idején a mi pártunk Volt az, amely rettenthetetlent állt a nemzeti felszabadító antifasiszta mozgalom élére. Minden helyett beszél az a tény, hogy tagjainak több mint a fele életét áldozta e fenkölt célok elérése érdekében. Arra kell törekednünk, hogy állampolgáraink természetes hazaszeretete kifejezést nyerjen az áldozatkész tettekben gazdag munkában, abban az eltökéltségben, hogy minden helyzetben megvédi a szocializmus ügyét. Fejleszteni kell a dolgozó nép forradalmi vívmányalt és hozzá kell járulni a világbéke fenntartásához. Ezen a téren állandóan időszerű Klement Gottwald jelszava: „Építsd a hazát — erősíted a békét", amely kifejezi a hazafiságot, a hazafiság kritériumát —, a társadalom, a szocialista haza érdekében végzett munkát. Tévedés lenne azt 'képzelni, hogy az ember nevelése a szocialista hazafiság szellemében az iskola, a népművelés, vagy a kulturális létesítmények ügye. Hiszen ezt az érzést maga az élet alakítja ki a családban, az alkotó munkában — az esztergagépnél, a bányában vagy a földeken, a laboratóriumokban, és építkezéseken, az iskolákban és másutt. A valódi hazafiságot a munkás, a szövetkezeti paraszt, az orvos, a tanító, a tudós, a művész, egyszóval államunk minden polgára azzal fejezi ki, ha tevőlegesen és kezdeményező módon teljesíti feladatait és ha szocialista életmódot folytat, amely összehangban áll a szocialista erkölcs alapelveivel. A nemzetisági kérdés megoldásának jelentősége ' A szocialista hazafiság fogalma tartalmazza a nemzetek és nemzetiségek új kapcsolatait is. A kapcsolatok minőségileg új elredezéséből és az egész köztársaság sokoldalú szocialista fejlődéséből ered az új csehszlovák hazafiasság. Nemzeteink és nemzetiségeink egységének megszilárdítása szocialista államunk szilárdsága, és a csehszlovák szocialista hazafiság fejlődése szempontjából végtelenül nagy jelentőségű, hogy kölcsönösen érzékenyen viszonyuljunk minden nemzet és nemzetiség szükségleteihez, és teljes mértékben tiszteletben tartsuk egyenjogúságukat. A kölcsönös megértés, a türelem nélkülözhetetlen az olyan érzékeny probléma megoldásánál, mint a nemzetiségi kérdés. Nem szabad felesleges bizalmatlanságot tanúsítani kicsinyes okok miatt, nem szabad kölcsönösen nacionalizmussal vagy sovinizmussal vádolni egymást, de azt is meg kell látni, hogy még mindig léteznek nacionalista és soviniszta előítéletek és hogy ezt egyesek különféle okokból tartósítani és ösztönözni akarják akár a felsőbbrendűség, akár a bizalmatlanság pozíciójából. A nemzetiségi kérdés helyes megoldása szempontjából rendkívül fontos kétségtelenül a föderatív államjogi elrendezés. Ez összhangban áll Lenin hagyatékával, valamint a Szovjetunió 50 éves történetének tapasztalataival is. A szocialista föderáció a maga egész alapjában a nemzeti vagy országos szervek kapcsolatainak optimális megoldását jelenti. A szocializmus feltételei között nemzeteink szocialista nemzetekké alakulnak át. Érdekeik és céljaik azonosak. Kibontakozik a kölcsönös megismerés és közeledés folyamata, a közös forradalmi hagyományok és a közös szocialista ideológia alapján. A csehek és szlovákok testvéri együttélésének életadó erejét fényesen bizonyítja Szlovákia szokatlanul gyors dinamikus fejlődése a szocializmus építésének időszakában, ami egyidejűleg hozzájárult az egész köztársaság gazdasági fejlődéséhez. Milyen élesen látható az ellentét a nemzeteink jelenlegi kapcsolatai és a München előtti Csehszlovákia viszonyai között, amikor az uralkodó cseh burzsoázia elnyomta Szlovákiát! A cseh munkásosztály, a cseh mérnökök és technikusok testvéri segítsége lehetővé tette, hogy Szlovákia történelmileg rövid idő alatt a korszerű s iparilag fejlett ország színvonalára emelkedjen. Ez a történelmi tett teljes összhangban áll a cseh munkásosztály nemzeti és osztályérdekeivel, hozzájárult az egész csehszlovák nép egységének megszilárdításához. Ez indokolt büszkeséggel tölti el szocialista hazánk minden állampolgárát. A haladás élvonalában f Azzal, hogy népünk a szocializmus útjának építését választotta, aktív résztvevői lettünk korunk fő forradalmi erejének — a szocialista világrendnek — és ezáltal