Új Szó, 1972. október (25. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-30 / 256. szám, hétfő

k ideológiai munka fä feladatai a CSKP XIV. kongresszusa után Kulcsfontosságú kérdés A társadalmi tudat fejlődésének törvényszerűségei Mi kommunisták nem táplálunk Illúziókat affelől, hogy az imperializmus agresszív iellege megváltozott. Ezért széles körű imperialistaellenes íront kialakítására törekszünk, amely felöleli a különféle irányzatokat és mozgalmakat amelyekkel a számos kérdésben rejlő ellentét ellenére egybefűz a békéért folyó, és az imperialista agreszszió elleni harc. E front kialakítása szempontjából kulcsfontosságú a nemzetközi kommunista mozgalom felzárkózottsága. Ezért pártunk továbbra ' is kezdeményezően részt vesz minden akcióban, és sokoldalúan hozzájárul a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításához. a kommunista és munkáspártok képviselői 1969. évi moszkvai tanácskozásán hozott határozatokka' összhangban \z ideológiai munka legfontosabb feladatai közé tartozik a nemzetközi kommunista mozgalom egysége jelentőségének állandó megvilágítása, valamint a jobboldali és a baloldali oppor. tunisták egységbontó tevékenységének elvhü leleplezése és bírálata. Valamenynv forradalmi erő tevékenységére rendkívüli veszélyt jelent ma a maoisták szakadár politikája, akik ultraforradalmi frázisok örve alatt lépnek fel. A marxizmus—leninizmussal ellentétben azt az osztályszemlélettel ellentétes koncepciót hirdetik, amely szerint a jelenlegi világ — társadalmi rendszerünkre való tekintet nélkül — csupán ga/.dag és szegény országokra oszlik. Nagyhatalmi érdekeik szempontjából korunk alapvető forradalmi erőit egymással szembeállítják, és fő ütőerejükst nem az imperializmus, hanem a Szovietunió ellen Irányítják. A kínai vezetés széles körű rágalmazó szovjetellenes kampányaival és legdurvább kirohanásaival túltesz a legreakciósabb antikommunistákon is. Mao klikkjének mai politikai irányvonala nemcsak a nemzetközi forradalmi mozgalomnak árt, hanem a kínai forradalom eredményeinek is. A marxizmus—leninizmus tisztaságáért, a kommunista világmozgalom és az egész antiimperialista front egységének megszilárdításáért vívott harc elképzelhetetlen a maoizmus elleni döntő küzdelem nélkül. A leienkori imperializmus, amikor felsorakozik a haladó erők, főként a munkásmozgalom ellen, nemcsak a különféle álforradalmi radikális áramlatokat, hanem a jobboldali szociáldemokrata pártokat is mindenféle módon felhasználja. Ezek a pártok már régen elvesztették forradalmi jellegüket, és a kapitalizmus támaszai lettek. Mint ismeretes, e pártok számos tőkésországban uralkodó pártok, mert — tekintettel a jelenlegi helyzetre és a szocialista eszmék egyre növekvő vonzerejére — a monopóliumok és a pénzoligarchia számára ez a tény nem egy esetben megfelel. Habár tagadhatatlan, hogy a szociáldemokrata kormányok néhány részleges intézkedést megvalósítottak a dolgozók javára, egyikük sem érintette a tőkés rend alapjait, sem pedig a monopóliumok helyzetét. A világfejlődés dialektikája olyan, hogy a jelenkori imperializmus a forradalmi mozgalom szétzúzására irányuló stratégiai terveiben nemegyszer hajlandó eltűrni, sőt bizonyos esetekben támogatni is a „nemzeti", a „demokratikus", a „humánus", az „emberi arculatú", a „keresztény", s az ördög tudja még milyen szocializmust. Csupán az a fontos számára, hogy az igazi, a marxizmus—leninizmuson alapuló szocializmus ellen irányuljon. Nem fél az olyan „kommunizmustól" sem, mint amilyen például az úgynevezett nemzeti kommunizmus, amennyiben semmi köze sincs a tényleges kommunizmushoz. Ezt megerősítik a Csehszlovákiában lejátszódott 1968. évi események ls. Mihelyt a CSKP a vezetésbe befurakodott jobboldali opportunisták bomlasztó tevékenysége következtében kezdte elveszteni a marxista— leninista jellegét, és lemondott az os^tály- és az internacionalista politikáról. az egész burzsoá propaganda csak úgy olvadozott Dubček, Kriegel, Smrkovský dicséretétől, akiket a kommunisták példaképéül állított. Még misét is mondtak értük. Amikor azonban a marxista—leninista mag vezetésével megindult a konszolidációs folyamat, és a párt újból visszanyerte forradalmi jellegét, a burzsoá körök dühödt gyűlölködő kampányt indítottak a CSKP és képviselői ellen. A tapasztalatok, amelyekért súlyos árat fizettünk, arra köteleznek bennünket. hogy következetesen harcoljunk a marxizmus—leninizmus tisztaságáért, fejlesszük a nép forradalmi vívmányait, és szemünk fényeként őrizzük a Szovjetunió Kommunista Pártjához és az egész nemzetközi kommunista mozgalomhoz fűződő elvtár?! l^pcsolata'nkat, hogy hazánk soha többé ne váljék játékszerré a belső és a külső antikommunista erők kezében. Történelmi tapasztalat az, hogy a világ további fejlődésében döntő tényező ma a szocializmus. E felismerés egy pillanatra sem tehet önelégültekké bennünket, és nem vezethet eszmei leszereléshez. A világ továbbra is két világrendszerre oszlik, s a közöttük folyó harc határozza meg korunk tartalmát. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére irányuló erőfeszítésünk nem jelenti a szocialista országok valamilyen taktikai politikai manőverét. Az objektív fejlődési törvényszerűségek mély ismeretéből, abból a meggyőződésből fakad, hogy a szocializmus elsősorban békés feltételek között tudja bebizonyítani előnyeit és tartós fölényét a kapitalizmussal szemben. A különböző társadalmi, gazdasági rendszerek békés egymás mellett élésének lenini értelmezése azonban kizárja az eszmei kompromisszumokat, és határozott harcot tételez fel az ellenséges ideológiákkal szemben. Amikor a burzsoá tényezők és különféle revizionisták békés egymás mellett élést ajánlanak nekünk az ideológia terén, ezt nem azért teszik, mintha valóban érdekük volna az ilyen együttélés, sőt mintha a marxizmus—leninizmus terjesztésére vágynának saját világukban. Ellenkezőleg, szeretnék ránk kényszeríteni ideológiájukat, szeretné nek megfertőzni vele. A néptömegek egyre jobban felismerik, hogy az imperializmus a világnak nem adhat konstruktív programot, amely megoldaná az emberiség megérett problémáit, az antikommunista központoknak annál nagyob erőfeszítést kell kifejteniük a dol' gozók megtévesztésére és dezc*rientálá_ sára. Ezért építették ki a propagandista központok óriási komplexumait, melynek szolgálatában nemcsak a lekülönbözőbb kutatóintézetek, tömegtájékoztatási eszközök, az egyházak apparátusai és a vallási szekták állnak, hanem kiépítették a felderítő és cionista központok szerteágazó hálózatát is. Ezekben az intézményekben szakképzett specialisták százezrei dolgoznak, akik tájékoztatásokat gyűjtenek a szocialista országokról, a forradalmi munkásmozgalomról és a nemzeti felszabadító mozgalomról, s ezeket az információkat a legkülönbözőbb módon kiforgatják, meghamisítják, a kapitalizmus népszerűsítésére és a szocializmus befeketítésére használják fel. Az antikommunista erők egyebeken kívül tanultak csehszlovákiai kudarcukból is, ahol számításaik semmiképpen sem váltak be. Ezért a jelen időszakban egyre újabb és újabb