váltak népeink valóban nagygyá. Hazánk szilárd léptekkel halad a haladó front első sorában és győzelmesen emeli magasba azt a lobogót, amelyre a legnemesebb elveket írták: az emberiség merész céljait és évezredes vágyát. Aki nem szenved politikai elvakultságban, aki csak egy kissé tárgyilagos, annak látnia kell, hogy semmiféle más rendszer, a legfejlettebb tőkés ország sem alakíthat ki olyan feltételeket és távlatokat a dolgozó ember sokoldalú fejlődése számára, mint a szocializmus. A legfejlettebb tőkés országok bizonyos rétegeinek magasabb anyagi színvonala nemcsak saját dolgozóik kizsákmányolásának, hanem más nemzetek és egész földrészek határtalan kifosztásának az eredménye. 1961-ben az Amerikai Egyesült Államok nagy hangon meghirdették a „szövetség a haladásért" programot. A program proklamált célja a latin-amerikai országok gazdasági és kulturális fejlődése volt. A valódi cél azonban az volt, hogy gátat vessenek a dél-amerikai földrészen a forradalmi megmozdulásoknak. A megígért segítségnek az életszínvonal növelését és az írástudatlanság csökkenését kellett volna szolgálnia, mivel a tanintézetek és a tanítók hiánya miatt 26 millió gyermek nem járt iskolába. Azonban milyen az eredmény tíz év múltán a hivatalos statisztika szerint? Latin-Amerika lakossága 50 százalékának, vagyis 130 millió embernek a havi jövedelme 12 és fél dollár. Az írástudatlanság csökkenése helyett 26 millióról 33 millióra nőtt azoknak a gyermekeknek a száma, akik nem járnak iskolába. A latin-amerikai országok államadóssága ebben az időszakban további 12 milliárd dollárral emelkedett. Ezzel szemben az amerikai monopóliumok évi nyeresége 4 milliárd dollár. Ez a következménye az annyira dicsért „szövetség a haladásért" programnak. Vagyis pontosabban mondva az új gyarmatosító politikának. Emellett ez nem valami kivétel. Hasonló a helyzet a világ más részeiben is, ahol az imperialista monopóliumok új gyarmatosító expanziót valósítanak meg. Azonban a legfejlettebb tőkés államok között is érvényesülnek a nyereségvágy farkastörvényei, az erősebb kérlelhetetlenül elnyeli a gyengébbet. Mennyire eltérő a helyzet szocialista rendszerünkben! A KGST minden államában állandó a gazdasági fejlődés és sikeresen halad előre a múlt áldatlan örökségének felszámolása. Állandóan nő az életszínvonal. Széleskörűen fejlődik a tudomány, a kultúra és a műveltség. Sokan, különösen a fiatal emberek ma már a szocializmus vívmányait teljesen magától értetődőnek tartják és nem ls tudatosítják, hogy minden sikerünk az elszánt forradalmi küzdelem eredménye és a szocializmus szerves része. Ideológiai munkánk sürgető feladata szemléltetően megmutatni, és megokolni, hogy vívmányaink távolról sem valami általános fejlődés eredményei, hanem a szocializmus, a párt és a nép hatalmas munkájának az eredményei. Hogv olyan vívmányokról van szó, amelyeket minden eszközzel szilárdítani, fejleszteni és védelmezni kell. Ezt elkerülhetetlenül tudatosítani kell és mindenütt rá kell mutatni, hogy gyökeret verjen népünk tudatában. Említsünk meg legalább egy tényt: falvaink életszínvonala olyan magas, hogy nehezen találhatnónk hasonlóan gyors fejlődésre példát az egész világon. Azonban tegyük fel a kérdést, mi az alapvető oka ennek a haladásnak? Talán a mai szövetkezeti paraszt többet és megerőltetőbben dolgozik, mint a múltban dolgoztak a parasztok? Ennek éppen az ellenkezője az igaz! Ma már a falvakban nem dolgoznak szakadásig. A traktorok, kombájnok és más mezőgazdasági gépek megszokott jelenséggé váltak. Azonban sokan megfeledkeznek arról, hogy falvaink magas anyagi és kulturális színvonala a szocialista iparosítás eredménye, amit a munkásosztály valósított meg. A mezőgazdaság szövetkezetesítése társadalmunk egész szocialista átépítésének az eredménye. Annak helyes megértése nélkül, hogy miből ered népünk növekvő jóléte és további lehetőségei, nehezen értenénk meg milyen értékeket kell védelmeznünk. Könnyelműen pihenhetnénk babérjainkon, közömbössé válhatnánk és végül, ahogyan a tapasztalatok mutatják, elveszíthetnénk mindazt, amit keserves és nagy áldozatokkal vívott súlyos küzdelemmel kiharcoltunk. Ezért olyan nagy az ideológiai front felelőssége és feladata, amelynek mozgósítania kell a dolgozókat a szocialista vívmányok védelmére, az alkotó munkára és meg kell mutatni a szocializmus távlatait. Egyidejűleg tudomásul kell venni, hogy mindaz, amit elértünk, nem csupán saját igyekezetünk, hanem annak eredménye, hogy államunk, mint a szocialista világközösség elválaszthatatlan része fejlődik, hogy mindenkor bírtuk és bírjuk barátaink, mindenekelőtt a szovjet nép és kommunista pártja teljes támogatását. A szocialista hazafiságot nem leszűkítve értelmezzük, mint saját országunkhoz fűződő kapcsolatot, hanem széles összefüggésekben, mint a szocialista világközösség egészének az igyekezetéhez fűződő kapcsolatot, amely közösségben meghatározó szerepe van a Szovjetuniónak, forradalmi tapasztalatainak, hatalmas gazdasági és tudományos erejének, amelyet önzetlenül állít a haladás, a béke és a szocializmus szolgálatába. Milyen végtelen áldozatokat, mennyi lemondást és szenvedést kellett vállalnia a szovjet népnek, mennyi hősiességet kellett tanúsítania félévszázados történelme egész időszakában! A Szovjetunió népei hordják ma is vállukon a szocializmus világméretű győzelméért vívott harc legnehezebb terhelt és a Szovjetunió Kommunista Pártjának van a legnagyobb érdeme a marxizmus—leninizmus fejlesztésében. Emlékezzünk csak arra, mit adott az emberiségnek az utóbbi fél évszázad alatt a kapitalizmus. Nagy gazdasági válságot, óriási munkanélküliséget. Fasizmust szült, és a legborzalmasabb háborút okozta az emberiség történelmében, amelyben több mint 50 millió ember pusztult el, elképzelhetetlenül sok anyagi és kulturális érték semmisült meg! Az amerikai polgárt minden bizonnyal örömmel tölti el az ipar, a tudomány és a technika fejlődése hazájában. De aligha lehet büszke arra, hogy az Egyesült Államok egész kontinensek népeit kizsákmányolja és leigázza, agresszív háborút visel, könyörtelenül gyilkol Vietnamban. A reakciós rezsimek fő támasza világszerte. Ha az amerikai monopóliumok útjában nem állna a szocialista világ, mindenekelőtt a Szovjetunió, akkor bábozás nélkül leigáznák az egész emberiséget. Ml kommunisták szeretjük hazánkat. Boldog jövőjére, szabadságának és függetlenségének biztosítására töreksíünk, erőnket egyesítjük a Szovjetunió és a szocialista közösség országainak népeivel, a világ valamennyi haladó erejével — hisz éppen ezért vagyunk internacionalisták. Nem lehetnénk jó szocialista hazafiak, ha ugyanakkor nem volnánk proletár internacionalisták. Ezt az igazságot azonban nem elegendő csupán hirdetni. El kell érni azt, hogy életünk, minden cselekedetünk és gondolatunk szerves részévé váljék. A proletár Internacionalizmus a nemzetközi forradalmi mozgalom fő pillére, s ugyanakkor a tudományos kommunizmus vezérelve. Amint saját tapasztalataink is meggyőzően bizonyítják, a proletár internacionalizmus elveinek bármilyen lebecsülése vagy mellőzése árt minden egyes kommunista pártnak és az egész nemzetközi forradalmi mozgalomnak. A jobboldali opportunisták és a különféle árnyalatú revizionisták nagy erőfeszítéssel törekszenek kétségbe vonni Lenin tézisét arról, hogy a szocialista forradalom lényeges vonásai valamennyi országban egyformák lesznek. Habár formái különbözők lehetnek, a konkrét feltételek szerint a különféle szocializmusokról szóló revizionista elmélet — amint saját tapasztalatunk is mutatja — a leni-nizmus ellen irányul és ellenforradalmi tartalmú. Csupán egy szocializmus, a marxizmus—leninizmus elvein alapuló szocializmus van. Ebből következik, hogy a különféle országok különböző útjai ellenére a szocializmus építése általános törvényszerűségekhez igazodik. Különösen ma, amikor fennáll a szocialista világrendszer, az általános tapasztalatok, főként a Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalatainak felhasználása meggyorsítja a szocialista építés folyamatát minden egyes országban, és megsokszorozza közös erőnket. Proletár internacionalizmus a gyakorlatban A kommunista pártnak mindig tekintetbe kel! vennie a nemzeti feltételeket és sajátosságokat, de ugyanakkor egyetlen esetben sem árthat és nem szabad ártania