harci eszközöket keresnek és más taktikát választanak. Ezért köztársaságunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja és Központi Bizottsága a burzsoá propaganda dühödt rágalmainak célpontja. Ml természetesen nem várjuk és nem Is akarjuk, hogy a szocializmus ellenségei dicsérjenek bennünket. Ogy dolgozunk és a jövőben is úgy fogunk dolgozni, hogy az antikommunizmusnak Csehszlovákiában már soha többé ne legyen semmilyen esélye. A társadalmi tudat fejlődésének megvannak a maga sajátosságai és törvényszerűségei. Erőteljesen tükröződnek benne a mély osztályérdekek. Míg a haladó erők. s elsősorban a munkásosztály pozitívan hat fejlődésére, a burzsoázia — uralma fenntartásának érdekében — mindenféle módon deformálni igyekszik azt. Senki sem állíthatja plédául komolyan azt, hogy a lovasfogat korszerűbb közlekedési eszköz, mint a vonat vagy a repülőgép. A társadalmi jelenségek magyarázatakor, ahol összeütközésbe kerülnek az ellentétes osztályérdekek, azok az erők, amelyek tényleges helyzetük és céljaik leplezésére törekszenek, a fentihez hasonló nevetséges és értelmetlen állításokat gyakran hangoztatnak. Amikor például különféle burzsoá teoretikusok a jelenkori kapitalizmus haladó voltát igyekeztek bizonyítani — a szocializmushoz viszonyítva —, hasonló helyzetbe kerültek. A reakciós ideológusok egész serege kísérelte meg Marx, Engels és Lenin tanainak kiforgatását, a marxista—leninista elmélet életképtelenségének bebizonyítását. Sokan erre alapozták egész pályafutásukat és akadémiai titulusokat szereztek. Míg az ilyen áltudósok műveit már régen belepte a por, a marxizmus—leninizmus diadalmasan bizonyltja igaz hűségét, a világ átalakítására való képességét, a tömegek forradalmasításának képességét, s egyre újabb és újabb sikereket arat. A marxista—leninista elmélet korszerű volta és életképessége abban rejlik, hogy szüntelenül gazdagodik, magába * veszi a milliós tömegek általánosított tapasztalatait, az emberiség történelme legfejlettebb társadalmi — a szocializmus és a kommunizmus építésének döntő ereje. A marxizmus—leninizmus ereje nemcsak abban rejlik, hogy összegyűjti és megvilágítja a társadalom fejlődéséről nyert eddigi ismereteket, hanem mindenekelőtt abban, hogy a tényleges felismerés alapján a forradalmi pártoknak megbízható iránytűként és útmutatóul szolgál. A marxista—leninista elmélet lehetővé teszi a további társadalmi fejlődés alapirányainak tudományos előrelátását, s ezáltal reális feltételeket teremt politikánk koncepciós programja számára is. Lehetővé teszi, hogy elkerüljük az ösztönösséget és a szubjektivizmust, a szűkkeblű prakticizmust és a súlyos hibákat, szem előtt tartsuk, hogy éppen az elméleti munkánkban előfordult súlyos fogyatékosságok voltak a párt és a társadalom nemrégi válságának okai. Mindenki számára teljesen magától értetődő, hogy a termelésben a bonyolult technológiai eljárásokat nem lehet megfelelő elméleti ismeretek és szakképzettség nélkül megvalósítani. Ez sokkal nagyobb mértékben érvényes az olyan bonyolult organizmus irányítására, mint amilyen az emberi társadalom. A szocializmus teljesen elképzelhetetlen nélküle. Az első társadalmi rendszer az emberiség történelmében, amely a társadalmi folyamatok öntudatos, tervszerű Irányításának alapján fejlődik, s amelynek Irányításába a dolgožók milliós tömegeit vonja be. A társadalomtudomány egész területének elsőrendű feladata harcolni a burzsoá és a kispolgári ideológiák, valamint a marxizmus—leninizmus revizionista meghamisítása ellen, főként azokban a kérdésekben, amelyeket a válságos időszakban a jobboldali opportunista és revizionista erők tűztek napirendre, s amit az ellenforradalom felhasznált a szocialista rendszer elleni támadás során. Az egész elméleti front munkája szempontjából kulcsfontosságúak a XIV kongresszus dokumentumai. Különleges feladat feldolgozni és alkalmazni társadalmi életünk valamennyi területén, a pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után bekövetkezett válság tanulságait. Hisz minden egyes tézise ihlető ösztönzést ad a tudományos munkára. Ezért e tanulságokkal mint élő, állandóan érvényes anyaggal kell dolgozni. A jelen és a távlati fejlődés igényes feladatai megkövetelik, hogy a társadalomtudományokban a kutató tevékenység főként a kérdések következő köreire irányuljon: a szocializmus anyagi-műszaki bázisa fejlesztésének azon alapvető problémáira, amelyek összefüggnek az újratermelési folyamattal, társadalmunk további fejlődésében a termelőerők és a termelési viszonyok dialektikájára, a termelés tudományos irányításának kérdéseire, a tudományosműszaki forradalom társadalmi következményeire, s ezzel összefüggésben a munka társadalmi jellegében és a társadalom szociális struktúrájában bekövetkezett változásokra, a mezőgazdasági termelés társadalmasítása magasabb formáinak kialakítására, és az úl típusú mezőgazdasági dolgozók kialakítására. További témakört képviselnek az új társadalmi rend fejlődése törvényszerűségeinek kérdései, főként a munkásosztály és kommunista pártja vezető szerepének növekvő jelentőségét, a szocialista állam funkcióját, mint a proletariátus diktatúrájának eszközét illetően, a szocialista demokrácia további elmélyítését, az államjogi elrendezés tökéletesítését, és a nemzetiségi politika lenini elveinek érvényesítését illetően. Ugyanígy figyelmet kell szentelni az új, szocialista ember kialakítása problémáinak, eszmei és erkölcsi profiljának és életmódjának, s a szocialista világközöséghez való internacionális odatartozástudata kialakításának. Ezzel terméseztesen távolról sem merül ki az összes kérdés, amelyekkel foglalkozni kell. A CSKP KB Elnökségének és a kormánynak feladata elbírálni az első eredményeket, és kitűzni a prognosztikai munkálatok további irányát. A társadalomtudományok előtt álló új, jelentős és igen igényes felada. tok teljesítése érdekében a Csehszlovák Tudományos Akadémia, a Szlovák Tudományos Akadémia és a főiskolák társadalomtudományi munkahelyeinek emelniök kell munkájuk eddigi színvonalát, s következetesen le kell küzdeniük főként azokat a fogyatékosságokat, amelyek a revizionistáknak a válságos időszakban folytatott tevékenységével függnek össze. Elvtársaki Pártunk ideológiai munkájának legfontosabb feladata terjeszteni és fejleszteni tudományos világnézetünket — a marxizmus-leninizmust. A jelenkori világ e legforradalmibb és leghaladóbb tudománya a történelmi fejlődés tapasztalatai, főként a proletariátus forradalmi tapasztalatai általánosításaként született, s a kommunista pártok politikájának elméleti alapja és kiindulópontja lett az ember felszabadításáért, az osztály nélküli kommunista társadalom, felépítéséért vívott harcban. A marxista—leninista világnézet a szociális, a gazdasági és a politikai nézetek, a természetről és a társadalomról nyert tudományos ismeretek komplex rendszere. Következtesen a materialista filozófiából, a dialektikus ős történelmi materializmusból indul ki. Oszthatatlan részét alkotja az esztétikai és az etikai normák rendszere. Ezért a marxizmus—leninizmus a társadalmi