a testvéri országok érdekeinek, az egész szocialista közösség érdekeinek. Ez egyik alapvető felismerés, amelyet az ellenforradalom elleni harcban nyertünk. A jobboldali erők mindenféle módon eltúlozták a nemzeti sajátosságokat, s visszaéltek velük, szembeállították azokat a szocialista világközftsség közös érdekeivel. A proletár internacionalizmus alapelveit tükröznie kell a mindennapos élet gyakorlatának. Lenin hangsúlyozta, hogy a kommunista minden helyzetben, még a legbonyolultabb és legkritikusabb időszakban is internacionalista marad. Ez a hagyaték arra kötelei bennünket, hogy mindig, minden körülmények között szem előtt tartsuk a szocialista világrendszer közös érdekeit, mindent megtegyünk egységének és erejének megszilárdításáért, támogassuk a kapitalista országok forradalmi munkásmozgalmát, és az imperialistaellenes nemzeti felszabadító harcot. A szocialista országok együttműködése gazdasági, tudományos, kulturális, külpolitikai téren, valamint a határok sérthetetlenségének és a forradalmi vívmányok megvédésének során az egyedüli út, amely biztosítja nemzeti érdekeiket. A szocialista integrációt nem értelmezhetjük csupán népgazdasági tervezés szempontjából. Ez bonyolult és sokoldalú folyamat, amely kihat a társadalmi élet valamennyi területére. Létfontosságú minden egyes ország és az egész szocialista közösség számára. Ideológiai frontunknak elsőrendű gondot kell fordítania a szocialista integráció gazdasági, politikai, ideológiai és védelmi szempontjai kérdéseinek helyes megvitatására és további feldolgozására. Eszmei és politikai ellenfeleink az Integrációs folyamatot, beleértve a közös védelmet, kibékíthetetlen ellentétbe állítják az egyes szocialista országok szuverenitásával. Ebből indulnak ki az úgynevezett korlátozott szuverenitás különféle elméletei. A valóságban ennek éppen az ellenkezője igaz. Hisz teljes mértékben logikus az, hogy minél hatalmasabb, erősebb az egész szocialista közösség, annál nagyobb a gazdasági ereje és a védelmi képessége, annál biztosabb minden egyes szocialista ország függetlensége és szuverenitása, s annál nagyobb tér nyílik szuverenitásának realizálása előtt. A proletár internacionalizmus alapelvei alkotják külpolitikánk eszmei alapját. A szocialista országok közös célja felépíteni a szocializmust és a kommunizmust. E történelmi feladat teljesítése békét tételez fel. A béke megszilárdítása létfontosságú valamennyi dolgozó számára, éljen a világ bármelyik részén. Ezért a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusának békeprogramja közelivé és érthetővé vált a tömegek milliói számára valamennyi kontinensen. Annak a békepolitikának folytatását jelenti, amelyért a Szovjetunió megszületése és Lenin békedekrétumának kiadása óta síkraszállt. A Szovjetunió jelenlegi békeoffenzívája a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek következetes érvényesítésére, a leszerelés kérdésének megoldására, a tömegpusztító fegyverek betiltására, a kollektív biztonsági rendszer kiépítésére, a feszültségi gócok felszámolására, a vietnami barbár háború véget vetésére, az izraeli agresszió felszámolására, a Közel-Keleten az igazságos béke megteremtésére, az európai együttműködési és biztonsági értekezlet előkészítésére irányul. Világszerte megértésre és rokonszenvre talált a?oknak a jelentős egyezményeknek a megkötése, amelyek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között jöttek létre Nixon moszkvai látogatása alkalmával, valamint azok a további fontos lépések, amelyek a béke biztosítására és a nemzetközi együttműködés szilárdítására irányulnak. Pártunk magáévá tette a Szovjetunió békeprogramját, mert az megfelel Csehszlovákia népe létérdekeinek. Következeteken ebből a progrr.mból indul ki bel- és külpolitikánk is. A tartós és igazságos világbékéért vívott harcot az imperialistaellenes világküzdelem részeként értelmezzük. Olyan elsőrendű feladatnak tekintjük, amely semmiképpen sem különíthető el a szocialista országépítéstől, a világ forradalmi erői egységének kialakításától, a kommunista mozgalom akciós felzárkózottságától. kollektíva teljesítményéért. (Folytatás a 8. oldalon) t