gyakorlat szilárd bázisát alkotja. Megmutatja, hogyan kell az embereknek cselekedniük, hogy az objektív realitás ismerete és gyakorlati tevékenységük összhangban legyen a társadalmi fejlődés haladó irányzataival, amelyeket a kommunista párt által vezetett munkásosztály testesít meg. Mindazok a kísérletek, amelyekkel ellenfeleink a marxizmus—leninizmust elavult tanként szeretnék feltüntetni, olyan tanként, amely nem képes választ adni a jelenlegi világ problémáira, mély ellentétben állnak a valósággal, s egyedüli célluk az, hogy elleplezzék, ml a marxizmus-leninizmusban a legerősebb, mi teszi korszerű forradalmi tanítássá. A politikai és szakmai képzés elsőrendű feladat Az elméleti munka fejlesztésében jelentős szerepet kell játszania a CSKP KB Politikai Főiskolájának, valamint a CSKP KB és az SZLKP KB MarxizmusLeninizmus Intézetének. Tekintettel arra, hogy jelentős hiány mutatkozik szakképzett káderekben, s hogy növekszenek az igények a politikai, a tudományos és a pedagógiai dol_ gozók elméleti felkészültségével szemben, fokozott követelmények hárulnak a CSKP KB Politikai Főiskolájára, amelynek feladata politikailag és szakmailag fejlett kádereket nevelni elsősorban a központi szervek részére, tudományos dolgozókat előkészíteni a társadalomtudományok terén és fejlesz, teni saját tudományos kutatását. A CSKP KB és az SZLKP KB Marxiz. mus—Leninizmus Intézetei újonnan alakulnak meg mint a párt alapvető elméleti munkahelyei. A párt program-dokumentumaival összhangban elsősorban az időszerű problémákat kell vtzsgálniok és feldolgoznlok. Tanulmányoznlok és általánosítaniok kell pártunk, a Szovjetunió Kommunista Pátrja, valamint a nemzetközi forradalmi mozgalom más testvérpártjai történelmi tapasztalatait. és hozzá kell járulniok a marxizmus—leninizmus tanításának megjavításához, főként a főiskolákon. Sürgős követelmény fokozatosan leküzdeni a tudományos kutatőalap már több ízben bírált elaprózottságát, emelni a tudományos munka tervezésének, és más szocialista országok, elsősorban a Szovie''miő tudományos rendszereivel való 1:""c.-Dlatának színvonalát. Ugyanígy szükséges, hogy a CSTA és az SZTA elnöksége, valamint a CSSZK és az SZSZK Oktatásügyi Minisztériuma kidolgozza és megtárgyalás végett a CSKP KB Elnösége elé terjessze az új tudományos káderek kiválasztásának és előkészítésének, politikai és szakmai tudásuk rendszeres fejlesztésének egész rendszerét abból a célból, hogy biztosítva legyen valamennyi tudományos és pedagógiai intézmény egységes eljárása. Pártunk figyelmének előterében áll közoktatási rendszerünk problematikája. A szocializmusban az iskola fő küldetése az ifjúságot sokoldalúan előké_ szíteni az életre úgy, hogy a fiatal emberekből a szocializmus és a kommunizmus szakmailag és politikailag fejlett építői növekedjenek fel. Ezért sürgetően előtérbe lép az ifjú nemzedék kommunista nevelésének problémája, ami megköveteli a nevelés és az oktatás egysége elvének következtes érvényesítését. A CSKP KB Elnöksége és a szövetsé. gi kormány dokumentumot készít elő a csehszlovákiai iskolaügy helyzetéről és távlati fejlesztéséről. Az eddigi eredmények és tapasztalatok értékeléséről, valamint az Iskolaügy távlati feladatai- . nak kitűzéséről van szó a társadalom r szükségleteinek szempontjából. Valamennyi fokú iskola sikeres te- j vékenysége szempontjából kulcsfontosságú a tanítók személye. Muikálát nem j lehet csupán mint foglalkozást érte! mezni, mert tár-"ialm! fontos-*?- szín ^ kollektíva teljesítményéért. (Folytatás a 9. oldalon)